Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Néhány éve valahol a neten találtam  - sajnos már nem tudom hol (talán a www.tradicio.org -on?) -  egy igen érdekes véleményt világunkról, markáns megfogalmazásban. Talán több is mint vélemény, inkább egy létszemlélet összefoglalásának tekinthető a jelen világ kritikájával átszőve.

Elgondolkoztató lehet függetlenül  attól, hogy valaki  - részben vagy egészében -  egyet tud-e érteni vele:.

„...A mai nyugati „civilizációnak" alapvető változáson kell átmennie. Ha ez nem következik be, előbb vagy utóbb összeomlásra van ítélve. Ez a „civilizáció" a dolgok minden értelmes rendjének perverzióját valósította meg. Ez a „civilizáció" az anyag, az arany, a gép, a szám birodalma, amelyben nincs többé levegő, nincs többé szabadság, nincs többé fény. A Nyugat elvesztette a parancs és az engedelmesség iránti érzékét. Elvesztette a tett és a szemlélődés iránti érzékét. Elvesztette a hierarchia, a szellem hatalma, az emberisten iránti érzékét. Többé nem ismeri a természetet. A nyugati ember számára a természet többé nem a szimbólumok, az istenek és a rítusok eleven teste – ragyogó kozmosz, amelyben az ember „birodalomként egy birodalomban" szabadon mozog: áttekinthetetlen és baljóslatú külsőlegességgé zsugorodott össze, titkát pedig a profán tudományok semmitmondó törvényekkel és semmitmondó hipotézisekkel próbálják körüljárni. A Nyugat nem ismeri többé a bölcseséget: nem ismeri azoknak a fenséges hallgatását, akik legyőzik önmagukat; azoknak a fényes nyugalmát, akik látók; azoknak a büszke, „szóláris" valóságát, akikben az eszme vérré, életté, hatalommá lett. A bölcseség helyébe a „filozófia" és a „kultúra" retorikája lépett: a professzorok, az újságírók, a sportemberek világa – a séma, a program, a jelszó. Helyébe a szentimentális, vallásos, humanitárius szenny lépett, és az izgatott fecsegők fajtája, akik részegen tántorognak a „létesülés" nyomában, és a „gyakorlatot" magasztalják, mivel félnek a hallgatástól és a szemlélődéstől. A Nyugat nem ismeri többé az államot. Az érték–állam, a birodalom mint a spiritualitás és a királyság szintézise, mint a „világfeletti világ" felé vezető út, ahogyan azt minden nagy ókori kultúra – Kínától Egyiptomig, Irántól Rómáig és a Német Nemzet Szent Római Birodalmáig – ismerte, a rabszolgák és kereskedők trösztjének polgári nyomorúságába süllyedt. Hogy mi a háború, az önmagáért vívott háború mint magasabb érték, akár győzelemmel ér véget, akár vereséggel – amiért létezik Ódin égi székhelye, a Walhalla, a csatamezőn elesett hősök osztályrésze; amiért az iszlámban a szent háború, a jihad az „Isten útjának" a szinonimája; amiért az árja Indiában a harcos az aszkéta oldalán jelenik meg, és amiért a klasszikus ókorban a mors triumphâlis a halál feletti győzelmet jelentette –, hogy mi egy ilyen háború, azt többé nem tudják Európa borzalmas „aktivistái", akik már nem ismernek harcosokat, hanem csak katonákat, akiknek elegendő egy csetepaté ahhoz, hogy megrettenjenek, és visszatérjenek a humanizmus, a pacifizmus és a szentimentalizmus retorikájához. Európa elveszítette a maga egyszerűségét, elveszítette centrális kisugárzását, elveszítette az életét. Minden gyökerét a demokratikus nyavalya és a szémita méreg rágja – egészen a jogig, egészen a tudományig, egészen a spekulációig. Alig vannak vezérek – olyan lények, akik nem erőszakból, nem nyereségvágyból, nem rabszolgák ügyes kizsákmányolóiként jelennek meg, hanem legyőzhetetlen transzszcendens életértékük következtében. Európa egy sarlatánok kezébe került test: olyan félelem tartja birtokában és rázza meg, amelyet senki sem mer kimondani. Ennek a testnek az ereiben vér helyett arany kering, hús helyett gépek és gyárak borítják, az agya helyét pedig az újságok foglalták el – egy alaktalan test, amely nyugtalanul dobálja magát, amelyet problematikus és kiszámíthatatlan erők mozgatnak. Ezek könyörtelenül mindenkit felmorzsolnak, aki az üzemmel szembeszáll, vagy akár csak a hatása alól ki akarja vonni magát. Ezt hozta létre a Nyugat agyonmagasztalt „civilizációja". Ez a „haladásba" vetett balhiedelem híres eredménye – túl a római császárságon, túl a dór Hellászon, túl a nagy árja kultúrák többi példamutató formáin. És a gyűrű egyre szorosabbra záródik a kevesek körül, akik még képesek a nagy undorra és a nagy lázadásra. ...’

 

 " Csekély túlzással azt lehet mondani, hogy mindaz, amit a világban jelenleg képviselnek hamis: vagy teljesen értéktelen, vagy kifejezetten valamilyen sötét ellenértéket képvisel. "

 

 

==============================================================

 Néhány szó a politikai háttérerők szerepéről    László András  írása

==============================================================

 

 Dr. László András: Szuverenitásunk kérdéseiről

 

 

 Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                         

 Kapcsolódó témák:

Világválság...

A világot mérgező aljas erők:

CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEI

vagy

portraitufonauta.jpg

 Vissza a főoldalra...

 

Website counter