Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A NYIRKAI JÓSLAT

Nehéz idők jönnek, az már biztos! 

 

Érdekes táltos jóslat 1948 (-1951?) -ből a magyarság, az ország

jövőjére vonatkozóan.

Jól felismerhetők az azóta megjelent vezető politikusok és tetteik sora.

Azutolsó jóslatcsoport ("Még  hatvan - hetven") vonatkozhat a most következő időszakra, azaz 2008-tól  - 2018-ig   (esetleg 2011 - 2021-ig (?)). Döbbenetes és vérfagyasztó a jóslat az elkövetkező háborús időszakról és a lakosság felének pusztulásáról!!  Mindez megtörténhet magyarországon?

Forrás: http://solyommadar.freeweb.hu/magyar/joslat.htm

De máshol is megtalálható, pl.:

http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/3864 

 

         

 FIGYELEM!!

leghitelesebb forrása a neten (is) ezen Jóslatnak a következő:  www.yotengrit.com/nyirkai-joslat 

 A téma legnagyobb szakértője Máté Imre Úr !!  

Tudomásom szerint Ő fedezte fel és rögzítette ezen jóslatokat is. 

Ő az egyik legnagyobb szakértője az ősmagyar hagyományoknak.  

 

  És most a jóslat:

 

"A teljes Nyirkai Jóslat       /bocsánat, ez nem a teljes, az lejjebb van, ebből a verzióból Máté Imre bácsi néhány részt kihagyott személyes és más okokból /

 

A jóslat első eseménye föltehetőleg a berlini fölkelés. Ezt a jóslatot öt-hét év múltával vélte esedékesnek. Ha visszaszámolunk, 1947 vagy 1948 nyara jöhet számításba. Ekkor már bizonyos volt az is, hogy az orosz igát beláthatatlan ideig nyögni fogja a nemzet. Ezért akarták táltosaink tudni, hogy "középtávon" mi vár ránk.

A teljes Nyirkai Jóslat - Máté Imre és Sólyomfi Nagy Zoltán jóvoltából. (web)

Hét táltos találkozott a nyirkai Hany-ban. Két asszonyember, meg öt férfiember. Jó ha ennyien vannak a "Nagy híváshoz". Mert nagy szellemet szándékoztak idézni, a nemzetre zúdult bajhalmaz miatt. Tudni akarták, meddig tart ez a nyomorúság, meg miképpen alakul a jövendő. "Nagy hívás" akkor köll, ha az Ég nem nyilatkozik magától.A táltos asszonyok egyike "utaztatható" volt. Fölmentek tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés szélére. Áldoztak vízzel UKKÓ-nak, tűzzel GÖNÜZ Istenapánknak.
A "látó-halló" táltos asszony nekivetkőzött. A többiek bedörzsölték maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt és alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak.
Az áldozó tűz parazsára zöld borókagallyakat raktak. A táltos asszony füstöt lélegzett, a többiek meg rejtőztetőt dunnyogtak. Dobolni, furuglázni nem mertek, a határőrség miatt.A táltos asszony révületbe esvén átadta fejében lakó szelleme helyét az idézett szellemnek, hogy az az ő nyelvével szólhasson. Lapkumánja táltos szellemét idézték, mert az idevalósi volt, a mi fajtánk. A táltos asszony először fölszökött, de a többiek körbe vették őt, nehogy baj érje. Először csak hebegett, aztán szóval szólta a régi nagy táltos üzenetét:

Még öt-hét!

A medvebocsot lépre csalják
és elverik rajta a port.

Még nyolc-kilenc!

A Duna két partján
vérben úszik a hulló lomb,
és ösvények tapostatnak
a hanyatló nap palástján.Nevet kiáltanak.
A nevén szólított Öreg tétovázik,
de vállalja sorsát.
Ifjak ragadnak fegyvert,
nők és férfiak egyaránt.
Közel a győzelem.
Ekkor megelevenednek az árnyékok.
Az igazi harcosnak kedvét szegik.
Az ügyet Nyugattól-keletig elárulják.
Szerencsés, ki időben kereket oldhat.
Nagy az érvágás.A Négy Folyó Városának Igaz emberét
kiejtik az ablakon.
A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,
És a Vasmacskák Városának fattyát
teszik meg helytartónak.
Ő megöleti a Tétovázó Öreget.
Az ifjúságon bosszút áll.Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.
Jutalmazzák az elvtelenséget,
mindent pénzben mérnek.
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.
A gyerek nyűg.

Még húsz-huszonegy!

A kétfarkú oroszlán elbődül,
de ugrani nem mer.
A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre.
A víg mosoly torz vigyorra változik.
Itthon a földművest már megtörték.Még nevén a föld,
de cseléd sajátjában.
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.

Még negyven és néhány!

A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző.
Korábbi ellenfelek összefognak.
Rést vágnak a kerítésen.
Meglazítják a medvebocs láncát,
a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.
Nem hálásak.
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.
A szürke marhát napos legelőre engedik.
A csorda megszédül a szabadságtól.
A barmok egymást öklelik.
A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.A jóindulatú beteg kerül élre.
Mások intézkednek.
A földművestől elveszik örökét,
és dobra verik.
A senkiháziak vérszemet kapnak.
Bitangok tékozolják a fényt.Gyülekeznek a dögmadarak.
A Nagy tengert átröpüli
a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.
Megérkezik a Kánya is - osztozkodni.
Megint terelgetik a népet.
Hiteket erőltetnek.
Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.
BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik,
buta lúddá tekerítik.
Jaj pedig, ha Istenünk Asszony-fele
elfordul tőlünk, vagy mink őtőle!A Régi Nagy Csata Városában
EZEK papjai dűlőre jutnak,
és új lovat nyargalnak.
Összeesküsznek Isten Képmása ellen
a Könyörtelenség Hatalmasaival.A galambnak álcázott karvaly és a kánya,
Égigérő fára segítik a Kiskanászt.
Szívében király, álmaiban császár.
Szépen szól, rondán cselekszik.
Zsákja feneketlen.
Letaszítják - újra mászik!A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!

Még ötvenöt-hatvan!

A íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.
Az ő ingével-gatyájával tömik a rést.
Messze jutottak a parttól,
már nem tud kiszállni.A döglött sárkány kutyáit
a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.
Saját táborából ütnek pártot ellene,
mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.
Paprikajancsiból csinál vezért.A nemzet tűri - nem látja meg rajta
a rángató madzagokat.
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.
A Kiskanász malmára hajtja a vizet.
Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.Nemes lovag-ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!     

 A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

 

Még hatvan-hetven!       (Napjaink, 2008 - 2018 vagy 2011 - 2021 ? )

A rátarti úr napszámért kunyerál.
Már mindent elkótyavetyéltek.Csak alantas szolgálatok maradnak,
égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel
fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét,
hogy az innen köpködhessen lángot -
a bikát nyergelő asszonyra.

Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.
A Kost Áldozó
két fia tovább marakodik.
A tevék magyar hajcsárai
Manó bőrét húzzák Krisztus képére,
hogy megtévesszék a népet,
és aranyra válthassák a félhold csillogását.

Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő
fiát segítik,
más magyarok meg a másikat.
Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország.
A lángot vér oltja. Magyar magyart gyilkol,
de a bika hátáról is ide lőnek
a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul. A szomszédok megmozdulnak,
de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék
UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak,
az irigy örül más szerencséjének,
a rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös siet segíteni.Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja
a zenélő sivatagok tigrisét,
és böcsületes alkuval
visszakerül, ami visszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,
YOTENGRIT, az Ős Tengerek Istene nevében. A Jószomszédság Törvénye győzedelmeskedik.

 

A táltosok közös gondolattal kérdezték: "Így van ez megírva - nem lehetne-e másképp?"
A Szellem erre azt felelte: "Minden jövendölés okumálás, a múltat meg jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi nincsen, mert minden megváltoztatható - ha nem fordultok el Istenetektől és megszívlelitek az ősök intelmeit."A táltosok megköszönték Lapkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért. Sokat ivott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakarták és strázsáltak hajnal hasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot.A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását: "BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!" Ezek után ki-ki haza mené és tette a dolgát.Hol és mikor történt ez? A hely leírása pontos. A Rókadombon, a Hanságban tényleg volt egy ó-kút. Tégláit a szocializmus éveiben elhordták és beomlott. Az "égés" említése arra enged következtetni, hogy 1946 után zajlott ez az esemény. Akkor égett ki a Rókadomb mögött a tőzegréteg. " 

 

-------------------------------------------------------

 

A VALÓBAN TELJES JÓSLAT:

A Nyirkai jóslat (teljes)

 

MÉG ÖT-HÉT!

A medvebocsot lépre csalják és elverik rajta a port.

 

MÉG NYOLC-KILENC!

A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb

és ösvények tapostatnak a hanyatló Nap palástján.

Nevet kiáltanak.

A nevén szólított Öreg tétovázik,

de vállalja sorsát.

Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt.

Közel a győzelem.

Ekkor megelevenednek az árnyékok.

Az igazi harcosnak kedvét szegik.

Az ügyet Nyugattól-keletig elárulják.

Szerencsés, ki időben kereket oldhat.

A negyvenkilencedik vert hadból követi a hanyatló Napot.

Bugrisok földjére megy a Képíró asszonnyal.

Oda kapja a kasza-üllőt.

Dinnyeföldről üzen neki a negyvennyolcadik,

de ő a vörös sziklák felé fordítja a rudat.

Nagy az érvágás!

A Négy Folyó Városának Igaz Emberét kiejtik az ablakon.

A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,

és a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak.

Ő megöleti a Tétovázó Öreget.

Az ifjúságon bosszút áll.

Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.

Jutalmazzák az elvtelenséget,

mindent pénzben mérnek.

A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.

A gyerek nyűg.

 

MÉG HÚSZ-HUSZONEGY!

A kétfarkú oroszlán elbődül, de ugrani nem mer.

A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre.

A víg mosoly torz vigyorra változik.

Itthon a földművest már megtörték.

Még nevén a föld, de cseléd sajátjában.

Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.

 

MÉG NEGYVEN ÉS NÉHÁNY!

A Nagykövet cselt vet,összeesküvést sző.

Korábbi ellenfelek összefognak.

Rést vágnak a kerítésen.

Meglazítják a medvebocs láncát,

a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.

Nem hálásak.

A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.

Harsona jelzi a szabadság kezdetét.

A szürke marhát napos legelőre engedik.

A csorda megszédül a szabadságtól.

A barmok egymást öklelik.

A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.

A Jóindulatú Beteg kerül élre.

Mások intézkednek.

A földművestől elveszik örökét, és dobra verik.

A senkiháziak vérszemet kapnak.

Bitangok tékozolják a fényt.

Gyülekeznek a dögmadarak.

A Nagy Tengert átröpüli a Napból szálló, galambnak

álcázott karvaly.

Megérkezik a Kánya is - osztozkodni.

Megint terelgetik a népet.

Hiteket erőltetnek.

Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.

BOLDOGASSZONYUNKAT elfelejtik,

buta lúddá tekerítik.

Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE

elfordul tőlünk, vagy mi őtőle!

 

A régi Nagy Csata Városában EZEK papjai dűlőre jutnak,

és új lovat nyergelnek.

Összeesküdnek Isten Képmása ellen

a Könyörtelenség Hatalmasaival.

A galambnak álcázott karvaly és a kánya,

Égig érő fára segítik a Kiskanászt.

Szívében király, álmaiban császár.

Szépen szól, rondán cselekszik.

Zsákja feneketlen.

Letaszítják - újra mászik!

A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!

 

MÉG ÖTVENÖT-HATVAN!

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.

Az ő ingével-gatyájával tömik a rést.

Messze jutottak a parttól,

már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.

A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.

Saját táborából ütnek pártot ellene,

mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.

Paprikajancsiból csinál vezért.

A nemzet tűri - nem látja meg rajta

a rángató madzagokat.

A csellel hatalomra segített Paprikajancsi

pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.

Nyegle és buta.

A Kiskanász malmára hajtja a vizet.

Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.

Nemes lovag-ősök fehér liliomán

tipródik a nemzet.

A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.

A különb nem viszi sokra, mert irigylik.

Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.

Lenézett népek mögött kullog a magyar!

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

 

Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl.

Tódulnak napkelet felöl.

A trónfosztott vörös cár

gazdátlanná vált ebei zsibvásáron herdálják el

 a föld színét, mélyét, a levegőeget, vizeket.

Ki koncon van, ki koncra tör.

Egymást ugatják bohóc szerepben.

Minden elhamisul.

Csak alvilág van meg Ál-világ,

-mondja a Böcsületes pénzváltó.

Lekantározzák az igáslovat, lenyergelik a versenyparipát.

Az értelem elvándorol.

Még nincs aki véres kardot hordozna körbe,

de érlelődik a vihar…

 

MÉG HATVAN-HETVEN!                   /Napjaink/

A Negyvenkilencediket Fényasszony emlékezteti küldetésére,

fogadalma és hatalma szerint cselekedni.

Vonakodik, mert a Fekete Dögmadarak rendje reszketősre mérgezte,

de leszáll a folyótorkolat sziklájáról és megválik fügefáitól,

hogy a Rába partján szélnek eressze az életképesség igéit.

Sok acsarkodó ellensége támad és haszonlesők hada környékezi.

Egymást ugatják, marják, mint dögön marakodó ebek.

A magát más csillagzatból leszületett Asszonynak tetető

 kaszabol és élre tör, de elbukik.

A képíró asszony égbe száll.

 A kertek parlaggá romlanak.

Rozsdásodik minden szerszám.

A rátarti úr napszámért kunyerál.

Már mindent elkótyavetyéltek.

Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak

aki azt hiszi magasba szállt,

pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre.

Koronát áhít.

Három hamis látnok álltatja, hogy

nagy király lelke laknék benne.

Sokat igér, de nem tudja szavát tartani.

Igér, igér, de adni nem tud,

csak elvenni.

Reszket kinek vagyona van,

mert sor kerülhet rá hamis vádakkal.

Dézsmaszedők, vámosok sanyargatják a népet.

Asszonyainkat, mint birtokolt barmot

lerángatják a családi küszöbükről

mérgező hodályokban szülni.

Bábák dacolnak.

 Tömlöcbe vetik őket.

A betűvetésben gyarló főember nem irgalmaz nekik.

Az istápolásra szorulókat is sanyargatják,

hogy ne merjenek segélyt kérni.

A szegényt sanyargatják, a gazdagot zsarolják.

A Kiskanász hegyekből vár segítséget igéretekkel.

Csalódnak azok is.

Forgácsolódik a nemzet.

Rendet vágat hamis meg igaz hitek virágos mezején egyaránt.

A negyvenkilencedik ráver a tüzön ajazott dobjára.

Ifjak sereglenek a Kiskanászt szavak erejével trónfosztani.

Őt bugrisok védelmezik a kányával szövetségben.

Ez vérontáshoz vezethet.

A csillagszemű asszony fohászkodtat a Magyarok Istenéhez,

annak erejét növelendő, hogy védelmezze a Nemzetet.

Erő támad, sebes forgószél.

Eddigre már nagy a romlás.

Zsíros föld hátán, szántatlan ugaron nélkülöz a nép.

A gazdából napszámos lett,

de kevés a lapátolni való.

A fekete kányák rendje hatalomra tesz szert

és zsarolja a Kiskanászt,

 aki jót akarna, de rosszul.

Zsarolja egy siheder kori barátja is,       / Ez lenne a Simicska(Simicskó?)-ügy...?/

aki nagy vagyont harácsolt össze és villogó ruhában jár;

és huszonöt  strázsa ügyel rá.

A Kiskanász -vásári hintások sarja-,

igazságos szigort akar, de az sanyargatássá fajul.

A nép lehurrogja de nem tágít.

Avitt helyébe hevenyészett törvényt erőszakol.

Magára haragítja a Hadakat.

Tengereken utat változtatnak a hajók.

A zsinegen táncoltatottak

késve lépnek a szárnyas nyilak ősi útjára, de lépnek.

Az árva gyerek meg az ékesen szóló Fia útra kelnek,

piros mellvértű tulok hátán.

 A negyvenkilencedik meg lant erejével tör hamis vádakat.

Az erős táltosasszony szelleme megkisérti.

Üzen a csillagszeműnek, de az tétovázik,

végül cselekszik.

A kertek művelői könnyen

vészelik át a nehéz időket,

mert más módon se pénz, se posztó.

Előrelátó ki kamrát tölt.

Az előrelátó Banya megálmodja

és megépíti Boldogasszony nevében

 Yotengrit Körevetét.

Épülnek (építenek) föld fölött, föld alatt.

Sehonnani bitang árulók ínségbe, romlásba döntik a nemzetet.

Csak alantas szolgálatok maradtak,

égbekiáltó árulások.

Lesznek, kik alattomos ellenséggel

fújnak egy követ.

Bevezetik a hét tevét,

hogy az innen köpködhessen lángot-

a bikát nyergelő asszonyra.

Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.

A Kost Áldozó

két fia tovább marakodik.

a tevék magyar hajcsárai

Manó bőrét húzzák Krisztus képére,

hogy megtévesszék a népet,

és  aranyra válthassák a félhold csillogását.

Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő

fiát segítik,

más magyarok meg a másikat.

Kettészakad a nemzet,

lángra lobban az Ország.

A lángot vér oltja.

Oltalmazó rejtekhelyről gondoskodik

aki hallgat az Egekből sugallt igékre.

A Holdfényes Asszony köreveteket épített, alattuk rejtekekkel.

Kertekben sarjad az új élet.

A vándor nép keserüli meg ocsuja garázdaságát.

Ezeken nagyra nő a rájuk rakott szarv.

Szítják, tüzelik őket távoli idegenek,

akik vizeinket szomjazzák földjeinket éhezik.

Ezek egy része sivatag elöl fut,

más részük tenger elöl menekül.

Magyar magyart gyilkol,

de a bika hátáról is ide lőnek

a hét teve miatt.

A nép fele elpusztul.

A szomszédok megmozdulnak,

de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.

A megszeppent maradék

UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.

Áldanak Földnek és Égnek

Víz- szerrel, Tűz-szerrel.

Szívben, gondolatban,

Test és Lélek mozdulataival,

a Nap és a Hold járásának ösvényén.

Az irigy örül más szerencséjének,

a rátarti nem rázza a rongyot ,

a közönyös siet segíteni.

Ekkor a MAGYAROK ISTENE őrül állítja

a zenélő sivatagok tigrisét

és böcsületes alkuval

visszakerül ami visszajár.

Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé,

YOTENGRIT, az ŐS-TENGEREK ISTENE nevében.

 

A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE győzedelmeskedik.

 

A táltosok közös gondolattal kérdezték: ’Így van ez megírva – nem lehetne-e másképp?’

 

A SZELLEM erre ezt felelé: ’Minden jövendölés ókumlálás, a múltat meg jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi sincsen, mert minden megváltozatható – ha nem fordultok el ISTENETEK-től és megszívelitek az ősök intelmeit.’

 

A táltosok megköszönték Lápkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért. Sokat ivott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakarták és strázsálták hajnal hasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot.

A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását:’BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!’

Ezek után ki-ki hazaméne és tette a dolgát.”

Forrás: http://www.yotengrit.hu/hu/article/yotengrit

 

nyirkai_hany.jpg

 

Hogy mi lehet a "hét teve" azt nem tudom. Valami idegen hatalom fegyvere,

fegyverrendszere?  Pl. ballisztikus harcászati rakétarendszer?  Talán... Ki tudja...

Két dologra nagyon kell vigyáznunk (többek között) :  

1./   Semmilyen idegen hatalom katonai, titkosszolgálati, felderítői stb. rendszerét

       nem szabad beengedni az országba. 

2./   Kínosan ügyelni kell, nehogy polgárháborús helyzet alakuljon ki.  A belső

       megosztottságot csökkenteni kell.   Még akkor is ha ez nem nagyon rokon-

       szenves megnyilatkozásokat jelent egy-egy esetben.

 

  FONTOS VIDEÓK A TÉMÁBAN:

  

 

 

 

Máté Imre kutató magáról és a világról, bölcs és érdekes gondolatok:

2. rész:

 

ŐSI INTELEM

 

 

Az összetartás nagyon fontos (lenne).   

Emlékezzünk....

Kép

 

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

 

 

Magyarország etnikai térképe az 1910-es népszámlálás alapján:

Kép

 4962x3509 pixel

 

ERDÉLY, MAGYARORSZÁG, ROMÁNIA A KÖZÉPKORBAN  -  egy román történész szemével: 

Érdemes meghallgatni!!  

 

Egy pozitív jövendölés/megérzés  - de mikor fog megvalósulni?

 "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"  

                    (Pio atya)

 

Kapcsolódás:      PIÓ ATYA PRÓFÉCIÁI 

Kép

 

  vagy

Ugrás a Szent Malakiás jóslatokra.

 

vagy

 

Ugrás a Baba Vanga jóslataira.

 

 

  A TATÁRLAKAI KORONGOK

Kép

 

vagy

portraitufonauta.jpg

 Vissza a főoldalra...   

 

 

 

Website counter