Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagyon érdekes dolgok derülnek ki itt (is), ha valaki figyelmesen végigolvassa...

 

(1/2. fejezet)

 

" CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEI 

Szergej A. Nyil 1901-ben kiadott orosz nyelvű fordítása nyomán

 

   

ELŐSZÓ

Az 1974-ben, Londonban kiadott magyar nyelvű változathoz (részletek)

Alig van a világon még egy könyv, amelyről annyit beszéltek volna, amelyre annyit hivatkoztak volna, amelyből annyit idéztek volna , mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei címen ismeretes mű. Nem valószínű, hogy akad európai kultúrember, aki ezt a nevet: "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" ne hallotta volna.

És mégis, ha utánaérdeklődünk, hogy mi is ez a Jegyzőkönyv, ki olvasta azt, alig pár ember akad, akinek kezéhez ez a rendkívül érdekes és megdöbbentő dokumentum eljutott volna. Annak ellenére, hogy a könyv több mint 30 nyelven megjelent, s így többszázezer példányban kellene, hogy közkézen forogjon, alig szerezhető be, mert akármilyen nagy példányszámban jelennek is meg a kiadványok, a könyveket még a III. Birodalomban is napok alatt felvásárolták a titokzatos kezek. . .

A magyar olvasóközönség tájékoztatására kötelességünknek tartottuk, hogy ezt a művet most magyar nyelven is megjelentessük. Bár a mű magyarul már régebben is megjelent, a kiadás mégis a legnagyobb könyvritkaságok közé tartozik. ...

(Az egyik változat szerint) az orosz rendőrség 1901-ben, egy zsidó házban tartott házkutatás alkalmával nagyobb, héber nyelven fogalmazott kéziratot talált. A kéziratot a rendőrség azonnal átadta Szergej Nyil (Nilus) professzornak, az ismert orientalistának, aki vállalta a fordítást. A kézirat tartalmát az orosz kormány oly megdöbbentőnek találta, hogy a fordításból jó néhány példányt a külföldi államok rendelkezésére bocsátott. Így kapott a fordításból egy példányt a brit kormány is, amit megőrzésre átadott a brit Állami Múzeumnak, ahol a kéziratot 1906. augusztus 10-én vették fel a könyvtár nyilvántartásába...

...Nyil professzor fordítása könyv formájában is megjelent a Szentpétervár melletti Szent Szergej kolostor nyomdájában, 1902ben. 1905-ben még két kiadás jelent meg a könyvből. Ugyanebben az évben - a kiadó megjelölése nélkül - Szentpétervárott még egy kiadás jelent meg a Jegyzőkönyvekből, amelyet Gottfried zur Beeknek sikerült megszereznie, és ezt a kiadást fordította németre. 1907-ben a szentpétervári süketnémák intézete nyomásában és G. Butmi orosz orientalista feldolgozásában jelent meg a Jegyzőkönyvek 4. kiadása, amelyet Beek ugyancsak felhasznált a német fordításhoz. Nyil tanár fordítása is megjelent újra 191 1-ben, a Szent Szergej kolostor nyomásában, amelyet Beek ugyancsak felhasznált. Ezt a kiadást is gyorsan felvásárolták, így Nyil 1917-ben újra kinyomtatta a könyvét. 1917. február 28-án, az orosz szabadkőműves páholyok a francia és angol páholytestvérek segítségével kirobbantották az orosz bolsevista forradalmat és megbuktatták a cárizmust. Az államvezetést Lwow herceg vette át, maga is ismert szabadkőműves. Nyil könyvét március 3-án akarták továbbítani a könyvkereskedések részére. A köteteket már berakták egy tehervagonba, amikor fegyveres forradalmárok rohanták meg a pályaudvart, feltörték a vagont, a könyveket kiszórták és az utolsó példányokig megsemmisítették. Miután csak nagy rakás hamu maradt vissza a könyvekből, anélkül, hogy bármihez hozzányúltak volna, bármit raboltak volna, eltávoztak. Vagyis kétségtelen, hogy egyetlen feladatuk a könyvek megsemmisítése volt. Amint pedig Kerenszkij vette át a kormányt, azonnal rendeletileg koboztatta el még a magánkézben lévő könyveket is.

Hasonlóképpen ismerteti a Jegyzőkönyvek keletkezését Victor E. Marsden, "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-nek angol fordítója is, aki annak orosz kiadását még oroszországi tartózkodása alatt ismerte meg. (Marsden a londoni Morning Post oroszországi tudósítója volt, a szerk. ) A forradalmárok, akik tudták, hogy Marsden már évek óta foglalkozik a Jegyzőkönyvek angolra fordításának gondolatával, a forradalom első napjaiban elfogták, a Péter-Pál börtönbe szállították, ahonnan azonban sikerült kalandos körülmények között megszöknie. Ő, miután a már megjelent orosz kiadásokból egyet sem tudott magával hozni, az Állami Múzeumban lévő s az orosz kormány által hivatalosan az angol kormány részére 1901-ben eljuttatott kéziratot fordította angolra. (A magyar fordítás is ez alapján készült. Sajnos a fordító neve a könyvben nincs feltüntetve, így azt mi sem tudjuk közreadni, a szerk.)

ELŐSZÓ

 

az 1922-ben kiadott angol nyelvű változathoz

 

Magukról a Jegyzőkönyvekről nem kell sok szót ejteni bevezetés gyanánt. 1905-ben Szergej Nyil jelentette meg a 24 jegyzőkönyvet tartalmazó könyvet. Egy példány a British Múzeum tulajdonában van. A könyvön pecsét mutatja a nyilvántartásba vétel dátumát: 1906. augusztus 10. Oroszországban a Kerenszkij rezsim idején az összes fellelhető példányt megsemmisítették, utódai pedig azonnal végrehajtandó halálbüntetéssel sújtottak mindenkit, akinek ez a könyv a birtokában volt. Ez már önmagában is elegendő bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Természetesen zsidó kiadványok cáfolják valódiságát, ami arra enged következtetni, hogy Nyil professzor esetleg maga ötlötte ki és foglalta össze az egészet saját céljai érdekében.

Mr. Henry Ford, egy 1921. február 17-én, a New York-i Worldben megjelent interjúban a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-ről tömören és meggyőzően kifejtette:

"Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel. Tizenhat évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen mostanáig. Most is összhangban vannak:"

Csakugyan összhangban vannak!

A Jegyzőkönyvek tartalma Cion uralkodóinak legbensőbb köreiben elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidó nemzet több évszázados közös működési tervét, melyet maguk a bölcsek mindig korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai, mint a bölcsek titkai, az évszázadok alatt többször is kiszivárogtak. A zsidóknak az az állítása, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, már önmagában is valódiságuk beismerése, mert az okmányok tartalmát sohasem próbálják cáfolni, sőt, a leírtak és a beteljesedések között az összefüggés túlságosan szembeszökő ahhoz, hogy azokat mellőzzük, vagy hogy elbagatellizáljuk. Ezt a zsidók is jól tudják és ezért kerülik a szembesítést.

Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki a Jegyzőkönyveket?

Ezekre a kérdésekre a válasz egy bizonyos fokig feltevésen alapszik, de nagy a valószínűsége annak, hogy 1897-ben, Bázelben, az első cionista kongresszuson tették őket közzé, Theodor Herzl, a modern cionizmus atyjának elnöksége alatt.

vannak-e közvetett bizonyítékok minderre?

Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepő. Nemrégiben jelent meg Herzl "Naplók" című kötete, amelyből lefordított részletek jelentek meg a "Jewish Chronicle" 1922. július 14-i számában. Herzl beszámol az 1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel folytatott beszélgetéséről. Goldsmid keresztényként nevelkedett zsidó, az angol hadsereg tisztje, és szíve szerint örök zsidó nacionalista. Goldsmid azt javasolta Herzl-nek, hogy az angol arisztokrácia kisajátításának és hatalma megsemmisítésének - ezáltal az angol nép kiszolgáltatottságának - legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat vetnek ki a birtokokra. Herzl szerint ez kiváló ötlet volt, és a Hatodik jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre vonatkozólag! Az 1906-os angliai választás "liberális" győzelme, amely lényegében zsidó győzelem, a bölcsek számára lehetővé tette, hogy birtokadózási politikájukat megvalósítsák. Következésképp az angol arisztokráciának két lehetősége maradt: vagy eladják birtokaikat a zsidóknak, vagy gyermekeiket zsidókkal házasítják össze. Herzl "Naplók" című kötetének feljebb említett példája fölöttébb jelentős bizonyítékkal szolgál arra, hogy létezik egy zsidó világösszeesküvés és hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Az intelligens olvasó a jelenlegi történelem ismereteiből és saját tapasztalataiból is megerősítheti minden sorának valódiságát. Ennek fényében tanulmányozhatja ezt az embertelen dokumentumot.

KIK AZOK A BÖLCSEK?

Tulajdonképpen kik is azok a Cion bölcsei, kérdezhetnénk? Kijelentéseiket maguk a zsidók úgy hirdetik egymás között, mint keresztények az evangéliumot.

Van egy másik nagyon jelentős körülmény. Dr. Weizmann, Herzl jelenlegi utóda, mint a cionista mozgalom vezére, 1920. október 6án, Hertz főrabbi tiszteletére adott búcsúztató banketten idézett a Jegyzőkönyvekből. A főrabbi birodalmi körútra indult - ez Őfelsége, a Walesi Herceg birodalmi körútjának afféle zsidó változata. Dr. Weizmann a bölcsektől származó következő idézetet mondta: "A jóságos oltalom, melyet Isten a zsidók javára cselekedett az, hogy az egész világon szétszórta őket." (Jewish Guardian, 1920. október 8.)

Vessük ezt össze a Tizenegyedik jegyzőkönyv utolsó előtti bekezdésével:

"Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére vezetett bennünket."

A figyelemre méltó összefüggés bizonyít néhány dolgot. Bebizonyítja, hogy a bölcsek léteznek. Bebizonyítja, hogy Dr. Weizmann mindent tud róluk. Bebizonyítja, hogy a "haza" utáni vágy Palesztinában csak álca, a zsidók valódi céljainak elenyésző része. Bebizonyítja, hogy a világ zsidósága nem szándékozik Palesztinába, vagy más, különálló országba települni. Az a mondás, hogy "jövőre Jeruzsálemben" találkoznak, csupán a jellegzetes látszatkeltésük megnyilvánulása. Ez azt is szemlélteti, hogy a zsidók veszélyt jelentenek a világra és az árja faj ki kell, hogy telepítse őket véglegesen Európából.

HOGY HÍVJÁK A BÖLCSEKET?

Hogy hívják őket? Ezt a titkot még nem tárták fel. Ők alkotják a Láthatatlan Kezet. Ők nem a "Képviselők Bizottsága" (az angol zsidó parlament), vagy az "Egyetemes Izraelita Szövetség", amely Párizsban székel. De a néhai Walther Rathenau, az Allgemeiner Electricitaets Gesellschaft-tól, némi fényt vetett a tárgyra és kétségtelen, hogy ismer te a nevüket. Minden valószínűséggel ő maga is az egyik fővezér volt. A Wiener Freie Presse 1912. december 24-i számában ezt mondja: "Háromszáz (természetesen zsidó) férfi - akik mindegyike ismeri a másikat - kormányozza az európai kontinens sorsát, és utódaikat a saját körükből választják:

Tehát a bölcsek ennek a - nem három, hanem - háromszáz istennek az általános tisztjei.

MAGYARÁZATOK

1. A Harmadik jegyzőkönyv a judaizmus Jelképes Kígyójára való utalással kezdődik. A Jegyzőkönyvek 1905-ös kiadásának utószavában Nyil a jelképpel kapcsolatban a következő érdekes beszámolót adja:

"A titkos zsidó cionizmus feljegyzései szerint Salamon és más zsidó bölcsek már i. e. 929-ben, elméletben kidolgozták Cion békés világhódító tervét.

A történelem folyamán részleteiben tovább dolgozták a tervet olyan emberek, akik következésképpen be voltak avatva az ügybe. Ezek a bölcs emberek úgy döntöttek, hogy békés eszközökkel meghódítják a világot Cion számára - a Jelképes Kígyó ravaszságával, amelynek a feje a zsidó közigazgatás tervébe beavatottakat jelképezte, a teste pedig a zsidó népet. A közigazgatást mindig titokban tartották, még magától a zsidó néptől is. Ahogy a Kígyó behatolt a nemzetek szívébe, aláásta és elnyelte ezeknek az államoknak a hatalmát. A jövendölés szerint a Kígyó be kell, hogy fejezze munkáját, szigorúan ragaszkodva a tervhez, amíg a pályát be nem zárja és a fej vissza nem tér Cionhoz. Ez azt jelenti, hogy a Kígyó bekeríti Európát és Európa megbéklyózásának segítségével bekeríti az egész világot. Ezt úgy kell véghezvinni, hogy minden eszközzel gazdaságilag kell leigázni az országokat.

A Kígyó feje csak akkor térhet vissza Cionhoz, miután Európa összes szuverén államát tönkretették, amely azt jelenti, hogy gazdasági válságokkal és nagybani pusztítással lelkileg demoralizálják és erkölcsileg megrontják az embereket. Ehhez zsidó nőket is bevetnek, akik úgy mutatkoznak, mint francia, olasz, stb. nők. Ők a szabadosság legbiztosabb terjesztői a nemzetek vezető rétegeinek életében. (A Bill Clinton-Monica Lewinsky affér tökéletes példája ennek, a szerk.)

A Jelképes Kígyó pályájának térképe a következő: Európában az első lépcsőfokot i. e. 429-ben, Görögországban tették meg, ahol Periklész idején a Kígyó az ország hatalmát kezdte kóstolgatni. A második lépcsőfokot Rómában érték el, Augustus császár idején, i. e. 69-ben. A harmadikat Madridban, V Károly idején, 1552-ben, a negyediket Párizsban, XVI. Lajos idején, kb. 1790-ben, az ötödiket Londonban, 1814-től kezdődően (Napóleon bukásától). A hatodikat Berlinben, 1871-ben, a francia-porosz háború idején. A hetediket Szentpétervárott, amely fölé a Kígyó fejét rajzolták, 1881-es dátummal.

Mindezen államok alkotmánya, amelyeken a Kígyó áthaladt, alapjaiban megrázkódott. Ez alól még Németország sem volt kivétel, a látszólagos hatalmával. Németországot és Angliát gazdaságilag megkímélték, de ez csak addig tart, amíg Oroszország elfoglalását véghez nem viszik, melynek érdekében jelenleg (1905.) minden erőfeszítést megtesznek. A Kígyó további pályáját nem mutatja a térkép, de a nyilak arra mutatnak, hogy a következő célpont Moszkva, Kijev és Odessza lesz.

Mára már közismert, hogy ezek a városok alkotják a harcias zsidó faj központjait. Konstantinápolyt úgy mutatja a térkép, mint a Kígyó utolsó lépcsőfokát, mielőtt eléri Jeruzsálemet. (Ezt a térképet évekkel a törökországi ifjútörök - vagyis zsidó - forradalom kitörése előtt készítették.)"

2. A "gój" kifejezés szó szerint tisztátalant jelent héberül. Ezt a szót használja a héber köznyelv és a. Jegyzőkönyvek a nemzsidók megjelölésére. Ez a sértő és megalázó kifejezés feltárja a judaizmus legbensőbb lelkületét.

 

1. JEGYZŐKÖNYV

A jog az erőben rejlik. Szabadság - csak egy eszme.
Liberalizmus. Arany. Hit.
Önkormányzat. A tőke kényuralma.
A belső ellenség. A tömegek. Anarchia.
Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga.
A zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége.
A célszentesíti az eszközt.
A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály.
A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája.
Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció.
A zsidó-szabadkőműves kormány elvei és szabályai. Terror.
„Szabadság, egyenlőség, testvériség”
A dinasztikus uralkodás elve.
A gój arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése.
Az új nemesség. A lélektani terv.
A „szabadság” elvont fogalma.
A népet képviselők elmozdításának hatalma.

...Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól.

Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre?

A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő, csak álcázott formában. Levonom a következtetést, hogy a természet törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.

A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal, s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a helyét.

Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.

Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul.

Ha valaki, aki liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: ha valamely államnak két ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mint például bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője ellen alkalmazzák?

Remélhető-e ép, logikus elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletesen ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó, vagy a megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban.

A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek

A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy „jog”, puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint: add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb vagyok, mint te. Hol kezdődik a jog? Hol végződik?

Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a törvényei, s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új jogot találunk arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből.

Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá.

Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakad majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt. Ezért terveinkben ne annyira, arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját.

A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye; következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne vigyék az egész nemzetet. Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől?

Meg tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné, és végrehajthatatlanná válik.

Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja.

Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat.

A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett „társaságbeli hölgyeket” is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban és fényűzésben.

A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen, ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését. A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak.

A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében.

A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: „szabadság, egyenlőség, testvériség”, s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a Gójok nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.

Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját. Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.

A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak, és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.

A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.

 

2. JEGYZŐKÖNYV

Gazdasági háborúk - a zsidó fölény alapja.
Névleges kormány és „titkos tanácsadók”.
A bomlasztó tanok sikerei.
Alkalmazkodókészség a politikában.
A sajtó szerepe.
Az arany ára és a zsidó áldozat értéke.

Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk lehetőleg ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a háború ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, amikor is a nemzeteknek érezniük kell majd felsőbbségünket. Ez a helyzet mindkét hadviselő felet kiszolgáltatja az egész földre kiterjedő nemzetközi kapcsolatainknak; ezeknek pedig milliónyi szemük van és mentesek mindenféle korlátozástól. A mi nemzetközi jogaink azután el fogják törölni a nemzeti jogokat, és éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett, ahogy az államok magánjoga szabályozza az alattvalók egymás közötti kapcsolatait.

Azok a tisztviselők, akiket - a szolgai engedelmességre való alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével - a közösségből ki fogunk választani, nem lesznek a kormányzás művészetében gyakorlott személyek, és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd parasztokká művelt és tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek, szakértők, akiket kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és neveltek fel, hogy irányítsák az egész világ ügyeit. Amint önök jól tudják, ezek a közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a kormányzásra, a politikai terveink végrehajtásához szükséges ismereteket a történelem tanulságaiból és a jelen eseményeinek megfigyeléséből szűrik le. A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre. Ezért nem is kell ezeket a gójokat számításba vennünk - hadd szórakozzanak, amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új változatainak reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek. Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre vonatkozólag rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a tudomány követelményét. Ennek a ténynek szem előtt tartásával keltettünk sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek iránt. A gójok intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a tudományból nyert ismereteket - azok minden logikai igazolása nélkül - igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni.

Márpedig ezeket az ismereteket a mi ügynökeink ravaszul úgy állították össze, hogy a gójok gondolkozását abba az irányba tereljék, amely számunkra kívánatos.

Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a megállapítások csak üres szavak; gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk zsidóknak minden tekintetben világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen bomlasztást vittek véghez a gójok fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy alkalmazkodjunk a nemzetek gondolkodásmódjához, jelleméhez és törekvéseihez, nehogy hibákat kövessünk el politikai téren és a közigazgatási ügyek irányításában. Rendszerünk gépezetének alkatrészeit úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek vérmérsékletének, melyekkel utunkon találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha annak gyakorlati alkalmazását nem alapozzuk a múlt tanulságainak összességére, figyelemmel a jelen követelményeire.

A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá, de kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal.


3. JEGYZŐKÖNYV

A Jelképes Kígyó és jelentősége.
Az alkotmányos berendezkedés labilissága.
Terror a palotákban. Hatalom és törekvés.
Parlamenti „fecsegők”, röpiratok.
Visszaélés a hatalommal.
Gazdasági rabszolgaság. „Népszabadságjogok.”
A monopolista rendszer és a nemesség.
A szabadkőműves-zsidóság hadserege.
A gójok megfogyatkozása. Éhezés és a tőke jogai.
A tömegek és a „világ feletti szuverén uralkodónk” megkoronázása.
A jövő szabadkőműves nemzeti iskolák programjának alaptanai.
A társadalomszerkezet tudományának titka.
Egyetemes gazdasági válság. A „mi” biztonságunk.
A szabadkőművesség kényuralma - az ész uralma.
A vezetők elvesztése.
Cion véréből való zsarnok-király.
A szabadkőművesség legyőzhetetlenségének okai.
A titkos szabadkőműves ügynökök szerepe. Szabadság. 

Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérlegserpenyői hamarosan le fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg nélkülözzék a pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek, amíg el nem koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majdcsak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban - azaz a királyokat a maguk trónjain - akadályozzák képviselőik, akik bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és felelőtlen hatalmuktól. Ezt a hatalmat annak a rémületnek köszönhetik, amely behatolt a palotákba. Minthogy a királyoknak a maguk trónján nincs módjuk arra, hogy közvetlenül érintkezzenek népükkel, többé nem tudnak megállapodásra jutni a néppel és így megerősíteni magukat a hatalomra törőkkel szemben. Szakadékot létesítettünk a messzelátó uralkodói hatalom és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő elvesztette minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő tehetetlen, akár a vak ember és a botja.

Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással... Már nem kell sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd.

Kimeríthetetlen fecsegők szócsatákká változtatták a parlament és a kormánytestületek üléseit. Arcátlan újságírók és gátlástalan röpiratszerzők naponként ütnek rajta a kormánytisztviselőkön. Végül is a hatalommal való visszaélések fogják elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami berendezkedés megérlelődjék saját megbuktatására és az őrjöngő tömeg csapásai alatt minden a levegőbe fog repülni. A szegénység hatásosabban kényszeríti az embereket nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha is tette. Ezektől így vagy úgy megszabadíthatták magukat vagy beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni. Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett „népszabadságjogok” csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az újságírók jogot kapnak arra, hogy helytálló dolgok mellett akármilyen hülyeséget leírjanak?

A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket... Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia. Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez a körülmény meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét. A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga előnye kedvéért, amely elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével. Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát akasztottak a munkások nyakába.

A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos erőink - a szocialisták, anarchisták, kommunisták - soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően. A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot. Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon.

Amikor majd üt az egész világ feletti szuverén uralkodónk megkoronáztatásának órája, pontosan ezek a kezek fognak félresöpörni mindent, ami akadályt gördíthetne ennek útjába.

A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra. Ezért ők nem veszik észre sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt eljön a mi: királyságunk, rögtön be is fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire lényeges, hogy a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerű, igaz tudást tanítsanak, minden tudás alapját - az emberi élet, a társadalmi lét szerkezetének ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való sorolását. Mindenki számára fontos tudni, hogy a különböző rendeltetésű emberi tevékenységek folytán nem lehetséges semmiféle egyenlőség, hogy az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen. A társadalom felépítésének helyes ismerete, melynek titkaiba nem avatjuk be a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy az emberek bizonyos körére kell korlátozni az egyes állításokat és foglalkozásokat, nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak abból kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a munkának, melynek elvégzését megkövetelik tőlük. Az erre vonatkozó ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat - hála a félrevezető sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert nem fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét.

Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a gazdasági válságok kihatásai, mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat, és meg fogják bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól, hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében kezdettől fogva irigykedtek, s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz tudják ragadni.

A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a támadás időpontját, és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre. Kimutattuk, hogy a haladás az összes gójt alá fogja vetni az ész uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk, mert érteni fog ahhoz hogy ésszerű szigorúsággal véget vessen minden nyugtalanságnak és száműzze a szabadelvűséget minden állami intézményből.

Amikor a lakosság látta, hogy a szabadság nevében mindenféle engedményt tesznek, szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint minden vak ember - egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni, de eszébe sem jutott visszatérni az előző állapothoz, ehelyett a mi lábaink elé helyezte teljhatalmát.

Emlékezzenek a francia forradalomra, amelynek mi adtuk a „nagy” jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk műve volt. Azóta is egyik csalódásból a másikba visszük a népeket azért, hogy a végén tőlünk is forduljanak el annak a Cion véréből származó zsarnokkirálynak javára, akit a világnak adni fogunk. Ma, mint nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek vagyunk, mert ha egyes államok megtámadnak, mások segítségünkre sietnek. A gój népek határtalan hitványsága - hasukon csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben, kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek bennünket függetlenségünk elérésében.

A jelen kor miniszterelnök-diktátorai részéről a gój népek türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan visszaéléseket, amelyek legkisebbikéért húsz királyt is lefejeztek volna. Hogyan magyarázható ez a jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa következetlensége oly eseményekkel szemben tanúsított magatartásukon, amelyek nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába tartoznak?

Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, hogy ezekkel a visszaélésekkel szándékosan károsítják meg az államokat, mégpedig a legmagasabb cél kedvéért, azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.

Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a bűnösöket, mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit csak akar. Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta stabilitást, és zűrzavart teremt lépten-nyomon.

A „szabadság” szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet törvényeivel is. Ezért nekünk, amikor majd elfoglaljuk helyünket a mi királyságunkban, törölnünk kell az élet szótárából ezt a szót, mert ez az állati erő egyik forrását takarja, mely a tömegeket vérszomjas ragadozókká változtatja. Igaz, hogy ezek a vadállatok mindannyiszor újra elalszanak, ha elég vért ittak, ilyenkor könnyen láncra verhetők, de ha nem kapnak vért, akkor nem alszanak el, hanem tovább verekednek.

 

4. JEGYZŐKÖNYV

A köztársaság fokozatai.
Nemzsidó szabadkőművesség.
Szabadság és hit.
Nemzetközi ipari verseny.
A spekuláció szerepe.
Az arany kultusza.

Minden köztársaság több fejlődési fokozaton megy át. Az első szakaszt az első napokban a vak tömeg őrjöngése jellemzi, amely ide-oda, jobbra-balra hányódik; a második szakasz a demagógia, amelyből az anarchia születik, ez pedig elkerülhetetlen kényuralomhoz vezet. Az azonban többé nem törvényesen és nyilvánosan elismert, s ezért nem felelősségteljes kényuralom, hanem általuk nem látható és titkosan leplezett, de mindamellett nagyon is érezhető kényuralom valamely titkos szervezet kezében, melynek cselekedetei annál lelkiismeretlenebbek, mert a színfalak mögött működik, mindenfajta ügynökök háta mögött, akiknek váltogatása nemcsak nem hátrányos a titkos hatalomra nézve, hanem még segíti is, amennyiben a folytonos cserék következtében nem kell segélyforrásait hosszú szolgálatok jutalmazására igénybe vennie. Ki és mi képes láthatatlan erőt megdönteni? Mert a mi erőnk pontosan ilyen. A nemzsidó szabadkőművesség vakon szolgál kulisszául számunkra és céljaink számára; hatalmunk cselekvési terve azonban, sőt székhelye is, ismeretlen titok marad az egész nép számára. Mindazonáltal még a szabadság is ártalmatlan lehet és elfoglalhatja a maga helyét az állam gazdasági életében anélkül, hogy ártana a népek jólétének, ha nem az istenhitben, az emberiség testvériségén nyugszik és nincs összekapcsolva az egyenlőség fogalmával, amely ellenkezik a teremtésnek alárendeltségre alapozott törvényeivel. Ilyen hittel rendelkező népet kormányozni lehetne papi felügyelettel, megelégedetten és alázatosan haladna lelkipásztorainak irányítása alatt, alávetve magát Isten földi törvényeinek. Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a szellemét, és hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi szükségletekkel helyettesítsük.

Hogy ne legyen a gójoknak idejük a gondolkozásra és megfigyelésre, az iparra és kereskedelemre kell irányítanunk gondolataikat. Így az összes nemzetet a nyerészkedési hajsza fogja lekötni és ebbeli versengésükben nem fogják észrevenni közös ellenségüket.

Hogy a szabadság egyszersmind felbomlassza és tönkretegye a gój társadalmat, spekulációs alapra kell helyeznünk az ipart is; ennek eredményeképpen az, amit az ipar az országtól megvon, ki fog csúszni a nemzsidók kezeiből a spekulációba, azaz a mi kezeinkbe fog kerülni.

A hatalomért folytatott harc fokozódása és a gazdasági életre mért csapások csalódott, hideg és szívtelen társadalmat fognak létrehozni, sőt már létre is hozták. Az ilyen társadalom erős idegenkedéssel fog viseltetni a magasabb politikával és a vallással szemben. Egyetlen vezérfonala a nyereség, azaz az arany, valósággal isteníteni fognak azok miatt az anyagi örömök miatt, melyek az arany segítségével megszerezhetők. Ekkor aztán üt majd az óra, amikor a gójok alsóbb osztályai - nem azért, hogy elérjék a jót, még csak nem is azért, hogy gazdagsághoz jussanak, hanem kizárólag a kiváltságosak elleni gyűlöletből - követni fognak minket azok ellen, akik vetélytársaink a hatalom megszerzésében: a gójok intellektueljei ellen.

 

5. JEGYZŐKÖNYV

Egy erős kormányközpontosítás létrehozása.
A hatalomátvétel módszerei a szabadkőművesség által.
Az államok közötti egyezségek lehetetlenségének okai.
A zsidók „sorsának” állapota.
Arany - az államgépezet motorja. A kritika jelentősége.
„Kirakat”-intézmények. A szócsépléstől való elfáradás.
Hogyan kell megragadni a közvéleményt.
Az egyéni kezdeményezés jelentősége.
A szuperkormány.

Vajon milyen kormányformát lehet adni olyan közösségnek, amelyekben mindenütt korrupció üti fel a fejét, ahol csak csalásszámba menő trükkök ügyes meglepetései taktikájával lehet gazdagsághoz jutni, ahol szabadság uralkodik, ahol az erkölcsösséget csak büntető intézkedések és szigorú törvények tartják fenn, nem pedig önként elfogadott elvek, ahol a hit és a haza iránti érzelmeket kitörölték kozmopolita meggyőződések? Milyen kormányformát kell adni ilyen közösségnek, ha nem azt a kényuralmat, melyet a későbbiek során fogok elmondani önöknek? Fokozatosan központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink politikai életének minden megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás után vissza fogják vonni mindazokat az engedményeket és szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk.

Azt fogják mondani nekünk, hogy olyan kényuralom, amilyenről beszélek, nem egyeztethető össze napjaink haladásával, én azonban bizonyítani fogom önöknek, hogy igenis összeegyeztethető. Azokban az időkben, amikor a népek úgy néztek fel a királyokra a maguk trónjain, mint Isten akaratának megnyilatkozására, zúgolódás nélkül alávetették magukat a királyok zsarnoki hatalmának; attól a naptól kezdve azonban, hogy tudatosítottuk bennük sajátjogaikat, közönséges halandóknak kezdték tekinteni a trónon ülőket. Az Isten kegyelméből való királyi méltóság a nép szemében elvesztette minden jelentőségét, és amikor Istenbe vetett hitüktől is megfosztottuk az embereket, az uralkodói hatalom az utcára került s ott, mint köztulajdont, magunkhoz ragadtuk. Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek. Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban, nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban. Ebben a tekintetben legfeljebb a jezsuitákat lehetne velünk összehasonlítani, de megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A világ számára valószínűleg mindegy lenne, hogy ki az ő legfőbb uralkodója, a katolicizmus feje-e vagy a mi kényurunk Cion véréből; számunkra, a Kiválasztott Nép számára egyáltalán nem mindegy.

Egy ideig talán sikeresen elbánna velünk a gójok összességének szövetsége: ettől a veszélytől azonban megóv bennünket a köztük uralkodó egyenetlenség, mely oly mélyen gyökerezik, hogy soha ki nem küszöbölhető. Felszítottuk, és az elmúlt húsz évszázad során hatalmas arányúvá növeltük a gójok személyi és nemzeti ellentéteit.

Ezért egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk, mert mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely ellenünk irányuló egyezmény nem lenne előnyös számára. Túl erősek vagyunk, nincs menekvés hatalmunk elől. A nemzetek még jelentéktelen megállapodást sem köthetnek anélkül, hogy abban titokban benne ne lenne a kezünk.

„Per Me reges regnant.” (Általam uralkodnak a királyok.) És a próféták megmondták, hogy Isten maga választott ki bennünket arra, hogy uralkodjunk az egész világ felett. Isten megfelelő tehetséggel ruházott fel, hogy megbirkózunk feladatunkkal. Ha volna a velünk szemben álló táborban szellemóriás, az még folytatná a harcot ellenünk, de az újonc nem vehetné fel a versenyt a rég meggyökeresedettel; a harc irgalmatlan lenne közöttünk, olyan harc lenne, amilyet még nem látott a világ. Bizony, szellemóriásuk elkésett volna. Az összes állam gépezetének valamennyi kerekét olyan erő hajtja, amely a mi kezünkben van, az államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig - az arany. A mi bölcseink által kieszelt közgazdaságtudomány réges-rég királyi tekintélyt kölcsönzött a tőkének.

Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan kezek. Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a nép sanyargatásához. Manapság fontosabb lefegyverezni a népeket, mint háborúba vezetni; fontosabb előnyünkre kihasználni a lángra lobbantott szenvedélyeket, mint eloltani tüzüket; fontosabb átvenni, és saját értelmünkben magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani azokat. Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól, mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje a szellemi erőket.

A világ népei és az egyének is azonosítani szokták a szavakat a tettekkel. Megelégszenek a látszattal, és csak ritkán ügyelnek arra, vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket. Ezért kirakat-intézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló bizonyítékát adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást. Magunkra fogjuk ölteni az összes párt, az összes irányzat liberális arculatát, s ezt a liberalizmust szónokainkkal annyira agyon fogjuk csépeltetni, hogy ki fogják meríteni hallgatóink türelmét, és meg fogják utáltatni velük a szónoklást.

Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az első titok.

Kormányunk sikerének második titkos kelléke abban áll, hogy a lehető legnagyobb mértékben előmozdítsa a nemzetek rossz tulajdonságait, szenvedélyeit, annyira szaporítsa a társadalmi érintkezés szabályait, hogy az így előálló összevisszaságban senki se tudjon eligazodni s az emberek a végén meg se értsék egymást. Ez az eljárás abban is segítségünkre lesz, hogy viszályt szítsunk valamennyi pártban, hatálytalanítsunk minden kollektív erőt, amely még nem hajlandó behódolni nekünk, és elvegyük a kedvet mindenfajta egyéni kezdeményezéstől, amely bármiképp akadályozhatná ügyünket. Nincs nagyobb veszély, mint az egyéni kezdeményezés, ha tehetséggel párosul, többet érhet el, mint az emberek milliói, akik között elhintettük az egyenetlenség magvát.

Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését, hogy ahányszor csak olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni kezdeményező erőt igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le karjait. A cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az erőket, ha összeütközésbe kerülnek mások szabadságával. Ebből az összeütközésből súlyos erkölcsi megrázkódtatások, kudarcok származnak. Mindezekkel az eszközökkel annyira ki fogjuk meríteni a gójokat, hogy kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk minden államhatalmat, és szuperkormányt létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe „kormányok feletti közigazgatás”-nak nevezett rémképet fogunk állítani, amelynek karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s melynek szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a világ összes nemzetét.

 

6. JEGYZŐKÖNYV

Monopóliumok; ezektől függ a gójok vagyona.
A nemesség földjének elvétele.
Kereskedelem, ipar és spekuláció. Luxus.
Béremelés és az alapszükségletek árának emelése.
Anarchizmus és részegeskedés.
A gazdasági elméletek propagandájának jelentősége.

Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom. Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentőségét!

Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentőségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk

A gój nemesség, mint politikai hatalom halott, - nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével - a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos, és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek - minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni - rohamosan le fognak égni és tönkremenni.

Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpra állításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletársorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek.

Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a gójok iparát, a spekuláció mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést, amelyet mi terjesztettünk el a gójok között, azt a mohó kívánkozást a fényűzés után, amely mindent elnyel. Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára, mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye. Továbbá ravaszul alá fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal, hogy hozzászoktatjuk a munkásokat az anarchiához és részegeskedéshez, s ezzel egyidejűleg megteszünk minden intézkedést arra, hogy kiirtsuk a föld színéről a gójok összes képzett erőit.

Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi állására, azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk, égünk a vágytól, hogy szolgáljuk a munkásosztályt és a közgazdaságtan magasztos elveit, amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes propagandát fejtenek ki.

 

7. JEGYZŐKÖNYV

A fegyverkezés fokozása. Forrongás, viszálykodás és ellenségeskedés az egész világon.
A gójok ellenállásának megfékezése háborúk és világháborúk által.
A titoktartás sikert jelent a politikában.
A sajtó és a közvélemény.
Amerika, Kína és Japán fegyverei.

A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának növelése - mindez lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El kell érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos, rendőrség és katonaság legyen.

Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet. Mindezek az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszererőt lássanak. Másrészt intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat, melyeket politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy kölcsönügyletek segítségével valamennyi állam kormányzatában szőttünk. Hogy ez sikerüljön nekünk, éles ésszel és nagy agyafúrtsággal kell eljárnunk szóbeli tárgyalások és megegyezések során, ami viszont az úgynevezett „hivatalos nyelvhasználat”-ot illeti, ellenkező taktikát fogunk alkalmazni: magunkra fogjuk ölteni a tisztesség és engedékenység álarcát. Ilyen módon a gójok népeinek kormányai - akiket arra tanítottunk, hogy csak a külszínt nézzék, bármit is adunk tudtukra - továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk.

Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború kirobbantásával kell védekeznünk. A politikában a siker legfőbb tényezője a vállalkozások titokban tartása: a diplomata szavának nem kell megegyeznie azzal, amit tesz. Kényszerítenünk kell a gójok kormányait, hogy oly irányú működést fejtsenek ki, amely kedvez a kívánt beteljesedéshez immár közel álló nagyszabású tervünknek, annak, amit közvéleményként fogunk beállítani, amely közvéleményt viszont titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett „nagyhatalom” - a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van.

Egyszóval, összefoglalva az általunk végrehajtott ellenőrzést az európai gój kormányok felett, ki kell, hogy mutassuk erőnket, az egyikkőjüknek terrorista kísérletekkel, a többieknek; ha az ellenünk kitörő általános felkelés megengedi, Amerika, Kína, vagy Japán fegyvereivel kell válaszolnunk.

 

8. JEGYZŐKÖNYV

A törvénykezési jogok kétértelmű alkalmazása.
A szabadkőműves vezetőség adminisztrátorai.
Különleges iskolák és legmagasabb fokú kiképzés.
Közgazdászok és milliomosok.
Akikre felelős beosztásokat bízunk a kormányban.

Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat. A törvénykönyv kifejezéseinek legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk, hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk, melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket fejeznének ki, törvényes formába öntve. Vezetőségünknek körül kell vennie magát a civilizációnak mindama erőtényezőivel, melyek között majd működnie kell. Körül fogja venni magát közírókkal, gyakorlati jogászokkal, közigazgatási tisztviselőkkel, diplomatákkal és végül olyan személyekkel, akik szakiskoláinkban legmagasabb fokú különleges képzésben részesültek. Ezek a személyek ismerni fogják a társadalmi szerkezet valamennyi titkát, jártasak lesznek minden politikai ábécé és szókincs nyelvhasználatában; meg fogják ismertetni velük az emberi természet mélységeit, az emberi léleknek mindazokat az érzékeny húrjait, amelyeken majd játszaniuk kell. Ezek a húrok: a gójok lelki magatartása, törekvései, hibái, bűnös szenvedélyei és képességei, valamint az egyes osztályok és rendek sajátosságai. Felesleges megjegyezni, hogy a kormányhatalomnak e tehetséges segélyerői, akikről beszélek, nem a gójok közül fognak kikerülni, akik közigazgatási tevékenységükben nem szoktak vesződni azzal, hogy törődjenek munkájuk céljával, és sohasem nézik, miért van arra szükség. A gójok tisztviselői elolvasás nélkül írnak alá papírokat és vagy pénzéhségből vagy becsvágyból szolgálnak. Körül fogjuk venni kormányunkat gazdasági szakemberek egész seregével. Ez is oka annak, hogy a közgazdaságtudomány a fő tantárgy abban az oktatásban, amelyben a zsidók részesülnek. Lesz körülöttünk ezen kívül hatalmas tömeg bankár, nagyiparos, nagytőkés és - ami a legfontosabb - milliomos, lényegében ugyanis minden pénz kérdése lesz.

Bizonyos ideig - amíg nem lesz többé kockázatos felelősségteljes állami állásokat zsidó testvéreinkre bízni - olyan személyek kezébe fogjuk adni ezeket az állásokat, akiknek múltja és hírneve olyan, hogy szakadék tátong közöttük és a nép között, akiknek, ha nem engedelmeskednek utasításainknak, bűnvádi eljárással kell számolniuk vagy el kell tűrniük - így arra késztetjük ezeket a személyeket, hogy utolsó leheletükig szolgálják a mi érdekeinket.

 

9. JEGYZŐKÖNYV

A szabadkőműves elvek alkalmazása a népek átnevelésére.
A szabadkőművesség jelszavai.
Az antiszemitizmus jelentősége.
A szabadkőművesség diktatúrája.
Terror.
Kik a szabadkőművesség szolgálói?
A gój államok „világosan látó” és „vak” erejének jelentősége.
Kapcsolat a hatóság és a tömeg között.
A liberalizmus kaotikus féktelensége.
Az oktatás és nevelés megragadása.
Hamis elméletek.
A törvények értelmezésének módjai. A „földalattik” (világvárosokban).

Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe annak a népnek a sajátosságait, melynek országában élnek és működnek.

Elveink általános, sablonos alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át nem neveltük a népeket sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő óvatossággal járnak el, meg fogják látni, hogy egy évtized sem kell ahhoz, hogy a legszilárdabb jellem is megváltozzék, és újabb népet fogunk besorolni azok közé, amelyek már behódoltak nekünk. Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat, melyek valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a „szabadság, egyenlőség, testvériség” szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen: „a szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség eszményképe”. Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak, és így a szarvánál fogjuk megragadni a bikát.

Ténylegesen már kiküszöböltünk mindenfajta uralmat a sajátunkon kívül, jogilag azonban még rengeteg megmaradt. Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához. Nem bocsátkozom további magyarázatokba, mert ezt az ügyet már ismételten megtárgyaltuk. Semmi sem állíthat korlátokat működésünk elé. Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben működik s azt az elfogadott szakkifejezéssel élve, azzal az erőteljes szóval jelölik, hogy - diktatúra. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mi, a törvényhozók, ha majd itt az ideje, ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk, és kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi csapatunk vezetői magasan ülünk a parancsnok harci paripája hátán. Akaraterővel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyőzött párt öröksége.

Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat. Tőlünk indul ki a mindent elnyelő terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik az államok-feletti szuperkormányunkat.

Az emberek nagy garral hangoztatták annak szükségességét, hogy a szocializmus kérdését nemzetközi egyezménnyel rendezzék. Azzal, hogy pártokra szakadtak, a kezünkbe adták magukat, a pártharcokhoz ugyanis pénz kell, és a pénz a mi kezünkben van.

Okunk lehetne attól tartani, hogy a gój uralkodók „világosan látó” hatalma egyesül a gój tömegek vak erejével, de minden ilyen lehetőség ellen megtettük az összes szükséges intézkedést: kölcsönös terror formájában gátat emeltünk a két erő között. Ily módon a nép vak ereje továbbra is a mi támaszunk és mi, csakis mi fogunk neki vezetőt adni és fogjuk - természetesen - arra az útra irányítani, amely célunkhoz vezet.

Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani irányító kezünktől, időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele, ha nem is a saját személyünkben, de mindenesetre néhány legmegbízhatóbb testvérünk révén. Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert tekintély, személyesen fogunk tárgyalni a néppel a vásártereken, és úgy fogjuk kioktatni a politikai kérdésekben, hogy az általunk kívánt irányba tereljük.

Ki törődik azzal, hogy mi mindent tanítanak a falusi iskolákban? Amit azonban a kormány követe vagy maga az uralkodó mond, azt azonnal megtudja az egész ország, mert a nép hangja széltében-hosszában elterjeszti.

Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket - lényegileg nem módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a törvénymagyarázatok először elhomályosították, majd érthetetlenné tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni.

Ez a döntőbíráskodási eljárás elméletének kiindulópontja. Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük. Ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek, - a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkezte előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt, s ahonnan ezeket a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk röpíteni.

 

10. JEGYZŐKÖNYV

Látszatpolitika.
A csalás „őrszelleme”.
Mit ígér a szabadkőműves államcsíny?
Egyetemes választójog.
Önfontosság.
A szabadkőművesség vezetői.
A lángelme, aki vezeti a szabadkőművességet.
Intézmények és feladataik.
A liberalizmus mérge.
Alkotmány - a pártviszályok iskolája.
A köztársaságok kora.
Elnökök - a Szabadkőművesség bábjai.
Az elnökök felelőssége.
A képviselőházak és elnökök szerepe a „panamázás”-ban.
Szabadkőművesség - a törvényhozó erő.
Új köztársasági alkotmány.
Átmenet a szabadkőműves kényuralomba.
„A világ ura” kinyilvánításának pillanata.
Betegségek beoltása és más fortélyok. 

Ma azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már mondtam, és kérem önöket, tartsák szem előtt, hogy a kormányok és népek a politikában megelégszenek a látszattal. S valóban, hogyan is foghatnák fel a gójok a dolgok igazi értelmét, amikor képviselőik saját szórakozásukra fordítják erejük javarészét? A mi politikánk számára rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó szolgálatot fog tenni nekünk, amikor majd sor kerül arra, hogy fontolóra vegyük a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.

Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük a fennálló jogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt feltűnés nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten felsorolnánk, úgy tűnne fel, mintha már meg is adtuk volna őket.

A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai hatalom géniuszai iránt, és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat; „ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerűen csinálták, micsoda vakmerőség!” - mondják.

Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon.

Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a különböző népeknek. „Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek... „ Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában

Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások - melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell, hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a művelt, vagyonos osztályok részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta. Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk, és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT a tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé. Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket. Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani, aminek következtében azok egész működése úgy fog módosulni, ahogy ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel.

Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét.

A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, párt-szeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet. A „csevegések” szónoki emelvénye - nem kevésbé hatásosan, mint a sajtó - tétlenségre és tehetetlenségre kárhoztatta az uralkodókat, így haszontalanokká és feleslegesekké téve őket, amiért el is csapták őket sok országban. Ekkor érkezett el a köztársaságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój nép, jobban mondva a gój népek alatt elhelyeztünk.

Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek cselekedeteikért.

Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk a formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk lesz a felelős. Mit törődünk azzal, ha megritkulnak sorai, akik a hatalomért versengenek, ha fennakadás következik be azáltal, hogy nem sikerül elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja bomlasztani az államot?...

Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami „panama” vagy ehhez hasonló van, - így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. A képviselőház fedezni, védelmezni, választani fogja az elnököket, de el fogjuk venni tőle azt a jogot, hogy új törvényeket javasoljon, vagy meglevő törvényeket módosítson; ezt a jogot ugyanis a felelős elnökre, a mi bábunkra fogjuk ruházni. Ily módon az elnöki tekintély természetesen mindenféle támadás céltáblája lesz, mi azonban önvédelmi eszközt adunk majd a kezébe, amennyiben fel fogjuk jogosítani arra, hogy közvetlenül a néphez forduljon, kikérje a nép döntését függetlenül annak saját képviselőitől, vagyis, hogy apelláljon a nép többségéhez, amely épp oly vak rabszolgánk. Ettől függetlenül fel fogjuk ruházni az elnököt a hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje fejének rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén megvédhesse az új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az alkotmánynak felelős képviselőjét, meg fogja illetni.

Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények között a szentély kulcsa a mi kezünkben lesz és senki rajtunk kívül nem fogja többé irányítani a törvényhozó hatalmat.

Ezenkívül az államtitkok megőrzésének ürügye alatt el fogjuk venni a képviselőháztól azt a jogot, hogy kormányintézkedések ügyében interpelláljon, továbbá az új alkotmány segítségével a lehető legkisebbre fogjuk csökkenteni a képviselők számát, amivel együtt jár majd a politikai szenvedélyek és a politikai ügyekért való lelkesedés aránylagos csökkentése is. Ha pedig - ami aligha várható - ezek a szenvedélyek még a képviselőknek e minimális száma mellett is lángra lobbannának, uszító felhívással és a nép többségére való hivatkozással el fogjuk mozdítani őket. Az elnöktől függ majd a képviselőház és a szenátus elnökeinek és alelnökeinek kinevezése. A parlamentek állandó ülésezéseit meg fogjuk szüntetni és helyettük rövid, néhány hónapig tartó ülésszakokat fogunk bevezetni. Az elnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének továbbá joga lesz összehívni és feloszlatni a parlamentet és ez utóbbi esetben elhalasztani az új parlament összeülésének időpontját. Hogy azonban mindezek a lényegileg törvénytelen cselekedetek ne terheljék tervünk szempontjából túl korán az elnök felelősségét, fel fogunk ruházni minisztereket és más magas rangú kormánytisztviselőket, hogy önálló intézkedésekkel kerüljék meg az elnök rendelkezéseit, aminek következtében az elnök helyett őket fogják bűnbakká tenni... Ezt a szerepet különösen a szenátus, az államtanács vagy a minisztertanács számára ajánljuk, de nem az egyes tisztviselők számára. Az elnök a mi tetszésünk szerint fogja értelmezni azokat a törvényeket, amelyek többféle értelmezést tesznek lehetővé; továbbá hatályon kívül fogja helyezni a törvényeket, ha értésére adjuk, hogy erre szükség van; ezenkívül joga lesz átmeneti jellegű törvényeket, sőt a kormány alkotmányos működésétől való eltérést javasolni, mindkét esetben azzal az ürüggyel, hogy az állam legfőbb jóléte ezt követeli.

Ilyen intézkedésekkel meg fogjuk szerezni a hatalmat ahhoz, hogy apránként, lépésről-lépésre leromboljuk mindazt, amit uralmunk kezdetén kénytelenek vagyunk felvenni az államok alkotmányaiba azért, hogy felkészüljünk arra az átmeneti időszakra, amely alatt észrevétlenül eltörlünk majd minden alkotmányos jogot, és akkor itt lesz az ideje annak, hogy minden kormányformát a mi kényuralmunkká változtassunk.

Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsőkig kifárasztotta uralkodóinak - általunk előidézett - szabálytalankodása és tehetetlensége, így fog felkiáltani: „Távolítsátok el őket és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselőink alatt: Mint önök azonban nagyon jól tudják azt, hogy az összes nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyűlölettel, veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel, BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok ne lássanak más kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál.

Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ nemzeteit, aligha valószínű, hogy valaha is elérkezik az a pillanat, amely után áhítozunk.

 

11. JEGYZŐKÖNYV

Az új alkotmány programja.
Az indítványozott forradalom egyes részletei.
A gójok egy birkanyáj.
Titkos szabadkőművesek és „látszat”-páholyok.

Az államtanács - eddigi formájában - nyomatékos kifejezője volt az uralkodói tekintélynek: mint a törvényhozó testület látható része az lesz, amit az uralkodó által hozandó törvények és rendeletek szerkesztőbizottságának lehetne nevezni. Ez tehát az új alkotmány programja. Mi fogjuk megállapítani a Törvényt, a Jogot és az Igazságot, mégpedig

  • a törvényhozó testület elé terjesztett javaslatok alakjában,
  • az elnök rendeletei útján általános érvényű rendszabályok alakjában, szenátusi rendeletekkel és államtanácsi határozatokkal miniszteri rendeletek formájában,
  • ha megfelelő alkalom adódik, az államban kirobbantott forradalom útján.

Miután nagyvonalakban lefektettük eljárásmódunkat, még teljessé kell majd tennünk a forradalmat az államgépezet működésében a már jelzett irányban. Ez alatt a sajtószabadságot, az egyesülési jogot, a lelkiismereti szabadságot, a választások elvét és sok egyebet értek, aminek mindörökre el kell tűnnie az emberek emlékezetéből, vagy pedig gyökeres változáson kell átmennie közvetlenül az új alkotmány kihirdetése után. Ez lesz az egyetlen alkalom, amikor egyszerre kiadhatjuk összes parancsainkat, később ugyanis már veszélyes lesz minden említésre méltó változtatás a következő okokból: ha rideg szigorral visszük keresztül a változtatást a szigorúság és megszigorítások szellemében, a további hasonló természetű változásoktól való félelem kétségbeesésbe kergetheti az embereket, ha viszont újabb várható engedmények szellemében visszük keresztül, az emberek azt mondanák, ez beismerése annak, hogy helytelenül cselekedtünk, ami tönkretenné uralmunk csalhatatlanságának presztízsét, vagy pedig azt mondanák, félelemből vagyunk kénytelenek engedékeny magatartást tanúsítani, amiért nem kapnánk köszönetet, mert feltételeznék, hogy kényszerből tettük. Mindkét eshetőség árt az új alkotmány presztízsének.

Arra van szükségünk, hogy a világ népei az új alkotmány kihirdetésének első pillanatától kezdve - amíg a forradalom befejezett ténye még elkábítja őket, amíg még a rémület és bizonytalanság állapotában vannak - egyszer és mindenkorra ismerjék fel: annyira erősek, annyira legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak, hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani, hogy egy csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük... Akkor félve és reszketve be fogják csukni szemüket, és meg fognak elégedni azzal, hogy megvárják, mi lesz mindennek a vége.

A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi vagyunk a farkasok. És tudják önök, mi történik, ha a farkasok betörnek a nyájba? Van még egy másik ok is, hogy miért fogják becsukni a szemüket: ugyanis továbbra is azt ígérjük majd nekik, hogy visszakapnak minden szabadságot, amelytől megfosztottuk őket, mihelyt legyőztük a béke ellenségeit és megfékeztünk minden pártot. Kár szót vesztegetni arra, hogy meddig várnak majd szabadságuk visszatérésére...

Vajon minek találtuk ki ezt az egész politikát és fogadtattuk el ravaszul a gójokkal úgy, hogy semmi esélyük ne legyen annak mélyebb értelmét megvizsgálni? Valóban minek, ha nem azért, hogy kerülő úton érjük el, ami szétszórt törzsünk számára egyenes úton elérhetetlen? Ez a politika alapozta meg szervezetünket, a titkos szabadkőművességet, melyet nem ismernek és melynek célkitűzéseit még csak nem is gyanítják ezek a gój barmok, akiket azért csalogattunk a nyílt szabadkőműves páholyok seregébe, hogy port hintsünk társaik szemébe.

Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére vezetett bennünket. Már nem sokat kell építenünk azon az alapon, amelyet leraktunk.

 

12. JEGYZŐKÖNYV

A „szabadság” fogalmának szabadkőműves értelmezése.
A sajtó jövője a szabadkőműves királyságban.
A sajtó irányítása.
Tudósító ügynökségek.
Hogyan értelmezi a szabadkőművesség a haladást?
Még többet a sajtóról.
A szabadkőművesség szolidaritása a mai sajtóban.
A „közkereslet” felkeltése vidéken.
Az új rezsim csalhatatlansága.

A „szabadság”, melyet különbözőképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg:
A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény megenged. A szónak ez az értelmezése a kellő időben szolgálatunkra lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra.

A sajtóval a következő módon fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse, és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény nyomtatásban megjelenő termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból kifolyólag, hogy cenzúrázni kell őket, mi majd nagy hasznot hajtó jövedelmi forrássá tesszük őket a mi államunk számára: külön sajtóadóval fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését fogjuk követelni, mielőtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy nyomda létesítését. Ezeknek az után szavatolniuk kell, hogy kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk irányuló támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még - irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint ezek a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet hoznak majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyek módosítását előre elhatároztuk.

Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.

Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: Milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében?

Térjünk vissza a sajtó jövőjéhez. Mindenki, aki kiadó, könyvtáros, vagy nyomdász akar lenni, köteles lesz megszerezni a foglalkozása gyakorlására megállapított engedélyokiratot, amelyet bármely vétség esetén azonnal meg fogunk vonni tőle. Ilyen intézkedésekkel a gondolatot közvetítő eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk kezében, amely nem fogja többé megengedni, hogy a nemzet zömét a haladás áldásait illetően tévutakra vezessék és ábrándokba ringassák. Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt áldások egyenes úton elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez, melyek az emberek egymás közötti és a hatóságokkal való kapcsolataiban anarchista viszonyokat teremtenek, minthogy a haladás, vagy inkább a haladás gondolata bevezette mindenfajta emancipáció fogalmát, de elmulasztotta megállapítani annak határait... Minden úgynevezett liberális anarchista, ha nem is tettben, de mindenesetre gondolatban. Mindegyikük a szabadság valamely árnyképét keresgeti és kivétel nélkül féktelenségbe esik, vagyis az ellentmondás anarchiájába csupán az ellentmondás kedvéért.

Most rátérünk az időszaki sajtóra. Ezt is, mint minden nyomtatványt, ívenként kiszabott sajtóadóval és óvadékpénzzel fogjuk terhelni, és harminc ívnél kisebb könyvekért kétszer annyit kell majd fizetni. Az ilyen könyveket röpiratoknak fogjuk tekinteni, egyrészt azért, hogy csökkentsük a magazinok számát, melyek a nyomtatott méreg legrosszabb formái, másrészt pedig azért, hogy ezzel az intézkedéssel olyan hosszadalmas művekre kényszerítsük az írókat, melyeknek kevés olvasójuk lesz, már csak azért is, mert költségesek lesznek. Ugyanakkor olcsó lesz és mohón fogják olvasni mindazt, amit mi magunk adunk majd ki azért, hogy számunkra kedvező irányba befolyásoljuk a szellemi fejlődést. Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat, a kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tőlünk függővé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar írni, nem fog találni senkit, aki írásművét hajlandó kinyomtatni. Mielőtt ugyanis a kiadó vagy nyomda bármely művet elfogad nyomtatásban való megjelentetésre, ehhez engedélyt kell majd kérnie a hatóságoktól. Így előre fogunk tudni minden csalafintaságról, amely ellenünk készül, s ki fogjuk húzni a méregfogát, amennyiben magunk foglalunk majd állást a szóban forgó ügyben.

Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó ártalmas befolyását, és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.

Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.

A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.

A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat.

Újságaink képviselni fognak minden lehetséges árnyalatot, lesznek közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sőt még anarchista lapok is -, természetesen csak addig, amíg az alkotmány érvényben van... Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s ezek mindegyike rajta tartja majd az ujját a közvélemény különböző irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak megfelelően. Mihelyt valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a kezek a céljainknak megfelelő irányba fogják azt terelni, az izgatott beteg ugyanis elveszti minden ítélőképességét és könnyen befolyásolható. Azok a bolondok, akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak véleményét képviselik, a mi véleményünket fogják szajkózni, vagy bármely véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra. Abban a hiú hiszemben, hogy pártjuk irányvonalát követik, valójában azt a zászlót fogják követni, amelyet kitűzünk eléjük

Hogy újsághadunkat ebben a szellemben irányíthassuk, különösen nagy gondot kell fordítanunk ennek megszervezésére. „Központi sajtóhivatal” név alatt irodalmi gyűléseket fogunk rendezni, amelyeken ügynökeink feltűnés nélkül ki fogják adni az utasításokat és a nap jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és kétségbevonásával - de mindig a felszínen mozogva, a kérdések lényegét nem érintve - látszólag sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért, hogy alkalmat szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra, mint amilyenekre az első hivatalos közvéleményekben módunk volt, valahányszor ez - természetesen - előnyünkre van.

Ezek az ellenünk irányuló támadások rég egy másik célt is szolgálnak majd, nevezetesen azt, hogy meggyőzzék alattvalóinkat arról, hogy teljes a szólásszabadság, ezzel alkalmat adva ügynökeinknek annak bizonygatására, hogy a velünk szemben álló összes lap üres fecsegő, mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben tárgyilagos ellenvetéseket tenni. Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a nyilvánosság nem vehet észre, de amelyek teljesen biztosak, a legjobban biztosítják annak sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét és bizalmát megnyerjük kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetővé teszik majd számunkra, hogy - amint ez időről időre szükségesnek mutatkozik politikai kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk a közvéleményt, hogy meggyőzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol az igazságot, hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban, tényeket vagy azok ellentmondásait, aszerint, jól vagy rosszul fogadják-e őket, mindig igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielőtt rálépünk.

Biztos diadalt fogunk aratni ellenfeleink felett, mert azok nem fognak olyan újságokkal rendelkezni, amelyekben teljes egészében részletesen kifejthetik nézeteiket - a sajtóval való bánásmód előbb említett módszerei következtében. Még csak meg sem kell majd cáfolnunk őket, legfeljebb egészen felületesen. Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén sajtónk harmadik helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos lapjainkban erélyesen meg fogjuk cáfolni.

Már manapság is vannak ilyen jelenségek - hogy csak a francia sajtót vegyük -, melyek arra vallanak, hogy szabadkőműves összetartás érvényesül a következő jelszónak megfelelően: a sajtó valamennyi szervét összeköti a szakmai titoktartás; mint a régiek jövendőmondói, egyikük sem fogja elárulni hírforrásainak titkát, hacsak határozatot nem hoznak annak közzétételére. Egy újságíró sem meri majd elárulni ezt a titkot, mert senki sem kap engedélyt irodalmi működés kifejtésére, ha nincs múltjában valami sebezhető pont... Ezeket a sebezhető pontokat azonnal lelepleznénk. Amíg ezekről csak kevesen tudnak, az újságíró tekintélye vonzást gyakorol az ország lakosságának többségére - a tömeg lelkesedéssel követi. Különösen számítunk a vidék támogatására. Vidéken kell szítanunk azokat a reményeket és impulzusokat, melyek segítségével bármely pillanatban rátörhetünk a fővárosra, a fővárosokban pedig ugyanakkor úgy fogjuk beállítani, mintha ezek a megnyilvánulások a vidék népességének önálló reményei és törekvései lennének. Előidézőjük természetesen mindig egy és ugyanaz lesz: - mi. Szükségünk van arra, hogy addig, amíg el nem érjük hatalmunk teljét, a fővárosok szorongatva találják magukat a nemzet vidéki közvéleményétől, vagyis ügynökeink által létrehozott többségétől. Arra van szükségünk, hogy a fővárosok a lélektani pillanatban ne tudják megvitatni a befejezett tényeket annál az egyszerű oknál fogva, ha másért nem, hogy azokat a vidék túlnyomó részének közvéleménye már elfogadta.

Az új kormányzatnak abban az átmeneti időszakában, amely megelőzi teljes szuverenitásunkat, nem szabad megengednünk, hogy a sajtó bármilyen közéleti becstelenséget leleplezzen; az embereknek azt kell hinniük, hogy az új kormányzat annyira megelégedetté tett mindenkit, hogy még a bűncselekmények is megszűntek... A bűncselekményekről csak azok áldozatainak és véletlen tanúknak szabad tudniuk - senki másnak.

 

13. JEGYZŐKÖNYV

A mindennapi kenyér szükséglete.
Politikai kérdések.
Ipari kérdések.
Szórakozás.
Vidámparkok.
„Egy az igazság.”
A nagy problémák.

A mindennapi kenyérért való küzdelem arra kényszeríti a gójokat, hogy befogják szájukat, és alázatos szolgáink legyenek.

Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből, utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül, hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra, közben pedig mi - szép nyugodtan az így támadt vita lármája közepette - meg fogjuk hozni, és végre fogjuk hajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket akarunk, s azután mint befejezett tényeket a nyilvánosság elé tárjuk. Senki sem merészeli majd az egyszer megtörtént döntés visszavonását követelni, annál kevésbé, mert azt az előző állapothoz képest javulásnak fogjuk beállítani... A sajtó pedig azonnal új kérdésekre fogja irányítani az emberek figyelmét (nem tanítottuk az embereket arra, hogy állandóan valami új után kívánkozzanak?). Ezeknek az új kérdéseknek megtárgyalására rá fogják vetni magukat azok az ostoba fajankók, akik még most sem akarják megérteni, hogy leghalványabb fogalmuk sincs azokról a dolgokról, melyeknek megtárgyalására vállalkoznak. A politika kérdéseit senki más nem fogja fel ésszel, mint azok, akik már korszakokon átirányították a politikát: annak létrehozói.

Mindebből láthatjuk, hogy amikor biztosítjuk magunknak a tömeg jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését könnyítjük meg, és észrevehetik azt is, hogy amikor a tömeg helyeslését látszunk keresni, ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük, hanem szavakra vonatkozólag, amelyeket erről vagy arról a kérdésről mondottunk. A nyilvánosság előtt folyton hangoztatjuk, hogy minden tettünkben az a remény és meggyőződés vezérel, hogy a közjót szolgáljuk. A politika kérdéseinek megvitatásában zavarólag hathatna az emberek beleszólása, ezért figyelmüket más irányba tereljük: előtérbe helyezzük az ipar kérdéseit, azt állítva, hogy ezeknél is politikai kérdésekkel van dolgunk. Ezen a téren hadd beszéljék ki a tüdejüket! A tömegek csak egy feltétellel egyeznek bele abba, hogy ne fejtsenek ki politikai tevékenységet, hogy kipihenjék magukat attól, amit politikai tevékenységnek tartanak (amely tevékenységre mi tanítottuk őket, hogy eszközül használhassuk őket a gój kormányok elleni harcban) - azzal a feltétellel, hogy új elfoglaltságot találnak. Mi majd előírunk nekik valamit, ami úgy fest, mintha ugyancsak politika lenne. Hogy pedig a tömegek észre ne vegyék, hányadán vannak, ezen kívül szórakozásokkal, játékokkal, mulatságokkal, szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd figyelmüket. A sajtón keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat és mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről, amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni. Amint a nép egyre inkább elszokik attól, hogy gondolkozzék, és önálló véleményt alkosson, ugyanazt a hangot kezdi majd megütni, mint mi, mert csak mi fogunk neki új irányt mutatni a gondolkozásban - oly személyeken keresztül természetesen, akikről nem sejtik, hogy velünk tartanak.

Mihelyt elismerték majd uralmunkat, a liberálisok, az utópisták, az álmodozók végképp eljátszották kisded játékaikat. Addig is azonban még jó szolgálatokat tesznek nekünk. Ezért továbbra is le fogjuk kötni gondolataikat új és látszólag haladó fantasztikus elméletek mindenfajta hiú ötletével: mert addig csavarjuk el teljes sikerrel az ostoba gójok fejeit a haladásról szóló frázisokkal, amíg nincs közöttük egy sem, aki képes felfogni, hogy ez a szó az igazságtól való eltérést takar mindazon esetekben, amikor nem anyagi törekvésről van szó, mert igazság csak egy van, és ebben haladásnak nincs helye. Mint minden megtévesztő gondolat, a haladás is az igazság elhomályosítására szolgál, hogy azt ne ismerje senki, kivéve minket, Isten Kiválasztottait, az igazság őrzőit.

Amikor majd valósággá válik királyságunk, szónokaink meg fogják magyarázni azokat a nagy kérdéseket, amelyek felforgatták az emberiséget, hogy végül is alávessék jótékony uralmunknak. Ki fogja akkor valaha is gyanítani, hogy mindezeket a népeket színpadi figuraként tologattuk egy politikai tervnek megfelelően, amelyet senki még csak nem is sejtett az évszázadok folyamán...?

 

14. JEGYZŐKÖNYV

A jövő vallása.
A rabszolgaság jövőbeni állapota.
Hozzáférhetetlenség a jövő vallásának ismeretéhez.
A jövő pornográfiája és sajtója.

Amikor felállítjuk királyságunkat, nem lesz kívánatos számunkra, hogy más vallás is legyen, mint a miénk az Egy Istenről, akivel sorsunk egybe van kötve annál a helyzetünknél fogva, amelyet, mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és akin keresztül ugyanez a sorsunk egyesül a világ sorsával. Ezért el kell söpörnünk az istenhit minden más formáját. Ha ennek következtében sokan ateistákká is válnak, ahogy ma látjuk őket, ez - átmeneti állapot lévén - nem ellenkezik majd céljainkkal, ellenkezőleg, figyelmeztetőül fog szolgálni azoknak a nemzedékeknek, amelyek hallgatják majd a tanításunkat Mózes vallásáról, amely a maga szilárd és tökéletesen kidolgozott rendszerével hatalmunk alá hajtotta a világ összes népét. Ezzel fogjuk kihangsúlyozni a vallásunkban rejlő misztikus igazságot, amelyen - mint mondani fogjuk - minden nevelő ereje alapul... Azután minden lehetséges alkalommal cikkeket fogunk közölni, amelyekben összehasonlítjuk a mi jótékony uralmunkat a múltbeli uralmakkal. A nyugalom áldásai - még ha azt a nyugalmat évszázadok megrázkódtatásai erőszakosan hozták is létre - csak még jobban ki fogják domborítani azokat a jó tetteket, amelyekre rá fogunk mutatni. A gój kormányok által elkövetett hibákat a legélénkebb színekkel fogjuk ecsetelni. Ezeket a kormányokat annyira meg fogjuk utáltatni a népekkel, hogy szívesebben veszik majd a nyugalmat a szolgaság állapotában, mint azokat a magasztalt szabadságjogokat, amelyek meggyötörték az emberiséget és kikezdték magának az emberi létnek a forrásait is, amely forrásokat aljas kalandorok csőcseléke használt ki, akik nem tudják, mit cselekszenek... Addigra a kormányformák haszontalan megváltoztatásai, amelyekre rávettük a gójokat, amikor aláaknáztuk államszerkezeteiket, annyira kifárasztották majd a népeket, hogy inkább el fognak szenvedni bármit is mi alattunk, semhogy megkockáztassák, hogy újra el kelljen viselniük mindazokat a megrázkódtatásokat és nyomorúságokat, amelyeken keresztülmentek.

Ugyanakkor nem fogjuk elmulasztani kihangsúlyozni a gój kormányok történelmi hibáit, mely kormányok oly sok évszázadon át gyötörték az emberiséget, semmi megértést nem tanúsítván mindaz iránt, ami az emberiség igazi javát szolgálja; ehelyett szociális áldások fantasztikus terveit kergették, és nem vették észre soha, hogy ezek a tervek csak rontottak, de soha nem javítottak az általános viszonyokon, melyek alapjai az emberi életnek.

Elveink és módszereink legnagyobb erőssége abban fog rejleni, hogy ragyogó ellentétként állítjuk majd párhuzamba őket a halott, elpusztult régi társadalmi renddel. Filozófusaink meg fogják tárgyalni a gójok különböző vallásainak minden fogyatékosságát, de soha senki nem fogja megvitatni a mi hitünket annak igazi szemszögéből nézve, mert azt teljes egészében nem fogja megtudni senki más, mint mi, akik soha nem fogjuk merni elárulni annak titkait.

Haladó szelleműnek és felvilágosultnak ismert országokban szellemtelen, erkölcstelen és visszataszító irodalmat hívtunk életre. Ezt hatalomra jutásunk után egy ideig még támogatni fogjuk, hogy hatásos kontrasztot szolgáltasson azokhoz a beszédekhez, ahhoz a pártprogramhoz, melyeket a mi magasztos köreinkből fognak terjeszteni... A mi bölcseink, akik előkészültek arra, hogy vezetői legyenek a gójoknak, beszédeket, tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket fognak elkészíteni, melyek felhasználásával oly módon befolyásoljuk majd a gójok gondolkodását, hogy az általunk megszabott ismeretekre irányítsuk a figyelmet. "

 

TOVÁBB  A 2. FEJEZETHEZ  (folytatás)

 

 Vissza a "VILÁGVÁLSÁG" menüpontba...

 

vagy
 portraitufonauta.jpg

Vissza a főoldalra...

 

 free counters