Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FORGÁSGRAVITÁCIÓ-ELMÉLET

 

(Ismeretlen szerző)

  Forgásgravitáció (Rotating gravitation)

A forgásgravitáció különböző halmazállapotú testek perdületéből keletkezik, amelyet a már ismert gravitációs jelenségek és alapfogalmak említését követően az 5. pont alatt mutatunk be


*


1. Nyugvó tömeg által keltett gravitáció (g = G*m/r2;) az általános tömegvonzás egyenlete szerint;

2. Tömegekbe bevitt belső energia (pl. rugó összenyomás, hevítés, perdület, impulzus) tömegnövekedést okoz, amelyből számított többlet gravitáció g = G * (E/c2)/r2, ahol E a bevitt belső energia, r a test tömegközéppontjától mért távolság. Példaként említve: 1 J [joule=1newtonméter] bevitt munka tömegből felépült rendszerbe m = 1,11*10-17 kg értékű tömegnövekedést okoz. Ebből eredően a gravitációs gyorsulás változása egy 1 kg tömegű testtől 1 méterre: a=G*m/r2 azaz 7,4111*10-28 m/sec2. Ebből látható, hogy Einstein által megadott energia/tömeg egyenérték elhanyagolhatóan kicsiny változást okoz a gravitációban, nem relativisztikus mozgás esetén. De nézzük meg az 5. pont alatt közölt mérési észlelés eredményét és vessük össze az előbbi elhanyagolható értékkel ( Mérési adatok ).

3. Centrifugális gyorsulás: forgó testekre ható szétrepítő gyorsulásvektor, iránya pontról pontra a forgási görbe normálisa, a középponttól kifelé mutató. Nem relativisztikus (kis sebességű forgások esetén) értéke egy forgó korong peremén: a = v2/r (azaz kerületi sebesség négyzete osztva a korong sugarával), illetve szögsebességgel kifejezve: a = r*omega2 (azaz kerületi sebesség négyzete szorozva a korong sugarával). A levezetést a két egyenlet között a fizika tankönyvek tartalmazzák. Gyakorlati példa: ruha cenrifugálása alatt az ebből keletkező erő vezeti ki a vizet a mosott ruhából, ez repíti ki a fordulóból a túl gyorsan kanyarodó gépkocsit.

4. Centripetális gyorsulás: ugyanaz mint előző, de a vektor a korong közepe felé mutat. Tehát a centrifugális gyorsulás értékével egyező nagyságú de ellentétes irányú érték. Gyakorlati példa: gépkocsinkkal kanyarodva az ebből eredő erő tart vissza a kisodródástól, amelyet a beton és a gumi közti surlódás közvetít a gépkocsira. Centrifugában ebből eredő erő tartja vissza a ruhát attól, hogy szerteszét repüljön amelyet a centrifuga fala közvetít a mosott ruhára.

5. Forgásgravitáció, vagy forgási gyorsulás (tehát NEM centifugális és NEM centripetális gyorsulás stb.): fizika tankönyvek MÉG nem tartalmazzák, ezért egyenlőre csak és kizárólag kísérleti alapon megfigyelhető, tanulmányozható: a forgó test méretéből és forgási szögsebességéből eredő, azonban a tömegtől független, a forgó test környezetében fellépő gravitáció (illetve gyorsulás). Értéke jelenleg kísérletekből következtetett. Közelítő egyenlete síkbeli forgást, elhanyagolható vastagságú tömör korong alakú testet vizsgálva, és nem relativisztikus sebességet alapul véve: g° = G° * R * omega2 / r2, (azaz "gyorsulás [g°] egyenlő a feltételezett forgásgravitációs állandó [G°] szorozva a forgó korong sugarával [R] szorozva a szögsebesség négyzetével [omega] osztva a mérési távolság négyzetével [r]. Értelemszerűen vastagabb korong a vastagsággal arányosan nagyobb gravitációt eredményez egy vizsgált pontra összegezve. Gömb, henger, szabálytalan test, örvénylő folyadék/gáz a megfelelő differenciál számítással számítható értékű gravitációt okoz. NINCS kísérleti eredmény, csak szilárd korongra, ezért ilyen szegényes a közölt képlet. Pl. egy 0,1 méter sugarú tárcsát 100 1/sec fordulatszámmal forgatva és a korongtól egy méterre mérve NEM!! g° -> 0,1* 100 * 100 / 1 = 1000 g gravitáció keletkezik!!, hanem azzal egyenesen arányos jóval kisebb mikrogravitáció. Ez a mikrogravitáció azonban nagyságrendileg nagyobb, mint az m= E / c2 összefüggésből számított érték. Az sem igaz állítás, hogy a gravitáció független lenne a forgó test vastagságától, geometriájától. Lényeges a forgó test formája, de amatőr mérésekkel eddig csak forgó korongokat vizsgáltak. Nyilván a gömb, henger, szabálytalan test mikrogravitációs hatása a megfelelő térbeli differenciál számítással lesz majd közelíthető. Jelenleg azt sem tudjuk, hogy forgásgravitációs állandó külön létezik-e? Ha igen, függ e az anyagminőségtől, sűrűségtől?
További apró részletek: egy több tengely körül forgatott test (légáramlást kizárva természetesen) ugyancsak forgásgravitációt (gyorsulási erőt) kelt maga körül. Eltérő értékű a ~ értéke három - egymás mellé helyezett, rendre x- y- z- tengelyek körül egysíkban forgó tárcsák körül vagy egyetlen tárcsa három tengely körüli forgatásakor. Egy illetve több tengely körüli forgás keltette gravitációs mező nem alkítható át egymásba összegzéssel (szuperponálással).
A forgásgravitáció felépülési folyamatának számítását csak és kizárólag végeselem számítási módszerekkel lehet majd pontosan elvégezni. Tehát létezik egy felépülési folyamat és létezik a kilakult stabilizálódot forgásgravitációs érték. Remélhetőleg a ~ kifinomult számítási módszere a közeljövőben kialakulhat. Elemien kis forgó részekre számolva lennie kell egy alapértéknek. Ehhez az eredményhez laboratóriumi mérésekre lesz szükség, ezért ezen az oldalon ne várjuk a megoldást.
A fellépő hatás egytengelyű forgások speciális esetében a forgássíkban maximális, tengelyirányban zérus. A kísérletet több tanú előtt többször elvégezték. Az egyenlet azt mutatja, hogy a forgó anyag figyelembe veendő átmérője egyenes arányban, míg forgási sebessége négyzetes arányban növeli a gravitációt. De nem egyenlően, hanem arányosan növelik ezen értékek a gravitációt, tehát egy az egybeni átszámítással ne próbálkozzunk, mert hibás lesz a következtetés. Ez az eredmény alapjaiban tér el az álló testek keltette gravitációs hatástól, és a forgások eddig ismert fizikájától, ezért érdemes foglalkozni vele. Természetesen a forgó test megtartja a tömegvonzás törvényét, azonban a ~ egy hozzáadódó hatás (mellyel még nem számol a fizika).
Többtengelyű (nevezetesen 3) forgatások esetén érdekes kérdések merülnek fel: - a kvantummechanikából ismert, hogy elemi részecskék így a hadronok (proton, neutron) összetevője 3 kvark (UUD ill UDD), amelyek spin értéke rendre 1/2 - 1/2 - 1/2, amely egy érték nélküli mérőszám. Elemi részecskék nem képesek folytonos mozgásra, így forgásra sem. Kizárólag a Planck féle kicsiny energia adagokban valósul meg egyfajta mozgás, amelyet diszkrét (szakaszokból álló) állapotváltozások sorozatának tekinthetünk. Most adódik a Kérdés, hogy makro méretű tárgyak három tengelyű forgatásakor vannak-e olyan rezonancia frekvenciák (forgatási sebességek), amelyek erről a kötött spin értékről valamilyen árulkodó mérési eredményt mutatnak? Gyakorlatban mit jelentene ez? Egy 3 tengely körül forgatott gömböt példaként véve, különböző forgási sebességekkel mérnénk a körülötte fellépő gravitációt. Az esetben, ha a gömböt alkotó elemi részecskéknek van kitüntetett értékű fordulatszámuk (spinjük, amely 1/2), akkor az ennek töbszörösét kitevő rezonáns fogatási sebességeknél erősebb gravitáció keletkezne, mint szomszédos forgatási sebességtartományoknál. Ezen a módon a periodikus értékekből vissza lehetne számolni az atommagra egy elméleti legkisebb forgási sebességet, amely természetesen nem folytonos, elemi forgás. Ez az érték vagy egy már ismert fizikai állandó lesz ha lesz, vagy a további ~ -s számításokhoz szükséges értékként lesz haszna.
(ld. Egy elmélet - amelynek egyesek szerint kiemelt helye van a zöldségboltban).
Idézek egy rövid kivonatot az MTA 2001. január 17-én tartott előadásából: "Tudománytörténeti érdekessége van a centenáriumi megemlékezések során ismertté lett alábbi megnyilvánulásnak. Max Planck, Walter Nernst, Heinrich Rubens és Emil Warburg 1913-ban ajánlották Einsteint a Porosz Tudományos Akadémia tagjai sorába, és az ajánlásban a munkásságát méltató sorok mellet az is szerepelt, hogy "spekulációiban néha szeret túllőni a célon, mint például a fénykvantum-hipotézisében, ezt azonban nem szabad terhére felróni".
Ez szépen mutatja, hogy a kvantumhipotézis nehezen nyert elfogadást a kortárs vezető fizikusok körében." (Idézet vége). Tehát a múlt században a fény kvantumosságát, részecske természetét megkérdőjelezték az élenjáró fizikusok.
Napjainkban a téridő végtelen számú nulladimenzióból való felépítését nem ismerik fel(nem ismerik el) annak ellenére, hogy David Hilbert a XIX. század végén bevezette a végtelen dimenziós állapottér fogalmát. Ezt a szemléletet több Nobel díjas fizikus is megerősítette (pl. Wigner Jenő, Neumann János, vagy Richard Feynmann útintegrál módszere).
Visszatérve a fenti forgásgravitációs arányosságra, mit jelent ez a gyakorlatban? Ha ruhát centrifugálunk, akkor az erős gravitációs tértől rátapadunk a mosógépre? Vagy forgó körhinta mellett állva beszippant a gravitáció? Esetleg a fúrógép beindítását követően minden kosz odatapad a forgó fúrófejhez? Nem, semmiképpen! Ugyanis ilyen kisméretű tárgyak forgatása által keltett gravitáció gyenge, hogy emberi érzékszervvel (izmainkkal) érzékelhető legyen. Alább a természetben előforduló hatások bemutatásánál látjuk majd, mire elég ez a gyengének tűnő gravitációs gyorsulás.

6. Matematikai arányosság: nem azonos az egyenlőséggel. Egyenes, fordított, négyzetes és gyakorlatilag végtelen féle arányosságok léteznek. Az 5. pont alatt közölt egyenletben egy négyzetes és egyenes arányosság szorzata szerepel. A G° feltételezett állandó feladata, hogy a forgó test fordulatszáma, és sugara (továbbá az elem magassága, alakja, hőmérséklete) alapján fennálló arányosságból egyenlőséget tudjunkmajd pontosan számítani (forgó testek mikrogravitációjának hivatalos mérése még mindíg nem kezdődött el).

7. Röviden megemlítendő, hogy az "erő" nem más, mint az elmozdulás irányába ható munkavégző képesség, a gyorsulás pedig az előbbi erő tömegegységre eső értéke, másképpen az időegységre jutó sebességváltozás (jelen környezetben a lokális tér gyorsítási képessége [m/s2-ben kifejezve).

8. Az erő, a tömeg és gyorsulás kapcsolata nem relativisztikus (kis sebességű) mozgások esetén: F = m * a(egyenesvonalú egyenletes gyorsulás esetén) vagy F = m * g (gravitációs térben). Ezzel a főbb fogalmakat tisztáztuk, kÖvetkezhetnek a részletek.


Te magad is igazolhatod otthon a kísérletet!

Az 5. pont alatt leírt jelenség vizsgálatához létezik egy magyar kutató által leírt szellemes és gazdaságos kísérlet, amely látványosan bizonyítja a ~ létezését: forgó tárcsa mellé helyezett torziós inga (légáramlat, elektrosztatikus és mágneses hatások kizárásával, árapály és egyéb tömeghatást befolyásoló tényezők számításba vételével) nagyságrendekkel nagyobb gravitációs hatást mutat, mint amely az 1. és 2. pont alatt ismertetett általános tömegvonzásból összesen számítható. A kísérlet teljes lefolyása nemlineáris, fokozatosan felépülő gravitációs erőt mutat. A jelenséget elsőként leírta, megfigyelte és publikálta Benkő László (amatőr kísérleti fizikus, internetes publikáció, Budapest 2002). Benkő László a ~-ós jelenséget nem a tömeg, hanem a forgó anyagot érő centripetális gyorsulás hatásának tulajdonítja. Pontosabban: nem a centrifugális gyorsulásról van szó, hanem a forgás miatt a forgó anyag elemi részecskéi közt ébredő erő keltette testen kívül mért mikrogravitációs térről. Szlárd testben a molekuláris kötés-, folyadékban gázban a gyorsabban illetve lassabban áramló részek közti nyomáskülönbség és áramlás (Bernoulli tv.) egyensúlyozza ki a centrifugális erőket.

A mérés elején (törölve: az álló inga - tárcsához közelebb eső ága távolodik a tárcsától mintha taszító gravitáció keletkezne a tárcsa körül, majd megfordul) a gravitációs erő nüvekszik, majd stabilizálódik a tárcsa irányában. A tárcsa - leállítását követően egy ideig maradvány gravitáció jelenlétét jelzi. Ez az idő függ a kialakult gravitációs test méretétől és (a kísérletek szerint) a kialakulás óta eltelt időtől. Ez utóbbi tényező is többszörös utánmérést igényel.
Házilag ellenőrizhetjük a kísérletet a következő módok egyikén. Eszközök: egy használaton kívüli akvárium legalább 50 cm hosszú, háztartási fólia, 0,02 mm vékony damil cca 60 cm hosszú, az akváriumba elférő kb. 45-50 cm hosszú vékony fa rúd, damil függesztő rúd az akvárium tetejére, ólom súlyok (50-500 gramm között darabonként), egy 30-50 cm átmérőjű és 2-5 cm vastag nikecell (vagy szilárd műanyag) tömör tárcsa, villanymotor a tárcsa forgatásához. A függő damil hossza 40-60 cm legyen. Balesetvédelem: védőszemüveg, és 18 év alatt felnőtt felügyelete, tárcsa köré egy tárcsától függetlenül rögzített plexi védőburkolat. Balesetekért semmilyen felelősséget nem vállalunk, légy körültekintő.
Összeállítás: az akváriumra a rövidebb függesztő lécet átfektetjük, erről függ damil segítségével az akvárium alja közelébe a hosszabb fa rúd. A fa rúd két végére az ólomsúlyokat egyensúlyi helyzetben felerősítjük. Lehet asszimetrikus elrendezésű is: tehát egy nehezebb súlyt erősítünk az inga vízszintes rúd damilhoz közeli helyzetéhez és egy könnyebb súlyt a rúd végéhez. A rúdnak legalább kis mértékben el kell tudni fordulni két irányban úgy, hogy a súly egyike az akvárium belső falának ütközhet. Az alufóliával az akvárium falát kívül be kell burkolni és hozzá kötni egy dróttal a vízvezeték csőhöz az elektrosztatikus feltöltődés elkerülése végett. A szerelvény teljesen árammentes. Ezután az akváriumot légmozgás ellen le kell fedni pl. alufóliával. Kémlelőnyilást hagyni szükséges. A testünk tömege is megzavarja a kísérletet, ezért méréskor maradjunk távolabb, vagy a rúd végével egyvonalba álljunk.
A tárcsát szereljük a villanymotor tengelyére (a forgó vagy rosszul rögzített tárcsa és motor balesetet okozhat!!) és állítsuk az akváriumon kívül, ahhoz közel. A tárcsa síkja az ingához képest lényeges: a vízszintes ingarúd egyik végére merőlegesen a súllyal egyszintben legyen ( a tárcsa síkja), és a tárcsa tengelye kitérő egyenest képezzen a rúd tengelyével. Lehet a tárcsa tengelye párhuzamos helyzetben is az inga rúdjával. Ekkor a tárcsa síkja merőleges kell legyen az inga-rúdra és a tárcsa képzeletbeli síkja metszi az inga vízszintes rúdja végén lévő egyik súlyt (ld. geometria idevágó része ált. isk. 7-ik, 8-ik osztály).
A tárcsa fordulatszáma a megfelelő gravitációs erő létrejötte érdekében legalább 100 fordulat/másodperc legyen (kisebb fordulatnál gyengébb a ~-s erő , tehát pontatlanabb lesz a mérés). Nagyobb tárcsa vagy nagyobb fordulatszám esetén 0,05 mm átmérőjű damil is megfelelően érzékeny lehet. Próbálgatással lehet eldönteni a megfelelő méretet. Pontos méréshez ez a mérés is kevés lesz, de a jelenség tanulmányozásához és igazolásához megfelelő.
A Hold árapály hatása, illetve a környékbeli emberi tevékenység, jármű mozgás miatt lesz egy behatárolt inga lengés, ezután a két érték közti helyzetbe állítható az inga. A tényleges mérés kezdése előtt még az odahelyezett tárcsa gravitációs hatását is ellenőriznünk kell: az okozott kitérést vagy ellenoldalon egy ugyanakkora tömeggel mint a tárcsa - ellensúlyozzuk, vagy a damil (rugalmas fémszál felső függesztésének kisebb elforgatásával ellenfeszítjük.

Most kezdődik a mérés. Azt vizsgáljuk, hogy mit csinál az inga miután megforgatta a motor a tárcsát:
Az elektromos motort elindítjuk. Igényesebbek fordulatszám szabályzóval állíthatják be a forgássebességet. Ezután percekig várunk a megfelelő helyzetben, ahol nem zavarjuk a kísérletet. Lehet webkamerát beszerelni az akvárium felé, hogy tömegünk ne torzítsa a mérést. A kísérlet során a tárcsához közelebbi ingarúd végének a tárcsához közeli pozícióba kell kerülnie és ott fixálódnia. Legalábbis a kísérleteket megtekintve három különböző időpontban ezt tapasztaltam. A torziós inga akvárium falához ütközését csillapítani lenne szükséges.
Amennyiben nem sikerül a kísérlet, kérdés merül fel, vagy másképp sikerült a kísérlet írdd meg ide: "temp01265@t-online.hu"

Benkő László az éveken át tartó mérésekhez általa készített motoros torziós ingát az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet-nek ajándékozta. A készülék jelenleg a Mátyás-barlangban van felállítva. Az inga érdekessége, hogy távolságtartó, vagyis nem az inga fordul el, hanem a torziós szálat forgatja egy léptetőmotor, amelyet az inga kismértékű elfordulását +/- értelemben észlelő fotocella vezérel.
Megemlítendő, hogy eltérő elrendezésben lyuggatott tárcsa forgatásakor keletkező mikrogravitációs hatást vizsgál a Washington Universíty keretén belül az un. Eöt-Wash Group. Tehát nem teljes az érdektelenség a téma iránt. Az Eöt-Wash rövidítés az Eötvös féle gravitációs mérési kísérletek washingtoni továbbfejlesztésére utal. Természetesen Sir Isaac Newton által felfedezett általános tömegvonzás továbbra is érvényes - kizárólag nem mozgó és nem forgó tömegekre mint speciális esetre. Mégegy jó hír: a fizikai jelenség felfedezője a már említett magyar ember: Benkő László.


 

A forgásgravitáció feltételezett hatása - fizikai szerepe

A ~ általános érvényű szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú elemekre, a forgásban részt vevő tömeg méretétől függetlenül.

 

A "frame dragging" és a forgási gravitáció kapcsolata, a "frame dragging" fizikai jelenség felfedezése

Műhold mozgási anomáliák késztették a tudományos világot a "frame dragging" sejtés mérésekkel történő igazolására. Albert Einstein korai sejtése volt, hogy a Föld, a bolygók magukkal vonszolják /felcsavarják/ maguk körül a téridőt. Ezt a sejtést az idén lezárult Gravity Probe B kísérlet és a műholdpályák mérései igazolták. A mai napig nincs hivatalosan publikálva, hogy kisméretű tárgyak is hasonló dolgot művelnek a téridővel. Épp emiatt jött létre ez a cikk. Einstein korában és azóta sem jutott eszébe egyetlen egy kísérleti fizikusnak sem, hogy kicsiny forgó tárgyak mellett mérje a mikrogravitációs tér változást. Ha mégis volt kutatási eredmény 2001. előtt kisméretű tárgyakról, minden érdeklődő szeretné látni, hogy ki publikált erről bármit a felfedezőn kívül? Az 1981-es évektől 2001-ig 20 éven át Benkő László végezte a méréseket. Így jó néhány valóságra figyelő ember (köztük több fizikus) szerint Benkő László fedezte fel és fogalmazta meg pontosan a forgás keltette gravitáció mibenlétét. E tekintetben a "frame dragging" elmélet - mely szerint forgó objektumok magukkal vonszolják a téridőt - súlyosan pontatlan és sokféleképpen félreérthető meghatározás. A forgásgravitáció lényege, hogy a forgó anyag nagyságrendileg nagyobb gravitációt kelt, mint az a tömeg-energia egyenértékből adódna. a "frame dragging" ugyanakkor a téridő csavarodó geometriájával magyarázza ugyanezt, nem említve kisméretű forgó tárgyak keltette azonos hatást.
Másfelől nézve a "frame dragging" csillagászati méretű testeket tárgyal, nem Benkő által kísérlet alá vont néhány centiméter átmérőjű tárcsát. Így a "Gravity Probe B" kísérletben igen kérdéses, hogy a pörgő golyók keltette saját többlet gravitációs teret figyelembe veszi-e a kísérlet? Az is tisztázandó, hogy a "frame dragging" jelenség latt gravitáció növekményt, téridő csavarodást, vagy mindkettőt értik e az avatott fizikusok? A téridő csavarodás alatt pontosan milyen modellt értenek? Kiküszöböli-e a számítás golyók nem párhuzamos tengelye miatt fellépő tengelyforgató gravitációs (forgásgravitációs) hatást?


 

A ~ Fizikai következményei

- A hiányzó "sötét tömeg": ha kicsiben igaz a jelenség, forgó galaxisokra is igaznak kell bizonyulnia. A ~ magyarázatot adhat arra, hogy egy galaxis külső pályáján megfigyelt csillag a Kepler törvény szerint számítottnál gyorsabban halad és mégsem tér le keringési pályájáról. Ugyanis a kísérletből következtetni lehet arra, hogy a galaxisok magjában lévő fekete lyuk(ak) forgása és saját tengelyük körül valamint a fekete lyuk körül forgó csillagok többlet gravitációt keltenek. Ez a többlet érték szétterjed a galaxis magja körül és a nyugvó tömegnél nagyságrendekkel nagyobb gravitációt kelt. A Tejútrendszer központjában lévő fekete lyuk a téridőt forgatja saját forgássíkjában. Mivel a csillagászati méréseknél mozgó téridővel nem számolnak, így a csillagok mozgását mérve lehet olyan következtetésre jutni, hogy egy hiányzó sötét tömeg okozza a többlet gravitációt. Lássuk be, hogy egy gravitációs térben szabadeséssel zuhanó test nem "érzi" a gravitációt. Ugyanezzel a gondolatmenettel egy forgó téridővel együtt szabadon mozgó test sem "érzi" a forgásból származó centrifugális erőt. Másként: a szabadesés fogalmát már ismerjük. Amikor pl. a Föld gravitációja hat ránk, de szabadeséssel zuhanunk a Föld felé az első néhány méteren nem érezzük a gravitációt (néhány méter után a menetszél torló hatása miatt már érezzük). Ugyanakkor új fogalom a "szabadforgás". Ez hogy jön létre? Amikor egy szabadon lebegő test egy gyorsan forgó (pl. gömb) forgássíkjában kering, akkor nem csak szabadesésben van, hanem szabadforgás állapotában is. Ez azt jelenti, hogy az előbbi forgó gömb a "frame dragging" jelenség miat maga körül forgatja a téridő helyi tartományát (hipotézis műholdas mérések alapján, de inkább az a valószínűbb, hogy csak a gravitáció növekszik meg a forgó objektum hatására) és ezt érzi vagy nem érzi az ebben a térben lebegő másik test. A ~-s kísérletben a tárcsa forgatásakor a tárcsa a tárcsa anyagát kitevő nukleonok ráhangolódnak a forgásra (hipotézis mérések alapján) és többlet gravitációként veszik fel az előbbi forgást. Az inga a korong felé lendül (ez a kísérlet látható eredménye, nem hipotézis, hanem valóság).
Most e kisebb gondolati kitérő után belátható, hogy a galaxisokban rejlő hiányzó sötét tömegből a forgásgravitáció ki kell hogy adjon egy jelentős értéket. Kérdés, hogy az egészet a ~ adja, vagy van még más eddig nem ismert hatás is?
Van olyan elmélet, amely szerint a téridőben keletkező-eltűnő virtuális bozonok(részecskék) tömeghatásával kell számolni. Ezt cáfolja az a matematikai törvény, hogy ha egyenletesen tölti ki az anyag a teret, akkor kiegyenlítődik a gravitációs erő és nincs középpont felé mutató gravitáció.

- Hurrikánok (tornádók,
ld. még 2008.08.28. Gustav Hurrikán) és tengeri örvények tartós fennmaradásában is részleges szerepet játszhat a ~. Kiemelve a hurrikánokat, azok kezdetben valóban a hideg-meleg levegő függőleges cseréje során rendeződnek örvénylő áramlási képbe. Ezen belül kezdetben 50-60 km/órás majd akár 500 km/h is lehet a légáram sebessége. A meleg öbölfelszínen a vízpárától csökkent felületi súrlódás segíti a folyamat beindulását. A légörvény szárazföld felé tovább vándorolhat, ahol továbbra is légörvény formájában marad fenn az áramlási kép. Itt azonban a fenntartás motorja már nem magában a levegő feláramlása (ez itt már a grav. feszültségtest felépülésének a következménye), hiszen a szárazföld felett a talaj közelében nagy a súrlódás, és a hideg meleg levegőcellák eloszlása is megváltozik. Összetettebb és lényegesen eltérő az erőjáték ennél (ez is hipotézis, még nem bizonyított!). A légörvény igazi mozgatója többszörös összjátékon alapul(hipotézis).

Nézzük részekre bontva:

  • Az örvénylő levegő spirális egyensúlyi pályába rendeződése és az örvény alsóbb rétegeiben felfelé, legfelül pedig szétterülő áramlása
  • A beáramló levegő utánpótlódását biztosító vízszintes értelmű és az örvény szeme felé mutató vízszintes értelmű gravitáció (hipotézis szilárdtesten végzett kísérleti megfigyelés alapján)
  • A vízszintes gravitációt - az alacsony légnyomás mint feszültség és a centrifugális erő egyensúlya és ezek forgása hozza létre (hipotézis, kísérleti megfigyelés alapján). Ez az erő gerjed, ha az örvény szeme lassabban halad (egy ismeretlen határértékhez képest), egyébként csillapodik gyorsabb haladás esetén.
  • Nézzük most a gravitációs testet: a légörvény egy flexibilis tengelyű a földközelben függőleges, felette elhajló-hajladozó tengely körül áramlik. A gravitációs test tengelye a földközelben függőleges. E felé "esik" a levegő és rendeződik légörvénybe. A föld felett az örvénykép tengelye elhajlik és lassú lengéseket végez. A levegő áram egy orsóról letekeredő fonálhoz hasonlítható. A földközelben a gravitációs test mint egy orsó stabilizálja az áramlási képet. A gravitációs test magasabban elenyészik, és a légörvény a korábbbi feláramlási képből kitörve flexibilis tengelyűvé válik. Egyre feljebb a légnyomás csökkenése miatt kevesebb légtömeg vesz részt a folyamatban, másrészt az alcsonyabb nyomáson szétterül az örvény. Ezek egymást erősítve vezetnek a gravitációs test széteséséhez. A hurrikán (kis méretekben tornádó) vízszintes irányú vándorlásakor (amely 20-50 km/h közti sebességű) a gravitációs test áramlási iránnyal ellentétes palástja folytonosan leválik, áramlási irányban pedig lassan alakul ki a gravitációs tér. Ezért a gravitációs test és ezzel együtt a fogó légtömeg nől/fogyatkozik, a gravitációs érték ugyancsak nől/gyengül. Emiatt a hurrikán központja körül a belső légáramlási sebesség is nől/csökken. Amennyiben a kialakult hurrikán nem vándorolna a légmozgások miatt - örökké megmaradhatna (ld. Jupiter, Szaturnusz déli pólusa, Vénusz kettős örvénye), elérve egy lehetséges maximális értéket. A lehetséges maximális érték a bolygó méretéből, domborzati viszonyokból, a gáz sűrűségéből és hőmérsékletéből valaminmt az uralkodó légmozgásból adódik. Álló légkör, sík terep esetén a bolygó felszínének görbülete inkompatibilitást okoz a túl nagyra nőtt örvény esetén. A Szaturnuszon lévő állandósult örvény a Cassini űrszonda műholdas felvételén 8000 km átmérőjű és 30+75 km magasságú. Alakja egy vékony tárcsához hasonlít, amelynek az átmérője a tárcsa vastagság százszorosa. Ennél nagyobb átmérő esetén az örvénynek követnie kellene a bolygó görbületét, amely a tárcsa alakzatot egy gömbhély felületre próbálná feszíteni. Emiat az örvény peremén olyan zavaró turbulenciák vannak, amelyek az örvény széléről hatalmas forgó légtömegeket forgácsolnak le (hipotézis), így folyamatosan szabályozva az örvény méretét az adott 8000 km átmérőre. Az is megemlítendő, hogy az örvényt a déli póluson meglévő "forró pont" indította be és ez is stabilizálja, hozzájárulva az örvény erejéhez.

- A föld lapultsága nem éri el a tengelyforgásból számított értéket. A forgásból eredő ~ ellene hat a centrifugális erőnek. Ugyanis a Földforgás okozta centrifugális erő és a Föld belső tömegvonzása is erőegyensúlyt képez. Ezek következménye - hasonlóan a forgó gázokhoz (hurrikánok) a többlet gravitáció, amely a forgásközéppontot merőlegesen metsző forgássíkban a tengely felé mutat. Megemlítendő, hogy a forgássík alatt és felett a gravitációs vektor a forgásközéppont felé fordul, és értéke csökken. A forgás tengelyében értéke nem kimutatható (közelítő mérés alapján).

- Clear air turbulence: derült viharmentes időben tartós kis kiterjedésű légköri turbulencia jelenik meg a légtérben. A turbulencia fennmaradásában a ~ is fontos szerepet játszhat. Ez sem bizonyított még, és a turbulencia alakját vizsgálni szükséges. Ugyanis ez a természeti jelenség kis kiterjedésű és szélnyírás (két különböző irányból jövő légáramlat találkozása illetve levegő fel- és leáramlás) okozhatja. Ezért bizonyítani kell még, hogy a forgásgravitációnak is van-e szerepe ebben a légáramlatban. Gyakorlati haszna az lehet - hogy egy kis jövőbe tekintés is legyen a cikkben - hogy ha bizonyítottá válik a ~ jelenség, akkor ereje i skel legyen. Ereje vagyis erőhatása a turbulenciának. Ezek az erőhatások nyilván egy maximális számítandó terhelést jelentenek a légijárművekre, mint pl. az Airbus 320 illetve hosszú-törzsű/nagy szárny-fesztávolságú repülőgépekné. Emiatt előfordulha, hogy a repülőgéptervezésben nagyobb súllyal kerül majd számításba a tiszta légköri turbulencia (clear air turbulence), és ennek következtében csöklenteni kell az űlésszámot a "sárkány" (géptest) szerkezeti merevsége javára. Gondolhatjuk, hogy ilyen mellékesnek tűnő felfedezések is legalább egy ipart (repülőgép ipart) komolyan befolyáslhatják a jövőben. Ez viszont hatással lesz a repülőjegy árakra.

- Tengeri örvények: a tenger felett képződő hurrikán a vízfelszínt megforgatja. Ebből eredően, ha a forgatás tartósan fennmarad kialakul a gravitációs test a tengeri felszín alatt. Tudjuk, hogy a gravitáció nem árnyékolható, ezért nem jelent gondot a természetben a kialakulása. A tengeri örvény tükörképe a hurrikánnak. A tengerfelszíntől áramlik a víz a tenger mélye felé és mélyebben terül szét a leáramló folyadék. Lényeges különbség, hogy a forgásban résztvevő térfogat mélyebben is változatlan (folyadék összenyomhatalansága miatt). A forgótárcsás kísérletet kiterjesztve folyadékokra: a gravitációt ugyanaz kelti, mint a hurrikánban: a forgó vízben(gázban) centrifugális erő ébred, amelyet az örvénytől távolabb forgó lassúbb vízréteg nagyobb nyomása ellensúlyoz. Így akció-reakció erő lép fel, amely forgó feszültségként - gravitációt kelt. A gravitáció besöpri (lassan szűkülő körpályára készteti) a környező víztömeget.


- Műhold anomáliák: legújabb mérési eredmények (felbocsátások: 1989. Pioneer, 1998. Near, 1999. Cassini műholdak pályaadataiból számította a ~ miatti eltérést Ignazio Ciufolini és Erricos Pavlis) kimutatták, hogy a műholdak számított pályája a ténylegestől rendkívül kis mértékben ugyan, de eltérő lesz egy bolygó közelében való elhaladás után. Az effektust annál nagyobbnak találták, minél inkább a bolygó forgássíkjában történt a műhold gyorsítása. Mivel a bolygók perdülete kicsiny, ezért a forgás keltette gravitáció is csekély, de nem elhanyagolható. A röppálya számításoknál ma még figyelmen kívül hagyják a forgás keltette többlet gravitációt, de legalább felfigyeltek a fizikusok erre a hatásra.

Matematikai vonatkozása

Az áramlástanban a Bernoulli féle áramlási egyenlet használatos. Áramló tömegek egy-egy kicsiny tartományában áramló egységtömegre ható teljesítmény és a pillanatnyi impulzus vektor határozza meg a következő időpillanatra számított impulzus és helyvektort. Bizonyított, hogy áramló anyagokat egyszerre többféle erőhatás érheti: ilyen a gravitáció, az áramló közeg egyes pontjaiban uralkodó nyomás, illetve külső erőhatás. Vegyük észre, hogy a Bernoulli féle áramlási egyenletből hiányzik az olyan hatás, amelyet az áramló közeg forgásából (általánosságban görbült pályán mozgásából) származó gravitáció kelt. Ez a hatás kis térfogatú (néhány köbméteres) áramló közegnél elhanyagolható. Nagyobb térfogatnál, mint például egy tornádó által mozgatott több millió tonna tömegű levegő, hurrikán, a Jupiter légkörében fennmaradó állandó ciklon, legújabban a Vénusz déli oldalán állandósult kettős örvény, a Szatutnusz déli pólusán állandósult 50 km/h forgás sebességű gázörvény azonban azt bizonyítja, hogy ez a forgásból ébredő és statikusan megmaradó gravitáció igenis jelentős numerikus értékkel veendő figyelembe. Bizonyíték a ~ létezésére az ellőbb említett szuperrotáció, valamint az a tény, hogy tudományosan nem megalapozottak az említett légköri jelenségek tartós fennmaradásának okai. Másként fogalmazva az áramlástani differenciálegyenletek nem adnak választ az örvények tartós fennmaradására. A szuperrotáció olyan légköri örvény, amelynek szögforgási sebessége nagyobb, mint a bolygó szögforgási sebessége.
Matematikai nehézsége a ~ beszámításának az, hogy az éppen kialakuló forgásból csak fokozatosan (percek alatt) alakul ki a statikus ~-s érték. Rövid ideig fennálló görbe pályán mozgó részecskék esetén pedig a kísérleti mérések el sem kezdődtek.
Valahol itt tart a forgásgravitáció (centrifugális gravitáció) fizikája, ezért nincs még matematikai alapja az ilyen "téridő örvények" pontos méretezésének.


A forgásgravitáció feltételezett forrása - fizikai háttere

Első megközelítésben kétféle magyarázattal találkozunk a ~ -nál, illetve a frame-dragging jelenségnél. Mindkét tágyalási mód a téridő valamilyen állapotváltozásából vezeti le a mért értékeket. A frame-dragging értelmezésében a forgó anyag keltette téridő csavarodást tárgyalják nagy léptékben, bolygó mérettartományban. Egyúttal feltételezik azt is, hogy kis léptékben remény sincs a jelenség előállítására. A kísérletekből látható nyilvánvaló tévedést az okozza, hogy ugyan a Föld mérete nagy és valóban kicsiny gravitációs anomália keletkezik, de csakis a szögforgási sebesség kicsinysége miatt (0,00001157 ford/sec).
A forgásgravitáció (Benkő László szerint) elnevezéssel illetett tárgyalási mód általánosítja a gravitációs anomáliákat és a forgó test sugara, és szögsebessége alapján ad meg közelítő számítási értéket. Természetesen bajban vagyunk, ha mondjuk egy krumpli alakú test forog valamilyen saját súlyponti tengely körül. Ez esetben meg kellene határozni azt a helyettesítő tömör gömböt, amely a forgássíkban egyenértékű mikrogravitációs hatást kelt. Szabályos alakzatok: hosszú henger, tárcsa, gömb, rúd forgásához is nyilván más és más alaki tényezők módosítják a gyakorlati számítási értékeket. Ez azonban tisztán matematikai probléma.

- E dolgozatban a ~ eredetét a legkisebb mérettartományban keressük - nevezetesen a legelemibb részecskék belsejében, illetve az azokat felépítő lokális téridő tartományban. A gondot az elméleti vizsgálatnál az okozza, hogy a részecske gyorsítók eddig nem voltak elégségesek ahhoz, hogy az atommag nukleonjai és az azokat alkotó három kvark belső szerkezetére választ adjanak. Napjainkban születnek azok az elméletek, amelyek legyőzik ezt a nehézséget. 2008. szeptember 10-én indul az első európai Large Hadron Collider részecskegyorsító segítségével végzendő kísérlet, ahol 10 TeraElektronVolt energiával ütköztetnek majd különféle részecskenyalábokat. A továbbiakban keressük a ~-t közvetlen fizikai okát:
A tárcsa forgatásakor - a tárcsát felépítő atomok és ezeken belül lévő atommag, még ezeken belül a kvarkok is forgatásra kerülnek. A tárcsa forgatáskor a tárcsa anyagaként lényegében a forgatott kvarkok reagálnak. Itt feltételezzük (hipotézis), hogy a kvarkok téridő-örvények, amelyek egy általános állapotban három tengely körüli forgást végeznek (jelenleg a hivatalos fizika téridő "fodrozódásnak" tartja a részecskéket. Ez a megközelítés nem egyértelmű, ezért itt konkrétan összeomló téridő örvénynek modellezzük a kvarkokat). Feltesszük, hogy a kvarkok a téridőt mint a fennmaradáshoz szükséges forrást egyenletes ütemben és folyamatosan (vagyis kvantumos energia adagokban) "elnyelik" közvetlen környezetükben (diszkrét téridő szimmetria sértés).
Alapállapotban a kvark-örvény fizikai mérete meghatározott, így az időegységenként elnyelt téridő és az ebből eredő gravitációs hatás is állandó. Forgatáskor a forgás(egytengely körüli) síkjában a kvark- örvénybe többlet információt viszünk, amitől az örvényátmérő megnő, így azonos idő alatt több téridő nyelődik el, nől a gravitációs hatás. Miért a forgássíkban maximális és nem gömbszférikusan egyenletes a gravitáció növekmény? A kvark-örvény spontán háromtengely körüli forgása során csak időnként esik egybe a saját forgássík a tárcsa forgatás síkjával, és csakis ekkor erősödik az örvény elnyelő hatása. Van még több probléma is: a háromtengely körüli kvark-örvény időnként a forgás síkjában ellentétesen, máskor egyező irányban forog. Elméletileg a két iránynak ki kellene egyenlítődnie és semmilyen többlet gravitációnak nem szabadna mutatkoznia. Azt is be kell számítani azonban, hogy a forgatás miatt az egyes részecskék (a tárcsa anyagában billiárdszor billiárdnyi mennyiségben vannak) idővel kvantumosan összehangolódnak (ugyanazon ok miatt, mint a Bose-Einstein kondenzátumban a Hélium atomok). Ezért a háromtengelyű forgás lassan egytengely körüli bolyongássá erősödik, de megmarad egy aránytalan háromtengelyű forgás. Ez kiválóan szemlélhető Benkő forgótárcsás kísérletében: nem azonnal kezd az inga befordulni a tárcsa-közeli helyzetbe.
Következő kísérleti lépés a tárcsa forgásának gyors leállítása. Ezt követően a torziós inga csak igen-igen késve jelzi, hogy a tárcsa irányába mutató mikrogravitáció csökken. Mi lehet ennek egyik magyarázata? Amikor leállítjuk a tárcsa forgását, valóban megállítottuk a forgást? Igen is meg nem is! A tárcsa makroszkopikus forgómozgása ugyan megáll, de az atomok ugyanúgy tovább forognak az előbbi összehangolódott tengelyforgás szerinti állapotban. Majd mikor a tárcsa forgása, mint a forgástengelyt vezérlő (mértékadó) hatás eltűnik. Más szóval a tárcsa leállításakor a forgási szimmetriatengely ugyanott marad, azonban a dinamikus forgástengely egyszerűen eltűnik! Ezután percekig tart, amíg az atommagokat alkotó kvark örvények ismét véletlenszerű forgásirányokat vesznek fel.
Mindezek okát tovább vizsgálva és remélve a pontos eredmények későbbi hivatalos rögzítését - meg kell elégednünk a közölt amatőr mérésekkel.

Benkő László kísérleti felfedezését publikálta, elméleti kiegészítéseket írta: Lukács Attila (2006 - 2008)


Egy "Őrült" ötlet - a felfedezés története

Itt az őrült szót abszolút pozitív értelemben kell kiemelnem. Ilyen "őrültek" és az ötleteik nélkül még gyertyával világítanánk és lúdtollal írnánk (ld. golyóstoll - magyar találmány). Szóval ez az ember föllelkesülve Eötvös Lóránd gravitációs inga kísérletein a '80-as években arra az ötletre jutott, hogy utána mér a gravitációs értéknek. Egyetlen lényeges változtatást hajtott végre a kísérletben: nem álló, hanem egy- két és három- tengely körül gyorsan forgó kis tömegeket mért, nevezetesen tárcsát. A mérőeszköz hasonlóan Eötvös kísérleteihez torziós inga volt. Annak érdekében, hogy az inga elfordulása miatt bonyolultabb mérésekbe ne kelljen belemenni - nem az inga karja, hanem a torziós szál felfüggesztési pontja fordult el, lehetővé téve az inga karjainak egy helyben és egyirányban maradását. Így a mért forgó test és inga között mindvégig fix távolság maradt. Segítette a méréseket azok viszonylagos gyorsasága 30-60 perc közötti mérési ciklusa. Így az árapály hatás miatt a pontos mérés ugyan nem, de a fizikai jelenség bemutatása lehetővé vált.
Egy "normális" kísérleti fizikus nem végezte volna el a mérést, hiszen az m= E / c2 összefüggésből azonnal kiadódik, hogy a bevitt forgási energia egy elhanyagolhatóan kis értékkel a mérési hibahatáron belül növelné a forgatásból származó gravitációt. Ennek pedig értelme nincs (a tankönyvek szerint). Ez a feltételezés abból a szerintem téves alapmodellből ered, hogy az atommagot egyfajta rezgő húrként, máshol rezgő buborékként modellezik. Ez a feltételezett rezgésalak pedig nem ad választ a ~ mérhető értékére.
A forgatásos kísérletek során 1000-es illetve 106 léptékkel (500 mm átmérőjú nikecell tárcsa forgatásakor) eltérően nagyobb tömegnövekedési értékeket mértek (tényleges tömegnövekmény és az Einsteini tömeg-energia egyenérték szerint számított között -->
táblázat). Mitől függ, hogy hányszoros nagyságrendi eltérés mutatkozik? A forgás sebességétől, a forgó test alakjától, a forgatás kezdete óta eltelt időtől és a mérés irányától. Ez elég bonyolultnak tűnik, de szerencsére kiválóan rendszerezhetőek az adatok (ezért továbbra is mérni kellene a pontosabb adatokért).

A kísérleti fizikus először természetesen kételkedett a mérések igazában. Ezért mérés sorozatokkal határozta meg az eredményeket, melyek megfelelően kicsiny szórást mutattak ahhoz, hogy komolyan kelljen venni azokat. Meg kellett bírkózni a hold zavaró árapály hatásainak szűrésével, elektrosztatikus és mágneses hatások kiszűrésével. Az elektrosztatikusság és nem kívánt légáramlás kiszűréséhez egyrészt egy akváriumba (korábban acél dobozba) helyezte a torziós ingát, másrészt azt Faraday kalitkaként szigetelte. A mágnesség(örvényáramok) problémáját az inga anyagának nem ferromágneses (fa, ólom anyagú) kialakításával egyszerűen átlépte.
E mellett osztályokra bontotta a kísérletet annak vizsgálatára, hogy a forgó tömeget kell számításba venni, vagy esetleg a forgó feszültség-testet (feszültségtest az anyagban a forgatásból eredő akció-reakció erők térben megoszló összesége)? Nem a tömeg volt a meghatározó a mért mikrogravitációs értékeknél. Az eredmények értékelését követően (ez 20 éves! folyamat volt 1982-2001-ig) magyarázatot kellett találni az egész jelenség okára: ezért a kísérletben ugyanakkora méretű, de eltérő anyagú (tömegű) korongokat forgatott és mért azonos sebességtartományok mellett. Ennek eredményeként megállapította, hogy eltérő anyagú és így eltérő tömegű de azonos méretű korongok azonos fordulatszám mellett a mérési hibahatáron belül azonos mikrogravitációs értéket produkáltak.
Emiatt Benkő L. arra a következtetésre jutott, hogy nem a tömeg okozza a forgási gravitációból eredő többlet értéket, hanem a forgó feszültségtest! Ez anyira logikátlan - bár a mérésekből igazolt - következtetés volt, hogy jelentőségében vetekszik pl. a kettősnyílás kísérleteknél tapasztalt anomáliával, vagy a gravitáció 0,1 mm alatti mikrogravitációs méréseivel (Washington University) és ezért a forgómozgások újragondolására késztette az amatőr kísérleti fizikust (megjegyzem sokan másokat is).
Lássuk melyek voltak ezek: tudott dolog, hogy forgó tárgyak esetében (itt most tárcsa egytengelyű forgása) a forgás síkjában centrifugális erő ébred. Itt jött a gond: a tárcsa forog és az Univerzumot egy fix térnekkell tekinteni, vagy a relativitás elvét alklamazva a tárcsa körül forgónak tekintjük az Univerzumot (ld. ált. és spec. relativitás elmélete)? Első nekifutásra az Einsteini Spec. Rel. hatására kínálkozik, hogy a nem forgónak tekintett Univerzum vonatkoztatási rendszeréből, vagy a tárcsával együtt (képzeletbeli) forgó rendszerből vizsgáljuk a tárcsát. Nézzük a tárcsával együtt forgó rendszerből: azt látjuk, hogy bár nincs oka, de a tárcsában (tudjuk, a forgatás miatt) húzófeszültésg ébred.
Az álló Univerzumból nézve nyilván a feszültséget a tárcsa pontjainak görbült pályán való mozgása - ebből eredően állandó gyorsulása okozza. Itt kényelmesen hátra is dőlhetnénk - megtaláltuk a megoldást. Benkő, jó gyakorlati érzékkel észrevette, hogy ez a gyorsulás egyáltalán nem rokona az egyenes vonalú gyorsítás erőösszetevőinek. Ugyanis míg a nem zárt ciklikus és nem körpályás gyorsítás folytonos fenntartásához erő és reakcióerő működik
Newton III. törvénye alapján, addig a forgásból megmaradó folytonos gyorsuláshoz és a centrifugális erők okozta feszültséghez elég egyszer megpörgetni a tárcsát (légüres térben, súlytalanságban). Ezután a rendszert magára hagyva - a végtelenségig "termelődik" a belső feszültségi állapot, amelyből a Newtoni akció-reakció erőpár bizony hiányzik! Legalábbis nem a megszokott módon jut be a rendszerbe. Benkő folytatja a következtetést: ha folytonos a gyorsulás, de nincs külső gyorsító erő, akkor valahonnan áramlania kell egy tápláló energiának, vagyis valahonnan el kell venni az ehhez szükséges gyorsítást (az akció erőt származtatni kell valahonnan, de honnan?). Ez a forrás nem lehet más - írja, mint a környező "téridő" gravitációs kölcsönhatása.
Ez az a pont, ahol egyesek feladják, zöldséget vagy áltudományt kiáltanak. Benkő László mindenesetre évekig végezte a méréseket. Egyes fizikusok elektrosztatikusságra, mások rossz tömegelrendezésre illetve mérési zajra hivatkozva utasítják el a jelenség létezését. Azért tehetik ezt, mert a torziós szál amellyel Benkő L. bemutatja a kísérletet egy ~35 cm hosszú és 0,02 mm átmérőjű damil. Nyilván ez nem szolgáltat kellően pontos értéket. Azonban torziós mágneses eszközzel (gyakorlatilag két köralakú mágnes) is mért, amelyben a rugalmas szálat rugalmasnak tekinthető mágneses tér helyettesítette és ez az eszköz is jelezte a fogásgravitáció létét.

Aki eddig elolvasta, innen már nem olyan nehéz kitalálni a történet végét: Benkő a forgó (pörgő) test körül mérhető szokatlan mikrogravitációt nem a forgatásra bevitt energiából vezeti le, hanem a forgó testre ható centripetális gyorsulás - téridő közti akció reakció hatásnak tulajdonítja. Kicsit belemélyedve az előbbi kijelentésébe: Benkő L. nemcsak elismeri a forgásgravitáció létét, hanem az összes gravitációs jelenséget bizonyos forgásból származtatja, nevezetesen a részecskékben megnyilvánuló abszolút (3 tengely körüli) rotáció közvetlen fizikai hatásának.
Benkő László elnevezése szerint forgásgravitáció, Sarkadi Dezső nevezi gravomágnességnek, amely nem fedi általános érvényben a jelenség összetettségét.
A kutatásnak itt nincs vége. Nem csak a pontosabb laboratóriumi mérések hiánya miatt, hanem mert maga a mikrogravitációs erő nemlineáris módon épül fel. Folyadékok, és gázok vizsgálata is várat magára. Legolcsóbb és legegyszerűbb a forgó szilárd testek vizsgálata
A munka folytatása érdekében több tengelyű forgásokat nem említve a fenti speciális esetet publikáltam.

Remélem a fizika iránt érdeklődők figyelmét felkeltette az eddigi ismertetés...



A fenti témát törölték egy internetes lapból. Újabb feltöltés után másodszor is törölték 2008. aug. 16-án, miután már a hivatalos tudomány elismeri a "frame dragging" jelenség létezését. Két héttel később magát a "forgásgravitáció" címszót egészében levédték létrehozás ellen. Nem csak tőlem, hanem bárkitől aki ezen a címen egy ismertető anyagot szeretne feltenni forgásgravitáció témában. Másszóval jelenleg ilyen című tartalmat a Wikipédia felületén csak külön engedéllyel szabad létrehozni. Nyilván a társadalomra veszélyes tevékenységről van szó.Tekintsünk bele a cikk törlése előtti nyilvános szerkesztői vitába


Vita A forgás gravitáció címen létrejött lap törléséről

Nem voltam ott a méréseknél, nem ismerem a szerkezetet és nem ismerem a szakértők véleményét sem az ismertetett "jelenségről". De a szócikk sajnos egy teljesen zagyva szöveget tartalmaz, olyan fogalmakkal dobálózik, aminek semmi értelme sincs. Én éveken keresztül olvastam perpetuum mobilékről (szó nincs perpetuum mobiléről - a szerk.) és egyéb csodálatos felfedezésekről szóló irományokat (stilisztikailag és találékonyságban magyar nyelvterületen legjobbak az Egely-féle könyvek), úgyhogy előttem van a valószínűleg jószándékú, de kontár szerző alakja. A cikket a jelenség esetleges valóságtartalma ellenére is azonnali törlésre javaslom, mert a szöveg egész egyszerűen értelmetlen, és ezen az sem segít, ha Wikisítjük. --Kaboldy 2007. április 22., 17:13 (CEST)
- A Wikipédia nem amatőr fizikusok önmegvalósításának a terepe. Áltudományos írás, komoly források és hivatkozások nélkül. --VargaA 2007. július 27., 08:19 (CEST)
- Törlendő. egyetértek, térjünk vissza a témára, ha igazolták(
igazolták, visszatértünk a témára, feltöltöttük, megint törölték
). Mami 2007. július 27., 08:24 (CEST)
- Törlendő. nem időszerű! Viszont a szerző, sok-sok fontos és évezredek óta ismert és igazolt fizikai jelenségről írhatna cikket! Texaner 2007. július 27., 09:02 (CEST)

- Törlendő. nincs benne az egyetemi tankönyvekben, még hírből sem hallottam róla, ami alátámasztja az áltudományosságot
(enyhe logikai zavar, de sebaj
) --Gergo 2007. július 27., 09:59 (CEST)
- Megjegyzés: mitől tudományos egy írás!?
(ez az egyetlen értelmesen föltett kérdés - a szerk. megjegyzése
) --Peda 2007. július 30., 01:22 (CEST)
- Megjegyzés: amitől a "szektából" "vallás" lesz: többen hisznek benne, mint ahányan ellenzik :P szerintem ha belekerül, hogy nem része a mainstream tudománynak, maradhat, elvégre a kitalált középkorról is van cikkünk meg Däniken bácsiról is biztosan lesz, csak jól láthatóan el kell választani a cikkben a fantáziát z elismert tudománytól. - Alensha üzi 2007. július 30., 12:42 (CEST)
- Megjegyzés Az a baj a cikkel, hogy úgy állítja be a dolgot, mintha teljesen elfogadott, létező jelenség lenne. Egyáltalán nem az, és ha mégis, akkor legalább kettő komoly intézet honlapját várom forrásként (a Gravity Probe B-nek az égvilágon semmi köze ehhez)
(a Gravity Probe B a "frame-dragging" létezését volt hivatott bizonyítani, ma már sikeresen és a forgásgravitációs kutatás egyik első úttörő vizsgálata. Gergő azóta sem korrigálta hibás hozzászólását igényes szerkesztőhöz illően
). Ugyanakkor nem lehet a kitalált középkorral egy kalap alá venni, mert ez a cikk a való világról szól, nem pedig valamelyik sci-fi regény része (mint pl. a warp drive vagy hasonlók). Ha marad, akkor külön ki kell hangsúlyozni, hogy ez egy munkahipotézis, és itt meg itt alkalmazzák, ilyen és ilyen eredménnyel. --Gergo 2007. július 30., 12:53 (CEST)

- Megjegyzés: beleírtam az elejére, hogy mi ez. (egyébként sajnálattal kell közölnöm, hogy a kitalált középkor sem regényben szerepel, az elmélet atyja meg még páran komolyan hisznek benne...) amúgy lehet, hogy hülye a kérdés, de tkp. mitől van a testeknek gravitációjuk? mert én is azt hittem, hogy a Földnek pl. azért, mert forog... - Alensha (aki nyíltan humán érdeklődésú és nem konyít különösebben semmihez) üzi 2007. július 31., 00:42 (CEST)

- A klasszikus mechanika szemszögéből, azért mert van tömege. A kavantummechanika szemszögéből meg azért, mert van egy graviton nevű részecske/hullám, amit viszont még nem fedeztek fel :) --Opa vita 2007. július 31., 00:49 (CEST)
- ja, már dereng valami... köszi :) - Alensha üzi 2007. július 31., 00:59 (CEST)
- no comment

- Alensha, van neked fogalamad róla, hány ember cáfolta már meg a modern fizikát? :-) Csak az index fórumán tudnék mutatni vagy tizet. (Nulla darab publikációval, természetesen. Na jó, az egyiküknek van egy saját kiadású könyve.) Az egy dolog, hogy ne töröljünk valamit csak azért, mert áltudományos baromság; de azért nem is kéne belevenni mindent, amit legalább egy ember ismer. Kisfaludy időfizikája oké, de ennek az izének az egyetlen ismert említése a szerző önnön (ingyen)honlapja(Egyrészt nem ingyenes a honlap, másrészt Benkő László kísérletei a fő hivatkozási alapok, a többi stimmel - a szerk.
) törlendő, mint a szél.--Tgrvita?IRC 2007. augusztus 2., 18:05 (CEST)
- Megjegyzés: félreértés, nem kötekedni akartam. De nem lehetne megkeresni a szócikk angol változatát - ha létezik? Esetleg belinkelni és onnét menni tovább? Hátha nem csak egy-egy magyar ötlete az egész (amúgy meg sohasem értettem, hogy fa*szért kell saját baromságokat írkálni... akkor inkább ferdítsenek)
(Peda nem kifejezetten magyarpárti megjegyzése. Egyébiránt kedves Peda, ráhibáztál: az egész magyar ötlet, és azért nincs meg az angol változat, mert egy magyar ember fedezte fel ezt a szerinted baromságot. Az angol nyelvterület még nem ébredt rá erre a témára. Mi magyarok elsiettük ezt a felfedezést, a kísérleti fizikus nevében elnézésedet kérjük!
) --Peda 2007. július 31., 00:31 (CEST)
- Maradjon. de nyissunk külön kategóriát az ilyeneknek: Áltudományos vagy Nem bizonyított vagy Téves fizikai elméletek (vagy a mostanában divatos dzsókerszó: Alternatív fizikai elméletek), stb. Oda beférne a Perpetuum mobile, a Hidegfúzió, a Maxwell-démon, a Flogiszton-elmélet és hasonló üdítő érdekességek, (amelyek egyike-másika egyszer majd akár valódi fizikai elméletté is válhat). De a reális fizika körében ne tartsuk meg. Akela 2007. augusztus 2., 18:12 (CEST)
- törlendő arra a rövidke időre, míg a tudományos (vagy akár az áltudományos) közvélemény magáévá nem teszi az elméletet, oszt majd akkor térjünk vissza rá --Villanueva 2007. augusztus 2., 18:34 (CEST)
- törlendő - szövegezés, forrástalanság (a Google-listában a WP az első).
(Kedves Xbspiro, egy új fizikai felfedezésnek mi az előzménye? A kerék feltalálásának mi volt az előzménye?
) -- Xbspiro 2007. augusztus 3., 11:23 (CEST)
- Törlendő. Elolvasva a szócikket - bár nem vagyok fizikus, hogy szakmailag megalapozott véleményt mondjak - az első gondolatom az volt, hogy a leírt jelenség mai szintű kidolgozottsága és elfogadottsága miatt nem a Wikipédiába illő, tehát törölni kell. Nem hinném, hogy e fórumnak élenjárónak kellene lenni a legújabb felfedezések ismertetésében. Nem teljesül az az irányelv, hogy a Wikipédia:Nem saját kutatómunka eredményeinek a publikálására szolgál.
(Valaki mondja meg melyik tudomány lezárt. Van amelyik még csak most kezdődik! - a szerk.)

 

 

   

*   I can't be able to translate exactly by english, hence read the summary please
At the rotating mass(fluid, gaseous, consistent) the mass increment sprang from rotation, mrot E/c2. By the measurements the arot ~ K * G° * r * omega2, where the [a]=acceleration, [K]= temperature of rotating disk, [G°]= hypothetical rotating gravity constans, [r]=the radius of rotating disk and the measurement's place at the edge of thin disk, [omega]= the angular velocity, E= the founded rotating energy and [1]= the thickness of disk is unit. That's all. You can measure it (let it a 30 cm diameter rotating disk with 100 sec-1) and You have to see it proved as a physical reality. Obviously, at the various disk -speed, -temperature and -shape the measuring achievement has to be various too. In essence the achievement is that the gravity power much the larger, then its would have to ensued from "mass-energy equivalence". Check it, and measure it please!                                                                          
To the survival of the tornados the rotating gravity delivers the air. It is possible to prove the physical law with microgravity-measurements


Függelék

  • Newton I. törvénye
  • Definíció:
    • A testeknek az a tulajdonsága, hogy mozgásállapotuk csak erő hatására változik meg, ez a testek tehetetlensége. Newton első törvénye a TEHETETLENSÉG TÖRVÉNYE Minden test megmarad a nyugalom vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgás állapotában mindaddig, amíg valamilyen erőhatás ennek elhagyására nem kényszeríti. ! Az olyan vonatkoztatási rendszereket, amelyekben teljesül a tehetetlenség törvénye, inerciarendszereknek nevezzük. (A Newton-törvények csak inerciarendszerekben érvényesek).
  • Newton II. törvénye
  • Newton második törvénye a DINAMIKA ALAPTÖRVÉNYE
    • A tömegpontot a fellépő erő a saját irányába gyorsítja, a létrejövő gyorsulás pedig egyenesen arányos az erővel. F ~ a. A testre ható erő és a gyorsulás hányadosát a test tehetetlen tömegének nevezzük, jele m. F = m * a. Az erő mértékegysége a tömeg és a gyorsulás egységének szorzata, 1 kg * 1 m/s2 = 1 N (newton)! 1N az az erő, amely az 1 kg tömegű testet 1 m/s2 gyorsulással mozgatja.
  • A dinamika alapegyenlete
    • - A testre ható erők egymástól függetlenül fejtik ki hatásukat.
    • - A tömegpontra ható erők eredője egyenlő a test tömegének és gyorsulásának szorzatával. A gyorsulás az eredő erő irányába mutat. Ez a tétel a DINAMIKA ALAPEGYENLETE.
  • Newton III. Törvénye
  • Newton harmadik törvénye A HATÁS-ELLENHATÁS TÖRVÉNYE
    • Ha az egyik test erőt fejt ki a másikra, a másik is erőt fejt ki az előzőre, tehát az erők mindig párosával lépnek fel. Ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. Az erő és az ellenerő mindig más-más testre hat. Ez utóbbi megjegyzés nem igaz forgó testekben ébredő erőkre, ugyanis a forgó testet egynek tekintve mégis belső erő -ellenerő pár lép fel(szerző)

 

Forrás:   http://www.best-office.hu/forgasgravitacio.php

 

Benkő László az új jelenség felfedezője itt taglalja részletesen a témát:

http://www.jomagam.hu/tudomany/fizika/benko2/index.htm

 http://www.jomagam.hu/tudomany/

 

 ---------------------------------------------

 

Kapcsolódó téma:   KVADROMATIKA  Kristóf Miklós honlapja

 

Egy érdekes ember szenzációs meglátásokkal:  Kristóf Miklós

  

 

 ---------------------------------------------

 

Ugrás az "UFO-k ufonauták és hasonlók..." lapra

 ufosk.jpg

 

  

vagy

portraitufonauta.jpg

 Vissza a főoldalra...   

 

Website counter