Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Némi adalékok az úgynevezett "felszabaduláshoz"

 (E-mail ben kaptam-) 

 

"Subject: Fwd: Fwd: "Felszabadulás"


A FELSZABADULÁS SZÓ HASZNÁLATÁNÁL SÖTÉTEBB ÉS ALJASABB CINIZMUST
NEHEZEN LEHET ELKÉPZELNI
Lehet, hogy egy apró kisebbség számára tényleg az volt. A nagy többség
számára ez a fogalom a következőket jelentette:
A Magyar Királyság trianoni békediktátummal megcsonkított határait a
szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1944 szeptember 23-án Battonyánál
érték el. A visszavonuló német és magyar csapatokkal együtt tízezrével
érkeztek a menekültek Magyarországra Ukrajnából, Erdélyből,
Felvidékről és Lengyelországból. A magyar lakosság hitetlenkedve
fogadta a szovjet katonák kegyetlenkedéseiről szóló beszámolókat.
Ilja Gregorijevics Ehrenburg, az Ukrajnában német származású zsidó
családban született szovjet író és költő 1967-ben bekövetkezett
haláláig Sztálin őszinte csodálója és hűséges szolgálója volt. A
háború előtt, alatt és után cikkeit, idézeteit, költeményeit
rendszeresen közölte a Krasznaja Zvezda, (Vörös Hadsereg lapja) az
Izvesztyija, a Pravda és az Einikeyt. (a Pravda héber nyelvű kiadása)
Sztálinhoz kötődő közeli barátsága miatt a harci kedvet növelő
plakátokon szereplő sorait a szovjet csapatok szentírásként kezelték.
A kommunista propaganda vezér Ehrenburg több írásában, köztük a
hírhedtté vált "Gyilkolj!" című röplapon így biztatta a szovjet
katonákat:
"Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi
lények... Az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb
szitokszó, amit a szátokra vesztek... Ölnöd kell, és ha nem öltél meg
legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett... Ha
nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon
őket... Ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba
indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz...
Öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt
német hullákat ugorjátok át... Ne a napokat, ne a kilométereket
számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok
az elfoglalt városok helyett... Öld a németet, ez a nagyanyád kérése!
Öld a németet, ezért imádkozik az anyád! öljetek, ezt kéri tőletek a
gyereketek! Öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet
haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok,
öljetek!"
A Vörös Hadsereg katonái tisztjeik támogatásával és aktív
részvételével tömeggyilkosságok százait követték el és szadista módon
kínozták meg a fogságba esett ellenséges katonákat, az útjukba került
polgári lakosságot és válogatott módszerekkel irtották a német
származású vagy német nevű gyermekeket, lányokat, asszonyokat és idős
embereket.
"1944 február 17-én a Kiev alól visszavonuló németeken rajtaütöttek
Konyev tábornok csapatai... Harc nem volt, csak öldöklés, a túlerőben
levő szovjet katonák teherautókról géppuskázták le a feltartott kézzel
álló németeket, harckocsikkal taposták halálra a német katonákat, majd
lóháton ordító kozákok százai vágtattak közéjük, és a kardjaikkal
vagdosták le a németek magasban tartott karjait és a fejeket... Több
mint 20 ezer eltaposott és összekaszabolt német halott maradt a havas
földön... Konyev tábornokot ezért a hőstettéért marsallá léptették
elő."
 "1939 szeptemberében keletről a Szovjetunió is lerohanta
Lengyelországot és 14,736 fogságba esett lengyel katonatisztet és
10,685 polgári személyt a Smolensktől nem messze levő Katyin városka
környékén felállított három szovjet koncentrációs táborban (Kozielsk,
Starobielsk és Ostashkov) gyűjtöttek össze, ahol 1940 április 4.-e és
1940 május 13.-a között naponta 300-as csoportokban, hátuk mögött
szögesdróttal összekötözött kezekkel kivégezték őket.... Hatezer
lengyel polgári foglyot Starobielskbol és Ostashkovából
marhavagonokban a Harkov városa melletti Dergacsiba vittek és őket is
hasonló módon végezték ki és ásták el... Több száz lengyel foglyot, 
köztük nőket és gyerekeket vittek a Fehér tenger partjára, ahol két nagy
halászhajóra zsúfolták fel őket és a nyílt vízen elsüllyesztették a
hajókat, mindenki vízbefulladt."
"1941 június 29.-én a Lvov városába bevonuló németek a Brigidki nevű
városi börtönben 3491 halottat találtak... A cellákban, a folyosókon
és a börtönudvaron megerőszakolt és megcsonkított hullák százai
hevertek, egy terhes nőnek a hasa a nemi szervétől a levágott melléig
fel volt vágva és az élettelen magzat véres feje kilátszott a sebből,
egy székre kötözött férfi tarkóján beszúrt késnek a hegye a szájából
állt ki... Lutsk város börtönében a szovjet katonák 4 ezer rabból
2800-at hasonló módon öltek meg és Smarstinov börtönében 460 foglyot
megkínoztak, majd összekötözték és élve felgyújtották őket."
"1944 január 28-ról 29-re virradó éjszaka a Litván Brigád nevű, 120
fős partizánegység megtámadta a kelet-lengyelországi
Koniuchy falut és minden gyereket, asszonyt és idős embert agyonlőttek
vagy agyonvertek... Túlélője nem maradt a vérengzésnek, több mint 300
holttest és 60 felgyújtott ház maradt utánuk"
"1941 július elsején az ukrajnai Broniki mellet folyó harcok során a
szovjet katonák 180 német foglyot ejtettek... Másnap, mikor a németek
visszafoglalták a területet, egy szántóföldön, kis területen
összegyűjtve a Wehrmacht katonái 153 megcsonkított, magaslatról
legéppuskázott német katona holttestét találták meg, mindegyik
tetemről hiányzott a karóra, a gyűrű, a felső ruházat és a lábbeli...
A tizenkét túlélő egyike elmondta a német tiszteknek, hogy az
oroszoknál az új szabály szerint minden szovjet katona, aki húsz
németet megölt, kitüntetést kap, előléptetik és elmehet három nap
rendkívüli szabadságra."
"1943 február 18.-án a német ellentámadás elfoglalta az ukrajnai
Donyeck melletti Grisino várost... A szovjet Vörös Hadsereg
visszavonulása előtt fegyveres ellenállást nem fejtett ki mert a
hadifoglyok és a polgári lakosság legyilkolásával volt elfoglalva... A
német katonák 406 német hadifogoly, 89 olasz, 9 román és 4 magyar
katona holttestét találták meg... Az ukrán és német katonai
kórházakban szolgáló nővérekkel és idős emberekkel együtt összesen 596
tetemet kellett eltemetni... A holttesteket brutálisan
megcsonkították, a nőket korhatár nélkül megerőszakolták, a férfiak
orrát, fülét, nemi szervét levágták, a nők melleit olyan módon vágták
le, hogy a fehér bordák a holttest teljes hosszában kilátszottak, a
nemi szervüket is kivágták és a szájukba tömték."
"1941 szeptember 18.-án a szovjet hadsereg a közeledő német csapatok
elől kiürítette az ukrajnai Chartsysk és Snizhy környékét, ahonnan
több száz 14 és 16 év közötti, az éhségtől lesoványodott, kereskedelmi
középiskolába járó gyereket szedtek össze... Hatvan kilométeres
erőltetett menetre kényszerítették őket, majd mikor a gyerekek sírva
mondták, hogy már nem bírnak tovább menni, akkor az NKVD két
teherautóval kivégzőosztagokat küldött a helyszínre és az összes
gyereket legéppuskázták... A német csapatok az útmenti árokban 370
iskolai egyenruhás fiatal fiú és lány holttestét számolták össze."
"A cseh határhoz közeli német falut, Nemmersdorfot a szovjet
Galitszkij tábornok csapatai rohanták le... A falu határába eléjük
ment 40 francia hadifoglyot menetközben tankokból lőtték agyon, a
vörösök házról házra járva szedték össze az embereket, erőszakolták
meg a nőket, sokat meztelenül élve szegeztek a házak és a magtárak
ajtajára és részegen célbalőttek rájuk... Még az utánuk érkező 4.
hadsereg tisztjeinek is sok volt, amikor az egyik házban 71
megcsonkított női holttestet találtak."
"A kelet-poroszországi Gumbinnen, Goldap és Ebenrode falvak körzetében
bevonuló Vörös Hadsereg katonái összeszedték a férfiakat, fiatal
fiúktól kezdve az aggastyánokig, kikötözték őket, levágták a nemi
szervüket és a csajkákhoz rendszeresített evőkanállal vájták ki az élő
emberek szemét... A nőket megerőszakolták, utána leöntötték őket
kerozinnal és mindet meggyújtották."
"Königsberg melletti Metgehen falut visszafoglaló német katonák 60
megcsonkított idős és fiatal nő holttestét találták meg az utcán, az
életben maradt szemtanúk szerint sokukat 60-70 (hatvan, hetven) orosz
katona is megerőszakolta, a kisgyerekeket és a csecsemőket a lábuknál
fogva a falhoz vágták, amelyik nem halt meg, annak csizmás lábbal
ugrottak a fejére... Sok fiatal nőt a csoportos megerőszakolásuk után
két teherautóhoz kötöztek és a két irányba induló gépjárművek
széttépték őket... A vonatállomáson veszteglő hét vasúti kocsinak
minden utasfülkéjében 7-10 vérbe fagyott és megcsonkított női
holttestet találtak."
"A buchenwaldi és a sachsenhauseni német koncentrációs táborokat a
szovjet csapatok elfoglalták és azonnal német polgári foglyok
százezreit deportálták oda, az őrtonyokban a horogkeresztes
egyenruhákat vöröscsillagos egyenruhák váltották fel és az éhezés,
betegség és a kegyetlen bánásmód miatt foglyok ezrei haltak meg...
1991-ben, Kelet-Németországot megszálló orosz csapatok kivonulása után
Sachsenhausen melletti erdőben feltárt tömegsírokban 25 500, a
Fünfeichen, Lamsdorf és Ketschendorf falvak határában feltárt
tömegsírokban további 65 ezer 1945 május 9-e után meggyilkolt német
férfi és női fogoly csontjait találták meg."
"1943 január 10-én Karpelovka falu iskolájában a németek egy kisegítő
kórházat rendeztek be, két orvossal, 6 ápolónővel, 8 szanitéccel, 40
beteg és fagyásos katona feküdt a kórházban. Éjszaka erős szovjet
partizánkülönítmény lepte meg a kórházat, a kétfőnyi őrséget
ártalmatlanná tették és 50 halott maradt utánuk."
"1943 január 12.-én az óriási túlerőben lévő szovjetek 15 főnyi német
tábori őrséget fogságba ejtettek. De nem lettek hadifoglyok... A
mínusz 30 fokos hidegben mezítelenre vetkőztették őket, léket vágtak a
folyón, és vedrekből addig öntözték őket, amíg egyetlen óriási
jégcsappá fagytak. Másnap így találta őket a német ellentámadás."
"1943 január 14-én Maydánka község óvodájába német katonai
meteorológiai megfigyelő állomás volt beszállásolva: idős német
őrmester, négy fiatal német lány, mint kisegítő-szolgálatosok. Reggel
az öt hulla a kerítés cölöpjein lógott, lábuknál felakasztva,
levetkőztetve, a lányok fogai kiverve, emlőik levágva."
"1943 január 16-án a front felé vezető úton az esti órákban erős
partizán alakulat lerohant 3 német katonai teherautót és 10 orosz
parasztszekeret, melyen utánpótlást szállítottak a frontra. A 10
oroszt lovaikkal együtt legéppisztolyozták, a német őrmestert aknára
kötözték és felrobbantották."
"Az egyik fiatal SS katonáról kiderült, hogy tud zongorázni... Az
oroszok kézzel-lábbal elmagyarázták neki, hogy játszania kell az orosz
tiszteknek, és ha abba hagyja, akkor azonnal agyonlövik... A katona 22
órán át zongorázott, és egyszer csak a kimerültségtől leesett a
székről és sírni kezdett... Az egyik részeg orosz tiszt odadülöngélt a
földön fekvő fiatalemberhez és szó nélkül főbe lőtte."
"A szovjet katonák megerőszakoltak minden 5 (öt) és 80 év közötti
kislányt, asszonyt és nőt... Csak Berlinben 95 ezer és 130 ezer közé
tehető a megerőszakolás közben szerzett fizikai sérülésekkel kórházba
szállított nők száma, közülük több mint 10 ezren elvéreztek vagy más
módon belehaltak a sérüléseikbe, sok ezren öngyilkosok lettek, sok nő
a szülési fájdalmak indulásakor vetett véget életének... Összesített
számot nehéz megállapítani, mert sokukat többször, több napon át és
többen kínoztak, de tényként állapíthatjuk meg, hogy Németországban 2
millió felett volt a megerőszakolt nők száma... Különösen állati módon
viselkedtek az orosz katonák Ausztriában, Poroszországban,
Pomerániában és Sziléziában...
Kevésbé ismert tény, hogy az auschwitzi tábort felszabadító szovjet
katonák 1945 februárjában csoportosan megerőszakolták a kopasz,
csontig lesoványodott lengyel, orosz, belorusz és ukrán fogolynőket
is... 1945 és 1948 között évente 2 millió abortuszt végeztek el az
orosz megszállás alá került Kelet-Németországban és sok kisgyermeket
egy vagy két éves korában éjjel fojtott meg a szülőanyja."
"A török hatóságok Isztambulban 1941 decemberétől kezdődően több mint
ezer Romániából menekült zsidót tartottak karanténban... Végül a
"Struma" nevű marhauszályon összezsúfolva 769 embert Palesztinába
indítottak, de nem érkeztek meg, mert 1942 február 24-én egy szovjet
tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette a civil menekültekkel
teli uszályt, egy román zsidó maradt életben."
"1945 január 30-án a német Wilhelm Gustloff nevű óceánjáróból
átalakított kórházhajó közel 10 ezer balti államokból menekült polgári
személlyel, ápolónőkkel és sebesült német katonákkal a fedélzetén
kifutott Gotenhafen (Gdynia) kikötőjéből és Kiel városába indult...
Aznap este az Aleksander Marinesko parancsnoksága alatt hajózó S-13-as
szovjet tengeralattjáró bemérte és három torpedóval elsüllyesztette a
Gustloffot... A szerencsétlenség színhelyére érkező német hajók 964
túlélőt mentettek ki a vízből, több mint 8500 ember elpusztult, ez
volt a történelem legtöbb emberáldozatot követelő
hajószerencsétlensége, (hatszor több ember vesztette életét, mint a
Titanic elsüllyedésekor)... Pár nap múlva, 1945 február 10.-én ugyanez
a szovjet tengeralattjáró kettő torpedóval elsüllyesztette a
vöröskeresztes zászló alatt hajózó General von Steuben nevű
fegyvertelen kórházhajót, 3500 sebesült német katona és önkéntes nővér
vesztette életét."
"1945 április 16-án Konovalov kapitány parancsnoksága alatt hajózó
L-3-as szovjet tengeralattjáró megtorpedózta a fegyvertelen és
vöröskeresztes zászlóval úszó Goya nevű Kelet-Poroszországból menekülő
civilekkel teli uszályt, 175 ember életben maradt, 7,100 fulladt a
tengerbe, mikor a hajó négy perc alatt elsüllyedt... A Balti tengeren
összesen négy német kórházhajót és nyolc kizárólag sebesülteket
szállító teherhajót süllyesztettek el a szovjet bombázók és
tengeralattjárók, mind német felségjelzés nélkül, vöröskeresztes
zászló alatt haladt a támadáskor."
"Magyarországon L. M. földbirtokost arra kényszerítették, hogy nézze
végig 53 éves felesége és gyermekágyas fiatal asszonylányának
megbecstelenítését... Az apa megőrült, lánya két nap múlva öngyilkos
lett."
"Egy nagy dunántúli gazdaságban 300 hízó volt... A felszabadítók
géppuskával valamennyit lelőtték, majd a lakosságot a raktárba
terelték, hogy szórják ki a búzát az udvarra. Leöntik benzinnel és
felgyújtják. Röhögnek részeg állatiassággal, mialatt a felszabadított
nép lőtávolból siratja kenyerét."
"Fiatal házasok voltunk 1944 telén, mikor a balatoni harcokkal
átvonult a falunkon a front, a férjem több fiatalemberrel együtt a
kádártai határban nézte a falu fölött elrepülő amerikai bombázókat...
A megszálló oroszok összeszedték őket, és azt mondták, hogy jeleket
adtak az amerikaiaknak, ezért az uramat minden ötödik emberrel együtt
a szemünk láttára agyonlőtték..., utána meg válogatás nélkül vitték a
környékbeli falvakból a férfiakat malenkij robotra az orosz gulágokba,
a bátyámat is összeszedték, majd mikor 42 kilósan 4 év után hazajött,
az ávósok Záhonynál leszedték a vonatról, leköpték és úgy megverték,
hogy a karja eltörött, azt kiabálták neki, hogy "harcoltál a szovjetek
ellen, te disznó"
"Vác többször cserélt gazdát a heves harcokban. Amikor a német-magyar
ellentámadás visszadobta az oroszokat, 3 nagy teherautó szállította be
Budapestre a Szt. János kórházba a megbecstelenített nőket. Külön
osztályon kellett őket kezelni, bordáik összetörve, fogaik kiverve, a
gyermeklányok életre szóló testi roncsolás nyomaival."
1945 április 4-e után az ideiglenes magyar kormány az UNRA new yorki
irodájába táviratot küldött: "Kérjük, hogy sürgősen küldjenek 470 ezer
vérbajos beteg gyógykezelésére szükséges gyógyszert."
"December végén egy szovjet tank előre kalandozott a
Budapest-Kecskemét útvonalon, egy magyar tankelhárító harcképtelenné
lőtte. Amikor felnyitották, a szovjet hadnagy és négy katonájának
hulláján kívül a következők kerültek elő: egy halálra marcangolt
fiatal nő hullája, 3 női luxusbunda, fél kilóra való arany és
briliáns, selyem kombinék halmaza, végül egy kifogástalan
frakköltöny."
"A kommunista Vörös Hadsereg nem volt felszabadító, hanem megszálló,
nem vörös volt, hanem véres, nem hadsereg volt, hanem horda, és ez a
"dicsőséges kommunista szovjet hadsereg" megbízható források szerint
jóval több mint kétszázezer asszonyt és lányt erőszakolt és
becstelenített meg csak a magyar fővárosban."
"Késő délután lett, amikor megérkezett az első... Beszélt németül,
ezen csodálkozott a ház népe ott, a T. utca 7-9.-ben, Budapesten, mert
olyan tatár képe volt. Pisztolyát a nagyapám arcába nyomta, és egészen
közelről ordított.
- Hol vannak? - ezt ordította.
- Elmentek... Mind elmentek... - felelte nagyapám.
- Csinos, fiatal asszony volt a nagyanyám. Apám húga mellé bújva, a
 kiságyban, orrára húzott takaróval várta, hogy lejöjjenek azok a
 pincébe. Lejöttek . . .
 Mutatták kézzel: mi van enni? Nem volt enni semmi. Ebbe nagy nehezen
 beletörődtek, akkor meg durván szétválasztották a nőket és a
 férfiakat.
 Négy nőt választottak ki. És már vitték is mind a négyet. Gyöngyösi
 úr, büszke, szép szál postamester a felesége után kapott. Közvetlen
 közelről, bal oldalról és hátulról lőtték szét a fejét. Gyöngyösi úr
 véréből, agyából és koponyájának szilánkjaiból jó adag fröccsent az
 ötéves apámra.
 Felszabadultunk."


 Forrás:
 Antony Beevor: The Fall of Berlin 1945,
 Christofer Duffy: Red Storm on the Reich: The Soviet March on Germany
 1945, Eastern Documentation Section of the German Federal Archives,
 Joachim Hoffmann: Stalin's War of Extermination 1939-1945,
 Encyclopedia of Soviet Writers,
 Anatol Goldberg: Ilya Ehrenburg,
 James Bacque: Crimes and Mercies: The Fate of German Civilians Under
 Allied Occupation 1944-1950,
 J. K. Zawodny: Death in the Forest: Story of the Katyn Forest Massacre,
 A. Bogdan Kopanski: Ethnic Cleansing and Soviet Crimes Against Humanity,
 William Pierce: Sinking of the Wilhelm Gustloff,
 John Ries: History's Greatest Naval Disasters,
 Karl Dönitz: Memoirs: Ten Years and Twenty Days,
 Tony Bridgland: Waves of Hate: Naval Atrocities of the Second World
 War, Allied War Crimes,
 Historical Facts of World War II,
 Perry Pierik: Hungary 1944-1945: The Forgotten Tragedy,
 M. P. (Magyarország) visszaemlékezéseiből,
 B. Zs. (Magyarország) visszaemlékezeseiből,
 Z. M. (Magyarország) visszaemlékezéseiből,
 T. E. (Németország) visszaemlékezéseiből
"

Érdekes írás:

"Közvetlenül a II. világháború után Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze.

Sztálin írásos parancsára a haláltáborok vezetőit szándékosan bosszúszomjas zsidók közül válogatták, akik éheztetéssel, kínzásokkal és szadista kegyetlenséggel közel 100 ezer német származású civilnek, többségében nőknek és gyerekeknek az életét oltották ki.

A háborút Moszkvában átvészelt, és a szovjet fővárosból hazaküldött lengyelországi születésű zsidó kommunisták Varsóban is nekiláttak a parancs végrehajtásának.

Sztálin marsall, a Szovjetunió kommunista pártjának főtitkára és a Vörös Hadsereg főparancsnoka 1945 novemberében a Közép- és Kelet- Európát megszálló szovjet csapatok egyik első és legfontosabb feladatának azt jelölte meg, hogy népnevelési célból gyűjtsék össze és deportálják Németországba a megszállt területeken élő német származású polgári lakosságot. Haladéktalanul felállították az Állambiztonsági Hivatalt (Office of State Security) aminek az élére - Sztálin külön utasítására - a zsidó származású Jacob Bermant nevezték ki. Berman a hivatalhoz tartozó alosztályok, börtönök és koncentrációs táborok élére kivétel nélkül zsidókat állított, így a szovjetek biztosak lehettek abban, hogy megvan bennük a feladat végrehajtásához szükséges bosszúállási vágy.

A szovjetek által megkövetelt bosszúhadjárat azonnal beindult: a Jacob Berman vezette ÁBH emberei a Lambinowice (német neve Lambsdorf) melletti átnevelő táborból fiatal német nőket és lányokat mezítláb hajtottak ki a városka határában levő szántóföldre, ahol korábban több mint 500, a háború alatt kivégzett lengyelt temettek el. A nőket arra kényszerítették, hogy a mész nélkül sebtében elhantolt holttesteket kiássák, melléjük feküdjenek és csókolgassák a már régen oszlásnak indult hullákat. A táborba visszahurcolt lányok és asszonyok közül rengetegen meghaltak a pár nap múlva kitört tífuszjárványban.

Jacob Berman, a Swietochlowice nevű felső-sziléziai kisváros (német neve Schwientochlowitz) mellett létrehozott kommunista koncentrációs tábor parancsnokának Shlomo Morelt, egy 26 éves zsidó partizánt nevezett ki, akinek szülei és rokonai állítólag Auschwitzban pusztultak el.

A swietochlowice-i táborba az első, német származású polgári személyekkel teli vasúti vagonok érkezése után este 10 óra körül Solomon Morel besétált az egyik barakkba és pálcájával a csizmás lábát verve közölte a rabokkal: "Engem Morelnek hívnak és zsidó vagyok. Az egész családomat kiirtottátok Auschwitzban. Ott megesküdtem, ha élve kikerülök, mindent visszaadok nektek: a mai naptól kezdődően megfizettek azért, amit csináltatok".

A lambsdorfi történet és a fenti idézet egy zsidó származású amerikai történész professzor több európai országban végzett hétévi kutatómunkájával és kétszáz túlélő szóban és írásban tett vallomásának felhasználásával készült könyvéből való. A már elhunyt John Sack sok nehézség után 1993-ban tudta megjelentetni a Szemet szemért: elhallgatott történetek a zsidók által a németek ellen 1945-ben elkövetett bosszúhadjáratról című könyvét.

A könyv Wrath of Solomon (Solomon bosszúja) nevű fejezete hosszan részletezi a túlélők visszaemlékezéseit Shlomo Morel kegyetlenkedéseire:

"Az őrök kisméretű kutyaházakba kényszerítettek a nőket és a gyerekeket és megparancsolták nekik, hogy ugassanak, és aki nem ugatott elég hangosan, vagy engedély nélkül abbahagyta, azt ott helyben eszméletlenre vagy agyonverték. Megparancsolták az embereknek, hogy a földön hason fekvő társaiknak a gerincére ugorjanak, az egymás elleni bokszmeccseken addig kellett két németnek egymás véres orrát verni, amíg az őrök megunták, és az is előfordult, hogy a sok ütéstől az egyik fogolynak kiesett az üvegszeme. Rendszeresen a többi női fogoly szeme láttára tucatjával erőszakolták meg a német nőket, a zsidó őrök előtte hosszú sorba állva vártak a sorukra. Egy 14 éves fiúnak a szőke haját benzinnel leöntötték és meggyújtották, a fiú életben maradt, de megőrült a fájdalomtól, és utána az egész életét egy zárt intézetben élte le. Az őrök arra idomították a kutyákat, hogy a kikötözött öregembereknek és kisfiúknak rohanva széttépjék a nemi szervüket."

Ezeken az eseményeken Shlomo Morel személyesen vett részt, és vezette a tábor foglyainak kínzását. Az irányítása alatt állt koncentrációs tábor lakóinak több mint 80 százaléka nem élte túl a szadista embertelenségeket.

A II. világháború után a zsidó nép kárpótlásáról folyó, és soha véget nem érő tárgyalások során a nyugatnémet kormány készíttetett egy felmérést az 1945 májusi kapituláció után a német polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokról. A kormány elé terjesztett, és sokáig titokban tartott dokumentum szerint a német nép kollektív megbüntetése nevében a szovjet megszállás alá került országokban 200-250 ezer német származású polgári személyt hurcoltak koncentrációs táborokba, ahol mintegy 70-80 ezer ártatlan polgári lakos pusztult el.

Európában az 1940-es évek közepétől zajlott le az emberiség történelmének legnagyobb etnikai tisztogatása: Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszlávia területéről tizenhat millió német származású polgári lakost telepítettek ki (a forrás nem említi Magyarországot). Lengyelországból főleg a sziléziai területekről ötmillió embernek kellett távozni úgy, hogy a fejenként egy bőrönd bepakolására sok helyen még öt percet sem hagytak.

Shlomo Morel a háború után a kommunisták vezette Lengyel Népköztársaságban maradt, ahonnan 1994-ben a biztos menedéket nyújtó Izraelbe távozott. 1998 decemberében a katowicei állami ügyészség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene és kérte Izraelt, hogy 1600 rendbeli gyilkosságban való részvétel miatt adják ki Lengyelországnak. Az izraeli hatóságok elévülésre hivatkozva megtagadták a kérést. Az Interpol értesítette a zsidó állam kormányát, hogy ha Morel kilép Izrael állam területéről, akkor a lengyel kérésre elrendelt nemzetközi elfogatóparancs értelmében letartóztatják és átadják a varsói kormánynak.

Eva Kok, a katowicei ügyészség vezetője újabb tanúvallomásokat és bizonyítékokat csatolt a meglévő Shlomo Morel kiadatását követelő iratokhoz. Most már a gyilkosságok mellett a nemzetközileg elfogadott, Izrael által is aláírt törvények értelmében elévülhetetlen "emberiség elleni bűntettekkel" is kiegészítette a kiadatási kérelmét, amit a lengyel külügyminisztérium diplomáciai úton ismét eljuttatott Izraelbe. Az izraeli hatóságok és az izraeli igazságügyi minisztérium még 2005 júliusában is elutasította a tömeggyilkos Morel kiadatását követelő sorozatos lengyel kérelmeket, mialatt a zsidó lobbi képviselői 90-100 éves német, magyar, olasz és ukrán aggastyánokra vadásztak, majd citálták őket bíróság elé, hogy a zsidók holokausztjával kapcsolatos médiafigyelmet továbbra is szinten tartsák.

A zsidó tömeggyilkos Morel ágyban, párnák között bekövetkezett haláláig kiváló anyagi körülmények között élt Tel Avivban, a Simon Wiesenthal Center fejvadászai és Efraim Zuroff soha nem keresték, a nyugdíját a zsidó államtól kapta és az izraeli titkosszolgálat 24 órás védelme alatt állt. Lelke sok ezer ember átkától kísérve 2007. február 17-én szállt le a pokolba. "

Forrás: Némettelenítés: Az elhallgatott népirtás a háború után

index1.jpg

 

 Vissza az előző (Magyargyűlölők... ) oldalra..

 

 Vissza a "Világválság.. stb." oldalra...

 


vagy
portraitufonauta.jpg

Vissza a főoldalra...