Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


(2/2. fejezet)

 

" CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEI 

 

15. JEGYZŐKÖNYV

Egynapos államcsínyek világszerte. Kivégzések.
A gój szabadkőművesség jövőbeni sorsa. A hatóság misztikuma.
Szabadkőműves páholyok szaporodása.
Szabadkőműves bölcsek központi kormánytestülete.
Az „Azev-taktika”.
Szabadkőművesség, mint az összes titkos társaság vezetője.
A nyilvános dicséret jelentősége. Kollektivizmus.
Áldozatok. Szabadkőművesek kivégzése.
A törvény és hatóság presztízsének hanyatlása.
A mi helyzetünk, mint a Kiválasztott Nép.
A törvények világossága és rövidsége a jövő királyságában.
A paranccsal szembeni engedelmesség.
Hatalommal való visszaélések elleni intézkedések.
A büntetések súlyossága. A bírák korhatára.
A hatósági közegek és bírák liberalizmusa.
Az egész világ pénze. A szabadkőművesség abszolutizmusa.
A fellebbezéshez való jog.
A jövőbeni „uralkodó” hatalmának patriarchális „külső megnyilvánulása”.
Az uralkodó dicsőítése.
Az erős joga, mint az egyetlen jog. Izrael királya. A világ pátriárkája.

Ha majd mindenütt ugyanarra a napra előkészített államcsínyek segítségével végérvényesen felállítottuk királyságunkat, miután végképp nyilvánvalóvá lett minden fennálló kormányforma értéktelensége (s addig még nem kis idő fog elmúlni, talán egész évszázad is), feladatunknak fogjuk tekinteni, hogy gondoskodjunk arról, hogy ellenünk ne kerülhessen többé sor összeesküvésekre. E célból irgalmatlanul ki fogunk végeztetni mindenkit, aki fegyvert fog azért, hogy szembehelyezkedjék hatalomra-jutásunkkal. Ugyancsak halállal fogjuk büntetni bármilyen új titkos társaságfélének az alapítását és szervezését. A már fennállókat ismerjük, ezek szolgálnak és szolgáltak minket, ezután azonban fel fogjuk oszlatni őket és tagjaikat Európától távol eső földrészekre fogjuk száműzni. Ugyanígy fogunk eljárni azokkal a nemzsidó szabadkőművesekkel is, akik túl sokat tudnak. Azokat közülük, akiket valamilyen okból megkímélünk, a száműzetéstől való állandó félelemben fogjuk tartani. Törvényt fogunk hozni, amely a titkos társaságok minden volt tagját Európából, uralmunk középpontjából való száműzetéssel fenyeget. Kormányunk döntései véglegesek, megfellebbezhetetlenek lesznek.

A gój társadalmakban, amelyekben elültettük, és szilárdan megalapoztuk az egyenetlenség és ellenkezés szellemét, a rend csak irgalmatlan rendszabályok alkalmazásával állítható helyre, melyek kifejezésre juttatják az államhatalom ellenállhatatlan erejét: nem szabad tekintettel lenni az esetleg elbukó áldozatokra, ők a jövőbeli jólétért szenvednek. Ennek a jólétnek a megvalósítása kötelessége minden kormánynak, amely működését nemcsak előjogokkal, hanem kötelezettségek vállalásával is igazolja. Az uralom szilárdságának legfőbb biztosítéka a hatalom nimbuszának megerősítése, ilyen nimbusz pedig csak a hatalomnak oly tiszteletet parancsoló hajthatatlanságával teremthető meg, amely magán hordja a misztikus okokra - Isten akaratára visszavezetendő sérthetetlenség jelképeit. Ilyen volt még nem is olyan régen az orosz autokrácia, amely egyetlen komoly ellenfelünk volt a világon, nem számítva a pápaságot. Gondoljunk Sulla példájára, akinek a haja szálát sem görbítette a vérrel áztatott Olaszország, pedig azt a vért ő ontotta: Sullát a nép istenítette éppen a hatalma miatt, noha darabokra tépte a népet; félelmet nem ismerő visszatérése Olaszországba sérthetetlenséggel övezte. A nép nem nyúl hozzá ahhoz, aki merészségével és lelkierejével hipnotizálja.

Közben azonban, amíg hatalomra nem jutunk, ellenkező módon fogunk eljárni: a világ minden országában szabadkőműves páholyokat fogunk életre hívni és szaporítani; azokba be fogjuk vonni mindazokat, akik kimagasló szerepet visznek a közéletben, vagy esetleg vihetnek, ugyanis ezek a páholyok lesznek legfőbb hírszerzési központjaink, és ezeken keresztül fogjuk leginkább érvényesíteni befolyásunkat. Az összes páholyt központi igazgatóság alá fogjuk helyezni, amely a mi bölcseinkből fog összetevődni; erről kizárólag mi fogunk tudni, mindenki más előtt ismeretlen lesz. A páholyoknak meglesznek a maguk képviselői, akik arra szolgálnak majd, hogy palástolják a szabadkőművesség előbb említett igazgatóságát, és hogy kiadják a jelszavakat és utasításokat. Ezekben a páholyokban fogjuk megkötni azt a csomót, amely összeköti egymással az összes forradalmi és liberális elemet. Ezek valamennyi társadalmi rétegből kerülnek majd ki, így tudomásunk lesz a legtitkosabb politikai összeesküvésekről is, és azok irányítása már kitervezésük napjától kezdve a mi kezünkben lesz. A páholytagok között lesz a nemzetközi és nemzeti rendőrség úgyszólván minden ügynöke, az ő szolgálatuk ugyanis pótolhatatlan számunkra, amennyiben a rendőrség abban a helyzetben van, hogy nemcsak a maga külön rendszabályait alkalmazhatja az ellenszegülőkkel szemben, hanem a mi tevékenységünket is palástolhatja és ürügyeket szolgáltathat elégedetlenségre, stb.

Titkos társaságokba legkészségesebben szellemi foglalkozásúak, karrieristák, többnyire könnyelmű emberek lépnek be, általában olyanok, akiket nem lesz nehéz kezelnünk és felhasználnunk arra, hogy mozgásba hozzák annak a gépnek mechanizmusát, melyet mi eszeltünk ki. Ha megrázkódtatás éri a világot, ez azt fogja jelenteni, hogy fel kellett kavarnunk, hogy megbontsuk túl nagy összetartását. Ha azonban bárhol a világon összeesküvést szőnének, annak élén senki más nem fog állni, mint legmegbízhatóbb szolgáink egyike. Magától értetődik, hogy nekünk és senki másnak kell irányítanunk a szabadkőműves tevékenységet, mert mi tudjuk, merre vezetünk, mi ismerjük minden történés végső célját, míg a gójok semmit sem tudnak ezekről a dolgokról, még a cselekvés közvetlen hatását sem ismerik. Rendszerint beérik azzal, hogy elképzeléseik megvalósításával pillanatnyilag kielégítsék önteltségüket, és észre sem veszik, hogy elgondolásaik soha sem vezethetők vissza saját kezdeményezésükre, hanem a mi sugalmazásaink eredménye...

A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a páholyokba, vagy abban a reményben, hogy azok segítségével nekik is jut valami a közös koncból, egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen megvalósíthatatlan és megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni; szomjaznak a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül bőkezűek vagyunk. A sikert azért engedélyezzük nekik, hogy kihasználjuk a siker okozta önteltségüket. Ez ugyanis lassan hajlamossá teszi őket arra, hogy magukévá tegyék sugalmazásainkat, miközben nincsenek is tudatában azoknak és teljességgel meg vannak győződve arról, hogy gondolataik saját csalhatatlanságukból fakadnak, s meg nem eshetik velük, hogy kölcsönvegyék másokéit... Önök el sem tudják képzelni, hogy önteltségükben a legbölcsebb gójok is akaratlan naivitásnak milyen állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű elvenni a bátorságukat a legkisebb kudarccal is, legyen az akár csak a megszokott taps elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni őket új sikerek kilátásba helyezésével. Amennyire a mieink megvetik a külső sikert, és csak azt nézik, hogy keresztülvihessék terveiket, annyira készek a gójok bármely tervet is feláldozni, csakhogy sikerük legyen. Ez a lelki sajátosságuk lényegesen megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy céljainknak megfelelően irányítsuk őket. Látszatra tigrisek, lelkük azonban birkalélek, és fejük kong az ürességtől. Ráültettük őket annak a gondolatnak a vesszőparipájára, hogy az egyéniségnek fel kell olvadnia a kollektivizmus jelképes egységében.

Soha nem volt és soha nem is lesz annyi eszük, hogy ez a vesszőparipa nyilvánvalóan ellenkezik a természet legfontosabb törvényeivel, hiszen a természet a világ teremtése óta egymástól különböző egyedeket hoz létre, mégpedig pontosan azért, hogy egyéniségeket alkosson. Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk, nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentően világos bizonyíték -, mennyire fejletlen az ő értelmük a miénkhez képest? Főleg ez az, ami szavatolja sikerünket.

És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi időkben, amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar elérni, nem szabad visszariadni semmiféle eszköztől, és nem szabad megszámolni azokat, akiket a cél érdekében fel kell áldozni... Mi nem számoltuk a gój barmok ivadékainak áldozatait, persze a mieink közül is sokakat fel kellett áldoznunk, ennek árán azonban már most olyan helyzetet biztosítottunk a mieinknek a földön, amilyenről még csak nem is álmodhattak. Az, hogy aránylag kevés áldozatunk volt, megőrizte nemzetünket a megsemmisüléstől.

A halál minden ember életének elkerülhetetlen vége. Jobb ezt a véget azok számára siettetni, akik akadályozzák művünket, mint saját magunk, a mű megalkotói számára. Oly módon végzünk a szabadkőművesekkel - ha arra szükség van -, hogy azt a hittestvéreken kívül senki még csak nem is gyaníthatja soha; még halálos ítéletünk áldozatai maguk sem; valamennyien úgy halnak meg, mintha halálukat normális betegség okozná... Ezt tudva, félelmükben még a hittestvérek sem mernek tiltakozni. Ilyen módszerekkel a szabadkőművességen belül gyökerestől kiirtottunk minden ellenkezést rendelkezéseinkkel szemben. Miközben liberalizmust prédikálunk a gójoknak, a saját népünket és ügynökeinket feltétlen engedelmességre szorítjuk.

Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre korlátozódott a gójok törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű törvénymagyarázatokkal megfosztottuk a törvényt tekintélyétől. A legfontosabb és elvi jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy döntenek, ahogy mi előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen megvilágításba mi azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt olyan személyek segítségével érjük el, akik - természetesen - a mi eszközeink, bár látszatra semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok vagy egyéb eszközök segítségével. Még szenátorok és magasabb állású közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A gójok teljességgel baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az elemzésnek és megfigyelésnek, még kevésbé képesek hasznosítani a maguk számára annak előrelátását, hogy egy kérdés bizonyos elintézési módjának mi lehet a célja.

Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt, és nem találnak fel semmit (legfeljebb talán anyagi dolgokat). Ebből világos, hogy a természet maga jelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot. Ha majd elkövetkezik nyílt uralmunk ideje, az az idő, amikor bemutathatjuk uralmunk áldásait, újjá fogunk alakítani minden törvényhozást. Valamennyi törvényünk rövid, világos, tartós lesz, mindenféle magyarázatok nélkül, úgyhogy mindenki tökéletesen meg fogja tudni érteni őket. A fő jellemvonás, amely végig fog vonulni rajtuk, az lesz, hogy engedelmességet követelnek parancsainkkal szemben, s ezt az elvet grandiózus tökélyre fogjuk vinni. Akkor aztán meg fog szűnni minden visszaélés, mivel mindenki - egészen a legalsóbb közegig - felelős lesz a legfőbb kormányhatalom képviselőjének. Az e legfőbb hatóságnak alárendeltek hatalmi visszaéléseit oly irgalmatlan büntetésekkel fogjuk sújtani, hogy nem akad majd senki, akinek kedve lenne túllépni hatáskörét. Szigorúan szemmel fogjuk tartani a közigazgatás tevékenységét, amelytől az államgépezet sima működése függ; ha ugyanis ebben hanyagság üti fel a fejét, ez mindenütt hanyagsághoz vezet; a törvényellenes eljárás vagy hatalommal való visszaélés egyetlen esetét sem fogjuk példás büntetés nélkül hagyni.

Bűntények eltitkolása, közigazgatási tisztviselők hivatali vétségeinek kölcsönös eltussolása - mindezek a bajok meg fognak szűnni a szigorú büntetés legelső példái után. Hatalmunk nimbusza megköveteli, hogy legfőbb tekintélyének egyéni haszon kedvéért történő legkisebb csorbítását is megfelelő, azaz kegyetlen büntetésekkel toroljuk meg. Azok, akikre lesújt a büntetés - esetleg nagyobb büntetés, mint amilyet megérdemelnek -, katonáknak fognak számítani, akik elesnek a közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény kedvéért, melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit tartók közül bárki is letérjen a közélet útjáról a maga privát mellékútjaira. Így például bíráink tudni fogják, hogy megsértik az igazságosság legfőbb elvét, valahányszor hajlamosak arra, hogy ostoba könyörületességet gyakoroljanak; a jogszolgáltatás arra való, hogy botlásokért kiszabott büntetésekkel példásan oktassa az embereket, nem pedig a bíró lelki tulajdonságainak kinyilvánítására... Ilyen tulajdonságok kimutatása helyénvaló lehet a magánéletben, de nem a közélet terén, mely nevelési alapja az emberi életnek. Bíráink 55 éves korukon túl nem fognak szolgálatot teljesíteni, először azért, mert öreg emberek makacsabbul ragaszkodnak előítéletekhez, és nehezebben tudják alávetni magukat új irányvonalaknak, másodszor pedig azért, mert ily módon biztosíthatjuk a bírói testület tagjainak rugalmas kicserélését, aminek következtében annál jobban meg fognak hajolni akaratunk előtt: annak, aki meg akarja tartani állását, vakon kell majd engedelmeskednie, hogy kiérdemelje azt.

Általában csakis olyanokat fogunk kiválasztani bírónak, akik pontosan tudják, hogy feladatuk abban áll, hogy büntessenek és alkalmazzák a törvényeket, nem pedig abban, hogy az állam nevelési tervének rovására a liberalizmus megnyilvánulásairól álmodjanak, amint sok gój manapság ezt képzeli feladatának. A személyek kicserélésének ez a módszere arra is szolgál majd, hogy szétrobbantsa a kollektív szolidaritást, és mindenkit hozzá fog kötni a kormány érdekeihez, mert sorsuk a kormánytól fog függeni. A fiatal bírónemzedéket arra a nézetre fogjuk nevelni, hogy megengedhetetlen bármiféle visszaélés, amely megzavarhatná az alattvalók között létesített rendet.

Manapság a gójok bírái kíméletesek mindenféle bűntény elbírálásánál, minthogy nincs helyes elképzelésük hivatásukról, mert a jelenlegi uralkodók a bírák kinevezésénél elmulasztják beléjük vésni a kötelezettségérzetet, és nem teszik tudatossá bennük azt a feladatot, melyet el kell látniuk.

Ahogy a vadállat útjukra küldi kölykeit, hogy zsákmány után járjanak, a gójok jó jövedelmező állásokat juttatnak alattvalóiknak anélkül, hogy felvilágosítanák őket, milyen célra is létesítették azokat. Ezért döntik romlásba kormányaikat saját erőik, saját tisztviselőik tevékenységével.

Hadd vonjunk le kormányunk számára még egy tanulságot azokból az eredményekből, amelyekre az ilyen cselekvés vezet. Ki fogjuk irtani a liberalizmust kormányunknak mindazokból a fontos stratégiai állásából, amelyekkel az államrendszerünk számára szükséges alárendelt tisztviselők kiképzése összefügg. Ilyen állásokat kizárólag olyanoknak fogunk juttatni, akiket kitanítottunk a közigazgatási szolgálatra. Arra a lehetséges ellenvetésre, hogy az öreg tisztviselők nyugdíjaztatása sokba fog kerülni az államkincstárnak, elsősorban az a válaszom, hogy majd juttatunk nekik valamilyen privát munkát ahelyett, amelyet elveszítenek, másodsorban pedig meg kell jegyeznem, hogy a világ minden pénze a mi kezünkben fog összpontosulni, tehát nem a mi kormányunk az, amelynek tartania kell a költségektől.

Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes lesz, s ezért minden egyes rendeletünkben tiszteletben fogják tartani és feltétlenül végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez figyelmen kívül fog hagyni minden zúgolódást, mindenfajta elégedetlenséget, és ezek bármilyen megnyilvánulását példás büntetésekkel el fogja fojtani. El fogjuk törölni a fellebbezési jogot. Ezzel kizárólag mi fogunk rendelkezni - vagyis azok, akik uralkodnak -, mert nem szabad megengednünk, hogy a nép arra a gondolatra jusson, hogy általunk kinevezett bírák helytelen döntést is hozhatnak. Ha pedig mégis előfordul ilyesmi, mi magunk fogjuk hatálytalanítani a döntést, egyúttal pedig olyan példás büntetést fogunk mérni a bíróra, amiért nem értette meg kötelességét és kinevezésének célját, hogy ez elejét fogja venni az ilyen esetek megismétlődésének... Ismétlem, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ismernünk kell tisztviselőink minden lépését; szorosan szemmel kell tartanunk őket, hogy a nép meg legyen elégedve velünk, ugyanis joga van jó kormánytól jó tisztviselőket elvárni.

Uralkodónk részéről kormányunk patriarkális atyai gyámságnak fog látszani. Saját nemzetünk és alattvalóink atyát fognak látni benne, aki törődik minden szükségletükkel, minden lépésükkel, az alattvalók egymás közötti kapcsolataival éppúgy, mint az uralkodóhoz való kapcsolataival. Annyira el fogja tölteni őket az a gondolat, hogy semmiképp sem nélkülözhetik gondoskodását és irányítását, ha békében és nyugalomban akarnak élni, hogy istenítéssel határos hódolattal el fogják ismerni uralkodónk önkényuralmát, különösen ha arra a meggyőződésre jutnak, hogy tisztviselőink nem saját kényük-kedvük szerint járnak el, hanem vakon végrehajtják az ő parancsait. Örülni fognak, hogy mindent elrendeztünk életükben, ahogy bölcs szülők teszik, akik kötelességtudatra és engedelmességre akarják nevelni gyermekeiket. Politikánk titkai tekintetében ugyanis a világ népei mindig csak kiskorú gyerekek voltak, akárcsak kormányaik. Amint látják, jogra és kötelességre alapítom kényuralmunkat; a kötelességteljesítés kikényszerítésének joga egyenesen kötelezettsége az olyan kormánynak, amely alattvalóinak atyja. Megadatott neki az erősebb joga, hogy azt arra használja fel, hogy az emberiséget a természet által meghatározott rend, azaz az alárendeltség felé vezesse. A világon minden valamilyen alárendeltségi állapotban van, ha nem az embereknek van alárendelve, akkor körülményeknek vagy saját belső mivoltának, mindenesetben annak, ami erősebb. És így a jó érdekében mi leszünk ez az erősebb valami.

Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik rést ütnek a fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében ugyanis nagy nevelési feladat rejlik.

Amikor Izrael királya a fejére teszi az Európa által felkínált koronát, a világ pátriárkája lesz. Azoknak a száma azonban, akiket szükségszerűen fel kell majd áldoznia, sohasem fogja elérni azoknak az áldozatoknak a számát, akiket a századok folyamán a gój kormányok nagyzási mániája, egymás közötti vetélkedése követelt. A mi királyunk állandó érintkezésben lesz az emberekkel, a szónoki emelvényről beszédeket fog intézni hozzájuk, amelyeknek híre még ugyanabban az órában el fog terjedni az egész világon.

 

16. JEGYZŐKÖNYV

Az egyetemek elerőtlenítése.
A klasszicizmus helyettesítése.
Oktatás és hivatás.
Az uralkodó” tekintélyének hirdetése az iskolákban.
A tanszabadság eltörlése.
Új elméletek.
Önálló gondolkozás.
Szemléltető leckék tanítása.

Hogy hatálytalanítsuk a kollektív erőket a miénk kivételével, el fogjuk erőtleníteni a kollektivizmus első fokozatát - az egyetemeket azáltal, hogy új irányvonalakat szabunk meg számukra. Pontosan kidolgozott titkos munkatervekkel fogjuk előkészíteni feladatukra az egyetemek tisztviselőit és tanárait, melyektől egy jottányit sem térhetnek majd el büntetlenül. Különös elővigyázatossággal fogjuk kinevezni őket és állásuk olyan természetű lesz, hogy teljesen a mi kormányunktól függjenek.

Ki fogjuk zárni a tantervből az államjogot és minden egyebet, ami a politikával függ össze. Ezekből a tárgyakból csupán néhány tucatnyi személy fog oktatásban részesülni, akiket kiváló képességeikre való tekintettel a beavatottak közül fogunk kiválasztani. Az egyetemeknek nem szabad majd többé pulyákat világgá ereszteniük előadótermeikből, akik úgy kotyvasztanak alkotmányterveket, mint valami komédiát vagy tragédiát, eltemetkezve a politikai kérdésekben, melyekhez már apáik sem értettek.

Ha az emberek tág körének helytelenül irányított politikai ismeretei vannak, ez utópista álmodozókat és rossz alattvalókat eredményez, ahogy önök maguk is láthatják a gójok példáján, akiket mind ilyen irányban neveltek. Fel kell vennünk oktatásunkba mindazokat az alapelveket, amelyek oly ragyogóan tönkretették államrendjüket. Mihelyt azonban hatalomra kerültünk, mindenféle zavaró tantárgyat el fogunk távolítani a tantervből és az ifjúságot az államhatalom engedelmes gyermekeivé fogjuk tenni, akik mint a béke és nyugalom támaszát és reményét, szeretik azt, aki uralkodik. A klasszicizmust - mint általában a régi történelem tanulmányozásának minden formáját, ahol is több a rossz, mint a jó példa - a jövő programjának tanulmányozásával fogjuk helyettesíteni. Ki fogjuk radírozni az emberek emlékezetéből az elmúlt századok mindama tényeit, melyek nem kívánatosak számunkra, és csak azokat fogjuk meghagyni, amelyek a gój kormányok hibáit mutatják be. Tanterveink előterében ilyen és hasonló nevelő-hatású kérdések tanulmányozása fog állni: a gyakorlati élettel kapcsolatos ügyek; a társadalmi rendből adódó kötelességek; a népek egymás közötti kapcsolatai; a rossz és önző példák kerülése, melyek ragályként terjesztik a rosszat. Ezt a programot külön terv szerint fogjuk összeállítani a különböző hivatás- és szakmabeliek számára, semmiképp sem fogjuk egy kaptafára hűlni az oktatást. A kérdés ilyen kezelése különösen fontos.

Minden társadalmi rétegnek szigorúan körülhatárolt oktatást kell kapnia az életben való rendeltetésének és munkájának megfelelően. A rendkívüli tehetséggel megáldottak mindig értették és ezen túl is fognak érteni ahhoz, hogy magasabb társadalmi rétegbe küzdjék fel magukat, de a legnagyobb őrültség ilyen ritka, alkalomszerű tehetségek kedvéért tehetségtelen embereket is nem nekik való pozícióba engedni, ahol ilyen módon csak meg fosztják állásaiktól azokat, akiknek születésüknél vagy foglalkozásuknál fogva ott van a helyük. Önök maguk is tudják, hogy mire vezetett ez a gójoknál, akik megengedték ezt a kiáltó abszurditást.

Ahhoz, hogy az alattvalók mélyen a szívükbe és gondolataikba zárják azt, aki uralkodik, szükség van arra, hogy uralkodásának ideje alatt az iskolákban és a vásártereken az egész nemzetet kioktassák jelentőségéről, tetteiről és valamennyi jótékony kezdeményezéséről.

Meg fogunk szüntetni minden tanszabadságot. Mindenkorú tanulóknak joguk lesz szüleikkel együtt összegyűlni a nevelőintézetekben, mint valamely klubban. Ezeken a leginkább ünnepnapokon tartandó gyűléseken a tanítók látszólag szabad előadásokat fognak tartani az emberi kapcsolatok kérdéseiről, a jó példákból levonandó szabályokról, az ösztönszerű viszonyokból adódó korlátozásokról, végül pedig a világnak még ki nem nyilatkoztatott, új elméletek filozófiájáról. Ezeket az elméleteket vallási dogma szintjére fogjuk emelni mintegy átmenetképpen saját hitünk felé. Hogy teljessé tegye jelen- és jövőbeli cselekvési tervünkről szóló fejtegetéseimet, ismertetni fogom önök előtt ezeknek az elméleteknek alapelveit. Sok évszázadnyi tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek eszmék szerint élnek és azoktól vezéreltetik magukat, s hogy ezeket az eszméket leginkább nevelés útján teszik magukévá, mely egyformán eredményesen, bár természetesen különböző módszerekkel, mindenféle korban lévő emberre alkalmazható, ezért el fogjuk fojtani, és saját használatunkra lefoglalni az önálló gondolkozás utolsó szikráját is, miután eddig már amúgy is saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség megfékezésének rendszere már érvényesül az úgynevezett szemléltető leckékkel történő tanításban. Ennek az a célja, hogy tunya, engedelmes barmokat csináljon a gójokból, akik csak akkor alkothatnak maguknak fogalmat valamiről, ha azt ábra formájában bemutatják nekik... Franciaországban egyik legjobb ügynökünk, Bourgeois, már nyilvánosságra is hozott szemléltető leckékre alapozott új tantervet.

 

17. JEGYZŐKÖNYV

Ügyképviselet.
A gój papság befolyása.
A lelkiismeret szabadsága.
A pápai udvar.
A zsidók királya, mint az egyház pátriárkája.
Hogyan kell harcolni a meglévő egyház ellen?
A kortárs sajtó feladata.
A rendőrség szervezete.
Önkéntes rendőrök.
Kémkedés a kahal mintájára.
A hatalommal való visszaélés.

Az ügyvédi foglalkozás hideg, kegyetlen, konok embereket produkál, akiknek nincsenek elveik, s akik mindenütt személytelen, merőn legális álláspontot foglalnak el. Régi szokásuknak megfelelően minden ügynél azt nézik, mit ér a védelem szempontjából, és nem azt, mennyiben szolgálja a közjót. Rendszerint semmiféle ügyben nem utasítják vissza a védelem elvállalását, mindenáron felmentő ítéletet igyekeznek elérni, evégett felhasználva a jogtudomány legjelentéktelenebb szőrszálhasogatásait is, s ez által demoralizálják az igazságszolgáltatást.

Ezért szűk határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást, a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet. Mint a bíráknak, az ügyvédeknek sem lesz joguk személyesen érintkezni a peres felekkel; csupán a bíróság részéről fognak nekik ügyeket kiutalni, ezeket pedig jelentések és ügyiratok alapján fogják tanulmányozni. Ügyfeleik védelmét azok bírósági kihallgatása után fogják ellátni a felmerült tényeknek megfelelően. Honoráriumot kapnak majd tekintet nélkül arra, milyen eredménnyel látják el a védelmet. Ilyenképpen törvénykezési ügyek egyszerű előadói lesznek az igazság szolgálatában és ellensúlyként az ügyésszel szemben, aki a felperes álláspontjának előadója lesz. Ez le fogja rövidíteni a bírósági tárgyalásokat. Ily módon tisztességes, elfogulatlan védelmet fogunk megteremteni, amelyet nem személyi érdek, hanem meggyőződés vezérel. Ez mellesleg véget fog vetni annak a jelenleg dívó korrupt gyakorlatnak is, hogy az ügyvédek egymás közti megegyezés alapján csak azt a peres felet engedik nyerni, aki többet fizet.

Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra. A nemzsidó papságnak a világ népeire gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának pillanatától. Ami a többi vallást illeti, azokkal még könnyebb dolgunk lesz, de korai volna erről most beszélni. A papi uralmat és a papokat olyan szűk korlátok közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk olyan arányban csökkenjen, ahogy azelőtt növekedett. Ha majd elérkezik a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezőinek képében lépünk fel, mintha elejét akarnánk venni a vérrontásnak. Ezzel az ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbelsejébe, és nem fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a pápaság hatalmát.

A zsidók királya lesz a világ igazi pápája, egy nemzetközi egyház pátriárkája. Abban a közbeeső időben azonban, amikor a fiatalságot még a hagyományos vallásokban neveljük, mielőtt majd saját hitünkre tanítjuk, nem fogunk nyíltan hozzányúlni az egyházakhoz, hanem azzal fogunk harcolni ellenük, hogy bíráljuk őket azzal a céllal, hogy hitszakadást idézzünk elő...

Mostani sajtónk általában továbbra is ki fogja pellengérezni a gójok államvezetését, vallásait, tehetetlenségét, mindig erősen rosszindulatú szavakat használva, hogy minden módon csökkentse tekintélyüket úgy, ahogy ehhez csak a mi tehetséges törzsünk lángelméje ért...

Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak megszemélyesítése - száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Tudomásunk lesz mindenről hivatalos rendőrség segítsége nélkül is; ez különben azzal a hatáskörrel, amellyel a gójok használatára felruháztuk, csak akadályozza a kormányokat tisztánlátásukban. Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket mindamellett kegyetlenül meg fogjuk büntetni, hogy ne harapóddzanak el a visszaélések ezzel a joggal.

Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsisok, lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog: jelentéseinek és letartóztatásainak helybenhagyása a rendőrségi ügyek ellenőrzésével megbízott felelős személyek csoportjától fog függni, míg a tényleges letartóztatásokat a csendőrség és a városi rendőrség hajtja majd végre. Azokat, akik nem tesznek feljelentést arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban láttak vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén felelősségre vonni, ha beigazolódik bűnösségük ebben a bűncselekményben.

Ahogy manapság testvéreink kötelesek saját kockázatukra feljelenteni a kahalnak a hitehagyókat, még ha azok saját családtagjaik is, vagy olyanokat, akikről megfigyelték, hogy elkövettek valamit, ami ellenkezik a kahallal, ugyanúgy az egész világra kiterjedő királyságunkban is valamennyi alattvalónknak eleget kell majd tennie annak a kötelességének, hogy ilyen irányban szolgálja az államot. Ez a feljelentő szervezet ki fog irtani minden hatalmi visszaélést, erőszakoskodást, megvesztegetést, egyszóval mindazt, amit tanácsadóink útján, az ember emberfeletti jogairól szóló elméleteink segítségével beleplántáltunk a gójok szokásaiba. Másképp hogyan is szaporíthattuk volna el annyira ezeket a bajokat, amelyek zűrzavart okoztak közigazgatásuk kellős közepén? Az ezt előidéző módszerek között a legfontosabbak közé tartozik, hogy a megfelelő közegeket olyan helyre állítjuk, ahol alkalmuk van bomlasztó tevékenységük során kifejteni és érvényesíteni rossz hajlamaikat, mint amilyenek: makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és mindenek felett pedig a megvesztegethetőség.

 


18. JEGYZŐKÖNYV

Titkos védelmi rendszabályok.
Összeesküvések belülről történő megfigyelése.
Nyílt - titkos védelem - a hatalom pusztulása.
A zsidók királyának titkos védelme.
A hatalom misztikus tekintélye.
Letartóztatás az első gyanú esetén. 

Ha szükségessé válik számunkra, hogy megszigorítsuk a titkos védelmi rendszabályokat (a legvégzetesebb méreg az államhatalom tekintélye számára), színleges zűrzavarokat fogunk előidézni vagy gondoskodni fogunk arról, hogy sor kerüljön az elégedetlenségnek valamilyen megnyilvánulására, melynek jó szónokok fognak kifejezést adni. E szónokok köré fognak gyűlni mindazok, akik rokonszenveznek kijelentéseikkel. Ezt ürügyül fogjuk felhasználni házkutatásokra és felügyelet gyakorlására a gój rendőrség kötelékeiben elhelyezett ügynökeink segítségével...

Mivel a legtöbb összeesküvő kalandvágyból és a dicsekvés kedvéért cselekszik, nem fogunk hozzájuk nyúlni, amíg nem ragadtatják magukat valamilyen szembeszökő tettre; addig csupán megfigyelőket fogunk elhelyezni közöttük. Nem szabad elfelejteni, hogy az államhatalom rovására megy, ha gyakran fedez fel saját maga ellen irányuló összeesküvéseket: ez ugyanis arra enged következtetni, hogy a kormány tudatában van saját gyengeségének, vagy - ami még rosszabb - igazságtalanságának. Önök tudják, hogy a gój királyok tekintélyét azzal romboltuk le, hogy gyakran hajtattunk végre ellenük merényleteket ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvű szólammal könnyen rábírhatók bűntettek elkövetésére, hacsak politikai színezetet adunk ezeknek a bűntetteknek. Kényszeríttettük az uralkodókat, hogy beismerjék gyengeségüket azzal, hogy nyílt védelmi rendszabályokat jelentenek be, és így semmivé fogjuk tenni az államhatalomhoz fűzött várakozásokat. A mi uralkodóinkat csak egészen jelentéktelen őrség fogja titokban őrizni, mert még a gondolatát sem fogjuk megengedni annak, hogy olyan zendülés támadhatna ellene, amellyel nem birkózhatna meg és amely elől kénytelen lenne elrejtőzni.

Ha megengednénk ezt a gondolatot, ahogy a gójok tették és teszik, akkor e tényből kifolyólag halálos ítéletet írnánk alá, ha nem is az uralkodónkét, de mindenesetre a dinasztiájáét, mégpedig nem távoli időpontra.

Szigorúan meg fogjuk őrizni azt a látszatot, hogy uralkodónk kizárólag a nemzet javára használja hatalmát és semmiképpen sem dinasztikus célokra. Ezt a becsületes magatartást látva, az alattvalók tiszteletben fogják tartani, és védelmezni fogják annak elismerésével, hogy vele áll vagy bukik az állam minden polgárának jóléte, mert tőle függ minden rend a nép mindennapi életében... A királynak nyílt hatalmi eszközökkel történő megvédése gyengeségre utal hatalmának megszervezésében.

Ha uralkodónk a nép között mutatkozik, mindig látszólag kíváncsi férfiak, és nők tömege fogja körülvenni, akik mintegy véletlenül az első sorokat foglalják el körülötte és - mintha a rend kedvéért történne - vissza fogják tartani a többieket. Ez a többiekre is példaként fog hatni, hogy ne tülekedjenek. Ha kérvényező jelenik meg a tömegben, az első sorokban állóknak át kell venniük a kérvényt és azt a kérvényező szeme láttára át kell adniuk az uralkodónak, hogy mindenki láthassa, hogy az eljut rendeltetési helyére és következésképpen a király maga bírálja el. A hatalom nimbuszának fenntartása megköveteli, hogy a nép meggyőződésből így beszélhessen: „Bezzeg csak tudna róla a király!”, vagy „Majd megtudja a király!” Nyílt védelmi rendszabályok bevezetésével elvész a hatalom misztikus tekintélye: márpedig, ha helyt adunk bizonyos merészség érvényesülésének - mindenki azt hiszi, hogy nagy fokban rendelkezik ezzel a tulajdonsággal -, a forradalmárok tudatára ébrednek erejüknek, és ha kedvező az alkalom, lesik a pillanatot, hogy merényletet kövessenek el az uralmon lévők ellen. A gójoknak ugyan mást prédikáltunk, de éppen ez tette lehetővé számunkra, hogy megfigyeljük azokat a következményeket, amelyekkel náluk a nyílt biztonsági rendszabályok jártak... A mi uralmunk alatt a bűnözőket már az első többé-kevésbé jól megalapozott gyanú esetén fogják letartóztatni; nem engedhetjük meg; hogy esetleges tévedéstől való félelemből szökésre legyen alkalmuk olyan személyeknek, akik valamilyen politikai vétség vagy bűntett elkövetésének gyanújában állnak; az ilyen ügyekben ugyanis a szó szoros értelmében irgalmatlanok leszünk. Ha közönséges bűnügyekben éppenséggel megengedhető is a tett indítóokainak figyelembevétele, nincs semmi mentség olyanok számára, akik beleártják magukat olyan dolgokba, melyekhez a kormányon kívül nem érthet senki. És még a kormányok sem értenek mindig az igazi politikához.

 

19. JEGYZŐKÖNYV

Kérelmek és tervezetek benyújtásának joga.
Zendülés.
Politikai bűnök vád alá helyezése.
A politikai bűnök hirdetése.

Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni semmiféle önálló kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle jelentések és előterjesztések benyújtását, amelyek azt javasolják, hogy a kormány vizsgáljon meg tervezeteket, amelyek a nép helyzetének megjavítását célozzák; ez fel fogja tárni előttünk alattvalóink bajait és kíváncsiságait, amelyeknek vagy eleget fogunk tenni, vagy bölcs megcáfolásunkkal be fogjuk bizonyítani a rövidlátását annak, aki helytelenül ítél.

A zendülésre való uszítás semmi egyéb, mint amikor az öleb megugatja az elefántot. Olyan kormány szemszögéből nézve, amely jól meg van szervezve - nem ami a rendőrséget, hanem ami a közvéleményt illeti -, az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri annak erejét és jelentőségét. Elegendő szemléltető példával megmutatni kettőjük viszonylagos jelentőségét, s az ölebek máris abba fogják hagyni az ugatást, és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak egy elefántot.

Hogy a politikai bűncselekmények elkövetőit ne tiszteljék többé hősökként, tolvajokkal, gyilkosokkal és mindenféle más visszataszító és piszkos bűntettek elkövetőivel együtt fogjuk őket a vádlottak padjára ültetni. A közvélemény akkor kapcsolatba fogja hozni a bűncselekményeknek ezt a csoportját azzal a megvetéssel, amellyel a közönséges bűncselekményeket ítéli el, s ezt éppúgy meg fogja bélyegezni.

Minden tőlünk telhetőt megtettünk - és remélem sikerrel - annak érdekében, hogy visszatartsuk a gójokat attól, hogy ilyen eszközökkel küzdjenek a zendülők ellen. Ez volt az oka annak, hogy a sajtóban és beszédekben, valamint ügyesen összeállított iskolai történelemkönyvekben dicsőítettük azt a mártíromságot, melyet a forradalmárok állítólag magukra vállaltak a közjó gondolatáért. A kérdés ilyen beállításával megsokszoroztuk a szabadelvűek számát és gójok ezreit hoztuk birkanyájunk soraiba.

 

20. JEGYZŐKÖNYV

Pénzügyi program.
Progresszív adózás. Progresszív illeték.
Államkincstár, értékpapírok és valutastagnálás.
Az elszámolás módszere.
Az ünnepélyes kinyilvánítás eltörlése.
A tőke stagnálása.
Valutaügy.
Aranyszabvány.
A munkaerő költségének szabványa.
Költségvetés.
Állami kölcsönök.
Egyszázalékos kamat széria.
Ipari részvények.
A gójok uralkodói: udvaroncok és kivételezés, szabadkőműves ügynökök.

Ma a pénzügyi programmal fogunk foglalkozni, melyet beszámolóm végére hagytam, mert ez terveink legnehezebb és döntő része, mintegy megkoronázása azoknak. Mielőtt rátérek a részletekre, emlékezetükbe idézem, hogy már céloztam erre a kérdésre, mikor azt mondtam, hogy minden, amit teszünk, lényegileg a pénzen fordul meg.

Ha majd uralomra kerülünk, autokrata kormányunk önfenntartási okokból el fogja kerülni, hogy a néptömegeket érzékenyen megterhelje adókkal, arra való tekintettel, hogy a nép atyjának és oltalmazójának szerepét játssza. Mivel azonban az államszervezet fenntartása sokba kerül, mégiscsak elő kell teremteni az ehhez szükséges pénzeket. Kormányunk ezért különleges óvatossággal fogja kidolgozni az igazságos adózási módszert.

Kormányunk abból a feltevésből fog kiindulni, hogy az államban minden a királyé (ami könnyen megvalósítható). Törvényben biztosított joga lesz bármilyen pénzösszeget bevonni, hogy szabályozza a pénzforgalmat az államban. Ebből következik, hogy a szükséges adópénzek legjobban progresszív vagyonadóval teremthetők elő. Ennek megfelelően a vagyon bizonyos százalékarányát fogják adóként fizetni, ami senkit sem fog szorongatott helyzetbe hozni vagy tönkretenni. A gazdagoknak tudatában kell lenniük annak, hogy kötelességük feleslegük egy részét az állam rendelkezésére bocsátani, mivel az állam szavatolja vagyonuk többi részének biztonságos birtoklását és a tisztességes nyereséghez való jogot; hangsúlyozom, tisztességes nyereségről beszélek, a vagyon feletti ellenőrzés ugyanis véget fog vetni a törvényesség látszatával folyó rablásnak. Ennek a szociális reformnak felülről kell jönnie, mert az idő megérett rá - az a rend és nyugalom elengedhetetlen záloga. A szegényekre kivetett adó magában rejti a forradalom csíráját, és kárára van az államnak, amely így semmiségek után fut, és közben lemarad a kövér falatokról. Ettől teljesen eltekintve is a tőkések megadóztatása csökkenti a magánkezekben lévő vagyon növekedését, amelyekben ma azért összpontosítjuk a vagyont, hogy azzal ellensúlyozzuk a gój kormányok erejét - államvagyonukat. A tőkével százalékos arányban növekedő adó sokkal nagyobb jövedelmet fog hozni, mint a jelenlegi fej- vagy vagyonadó, amely most csak azért hasznos számunkra, mert zavart és elégedetlenséget okoz a gójok között.

Az az erő, amelyre a mi királyunk támaszkodni fog, a béke egyensúlyában és szavatolásában rejlik, s ennek érdekében a tőkéseknek le kell adniuk jövedelmük egy részét az államgépezet zavartalan működésének biztosítására. Az állami szükségleteket azoknak kell fedezniük, akik nem érzik a terhet, s akiknek van elég, amiből el lehet venni. Az ilyen intézkedések arra vezetnek majd, hogy vége szakad a szegény ember gyűlöletének a gazdaggal szemben; azt az állam szükséges pénzügyi támaszának, a béke és jólét fenntartójának fogja tekinteni, mert látni fogja, hogy az ezek megvalósításához szükséges pénzt a gazdagok fizetik.

Nehogy a művelt osztályok adófizetői túlságosan aggódjanak az új adók miatt, teljes számadást fognak kapni adópénzeik rendeltetéséről, kivéve azokat az összegeket, amelyek az uralkodó és a közigazgatás szükségleteinek fedezésére szolgálnak.

Az uralkodónak nem lesz külön magánvagyona, hiszen az államban minden az ő családi öröksége; ha nem így lenne, az egyik ellentmondana a másiknak: az a tény, hogy magántulajdonnal rendelkezik, kizárná a köztulajdonhoz való jogát.

Az uralkodó rokonainak - kivéve örököseit, akiket az állam fog eltartani - állami tisztségeket kell viselniük vagy dolgozniuk kell ahhoz, hogy joguk legyen vagyonra; a királyi vér kiváltságának nem szabad ürügyül szolgálnia az állampénzek elherdálására. Minden vásárlás, pénzátutalás és örökség után progresszív illetéket kell majd fizetni, s erről a nevek feltüntetésével pontos nyilvántartást fognak vezetni. Mindenki, aki valamely vagyontárgyat - akár pénzt, akár másvalamit - másra ruház át ennek az adónak lerovása nélkül, köteles lesz az adó után kamatot fizetni az illető összeg átruházásának pillanatától addig az időpontig, amikor felfedezik, hogy elmulasztotta bejelenteni az ügyletet. A vagyonátruházásokról kiállított okmányokat a régi és az új tulajdonos családi és utónevének valamint állandó lakhelyének feltüntetésével hetenként be kell majd mutatni a helybeli adóhivatalban. Ez a bejelentés csak bizonyos meghatározott összegtől felfelé lesz kötelező, amely meghaladja a szükségleti cikkek vételének és eladásának normális kiadásait; az ilyenek után csupán bizonyos százalékarányban megállapított illetéket kell fizetni.

Számítsák csak ki, hogy az ilyen adók hozama hányszorosan fogja meghaladni a gój államok jövedelmét!

Az államkincstárnak bizonyos tartalékalappal kell majd rendelkeznie, és mindazt, ami ezen felül befolyik, újra forgalomba kell hozni. Ezekkel a tartalékalapot meghaladó összegekkel közmunkákat fogunk végeztetni. Az ilyen, állami pénzekkel teremtett munkaalkalmak szorosan össze fogják kapcsolni a munkásosztályt az állam érdekeivel és a kormánnyal. Ugyanezekből a pénzekből bizonyos részt találmányok és különleges munkateljesítmények jutalmazására is félre fogunk tenni.

A pontosan meghatározott és nagyvonalúan kiszámított összegeken kívül egyetlen fillért sem lenne szabad visszatartani az állampénztárban, mert a pénz arra való, hogy forgalomban legyen, és minden stagnálás a pénz körforgásában zavarólag hat az államgépezet működésére, amely számára a pénz az olaj. Az olajadagolás megakadása megállíthatja a gépezet működését.

A forgalomban lévő pénz egy részének kamatozó értékpapírokkal való helyettesítése pontosan ilyen stagnálást idézett elő. Ennek a körülménynek következményei már eléggé észre is vehetők. Számvevőszékeket is fogunk létesíteni s ott az uralkodó bármikor teljes áttekintést kaphat majd az állami bevételekről és kiadásokról, kivéve a folyó havi elszámolást, amely még nem lehet kész, és az előző havit, melyet még nem hagytak jóvá.

Az egyetlen személy, akinek nem lesz érdeke megkárosítani az államot, az uralkodó, az állam tulajdonosa. Ezért az ő személyes ellenőrzése ki fogja zárni azt a lehetőséget, hogy pazarlás folytán hiányok keletkezzenek.

Hogy az uralkodónak elég ideje legyen tulajdonképpeni feladatainak ellátására, az államügyek ellenőrzésére és megfontolására, véget fogunk vetni annak, hogy az udvari etikett kedvéért reprezentálnia kelljen fogadásokon, ami oly sok felbecsülhetetlen időt emészt fel. Ereje így nem fog többé felaprózódni köpönyegforgató kegyencek között, akik csak azért nyüzsögnek körülötte, hogy részük legyen az udvar fényében és pompájában, és csak saját érdekeiket nézik, az állam érdekeivel pedig nem törődnek.

Gazdasági válságokat idéztünk elő a gójok számára egyszerűen azáltal, hogy pénzt vontunk ki a forgalomból. Óriási tőkéket stagnáltattunk s vontunk el így az államoktól, úgyhogy azok kénytelenek voltak ugyanezekhez a stagnáló tőkékhez folytatólagosan kölcsönökért folyamodni. Ezek a kölcsönök kamatfizetési terheket róttak az államokra és a tőke rabszolgáivá tették őket... Az iparnak a tőkések kezében történt csoportosítása, ami által az kicsúszott a kisiparosok kezéből, felszívta a népek életerejét, s ezzel gyengítette az államokat is.

A jelenlegi pénzkibocsátás általában nem felel meg a fejenkénti szükségletnek, és ezért nem elégítheti ki a munkások összes igényeit. A kibocsátott pénz mennyiségének meg kellene felelnie a lakosság növekedésének és ezért születésük napjától kezdve már a gyerekeket is számításba kell venni, mint pénzfogyasztókat. A pénzkibocsátás újjárendezése lényeges kérdés az egész világ számára. Önök tudják, hogy az aranyalap a vesztét okozta azoknak az államoknak, amelyek azt bevezették, mert nem tudta kielégíteni a pénzszükségletet, annál kevésbé, mivel kivontuk az aranyat a forgalomból, amennyire csak lehetett.

A mi uralmunk alatt a munkaerőköltséget fogjuk bevezetni pénzalapként, amikor is egészen mindegy lesz, hogy azt papírban vagy fában számítják-e. Mi a pénzkibocsátást összhangba fogjuk hozni valamennyi alattvaló normális szükségletével, a pénzmennyiséget minden születéssel növelni, és minden halálozással csökkenteni fogjuk. A számításokat minden départmentnak (a francia közigazgatási egység), minden körzetnek külön-külön el kell végeznie.

Hogy ne legyen fennakadás az állami szükséglétek fedezésére szolgáló pénzek kifizetésében, ezek összegét és kiutalásuk feltételeit az uralkodó rendeletileg fogja rögzíteni; ez véget fog vetni annak, hogy valamely minisztérium előnyben részesítsen egy intézményt mások rovására. A bevételi és kiadási költségvetéseket közvetlenül egymás mellett fogjuk vezetni, hogy különválasztásukkal ne lehessen értelmüket elhomályosítani.

Azokat az újításokat, amelyeket a gójok pénzügyi intézményeiben és eljárásában tervezünk, olyan formákba fogjuk öltöztetni, hogy senkire sem fognak riasztólag hatni. Ki fogjuk hangsúlyozni, hogy az újításokra azért van szükség, mert a gójok az ő rendellenességeikkel zavaros állapotokat teremtettek a pénzügyek terén. A legfőbb rendellenesség, amint erre rá fogunk mutatni, abban áll, hogy olyan állami költségvetést irányoznak elő, amelyet minden évben ki kell bővíteni a következő okból: a költségvetésből félévig futja, azután külön költségvetést kérnek azért, hogy helyrehozzák a dolgokat, ezt kimerítik három hónap alatt, mire pótköltségvetést kérnek, mindez kiegyenlítési költségvetéssel végződik. Mármost, mivel a következő évi költségvetést az összes pótlások összegének megfelelően irányozzák elő, a szabályostól való eltérés akár 50 százalékot is kitesz egy év alatt, és így az évi költségvetés tíz év alatt megháromszorozódik. Az ilyen módszerek következtében, melyeket a gój államok gondatlansága megenged, államkincstáraik üresek. Ezt nyomon követi az államkölcsönök időszaka, ez pedig végképp kikészítette és csődbe juttatta az összes gój államot.

Önök teljesen tisztában vannak azzal, hogy a mi uralmunk alatt nem tűrhetjük majd a gazdasági kérdések ilyenfajta kezelését, mint amilyenre a gójokat rávettük.

Minden államkölcsön annak következménye, hogy az állam gyenge lábakon áll és nem ért saját jogainak érvényesítéséhez. A kölcsönök Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett, akik ahelyett, hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra, kinyújtott kézzel koldulni mennek a mi bankárainkhoz. Idegen kölcsönök olyanok, mint piócák az állam testén, amelyeket nem lehet eltávolítani, amíg maguktól le nem hullanak vagy az állam le nem rázza őket. A gój államok azonban nem rázzák le őket; továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy egyre többet szedjenek magukra, úgyhogy menthetetlenül el kell pusztulniuk, kimerülve ettől az önkéntes vérveszteségtől.

Tehát mi is lényegében az államkölcsön, főleg az idegen államkölcsön? Az államkölcsön azt jelenti, hogy az állam kormányváltókat bocsát ki, amelyek a kölcsöntőke összegéhez mért kamatfizetési kötelezettséget tartalmaznak. Öt százalékos kamat esetén az állam húsz év elteltével hasztalanul fizet kamatokban az államkölcsönnel azonos összeget, negyven év alatt az eredeti kölcsön kétszeresét, hatvan év alatt annak háromszorosát és közben az adósság változatlanul megmarad - kifizetetlen adósságnak.

Ebből világos, hogy az állam mindenféle fejenkénti megadóztatással elveszi a szegény adófizetőktől az utolsó garasokat is csak azért, hogy kiegyenlítse gazdag idegeneknél fennálló számláját, akiktől pénzt vett kölcsön ahelyett, hogy ezeket a garasokat saját szükségleteire teremtette volna elő az államkölcsönt megtetőző kamatfizetési kötelezettség nélkül.

Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök voltak, csupán arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba rakták pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre, hogy külföldi síkra tereljék az államkölcsönöket, az államok egész vagyona a mi zsebünkbe folyt és a gójok alattvalói sarcot kezdtek fizetni nekünk.

Az uralkodó gój királyoknak az államügyek vezetésében tanúsított felületessége, a miniszterek megvesztegethetősége, valamint más vezető személyiségek hozzá nem értése a pénzügyekhez - mindez a mi kincstáraink adósaivá tette országaikat akkora összegek erejéig, hogy teljesen lehetetlen azokat visszafizetni. Ezt azonban nem értük el súlyos erőfeszítések és pénzáldozatok nélkül.

Mi nem fogjuk megengedni a pénz stagnálását és ezért a kamatozó állami értékpapírokat is meg fogjuk szüntetni egy egyszázalékos széria kivételével. Így aztán kamatfizetés sem lesz többé piócák számára, melyek kiszívják az állam egész erejét. Kamatozó értékpapírok kibocsátására kizárólag az ipari vállalatoknak lesz joguk, melyeknek nem okoz majd nehézséget kamatot fizetni nyereségükből. Ezzel szemben az állam nem hűl hasznot a kölcsönvett pénzből, mint ezek a társaságok, mert hiszen az állam azért vesz kölcsön pénzt, hogy azt elköltse, és nem azért, hogy üzleteket kössön belőle. Nálunk a kormány is vesz majd ipari értékpapírokat. Ily módon nem lesz többé kamatfizető kölcsönügyletekből kifolyólag, hanem át fog változni haszonért dolgozó pénzkölcsönzővé. Ez az intézkedés meg fogja szüntetni a pénz stagnálását, az élősdi nyerészkedést és henyélést, ami mind hasznos volt számunkra, amíg a gójok voltak uralmon, de nem kívánatos a mi uralmunk alatt.

Amilyen világosan jut kifejezésre a gójok tisztán állati értelmének fejletlen gondolkozási képessége abban a tényben, hogy kölcsönöket vettek fel nálunk kamatra és sohasem gondolták meg, hogy ugyanezt a pénzt, sőt még annak kamatait is csak elő kell majd teremteniük saját államuk zsebéből ahhoz, hogy kifizethessenek minket. Mi lett volna egyszerűbb, mint hogy saját népüktől vegyék el azt a pénzt, amelyre szükségük volt?

De éppen ez bizonyítja fölényes elménk géniuszát, hogy az államkölcsönök ügyét olyan színben tudtuk feltüntetni előttük, hogy azokat még előnyösnek is tartották maguk számára.

Azok a költségelőirányzatok, amelyeket annak idején a magunk uralma alatt be fogunk vezetni, a gój államokkal folytatott kísérleteink során szerzett évszázados tapasztalatokon fognak alapulni, világosak és határozottak lesznek s az első pillantásra mindenki számára nyilvánvalóvá fogják tenni az újításainkban rejlő előnyöket. Véget fognak vetni azoknak a visszaéléseknek, melyeknek a gójok feletti uralmunkat köszönhetjük, de amelyeket nem engedhetünk meg a mi királyságunkban. Úgy fogjuk felépíteni elszámolási rendszerünket, hogy sem az uralkodó, sem a legjelentéktelenebb köztisztviselő nem fogja tudni észrevétlenül elvonni rendeltetésétől akár a legkisebb összeget is, sem pedig más célra fordítani, mint amelyre a költségelőirányzat szánta. Határozott költségelőirányzat nélkül pedig nem lehet kormányozni. Meg nem határozott cél követése - még hozzá ugyancsak meg nem határozott segélyforrásokkal - hősöket és félisteneket is romlásba dönt. A gój uralkodók, akiknek valamikor tanácsokat adtunk, s akiket reprezentatív fogadásokkal, az udvari etikettből adódó kötelezettségekkel és különféle szórakozásokkal eltérítettünk az államügyekkel való foglalkozástól, csupán kulisszák voltak uralmunk számára. Az uralkodókat az ügyek vitelében helyettesítő favorit udvaroncok által beterjesztett jelentéseket a mi ügynökeink fogalmazták meg helyettük, s ezek az előterjesztések mindig kielégítették a rövidlátó lelkeket azzal, hogy a jövőre vonatkozólag megtakarításokat és a helyzet javulását helyezték kilátásba... Megtakarítások? Miből? Új adókból? - kérdezhették volna azok, akik elolvasták beszámolóinkat és előirányzatainkat. De nem kérdezték... Önök tudják, mire vezetett a gójoknak ez a gondatlansága, a pénzügyi zűrzavarnak milyen fokára jutottak, népeik csodálatra méltó ipara ellenére.

 

21. JEGYZŐKÖNYV

Belső kölcsönök.
Tartozások és adók.
Konvertálás.
Csőd.
Takarékpénztárak és járadéklevelek.
A pénzpiacok eltörlése.
Ipari értékek szabályozása.

A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma részletesen meg fogom világítani a belső kölcsönök kérdését. A külföldi kölcsönökkel - amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak minket nem foglalkozom többet, mert a mi államunk viszonylatában nem lesznek külföldiek, tehát semmiféle külügy sem.

Hasznot húztunk a tisztviselők megvesztegethetőségéből és az uralkodók hanyagságából, kétszeresen, háromszorosan, sőt még ennél is többszörösen kaptuk vissza a gój kormányoknak kölcsönzött pénzünket, amelyre államaiknak még csak szükségük sem volt. Megtehetne ilyet bárki is velünk? Ezért csak a belső kölcsönök részleteivel foglalkozom.

Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van szükség, és megindítják a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz kamatozó értékpapírjaikra. Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat száz és ezer között szabják meg, és árengedményt tesznek azoknak, akik elsőnek jegyeznek. A következő napon mesterségesen felszöktetik a kölcsönkötvények árát, s azzal okolják meg az áremelést, hogy mindenki töri magát a kölcsönjegyzésért. Pár nappal később az államkasszák - mint mondják - túlzsúfoltak, és több a pénz, mint amennyire szükség van (minek akkor jegyeztetni?). A kölcsönt, tegyük fel, jóval túljegyezték, s ebben rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek - mondják -, micsoda bizalom nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei iránt.

De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a ténnyel találja magát szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett magára. Hogy fizetni tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell folyamodnia, ezek azonban nem szüntetik meg, hanem csak növelik a tőkeadósságot. És ha ez a hitel is kimerült, új adókkal kell fedezni - nem a kölcsönt, hanem csak annak kamatait. Ezek az adók tehát arra szolgálnak, hogy az egyik adósságot a másikkal fedezzék. Ezután következnek a konvertálások. Ezek csökkentik ugyan a kamatfizetést, de magának az adósságnak fedezése nélkül, ezenkívül pedig nem vihetők keresztül a kölcsönjegyzőnk beleegyezése nélkül. Amikor bejelentik a konvertálást, ezzel egyidejűleg felajánlják, hogy visszafizetik a pénzt mindazoknak, akik nem kívánják konvertálni kötvényeiket. Ha mindenki visszautasítaná a konvertálást és követelné pénzét, a kormány saját csapdájába esne és kiderülne, hogy fizetésképtelen, nem tudja a felajánlott összegeket kifizetni. A gój kormányok szerencséjére alattvalóik - akik semmit sem értenek a pénzügyekhez - mindig szívesebben vállalták az árfolyamveszteségeket és a kamatcsökkentést, mint azt a kockázatot, amellyel pénzük más irányú elhelyezése járna, és ily módon gyakran lehetővé tették kormányaik számára, hogy azok többmilliós adósságtól szabaduljanak meg.

Manapság ezeket a trükköket külföldi kölcsönökkel kapcsolatban nem játszhatják meg a gójok, mert tudják, hogy mi minden kölcsönadott pénzt vissza fogunk követelni.

Az államok fizetésképtelenségének nyílt bevallása a legjobb bizonyíték lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen hiányzik minden kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik kormányozzák őket. Kérem önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak, valamint a következőnek: manapság minden belső államkölcsönt úgynevezett függő adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal, amelyek többé-kevésbé rövidlejáratúak. Ezek az adósságok olyan pénzekből állnak, amelyeket takarékpénztárakba és takarékalapokba fizettek be. Ha ezeket az alapokat sokáig valamely kormány rendelkezésére bocsátják, elpárolognak a külföldi államkölcsönök kamatainak törlesztése során és azonos összegre szóló járadéklevelek letétbe helyezésével helyettesítik őket. Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok pótolni államkincstáraik minden hiányát.

Ha majd elfoglaljuk a világ trónját, mindezeket a pénzügyi és hasonló fogásokat - mint amelyek nem egyeztethetők össze érdekeinkkel - úgy el fogjuk söpörni, hogy nyomuk sem marad, mint ahogy meg fogjuk szüntetni az összes értékpapírtőzsdét is, mert nem fogjuk megengedni, hogy értékpapírjaink áringadozásai csorbítsák hatalmunk tekintélyét. Értékpapírjaink árát törvényileg fogjuk megszabni a teljes névértéknek megfelelően, az árcsökkentés vagy áremelés minden lehetősége nélkül. (Az áremelés ürügyet szolgáltat az ár későbbi csökkentésére, s a gójok értékpapírjaival kapcsolatban így is jártunk el: azzal kezdtük, hogy névértéken felül adtuk-vettük őket, azután messze névértékük alá szorítottuk le az árukat.) Az értékpapírtőzsdéket hatalmas állami hitelintézményekkel fogjuk helyettesíteni, melyeknek az lesz a feladatuk, hogy a kormány szándékainak megfelelően rögzítsék az ipari értékpapírok árát. Ezek a hitelintézetek abban a helyzetben lesznek, hogy egyetlen napon 500 millió ipari értékpapírt dobjanak piacra vagy vásároljanak fel. Ily módon minden ipari vállalkozás tőlünk függő helyzetbe fog kerülni. Elképzelhetik, milyen óriási hatalomra fogunk így szert tenni.

 


22. JEGYZŐKÖNYV

A jövő titka.
Az évszázadok szörnyűségei, mint a jövő jólétének alapja.
A hatalom és misztikusság imádásának glóriája.

Mindazzal, amit eddig kifejtettem önök előtt, gondosan igyekeztem megvilágítani a jövőben, a múltban és a jelenben végbemenő történések titkát, amelyek már a közeljövőben beletorkolnak nagy események áradatába, valamint a gójokkal fennálló kapcsolataink és a pénzgazdálkodás titkait. Ehhez van még némi hozzáfűznivalóm.

A mi kezünkben van napjaink legnagyobb hatalma - az arany tárházainkból két napon belül bármely tetszés szerinti mennyiséget elő tudunk teremteni.

Kétségkívül nem szükséges további bizonyíték után keresni arra, hogy uralmunkat Isten határozta el. Ilyen gazdagsággal rendelkezve nem fog nehezünkre esni bebizonyítani, hogy mindaz a szörnyűség, amelyet oly sok évszázadon keresztül el kellett követnünk, végeredményben arra szolgált, hogy igazi jóléthez vezessen, - hogy mindent rendbe hozzon. Igaz, némi erőszakot is kell alkalmazni, de mégis helyre fog állni. Be fogjuk igazolni, hogy az emberiség jótevői vagyunk, hogy ezen a szétszaggatott és megtépdesett földön helyreállítottuk az igazi jót és az egyén szabadságát, s ezzel lehetővé fogjuk tenni, hogy mindenki békében és nyugalomban örüljön az életnek a kellő mértékletesség betartásával, feltéve természetesen, hogy szigorúan tiszteletben tartják az általunk hozott törvényeket. Egyúttal mindenki előtt világossá fogjuk tenni, hogy a szabadság éppúgy nem áll a kicsapongásra és nem jogcím féktelen szabadosságra, mint ahogy az ember méltóságát és erejét sem az a jog teszi, hogy romboló elveket hirdessen, amilyenek a lelkiismereti szabadság, az egyenlőség és hasonlók.

Továbbá, hogy az egyén szabadsága egyáltalán nem jelenti azt, hogy joga van saját magát és másokat összecsődült tömegekhez intézett uszító beszédekkel felizgatni; hogy az igazi szabadság az egyén sérthetetlenségében áll, feltéve, hogy ez az egyén becsületesen és szigorúan betartja a közösségi élet összes törvényét, valamint azt, hogy az ember méltósága megköveteli, hogy tudatában legyen annak, kinek mihez van és mihez nincs joga, s egyáltalában nem az ember énje körül forgó fantasztikus elképzelések az emberi méltóság ismérvei.

A mi uralmunk dicsőséges lesz, mert mindenható lesz, kormányozni és irányítani fog, s nem fog vezetők és szónokok után futkosni, akik rekedtre ordítják magukat értelmetlen szólamokkal, amelyekről azt mondják, hogy nagy eszmék, amikor pedig - őszintén szólva - semmi egyebek, mint utópiák. A mi államhatalmunk a rend koronája lesz, és ez magában foglalja az ember egész boldogságát. Államhatalmunk nimbusza arra fogja késztetni a népeket, hogy képletesen térdre ereszkedjenek előtte, és hódolatteljes tisztelettel adózzanak neki. Igazi hatalom nem egyezkedik semmiféle joggal, még Isten jogával sem, vele szemben senki sem meri megengedni magának, hogy akárcsak egy arasznyit is elvegyen tőle.

 

23. JEGYZŐKÖNYV

Luxuscikkek gyártásának korlátozása.
Munkanélküliség.
A részegeskedés betiltása.
A régi társadalom kiirtása és feltámasztása új formában.
Az Isten által kiválasztott.

 

Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy engedelmeskedjenek nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket. Ezért korlátozni fogjuk a luxuscikkek gyártását. Ezzel meg fogjuk javítani a közerkölcsöt is, amelyre káros hatással volt a fényűzés terén kifejtett versengés. Újra helyre fogjuk állítani a kisipart, ami azt fogja jelenteni, hogy aláaknázzuk a gyárosok magántőkéjét. Erre azért is szükség van, mert a gyárosok gyakran, bár nem mindig tudatosan, nagymértékben a kormány ellen hangolják a tömegeket. A kisiparosok nem ismerik a munkanélküliséget, ezért elégedettek a fennálló renddel és következésképpen érdekük, hogy szilárd legyen a kormány helyzete. A munkanélküliség rendkívül veszélyes dolog a kormányok számára. A mi számunkra azonban eljátszotta majd szerepét abban a pillanatban, amikor kezünkbe kerül a hatalom. Törvénnyel meg fogjuk tiltani a részegeskedést is, büntetni fogjuk, mint olyan bűncselekményt, amely kivetkőzteti az embert emberi mivoltából, és állattá alacsonyítja az alkohol hatására.

Az alattvalók - ismételten hangsúlyozom - csak az erős kéznek engedelmeskednek vakon, annak, aki teljesen független tőlük, mert érzik, hogy védelmet és támogatást nyújthat nekik a szociális bajok ellen... Mit érnek angyali lelkű királlyal? Az erő és hatalom megszemélyesítését kell látniuk benne.

A mostani uralkodók csak nagy nehezen tartják magukat az általunk lezüllesztett társadalmakban, melyek még Isten hatalmát is tagadják, s amelyekből mindenfelé kicsap az anarchia tüze. A legfőbb uralkodónak, aki valamennyi mostani uralkodó helyébe fog lépni, mindenekelőtt ezt a mindent elnyelő tüzet kell majd eloltania. Ezért kötelessége lesz ezeket a társadalmakat megsemmisíteni, még ha saját vérükbe is kell fojtania őket, hogy azután újra feltámaszthassa őket jól megszervezett csapatok formájában, amelyek tudatosan felveszik a harcot mindenféle fertőzés ellen, amely fekélyekkel boríthatná el az állam testét.

Ez az Isten által kiválasztott hivatott arra, hogy megtörje azokat az értelmetlen erőket, amelyeket csak állati ösztönök vezetnek és nem az emberi ész. Ezek az erők most diadalmaskodnak, amennyiben a szabadság és jog álarcában rablásokat és mindenféle erőszakoskodást követnek el. Ledöntötték a társadalmi rend minden formáját, hogy annak romjain felállítsák a zsidók királyának trónját. De abban a pillanatban eljátszották szerepüket, amikor ő elfoglalja királyságát. Akkor majd el kell söpörni őket útjából, hogy a legkisebb akadály se maradjon.

Akkor majd így szólhatunk a világ népeihez: „Adjatok hálát Istennek és ereszkedjetek térdre az előtt, aki homlokán hordja az ember sorsrendelésének pecsétjét; Isten maga vezérelte az ő csillagát, hogy senki más, mint ő szabadítson meg bennünket az összes előbb említett erőszakoskodásoktól és bajoktól.

 

24. JEGYZŐKÖNYV

Dávid király gyökereinek megerősítése (?).
A király betanítása.
Közvetlen trónörökösök kizárása.
A király és három jótállója.
A király maga a sors.
A zsidók királyának külső jellemének feddhetetlensége. 

Most rátérek annak ismertetésére, hogy milyen módszerekkel fogjuk mindenütt az egész világon megszilárdítani Dávid király dinasztiájának uralmát. Elsősorban és mindenekelőtt ugyanazt a módszert fogjuk alkalmazni, amely már bölcseink számára is lehetővé tette a világ összes ügyeinek irányítását, azaz az emberiség tervszerű nevelését az általunk kívánt irányban.

Dávid utódainak bizonyos tagjai elő fogják készíteni a királyokat és örököseit hivatásukra. Ezeket nem örökösödési jog alapján fogják kiválasztani, hanem kiváló képességeik alapján. Be fogják vezetni őket a politika legmélyebb titkaiba és a kormány terveibe, de mindig gondoskodni fognak arról, hogy ezeken kívül senki se szerezhessen tudomást ezekről a titkokról. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy mindenki megtudja, a kormányzást csak azokra lehet bízni, akiket beavattak az államvezetés művészetének titkaiba... Csakis ezeket a kiválasztottakat fogják megtanítani - sok évszázad tapasztalatainak összevetése révén - a már említett tervek gyakorlati alkalmazására, a gazdaságpolitika és társadalomtudomány terén tett megfigyelésekre, egyszóval azoknak a törvényeknek szellemére, amelyeket a természet maga állított fel megingathatatlanul az emberi kapcsolatok szabályozására.

Közvetlen trónörökösöket nemegyszer ki fognak zárni az uralkodásból, ha előkészületük ideje alatt könnyelműségről, puhaságról vagy más tulajdonságokról tesznek tanúságot, melyek az államhatalom vesztét okozzák, amelyek következtében képtelenek a kormányzásra, s amelyek már önmagukban is veszélyeztetik a királyi tekintélyt. Bölcseink kizárólag azoknak fogják átadni a kormányzás gyeplőit, akikben feltétlenül megvan a tehetség arra, hogy szilárd kézben tartsák a kormányrudat, akár kegyetlenség árán is.

Ha a király akaratgyengeségben betegszik meg vagy más okból válik képtelenné a kormányzásra, a törvény értelmében köteles lesz átadni a kormány gyeplőit más, erre alkalmas kezeknek. A király pillanatnyi terveit, még inkább pedig jövőbeli szándékait senki sem fogja ismerni, még azok sem, akiket legközelebbi tanácsadóinak neveznek. Csupán a király és az a három, aki jótállt érte, tudja majd, hogy mi fog történni.

A király személyében, aki hajthatatlan akarattal ura saját magának és az emberiségnek, mindenki megtestesítését fogja látni a sorsnak a maga kiismerhetetlen útjaival. Senki sem fogja tudni, milyen célokat követ a király a maga rendelkezéseivel, és ezért senki sem fogja merni keresztezni ismeretlen útjait. Magától értetődő, hogy a király észbeli képességeinek meg kell felelniük annak a kormányzási tervnek, amelyet meg kell valósítania. Ezért nem fogja elfoglalni a trónt, mielőtt a fent említett bölcsek meg nem vizsgálták szellemi képességeit.

Hogy a nép ismerje és szeresse királyát, elengedhetetlenül szükséges, hogy nyilvános helyeken mutatkozzék és beszéljen népével. Ez biztosítja a szükséges kapcsolatot a két erő között, melyet most terrorral elválasztunk egymástól. Erre a terrorra szükségünk van mindaddig, amíg el nem következik az ideje annak, hogy mindkét erőt külön-külön alávessük befolyásunknak.

Nem szabad, hogy a zsidók királya szenvedélyeinek rabja legyen. Különösen áll ez az érzékiségre: jellemének olyannak kell lennie, hogy állati ösztönök semmiképp se kerekedjenek felül értelmén. Az érzékiség minden másnál jobban lerontja a szellemi képességeket és zavarja a tisztánlátást, amennyiben az emberi tevékenység legrosszabb és legállatibb területére vonja el a gondolatokat. Az emberiség Dávid szent ivadékaiból származó támaszának, az egész világ legfőbb urának minden személyes kedvtelést fel kell áldoznia népéért.

Legfőbb urunknak példátlanul feddhetetlennek kell lennie.

 

UTÓSZÓ

Nyil utószavának befejező szakasza
(Az 1905-ös kiadáshoz)

Montefiore vallomása szerint Cion nem sajnál sem pénzt, sem bármilyen más eszközt ahhoz, hogy céljait elérje. Napjainkban a világ összes kormánya tudatosan vagy tudattalanul alárendeli magát Cion szuperkormányának, mert az összes kötvény és értékpapír ennek kezében van. Minden ország olyan nagy összegekkel van eladósodva a zsidóknak, amelyeket sohasem lesznek képesek visszafizetni. Az összes ügy - ipar, kereskedelem és diplomácia - Cion kezében van. Kölcsöneivel rabigába hajtott minden nemzetet. Az oktatás teljesen materialista irányvonalával a zsidók láncra verték a nemzsidókat, akiket „szuperkormány”-uk javára befogtak. A nemzeti szabadságnak hamarosan vége, tehát a személyes szabadság is végéhez közeledik - mert ott igazi szabadság nem létezhet, ahol Cion az arany hatalmát használva uralkodik a tömegeken és a társadalom legtiszteletreméltóbb és felvilágosult rétegén. „ Akinek van füle, hallja meg.”

Közel négy éve, hogy Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a birtokomba került. Csak Isten tudja, milyen sok erőfeszítést tettem azért, hogy felhívjam rá az emberek figyelmét - hiába - és hogy figyelmeztessem a hatalmon lévőket azáltal, hogy feltártam a vihar okait, amely hamarosan az apatikus Oroszországra fog törni. Arra az Oroszországra, amely szerencsétlenségére úgy néz ki, hogy elvesztett minden elképzelést a körülötte zajló dolgokkal kapcsolatban. És csak most jutottam el arra a pontra, hogy félek, túl későn sikerült kiadni a könyvemet abban a reményben, hogy készenlétben legyenek azok, akiknek még van fülük, hogy halljanak és szemük, hogy lássanak.

Ezek után nem lehet kétséges, hogy Izrael királyának győzelmes uralkodása degenerált világunk fölé emelkedik - mint Sátán - hatalmával és terrorjával. A Cion véréből született király - az Antikrisztus hamarosan egyetemes birodalmának trónjára emelkedik.

A világ eseményei szörnyű sebességgel felgyorsultak: viták, háborúk, pletykák, éhínségek, járványok, földrengések - minden, ami tegnap még lehetetlen volt, mára már beteljesedett valóság lett. Azt lehetne gondolni, hogy a gyorsan múló napok a Kiválasztott Nép ügyeit szolgálják. Helyhiány miatt nem mehetünk bele a világtörténelem részleteibe, a „gonoszság titkai”-ba, hogy bebizonyítsuk „Cion bölcsei”-nek befolyását a történelemből, amelyet azzal gyakoroltak a világra, hogy előre megmondták az emberiség biztos közeljövőjét, vagy a világ tragédiájának utolsó felvonása előtt felhúzták a függönyt.

Csak Krisztus világossága és Egyetemes Szentegyháza képes Sátán mélységére hatolni és feltárni gonoszságának mértékét. Szívemből érzem, ütött az óra, hogy sürgősen összehívjuk a Nyolcadik Ökumenikus Zsinatot, amely egyesítené a lelkipásztorokat és a kereszténység összes képviselőjét. Világi viták és hitszakadások mind feledésbe merülnének a küszöbön álló Antikrisztus eljövetele elleni felkészülés szükségében.

Részletek Mónus Áron: Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom c. könyvének utószavából: Íme a Jegyzőkönyvek lényege. Az Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom című történelmi tanulmányom ennek a tényállításnak a hiteles voltát bebizonyította, de bebizonyította a szabadkőműves összeesküvés valódiságát is. A Szabadkőművesnek lenni „a zsidó lét egyik formája” című fejezet végén Vadnai Gábor zsidó szabadkőműves, akinek az apja a svájci Laussane városában volt rabbi, a következőket állítja:
„A világ azért jött létre, hogy beteljesedjen, így valósítva meg a messianisztikus kort:' Ezt a mondatot értelmének lényeges megváltoztatása nélkül a következőképpen is át lehet alakítani: a világ azért jött létre, hogy azt a zsidók uralják. Ez a gátlástalan törtetés és határtalan gőg biztosít termőtalajt az évezredes antiszemitizmusnak. Jó lenne, ha a kis zsidók ezen elgondolkodnának.

Mindeddig azonban nem vizsgálta meg senki azokat az úgynevezett bizonyítékokat, amelyek alapján állítólag „kétséget kizáróan bebizonyosodott”, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak. (220-221. oldal). A zsidó szabadkőművesek azért nem találtak bíróságot, amelyik kimondta volna, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, mert az állítólagos hamisságukat semmi sem bizonyítja. Mi most bebizonyítottuk, hogy a Jegyzőkönyvek lényeges állításai hitelesek. Az, hogy a Jegyzőkönyvek eredeti szövegét esetleg stilizálták, nem bizonyítja azok hamis voltát, amint egy könyv javított kiadása sem bizonyul hamisítványnak.

A Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozása maguknak a Cion bölcseinek a tette volt. Saját neveiket nem közölték, nehogy a jogos népharag ellenük forduljon. A Jegyzőkönyveket nyilvánosságra hozó „bölcsek” között voltak olyanok, akik már közrejátszottak a III. Napóleon császár ellen szerkesztett gúnyirat kiadásában. Harmincöt év az „Istenség munkatársai” számára annyi, mint egy nap a közönséges halandók életében. A szabadkőművesség a világ meghódítására szőtt terveit hosszú távon, azokat fokozatosan fejlesztve, érlelve igyekszik megvalósítani. A célja elérésének érdekében minden eszközt felhasznál. Mielőtt a Jegyzőkönyvek szövegét nyilvánosságra hozták volna, elkészítették a védelmükre - akkor a már a nagyközönség által teljesen elfelejtett - a III. Napóleon elleni gúnyirat kiadását. Ekként mégis sikerült a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalával a kitűzött célt megvalósítani - a köznép gyűlöletét a kis zsidók ellen felszítani - és egyben magukat rágalmazás áldozataiként feltüntetni.

A Nietzschei Birodalom Titkai (Les Secrets de l'Empire Nietzschéen) című francia nyelvű terjedelmes könyvemben számos jelenkori esemény felidézésével bizonyítom, hogy a zsidó szabadkőművesség számára az antiszemitizmus jelenléte létfontosságú. Ha nincs antiszemitizmus, akkor szítanak a legaljasabb módszerekkel. Ezzel zsarolják a demokratikusnak mondott országok vezetőit. Az így szerzett pénzből a zsidó szabadkőművesek meghíznak, Izrael Államban pedig atombombákat gyártanak a muzulmán országok sakkban tartására, majd pedig a messianisztikus kor eljövetelének és fennmaradásának biztosítására.

A „bölcsek” a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozásával pogromokat idéztek elő Oroszországban, amelyek jelentős zsidó tömegek Palesztinába történő kivándorlását eredményezték. A „bölcsek” ugyanakkor egy ügynököt kerestek céljuk megvalósításának előmozdítására. Ezt a Jegyzőkönyvek, mint egy világgá kürtölt apróhirdetés, meg is hozták Adolf Hitler személyében. (223-225. oldal)

 

További jegyzőkönyvek ismertetése

1492-ben, Chemor, Spanyolország főrabbija tanácsért fordult a Konstantinápolyban székelő Nagy Szanhedrinhez, amikor a spanyol törvény kiutasítással fenyegette a zsidókat. A válasz a következő volt:
„Szeretett barátaim Mózesben. Megkaptuk a levelet, melyben aggodalmatoknak és szerencsétlenségeteknek adtok hangot, melyet elszenvedtek. Bennünk is ugyanolyan fájdalmat kelt hallani róla, mint ti magatoknak.

 

A nagy satrapák és rabbik tanácsa

1. Azt illetőleg, hogy Spanyolország királya arra kötelez benneteket, hogy vegyétek fel a kereszténységet: tegyétek azt, mert nem tehettek másként.

2. Azt illetőleg, hogy parancs van rá, hogy megfosszanak benneteket a tulajdonotoktól: fiaitokból legyenek kereskedők, hogy ők foszthassák ki apránként a keresztényeket.

3. Azt illetőleg, hogy megkísérlik elvenni az életeteket: fiaitokból legyenek orvosok és patikusok, hogy ők vehessék el a keresztények életét.

4. Azt illetőleg, hogy elpusztítják a zsinagógáitokat: fiaitokból legyenek kanonokok és lelkészek azért, hogy elpusztíthassák a templomaikat.

5. A sok más aggodalmat illetőleg: intézzétek úgy, hogy fiaitokból legyenek szószólók és ügyvédek, és ügyeljetek arra, hogy mindig keveredjenek bele államügyekbe, hogy a keresztényeket rabigába hajthassák. Ezáltal uralhatjátok a világot, és bosszút állhattok rajtuk.

Ne térjetek el ezektől az utasításoktól, amelyeket adunk, mert majd tapasztalatból meg fogjátok látni, hogy bármennyire is megalázottak vagytok, valóságos hatalomra fogtok jutni.

(Aláírás) A konstantinápolyi zsidók hercege

 

A Zunder-okirat

A Berlinben megjelenő Prizyv nevű orosz újság 1920. február 5-i száma egy érdekes, 1919. decemberi dátummal ellátott, héber nyelvű dokumentumot közölt, amely fényt derített a zsidóság titkos szervezeteire Oroszországban: az okiratot egy Zunder nevű halott zsidó zsebében találták, aki a 11. Mesterlövész zászlóalj bolsevik parancsnoka volt. Teljes egészében a következőket tartalmazta:
TITKOS. - Az Izraelita Nemzetközi Liga fiókjainak képviselői számára.

Izrael Fiai! Közeledik végső győzelmünk órája. A világ uralmának küszöbén állunk. Amiről korábban csak álmodhattunk, most közel került a megvalósuláshoz. Nem sokkal korábban gyengék és tehetetlenek voltuk, most pedig a világ katasztrófájának köszönhetően büszkén emelhetjük fel fejünket.

Mindamellett azonban óvatosaknak kell lennünk. Biztosra lehet mondani, hogy miután átmasíroztunk lerombolt és legyengült oltárokon és trónokon, ugyanazon a kijelölt úton kell tovább haladnunk. Az idegen vallás és doktrínák tekintélyét nagyon sikeres propagandával könyörtelen kritikának és gúnyolódásnak tettük ki. Megingattuk a kultúrát, a civilizációt, a hagyományokat és a keresztény nemzetek trónjait. Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó hatalom rabigájába hajtsuk, és végül térdre kényszerítsük őket. Mindezeket majdnem teljes egészében véghezvittük, de ugyanakkor nagyon óvatosaknak kell lennünk, mert a fő ellenségünk az elnyomott Oroszország. Oroszország feletti győzelmünk, amelyet szellemi felsőbbrendűségünkkel értünk el, a jövőben egy új nemzedékkel ellenünk fordulhat. Oroszországot legyőztük és tönkretettük. Oroszország haláltusáját vívja lábunk alatt, de ne feledjétek - egy pillanatra sem -, hogy óvatosaknak kell lennünk. A szent törődés védelmünkért nem enged sem sajnálatot, sem könyörületet. Végre megpillanthatjuk az orosz nép keserű, súlyos helyzetét, és láthatjuk őket könnyek között! Ezt a népet tehetetlen rabszolgákká alacsonyítottuk azáltal, hogy megfosztottuk őket tulajdonuktól és aranyuktól.

Legyetek óvatosak és legyetek csendben! Nem kegyelmezhettek ellenségünknek. Véget kell vetnünk az orosz nép legjobb és vezető elemeinek, hogy a legyőzött Oroszország ne találhasson vezetőket! Ezáltal minden lehetőség megszűnik számukra, hogy ellenálljanak hatalmunknak. A munkások és parasztok között gyűlöletet és vitákat kell szítanunk. Háborúk és osztályharcok elpusztítanak minden kincset és kultúrát, amelyet a keresztények teremtettek. De legyetek óvatosak, Izrael Fiai! Közel van győzelmünk, mert a politikai és gazdasági hatalmunk és befolyásunk a tömegekre gyorsan fejlődik. Felvásárolunk kormánykölcsönöket és aranyat, ezáltal irányító hatalmunk van a világ tőzsdéi fölött. A hatalom a kezünkben van, de legyetek óvatosak- ne helyezzetek bizalmat áruló, sötét hatalmakba!

Bronstein (Trockij), Apfelbaum (Zinovjev), Rosenfeld (Kamenyev), Steinberg - mindegyikük mint sok ezernyi más, Izrael igaz fiai. Oroszországban a hatalmunk korlátlan. A városokban a népbiztosság és az élelmiszerbizottság, a házbizottság, stb. a mi embereink kezében van. De ne hagyjátok, hogy a győzelem megrészegítsen benneteket. Legyetek óvatosak, elővigyázatosak, mert csak mi magunk védhetjük meg magunkat!

Ne feledjétek, hogy mi nem bízhatunk a Vörös Hadseregben, amely egy nap ellenünk fordulhat.

Izrael Fiai! A régóta vágyott győzelmünk órája Oroszország fölött már közel van. Szilárdan vonjátok össze soraitokat! Tudassátok népünk nemzeti politikáját! Harcoljatok az örök eszmékért! Tartsátok az ősi törvények szentségét, melyeket a történelem hagyott ránk! Védelmezzen és vezessen szellemünk és tehetségünk!

Aláírás: az Izraelita Nemzetközi Liga Szentpétervári Fiókjának Központi Bizottsága.

 

A KGB „bennszülöttekre” vonatkozó használati utasítása

A KGB (Állambiztonsági Bizottság) akkori elődje, az MGB (Állambiztonsági Minisztérium) titkos, 45 pontból álló dokumentuma már megjelent korábban néhány magyar folyóiratban. Kötelességünknek éreztük azonban, hogy itt is közreadjuk, mert mind témája, mind stílusa és eredete kísértetiesen hasonlít a Jegyzőkönyvekéhez. Az alábbiakban közölt titkos utasítások állítólag Lengyelországból jutottak el Magyarországra. Az eredeti orosz nyelvű változatot Boleslaw Bierut,* egykori lengyel köztársasági elnök dolgozószobájában találták meg, - aki mellesleg az MGB és a háború előtti NKVD (Belügyi Népbiztosság) lengyel ügynöke is volt. Habár az alapelvek csak Lengyelországra vonatkoznak, mégis könnyen párhuzamot lehet vonni az elmúlt évtizedek magyarországi történései és a „bennszülöttekre” vonatkozó használati utasítás között.

Moszkva, 2. 6. 1947.

(Szigorúan titkos)

K. AA/CC 113

Utasítás NK/003/47

1. A Nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a találkozók kizárólag nyilvános helyeken történhetnek. Az információkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közreműködése mellett.

(Bierut Boleslaw (Rury Jezuickie) 1892-ben született Lublin mellett. Államférfi és kommunista pártvezér, akit Lengyelország Sztálinjának neveztek, miután főszerepet játszott a második világháború utáni hatalomátvételben. Bierut 1918-ban lépett be a kommunista pártba, és életét a kommunista eszmék hirdetésének szentelte. Lengyelországban, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Ausztriában hirdette a kommunizmust. 1920. és 1930. között többször letartóztatták, és 1938-ban, a szabadulása után a Szovjetunióba ment. A háború nagy részét ott élte át. 1943. végén visszatért Lengyelországba. Sztálin és a Vörös Hadsereg segítségével Bierut és elvtársai 1947-re megszabadultak az ellenzéktől, és hozzáláttak a lengyel élet elszovjetesítéséhez. Bierut, Moszkva hű követője, aki 1945-től köztársasági elnök volt, közreműködött Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Munkáspárt főtitkára elmozdításában, és 1948-ban újjáalakította a pártot Lengyel Egyesült Munkáspárt néven. 1952-ben feladta elnöki posztját és miniszterelnök lett, de 1954-ben lemondott. 1956-ban halt meg Moszkvában, a Szovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusa idején, amikor Hruscsov előterjesztette a híres „sztálini időszak bűncselekményei”-t.)

2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen katonáink és a bennszülött lakosság, katonaság közötti kapcsolatteremtés.

3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az Interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeztek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét.

4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciluszko-hadseregbe (a Szovjetunió területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg) való belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkodtak. És elérni teljes megsemmisítésüket.

5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak.

6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől felfelé a vezető helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert vezetőit.

7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók tervezésében és a követelések felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki.

8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket magasabb posztra.

9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban az egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a vezető beosztásban dolgozókat érinti.

10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell beépíteni. (A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül)

11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén belül történik.

12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták.

13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a termelőeszközök kiosztását, és növelni az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszerellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kell pótolni.

14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegűek, megfelelően pontatlanok legyenek.

15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.)

16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak.

17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbírálása, kulturális és szórakoztató programok, kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.

18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására, melyek túlérnek tevékenységük határain.

19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt-, állami és gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe.

20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei.

21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni kell.

22. Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.

23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak, valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni, melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek különleges utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban pedig nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni annak külföldre való eladását. A találmány értékéről és leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.

24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni. (Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő szállítmányokat.)

25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit.

26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket, melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak megszüntetését.

27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.

28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezetékeket és az utcai kutakat szisztematikusan fel kell számolni.

29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva, ivóvíztartalékként szolgálhatnak.

30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű élelmiszertartalékot felhalmozni.

31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek árai magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei.

32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő maximális terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív szervek bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg számbeli megfogyatkozásuk és normális működésük sem.

33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi piac ellátását.

34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális nevelőmunkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.

35. Az alap-, illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános filozófia, a logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk specializációkat.

36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik.

37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború alatt nálunk éltek.

38. Ha létrejön egy olyanjellegű szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését. hirdető, és a velük kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létező gyűlöletet.

39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő-hálózat kiépítéséről és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan és minden oldalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az ellenzéki erők összpontosításának helye.

40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események során, mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy köztörvényes kihágás vádjával bezárni őket.

41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve.

42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevékenységükkel károkat okoztak vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő, állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi változások idejére kádertartalékként számolni velük.

43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban dolgozó személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban, főbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes, szocializmusellenes és az iparosítást ellenző tevékenységgel vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.

44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket.

45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb társadalmi rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése.  "

 Forrás:  http://suttogo.mozgalom.org/irodalom/irodalom.php?id=16#r01

 

     ( Azt hiszem nagyon tanulságos, sok mindent máshogy lát az ember, igen sok mindenre választ kap... )

 

 

 ÉRDEKES... 

EZ iS !!

 

Mit akarnak művelni velünk:

 

Aki kitálal azt eltüntetik...  Történelmi interjú Aaron Russo-val !!

MILYEN SZÖRNYŰ TERVEI VANNAK AZ ALJAS HÁTTÉRHATALOMNAK:

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

Vissza a "VILÁGVÁLSÁG" menüpontba...

 

 


 portraitufonauta.jpg

Vissza a főoldalra...