Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

opalsandor.jpg

"

Opál Sándor

A bioenergetika szerepe a különleges hadviselésben

Kevés olyan dolog van a világon, amellyel kapcsolatban az ókortól napjainkig annyi dezinformációt, elhallgatást és szándékos bagatellizálást lehet tapasztalni, mint amit napjainkban gyüjtõnévvel bioenergetikának neveznek. Az ugyanis olyan jelenségekkel és azok gyakorlati hasznosításával foglalkozik, amelyek katonai, hírszerzési, ipari, gyógyítási és sok más vonatkozásban kiemelkedõ jelentõségûek. A szerzõ egy kevésbé ismert témába nyújt betekintést.

 

Mottó: a tudományos megismerésnek és a vallásos hitnek nincsnek határai. Mindig akadnak azonban  olyanok, akik mindent megtesznek azért, hogy legyenek…

A szerzõ


A jelenlegi ismereteink szerint a bioenergia az élõ szervezet egyik terméke, amely nélkül nincs élet. Legfõbb jellemzõi közé tartozik a bioelektromosság, a biomágnesesség és az aura formájában megnyilvánuló sugárzóképesség. A gyógyászatban, a kriminalisztikában, az egyéni harcmûvészetekben, a hírszerzésben és a különleges hadviselésben való felhasználásának nyomai az írott történelem legrégebbi korszakaiban is megtalálhatók. Valószínûleg ez is közrejátszott abban, hogy a különbözõ nyelvekben mintegy százféle elnevezése, sõt számos szinonímája is létezik. Például szanszkrit eredetû szóval pránának, kínaiul c’inek, latinul vis vitalis-nak azaz életerõnek, angolul psichologic energy-nek (lelki energia) vagy röviden psi-energy-nek nevezik.

A hidegháború korszakában a bioenergetikával kapcsolatos tudományos kutatásokat a kommunista diktatúrákban katonai okból különösen fontos államtitokként kezelték. Ezért a volt szocialista országok lakosságának nagyobb része még napjainkban is keveset tud annak gyakorlati hasznosíthatóságáról. Sõt, ideológiai érvekkel (pl. kriptomarxista és szkepticista dogmákkal stb.) sokan még ma is igyekszenek lejáratni az azzal foglalkozókat. Vajon miért? A válasz nem mindenki számára kézenfekvõ. Szerintem azért, mert a bioenergetika katonai és egyéb szerepe az I. világháború óta folyamatosan növekszik. Ezért talán nem érdektelen, ha vázlatosan áttekintjük annak történetét és a legfontosabb fogalmi kérdéseit katonai szempontból (is).

A világ vezetõ országai beléptek az információs társadalmak korszakába. Ezzel egyidejûleg stratégiai jelentõségûvé vált az információs hadviselés. Többé senki sem lehet igazán biztos abban, hogy ki, mit, mikor és miért hallgat el, hamisít meg, magyaráz félre, vagy éppen hoz szándékosan a tudomásunkra.

 

Az elmúlt évezredek diktátorai ennek hatalmi lehetõségeit sajnos sokkal hamarabb ismerték fel, mint napjaink némely megtévesztett tudósa. Különösen fokozott szigorral jártak el azokkal szemben, akik engedélyek nélkül bioenergetikával foglalkoztak. Azért tették ezt, mert annak nemcsak a gyógyításban, hanem az élet sok más területén, fõként a különleges hadviselésben, valamint a hírszerzésben is óriási a szerepe. Az ókorban esetenként istenként, a középkorban boszorkányként, az újkorban pedig különleges feladatok megoldására alkalmas, de nehezen ellenõrízhetõ, ezért gyakran a szó szoros értelemben rabszolgaként tartott tikosszolgálati eszközként kezelték azokat az embereket, akik átlagon felüli bioenergetikai képességekkel rendelkeznek.

A történelmi tények azt mutatják, hogy leghamarabb az ókori keleti, fõként az óegyiptomi, a sumér, a kínai és a japán uralkodók ismerték fel a bioenergetikai parafenoménok katonai jelentõségét. Kínában és Japánban a katonai és hírszerzési felhasználásuk egészen a második világháború végéig a napi gyakorlat része volt. Az uralkodók nemcsak kémkedésre és különleges hadviselési feladatok megoldására, hanem még a stratégiai fontosságú döntéseikhez szükséges információk beszerzésére és ellenõrzésére is felhasználták õket. Ezt nemcsak és nem egyszerûen azért tették, hogy tudományos és katonai téren túljárhassanak az ellenségeik eszén, hanem mert egy-egy bioenergetikai parafenomén a korábban semmi mással nem pótolható különleges képességeivel egész hadseregeket pótolhatott. Ennek megértéséhez mindenekelõtt a következõket kell figyelembe venni. Napjainkban bioenergetikai parafenoménnek kell tekinteni minden olyan embert, aki az átlagosnál jóval nagyobb bioelektromos és biomágneses képességekkel rendelkezik, s ezen képességeit tudatosan és hatékonyan képes hasznosítani.

A bioelektromosság az élõ szervezetben termelõdõ bioenergia egyik megjelenési formája. Több vonatkozásban hasonlít az élettelen villamosenergiához, néhány vonatkozásban azonban döntõen különbözik is attól. Pl. az utóbbihoz hasonlóan mûszerekkel mérhetõ a feszültsége és az áramerõssége. Lényeges különbség azonban az, hogy a bioelektromosságot csak élõ szervezet képes elõállítani, s ez egyben az egyik legfontosabb életjelenség. A szervezet halálakor – ellentétben a villamos energiával feltölthetõ élettelen tágyakkal – a bioelektromosság az adott szervezetben végleg és visszafordíthatatlanul megszûnik. A tudomány az emberen kívül több olyan élõlényt ismer, amely jelentõs mértékû bioelektromosságot képes spontán vagy szándékos módon az áldozatára bocsátani. Ilyen pl. a Földközi-tengerben, valamint az Indiai- és az Atlanti-óceánban élõ, s átlag 1,5 m hosszúra megnövõ márványos zsibbasztórája (latinul Torpedo marmorata). Ez a támadásakor vagy a menekülésekor akár 1000–1200 V feszültségû áramütést is lead az ellenfelére. Az orvostudomány története számos olyan régi és mai embert tart számon, akit a hétköznapi életben ún. bioenergetikai parafenoménnak szoktak nevezni. A 20. sz. elsõ felétõl az USA-ban és más országokban megrendezett játékos vetélkedõk alapján ismert pl., hogy az ilyen emberek esetenként több millió (!) V feszültségû  de békés szándék esetén áramerõsség nélküli  bioelektromosságot is képesek a testükben gerjeszteni. Az angol köznyelvben ezeket a személyeket elektromos embereknek szokták nevezni.

A biomágnesesség szintén az élõ szervezet által termelt bioenergia egyik jellemzõje. Több vonatkozásban hasonlít a természetes, valamint az elektromágneses jelenséghez. Pl. az elõbbiekhez hasonlóan mûszerekkel is mérhetõ a vonzási és taszítási erõssége, valamint a pozitív és negatív töltésû polaritása. Több tekintetben azonban lényegesen különbözik is azoktól. A fõ különbségek a következõk:

a) A biomágnesesség elõállításához sem technikai eszközre, sem a térerõ elektromos modulációjára nincs szükség. Azt az élõ szervezetben zajló biokémiai folyamatok hozzák létre. Ezért a biomágnesesség a bioelektromossághoz hasonlóan az egyik legfontosabb életjelenség.

b) Ez a fajta mágnesesség nemcsak vasat, hanem bármilyen alapanyagú tárgyat (pl. mûanyagot, élõ és élettelen fadarabot, papírt, embert stb.) képes vonzani vagy taszítani. Az erõssége megfelelõ gyakorlással tudatosan is fejleszthetõ. Sõt, az erõs biomágneses képességgel rendelkezõ ember aurájában vagy tõle kisebb-nagyobb távolságban befolyásolhatja a térerõ teslában mérhetõ mértékét is. Mi több, a biomágnesesség testi érintés nélkül, lézersugárszerûen koncentrált formában is (!) átvihetõ más emberekre. Egyéni hasznosítására kisebb-nagyobb mértékben bármely egészséges ember megtanítható.

A tudomány eddig csak az embernél tudott kimutatni olyan mértékû biomágnesességet, amely szemmel láthatóan és mûszerekkel is mérhetõ módon képes élõ vagy élettelen dolgokkal kapcsolatban akár a hagyományos elektromágneses, akár biomágneses jelenségeket elõidézni. Ez arra utal, hogy a növelhetõségében jelentõs része van az emberi tudatnak és a genetikai adottságoknak. A bioenergetikában, fõként az elektronikus eszközök szinte észrevétlen megbénításában különösen fontos szerepe van a térerõ modulálására való képességnek. Az orvostudomány története évszázadok óta számos olyan esetet jegyzett már fel, amelyeknél a bioenergetikai parafenoménoknak nevezett emberek akár önmagukat, akár másokat a szó szoros értelmében megbénították a túl erõs biomágnesességgel. Ez a fajta bénulás azonban –  leszámítva az esetleges ijedtséget – csak szándékos támadás esetén veszélyes a megbénítottra, mert általában nem tartalmaz áramerõsséget. Szándékosság esetén azonban az áramerõssége elérheti a 10–20 ampert és az 5–10 tesla mértékû térerõ-modulációt. Az utóbbinál 10–100 méteres sugarú körben kisebb-nagyobb tárgyakat forgószélszerûen elsodró mágneses vihar keletkezhet. Régen ezt boszorkányharagnak nevezték. Az áramerõsség nélküli bénítás viszont általában néhány percen belül önmagától, spontán módon megszûnik, ha a támadó megszünteti a túl erõs bioenergiai kisugárzást, vagy kb. 10 m-tõl 2000 m-ig terjedõ távolságra eltávolodik a megbénított élõlénytõl.

A tapasztalatok szerint a távolság mértéke egyenesen arányos a bénító biomágnesességet kisugárzó egyén bioenergetikai töltöttségi állapotával, valamint a vonatkozó egyéb képességeivel. A nem harcászati célú bénítás spontán megszünése vagy megszüntetése után azonban még a rendkívül legyengült állapotban levõ ember vagy állat is testileg új erõre kap. Ezért a biomágnesességnek különösen fontos szerepe van pl. a bénulásos betegségeknél jelentkezõ merevgörcsös és általában a bioenergia-hiányos állapotok megszüntetésében, valamint a harctéri és az ûrhajózási katonai orvoslásban.

A rendkívüli biomágnesességû emberek számára  ugyanúgy, mint pl. az átlagon felüli bioelektromossággal rendelkezõknek,  számos országban idõnként nyilvános versenyeket rendeznek. E tekintetben a más emberek testére biomágnesességgel rátapasztott súlyok  többször és mindig saját maga által megdöntött Guinness-rekordját 2002-ben a magyar Harasztosi László bioenergetikus érte el. Hatodik világcsúcsa alkalmával Magyarország akkori legerõsebb emberének, Fekete Lászlónak a mellkasára súlyemelésre használt fémtárcsákat tapasztott fel, amelyek összsúlya 56,64 kg volt.

A közhiedelemmel ellentétben a bioelektromos és biomágneses képesség mértéke lényegesen nem (ismétlem: nem) függ az adott egyén testi méreteitõl. Az orvostudomány és a hadviselés története ugyancsak sok olyan esetet ismer, amikor a különleges genetikai adottságú csecsemõ a testébõl kisugárzott több millió (!) V feszültségû bioelektromossággal halálra sújtott embereket.

Mindezt figyelembe véve könnyen belátható, hogy a bioenergetikai parafenoménok katonai és egyéb célú felhasználásának jelentõsége miért növekszik korunkban. Jelenleg fõként a következõ területeken nõ a szerepük.

1. Pszi-sebészet, azaz a koncentrált bioenergiával való mûtétek végrehajtása. Pl. daganatok, ciszták, vérömlenyek hagyományos sebészi mûtét nélküli eltávolítása. Ennek – ismétlem – elsõsorban a harctéri katonai orvoslásban és az ûrhajózásban növekszik a jelentõsége.

2. Különleges hadviselés. Pl. elektronikai berendezések és az ilyenek által vezérelt erõmûvek elleni bioelektromos és biomágneses diverziók, továbbá számítógépes adatbázisok érintés nélküli megsemmisítése, valamint koncentrált bioenergiai kisugárzással, más néven pszi-sugárral végrehajtott gyújtogatások, rombolások stb.

3. Információs és lélektani hadviselés. Pl. egyéni és kollektív pszichózisok, látomások elõidézése biomágneses kisugárzással.

4. Hírszerzési és elhárítási információszerzés bioenergetikai módszerekkel. Pl. emberek kikérdezése a mély hipnózishoz hasonló állapot elõidézésével. Ezt olyan módon érik el, hogy a bioenergetikai parafenomén biomágneses kisugárzással blokkolja az áldozat agyának az önkontrollhoz szükséges biomágneses hullámhosszát. (Az ilyen állapotot az ufológiában „eltérítésnek” nevezik.) Vagyis az áldozat nemcsak kikérdezhetõvé válik, hanem a felébresztése után sem fog emlékezni arra, hogy mi történt vele az „eltérítés” alatt.

5. Ökológiai bioinformatika. Pl. bioenergetikai kommunikáció magasabb rendû növényekkel, állatokkal és mindazok közremûködésével. Ez úgy történik, hogy az auralátó vagy az aurát fotózó, filmezõ ember szinte morzézni tud az élõlények aurájának irritálásával. (Az aurafotózást a szovjet-orosz S. D. Kirlián-házaspár már 1939-ben feltalálta, nálunk az említett dezinformációs okok miatt azonban sokan még mindig nem tudnak a létezésérõl sem, vagy a Holdra szállást tagadókhoz hasonlóan makacsul kételkednek abban.) Az auralátó és -fotózó mindezt azért teheti, mert a magasabb rendû növények és állatok a számukra létfontosságú ingereket az aurájuk, azaz a testükbõl kisugárzó energiamezõk révén azonnal továbbítják a fajtársaiknak. A bioinformatika jelenlegi állása szerint az ember, illetve a hírszerzõ a fák aurájával való „morzézással” viszonylag gyorsan tud információt eljuttatni a föld minden olyan olyan pontjára, ahol az adott fa fajtársa megtalálható. Ezért már a hidegháború elsõ éveitõl kezdve a nagyhatalmak legtitkosabb katonai létesítményei körül meghatározott sugarú körzetben a valóságoshoz megtévesztésig hasonló mûanyagkészítményekkel pótolják az élõ növényzetet.

6. Parameteorológiai cselekmények. Pl. esõcsinálás, szélviharok gerjesztése stb. a bioenergetikai parafenomének térerõmoduláló és egyéb képességeinek felhasználásával.

7. Geológiai radiesztézia, amely a bioenergetika egyik ágazata. Pl. olaj- és aranylelõhelyek, továbbá álcázott radioaktív-berendezések felkutatására használják.

8. Különleges tûzszerészi és mûszaki feladatok megoldása. Pl. aknák felrobbantása és tárgyak mozgatása bioenergiai kisugárzással elõidézett, úgynevezett telekinézissel.

9. Kozmikus és válsághelyzeti bioinformatika. Pl. üzenetek küldése és fogadása szintén a bioenegiai kisugárzáson alapuló telepatikus vagy ökológiai bioinformatikai úton. Az amerikai ûrhajósok Holdra szállása idején pl. Edgar Michell ûrhajós tartotta a földi ûrközponttal a telepatikus összeköttetést. Ez a fajta összeköttetés semmilyen módon nem hallgatható le és nem korlátozható.

Az 1990-es években megszûnt szocialista országokban minden ilyen jellegû ismeretet a legmagasabb szintû titkosítási fokozattal kezeltek. Már magát azt a tényt is a dezinformáció dzsungelével vették körül, hogy a szovjet katonai és politikai titkosszolgálatok bioenergetikai parafenoménokat foglalkoztattak, és úgynevezett paratudományi kutatásokat folytattak. Az ilyen kisérleteket, valamint a bioenergetikai különleges hadviselési és hírszerzési akciókat a titkosszolgálatok alkalmazásában álló akadémikusok, továbbá más, hasonlóan magasan képzett tudósok irányították. Közéjük tartoztak pl. a következõk:

Vladimir Bekhterëv (ejtése: Vladimir Behterjov) (*1857–†1927) neuropatológiával foglalkozó akadémikus, a következõ két tudós és sok más munkatársuk lángelméjû tanára, I. P. Pavlov (*1849–†1936) világhírû fiziológus egykori munkatársa. A kutatásait háziállatokkal folytatott telepatikus kísérletekkel kezdte. Az ezen a téren elért sikerei nyomán 1922-ben kinevezték a Leningrádi Egyetem Agykutató Intézetének igazgatójává. Ettõl kezdve haláláig számos, szigorúan titkos parapszichológiai és bioenergetikai kísérletet irányított. Elsõsorban az emberi agy rejtett ellenõrzési lehetõségeit kutatta.

K. I. Platonov matematikus és pszichológusprofesszor, az említett kísérletek és akciók egyik legrejtélyesebb és legjobban álcázott vezetõje, e cikk írójának (is) egyik tanára. Õ a rejtett és álcázott hipnotikus befolyásolás igazi nagymesterei közé tartozott. A bioenergetikai képességei révén a másodperc tört része alatt tudott minden ép elméjû embert mély hipnózisba vinni. (Az elmebetegeket azért nem, mert azoknak nem szabályos az EEG-vel mérhetõ bioelektromos és biomágneses agyi mûködése.) Az elsõ ilyen nyilvános kísérletét 1924-ben, a szovjet pszichoneurológusok kongresszusán, a kísérleti személy tudta nélkül mutatta be. Ez akkora sikert aratott, hogy a pártbürokraták és a szovjet titkosszolgálati vezetõk felfigyeltek rá. Egyebek közt ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan szigorúan titkos kutatóintézeteket létesítettek, amelyekben 1924–26-ban megkezdõdtek és a Szovjetunió összeomlásáig (1995) folytatódtak a kifejezetten katonai és hírszerzési célú parapszichológiai és bioenergetikai kutatások, amelyeknek szigorúan titkos vezényléssel, tehát akaratom ellenére magam is egyik alanya voltam.

Leonid I. Vasiljev (*1891–†1966) leningrádi pszichiáter professzor, a nagy távolságú telepatikus és bioenergetikai kapcsolatok megszállott kutatója. 1926-tól haláláig több ezer ilyen kísérletet szervezett és vezetett.1 Többek közt neki is köszönhetõ, hogy a szovjet hírszerzés parafenoménjai már az 1920-as évek második felében 20–25 jellel tudtak nagy biztonsággal telepatikus úton információt cserélni bármekkora távolságról. Ha belegondolunk, hogy pl. a héber ábécé 22 betûbõl áll, akkor érthetõvé válik, hogy ilyen telepatikus távközléssel gyakorlatilag bármilyen témáról rendkívül fontos és részletes üzenetek továbbíthatók akkor is, ha minden technikai összeköttetés megszakad.

A Szovjetunió összeomlásakor már mintegy 120 paratudományi kutatóintézet mûködött, amelyek túlnyomó többségét az úgynevezett számozott, tehát semmilyen más néven nem említett és semmilyen publikált térképen nem szereplõ, szigorúan titkos településeken s többnyire atombiztos földalatti bunkerekben rendeztek be. (A nyugati sajtó azért nevezte el ezeket a településeket számozott városoknak, mert a hollétüket csak a volt szovjet politikai hírszerzõ szolgálat, a KGB és a katonai hírszerzés, a GRU központjában õrzött egy-egy térképen tartották nyilván, amelyeken számok jelölték a helyüket.)

Mindezt figyelembe véve ne csodálkozzunk, hogy noha máshol már az általános iskolában is tanítanak paratudományi alapismereteket, s a nyugati világban nincs olyan titkosszolgálat, amelynek ne lenne parapszichológiai és bioenergetikai részlege, addig a volt szocialista országokban mûködõ kriptomarxista körök továbbra is igyekeznek minden lehetséges módon kétségbe vonni, lejáratni és kigúnyolni mindent, ami az általuk megengedhetõnek tartott tudományos körökön és módszereken túlmutat. Ha rájuk hallgatnánk, akkor még ma is gyertyával és nem villannyal világítanánk a lakásokban. Ne feledjük, hogy egészen a 19. század végéig az akkori titkosszolgálatok a maiak csúcstechnikai kutatásaihoz hasonlóan szigorúan titkosan kezelték a villamos energiával kapcsolatos kísérleteket. Pedig annak elemi elõállítási módjai (pl. az ebonit rúd dörzsölésével való dörzselektromosság, az elektromos rája és az ún. elektromos emberek) már az ókorban is ismertek voltak. A középkorban az ilyen jellegû kísérletei miatt még egy pápának is le kellett mondania.

Tehát nem minden képtelenség, amirõl azt terjesztik, de vannak emberek, akik képtelenek belátni, hogy mások esetleg olyasmire is képesek, amire õk nem. Pl. a különleges hadviselési, ún. paraharcosok pusztán bioenergetikai módszerekkel pillanatok alatt elhamvaszthatnak embereket, állatokat vagy éghetetlennek tartott tárgyakat – anélkül, hogy azokhoz hozzáérnének vagy gyúlékony anyagot vennének igénybe.2 Ezért szerintem a tudományos, az ideológiai és a világnézeti autizmus sokkal veszélyesebb lehet, mint maga az az elmebetegség, amirõl azokat elnevezték. A felsorolt autizmusok ugyanis évezeredekkel vethetik vissza egy-egy nemzet, vagy akár az egész emberiség fejlõdését. Jobb lenne, ha az ilyen jellegû,  gyakran az ellenséges titkosszolgálatok hátsó szándékaira emlékeztetõ  vitákat manapság nem a bulvársajtóban és nem az adott témában analfabétának számító emberek gerjesztenék és folytatnák le, hanem az arra hivatott tudományos és más szakmai körökben dolgozó szakértõk.  "

 Forrás:  http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2003/3/13opal/Chapter1.htm

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Egyébként Opál Sándor az UFO-k magyarországi vonatkozásairól is igen sokat tud.

Megdöbbentő, hogy mi mindent titkolnak el előlünk a (magyar)hatóságok. A 2009.

júliusi Ufómagazinban jelent meg egy cikk 'Magyar X akták" címmel, melyből itt egy részlet: 

 

"...Az alábbi beszélgetés Dr. Opál Sándorral, a hadtudományok kandidátusával, az MTA köztestületének tagjával, a Hübners Who is Who Társaság kitüntetett és különleges tagjával készült, aki korábban, a belügyminisztériumban végzett tudományos munkája során a hazai ufológia észlelések véleményezésével is foglalkozott.

A bennfentesek azt is tudják róla, hogy a rendszerváltást megelőzően igen jó kapcsolata volt nemcsak a rendőr és honvédtábornokokkal, hanem még Kádár Jánossal is. Sőt alezredesként annak egyik titkos biztonságpolitikai tanácsadója volt...

...S most... következzenek a megdöbbentő tények :

- Ön szerint igaz-e... , hogy hazánk jelentős ufológiai gyűjteménnyel rendelkezik, amelyet a nagyhatalmak is tanulmányoznak?

- Tudomásom szerint igen. A rejtekhelyét azonban én sem ismerem. Angol, amerikai és más régészek is konzultáltak magyar kollégáikkal régészeti és ufológiai szempontból fontos hazai leletekkel kapcsolatban.

- Miért nem tud erről a közvélemény?

- A hun-magyar törzsszövetség egykor hatalmas területre kiterjedő katonai nagyhatalom volt. Biztos helyekre elrejtve, hazánk ebből a korszakból is őriz ufológiai szempontból fontos, értékes leleteket. Ezek Magyarország legféltettebb és legvédetettebb értékei. Sem a török, sem az osztrák, sem a német megszállók nem tudták, hogy hol vannak, és még a szovjet haderők is csak egy részükről szereztek tudomást.

Hazánk ma is az ufók kedvelt célpontja - sík területeinket előszeretettel használják átszállására. Nem csoda, hogy jelentős ufológiai tapasztalataink vannak. Hogy erről miért nem tudnak az emberek? Nálunk mindig is nagy hagyományai voltak az ilyen kérdésekben szerintem káros titkolózásnak. Sokkal jobb lenne, ha az emberek megismernék a valóságot.

- Mi az igazság Ön szerint?

Az emberek valószínűleg nem tudják, hogy 1972-ben a Szovjetunió kérésére Magyarországon hozták létre a legnagyobb európai ufómegfigyelési hálózatot.... A központi ufómegfigyelő állomás Ózd környékén volt, a többit az Alföldön és a Kisalföldön helyezték el. Kádár János is nagyon fontosnak tartotta a rendszert, rendszeresen kért jelentést a működéséről. Ezzel kapcsolatban nagy hibának vélem, hogy 1994-95-ben a magyar honvédség meteorológiai megfigyelőállomását felszámolták, mert azok nagyon hasznos adatokat szolgáltattak. A rendszerváltást követően a Határőr cimű lap és már belügyi újságok is beszámoltak arról, hogy ufók titkos katonai objektumokat próbáltak meg felderíteni hazánkban. A hatóságok csak akkoriban több, mint 2000 lakossági bejelentést kaptak..."

 

Vannak titkok bőven itthon is....

 

------------------------------------------------------------------------------------------

 

Ugrás az "UFO-k ufonauták" lapra...

vagy

 portraitufonauta.jpg

 Vissza a főoldalra...