Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 2/2. lap  

    -   HÉNOCH APOKALYPSISE   (folytatás, 2/2. ) 

 

 

A HARMADIK BESZÉD 

 

Elkezdem mondani a harmadik beszédet az igazak és kiválasztottak fölött.

Boldogok vagytok ti igazak és kiválasztottak, mert fenséges sors vár tireátok. Az igazak a nap fényességében, a kiválasztottak pedig az örök élet fényességében fognak élni. Életük éveinek pedig nem lesz vége és a szentek napjai megszámlálhatatlanok lesznek. A fényt fogják keresni és meg fogják azt találni a Szellem Urának igazságában. Dicsőség a világ urának! 

A szenteket pedig akkor be fogják vezetni az ég birodalmába, hogy az igazság titkait és a hűség jutalmát megkeressék. A földön olyan világosság árad el, mint a nap fénye és a sötétség ideje elmúlt. A fény pedig szüntelenül áradni fog és az évek végső határáig nem lesz vége. A sötétség pedig megsemmisült és a Szellem Urának színe előtt csak a világosság marad meg és az igazság fénye örökké élni fog. 

Abban az időben pedig láttam szemeimmel a villám és fény titkait és rendjét, a Szellem Urának szándéka szerint, miképpen villannak fel áldásra, vagy átokra. Ugyanott láttam a mennydörgés titkait, hogy mi az, amikor fent magasban dörgés hallatszik és zúgása és földön elterjed. Láttam a föld lakóhelyeit, hogy az embereknek a mennydörgés átok, vagy áldás, aszerint, hogy a Szellemek Ura miképpen parancsolta. Ezután pedig ismét láttam a fény és a villám titkát, hogy az miképpen szolgálja az áldást és a bőséget. 

 

Noé. 

Noé életének ötszázadik évében, a hetedik hónap tizennegyedik napján.

Láttam, hogy roppant megrázkódtatás az eget miként reszketteti meg és az Úr serege, ezerszer ezer és tízezerszer tízezer angyal a szörnyű rengésben hogyan remeg. Láttam, hogy az Őszfejű miként ült fenségének székéhen és az igazság angyalai miként vették őt körül. 

A remegés engem is elfogott és félni kezdtem, beleim reszkettek és fogam vacogott és arcra borultam. Michael pedig a szentek seregéből angyalt küldött hozzám s az fölemelt. Amikor pedig az fölemelt, eszméletem visszatért, mert a seregek látványát, a föld reszketését és az ég megrázkódtatását nem tudtam elviselni. 

Michael pedig így szólt hozzám: Miért remegsz e dolgok láttán? A mai napig Ő könyörületes és türelmes volt azok iránt, akik a földön laknak. De, amikor a hatalom és az ítélet és a büntetés ideje elkövetkezik, az idő, amit a Szellemek Ura azok számára tart fenn, akik a törvénynek magukat nem vetették alá, akik az igazság ítéletét megtagadták s az Ő nevét hiába veszik, – ez a nap a kiválasztottak számára az Éggel való szövetség napja, akkor el fog pusztulni a csecsemő anyjával, a fiú apjával együtt. 

 

Leviathani és Behemoth. 

Ugyanabban az időben pedig kiszabadul a két szörnyeteg, a nőnemű, akit Leviathannak hívnak, hogy a tenger mélységeiben lakjon és a vizek forrása fölött uralkodjon. A hímneműt pedig Behemothnak hívják, aki mellével be fogja takarni a puszta sivatagot. A sivatagot Dendainnak nevezik, amely attól a kerttől, amelyben az igazak és a kiválasztottak laknak, keletre fekszik. Itt lakik az én ősöm Ádám, Isten által teremtett első ember óta ez a mai, a hetedik nemzedék.

Én pedig megkértem az angyalt, hogy a szörnyetegek hatalmát mutassa meg nekem, hogy azon a napon miképpen választották el őket egymástól, hogyan vetették az egyiket a tenger mélyére, a másikat a puszta sivatagba. 

Az angyal pedig így szólt: Te, ember gyermeke, olyasmit akarsz tudni, ami titok. 

A másik angyal pedig, aki velem jött és megmutatta nekem azt, ami rejtve volt, az Elsőt és az Utolsót, fent a magas égben és lent a föld mélységében, az ég küszöbén és alapzatán. Megmutatta a szelek kamráit és azt, hogy a szeleket miképpen osztják el és mi a szelek erejének mértéke, mi a hold fényének mértéke, mi az, amit az egyenletesség erejének hívnak, hogyan osztják fel a csillagokat neveik szerint és mi az egyes csillagok szakasza. 

 

Az ég titkai. 

Láttam, hogy a mennydörgés milyen helyet foglal el a zuhanások mértéke, szerint és láttam, miképpen, osztályozzák a villámok és seregeik a parancs pillanatában miképpen engedelmeskednek. Mert a mennydörgés tartama alatt, mialatt hangzik, szünet van, de a dörgést és a villámot egymástól elválasztani nem lehet egyetlen ponton sem. A szellem közvetítésével együtt haladnak és sohasem válnak el. Amikor a villám felvillan, a mennydörgés is megszólal s amikor a szellem nyugalmat parancsol, ezt a csendet a kettő egyenletesen elosztja. A becsapások pedig olyan megfoghatatlanok, mint a homok, szétperegnek. Mind a kettőt a szellem ereje fegyelmezi és tartja féken, ez fordítja vissza és ereszti szabadra a föld részei felé.

A tenger szelleme férfias és erős, hatalmas és ereje az, amely önmaga fölött uralkodik s ez az, ami hajtja és uralmat ad neki még a föld hegyei fölött is. Angyala pedig a Fagy angyala és a Jég angyala, ez a két jóságos lény. A hó angyala pedig elhagyja kamráját. Őbenne különös erő lakozik. Olyasmi száll fel belőle, mint a füst, neve szerint pedig ő a Dér. A Köd szelleme nem kapcsolódik hozzájuk és az ő kamrája külön áll. Az ő munkája a fény és a sötét, a tél és a nyár és ez az ő angyala. A Harmat lakása pedig az Égi birodalom legszélén áll és összefügg az Eső kamrájával. Nyáron és télen egyaránt munkában van, az ő felhői és az esőfelhő együtt járnak és az egyik erejéből mindig ad a másiknak is. Amikor az Eső szelleme kamrájából kilép, eljönnek az angyalok, a kamrát felnyitják és kivezetik. 

Ha az eső a szárazföldet elárasztja, egyesül azzal a vízzel, amely a földön van. A vizek ugyanis a föld lakói számára vannak, mert az égben lakó Magasságnak táplálékai. Ezért van az Esőnek égi mértéke s ezért kell, hogy az angyalok ügyeljenek reá. 

Én pedig saját szememmel láttam mindezt egészen az Igazak Kertjéig. A Béke Angyala pedig, aki velem volt, azt mondta: Ez a két szörnyeteg ítéletet tart. Meg fogják ölni a csecsemőket anyjukkal és a fiúkat apjukkal együtt. Ha pedig, a Szellemek Urának haragja megnyugszik, eljön a béke, hogy az ítéletet ne hiába tartották volt őrajtuk. Ezután következik a nagy ítélet, a Szellem Urának türelme és könyörülete szerint. 

 

Az igazság mértéke. 

Ugyanakkor pedig láttam, hogy az angyalok egy része zsinórt kapott. Az angyalok szárnyat öltöttek, felszállottak és észak felé repültek. Megkérdeztem az angyalt és így szóltam: Miért kaptak zsinórt és miért távoztak el? Az pedig így válaszolt: Elmentek, hogy mérjenek. Az angyal pedig, aki velem volt, azt mondta: Az igazak mértékét hozzák és az igazság zsinórmértékét hozzák el az igaz emberekhez, hogy ezeknek az idők végeztéig legyen magukat mihez tartani. Az igazak elmennek, hogy a kiválasztottaknál lakjanak és ez a mérték, amelyet a hűség számára kiszabtak és amely az igazságot megerősíti. Ez a mérték meg fogja nyitni a föld mélyének minden titkát és a rejtélyeket, amelyeket a sivatag elnyelt, amelyeket a tenger halai és a vadállatok felfaltak, hogy visszatérhessenek és a kiválasztottak általuk megerősödjenek. Mert a Szellem Ura számára senki sem válhat semmivé és senki sem semmisülhet meg. 

Mindnyájan, akik az égben laknak, parancsot kaptak és hatalmat nyertek. Egy szó ez a parancs és a hatalom olyan, mint a tűz fénye. És dicsőítették őt nevének első betűjével és dícsérték őt bölcsességgel és ők maguk is bölcsek voltak beszédükben és életük irányításában: A Szellemek Ura pedig kiválasztottait az ő uralmának székébe helyezte és az ég szentjeinek műveit ő maga fagja megmérni és maga fogja tetteiket a mérlegre helyezni. És ha Ő arcát fölemeli, hogy a Szellemek Urának nevében mondott beszédeiknek titkos útját és a Szellemek Urának parancsa szerint való szándékokat megismerje, mindnyájan egyetlen közös hangon fogják őt dícsérni és dicsőíteni és egy hangon fognak szólni és fogják a Szellem Urának nevét szentnek mondani. 

Az ég minden serege, minden szent odafent, Isten népe, a szeráfok, az ofánok, a hatalom és az uralom minden angyala, minden kiválasztott és minden Hatalom, amely a földön vagy a vízen él, azon a napon egyetlen hangon fogja őt dícsérni és egy hangon fog megszólalni és fel fogja emelni szavát a hűségben és a bölcsességben és a türelemben, a könyörületességben és az igazságban, a békében, a jóságban és egyetlen közös hangon fogja kiáltani: Dicsőség, dicsőség a Szellemek Urának örökkön örök időkre! 

Mindnyájan dícsérni fogják őt, az éberek fent az égben, a szentek, akik az égben laknak, a kiválasztottak, akik az Élet Kertjében laknak, minden szellem, amelyben csak fényesség él, dícsérni fogja őt és minden húsból való lény elragadtatva fogja dicsérni az ő nevét örök időkre. Mert nagy a Szellemek Urának könyörületessége és béketűrése és az igazaknak és a kiválasztottaknak minden művét és műveinek titkát kinyilatkoztatja. 

 

Szózat a hatulmasokhoz. 

Az Úr pedig megparancsolta a királyoknak, hatalmasoknak, uralkodóknak és azoknak, akik a földön laknak és így szólt: 

Nyissátok ki szemeteket és emeljétek fel fejeteket, ha az én Kiválasztottamat meg akarjátok ismerni! 

A Szellemek Ura fenségének trónusán ült és az igazság vizét kiöntötte az Kiválasztottja fölött. Az ő szava attól fogva a vétkeseket elpusztítja, az igaztalanok pedig az ő színe előtt megsemmisülnek. 

Abban az időben pedig minden király, hatalmas és mindenki, aki a földön uralkodik, fel fog támadni, meg fogják látni és meg fogják ismerni őt, hogy ki az, aki az igazság székében ül, aki ítél s aki előtt egyetlen hiábavaló szót nem lehet kiejteni. 

Akkor pedig nagy fájdalom fogja majd el őket, olyanok lesznek, mint az asszonyok, akik vajúdnak, a gyermek megáll bennük és a magzatot nem tudják megszülni. Csak egymásra fognak meredni, megrettenve szemüket le fogják sütni és szívükben reszketni fognak, amikor az Ember Fiát a dicsőség székén látni fogják. A királyok, a hatalmasok és mindazok, akik a földön uralkodnak, dícsérni és dicsőíteni fogják őt, aki a világon minden rejtett dolognak parancsol. 

Az Ember Fia az idők kezdetétől rejtve volt, a Szellemek legfőbb Ura megőrizte őt és csak a kiválasztottak tudhattak róla. A tudás magja a szentek és a kiválasztottak szívében vettetett el és ezek azon a napon ott fognak állni az ő színe előtt. A királyok, a hatalmasok és mindazok, akik a földön uralkodnak, arcra fognak borulni előtte és mindnyájuknak egyetlen reménysége az Ember Fia lesz, könyörögni fognak hozzá és kegyelemért fognak esedezni, Ő pedig meg fogja parancsolni, hogy színe elől eltávozzanak, arcuk pedig szégyenben fog égni és szemük el fog sötétedni. Át fognak adatni az angyaloknak, hogy büntetésüket elszenvedjék, hogy vezekeljenek, amiért az ég gyermekeit és a kiválasztottakat sanyargatták. Az igazak és kiválasztottak pedig látni fogják a hatalmasok megaláztatását és szívük meg fog könnyebbülni, amikor a Szellem Urának haragja a hatalmasokat éri és a harag reájuk, mint egy kard lesujt. 

Ez a nap lesz az igazak és a kiválasztottak megmenekülésének napja és a vétkesek és az igaztalanok nem fogják többé az igazakat látni. Mert a Szellemek Ura magához veszi őket és az Ember Fiával együtt fognak lakni, vele fognak feküdni és vele kelni örök időkig. Az igazak és a kiválasztottak elfogják hagyni a földet és nem fognak többé szemlesütve járni, hanem a dicsőség ruháiba fognak öltözni. Ez legyen a ti ruhátok, az élet ruhája, amelyet a Szellem Ura adott s ez a ruha nem fog elöregedni és a ti dicsőségetek a Szellem Ura előtt nem fog elmúlni. 

 

Az elítéltek panasza. 

A királyok, a hatalmasok és azok, akik a földön uralkodnak, a büntető angyalokhoz, akiknek őket kiszolgáltatják, könyörögni fognak: adjanak nekik nyugalmat és egy kis békét, hogy a Szellemek Ura előtt leborulhassanak és vétkeiket bevallhassák. Dicsőíteni fogják a Szellemek Urát és azt mondják: Dicsőség a Szellemek Urának, a Királyok Urának, a Hatalmasok Urának, a Gazdagok Urának, az Uralom Urának, a Bölcsesség Urának és az ő fénye terjedjen el minden sötétség fölött. A Te hatalmad minden nemzedékre kiterjed és örökké tart, titkaid mélyek és számtalanok és a Te igazságodhoz nem férhet kétség. Most láttuk csak be, hogy a Királyok Királyát dicsőítenünk kell.

Így fognak panaszkodni: Bárcsak békességünk lenne, hogy dicsőíteni tudnánk őt, hálásak lehetnénk hozzá és meg tudnánk hajolni előtte. Ezt a kis békességet kívánjuk most, de már nem nyerhetjük el. Üldöztetés lett a mi sorsunk és nincsen számunkra béke. A fény eltűnt és a sötétség lett a mi lakásunk örök időkre. Nem tettünk hitet őmellette és nem dícsértük a Szellemek Urának nevét és nem ismertük el Őt magunk felett levő úrnak, hanem minden gondolatunk saját hatalmunk és fenségünk volt. Most elkövetkezett a szükség és a szomorúság napja. Ő nem ment meg bennünket, mi pedig nem találunk békét és nyugalmat; hogy vezekelhessünk és mellette hitet, tehessük; igazság van az ő ítéletében és az ítélet nincsen tekintettel senki személyére. Mi pedig el fogunk veszni az ő színe elől tetteink miatt és látni fogjuk, amint tetteinket az igazság megméri. 

A büntető angyalokhoz így szóltak: A mi lelkünk megtelt jogtalanul szerzett javakkal és ezek a javak nem akadályozzák meg, hogy lezuhanjunk a poklok fenekére. 

Arcuk pedig az Ember Fiának színe előtt a szégyenben fog égni és csupa sötétség lesz és elfogják őket taszítani onnan és az ítélet kardját fölöttük fogják tartani. A Szellemek Ura pedig így szólt: Ez a törvény és az ítélet a királyok, a hatalmasok és a föld urai fölött. 

Az elrejtett sötétségben pedig más alakokat láttam és hallottam az angyal hangját, amint így szólt: Ezek azok az angyalok, akik a földre leszálltak és az embereknek elárulták azt, amit Isten hallgatásába burkoltan őriztek és az embereket elcsábították, hogy vétkezzenek. 

 

Henóch és Noé. 

Abban az időben Noé látta, hogy a föld meginog és a végpusztulás jelei mutatkozni kezdtek. Fölkelt kiment a föld szélére, felkiáltott nagyapjához, Henóchhoz háromszor és megrettent hangon szólt: Henóch, Henóch, Henóch!

Azt mondtam neki: Mondd csak, mi történik a földön, hogy olyan nyomorult lett és úgy reszket? Ó, csak ne kelljen nekem is a földdel együtt elpusztulnom! 

Nemsokára pedig a föld roppant erővel megrázkódott, az égből szózat hallatszott, én pedig arccal a földre leborultam. Megjelent előttem nagyapám, Henóch, hozzám lépett és így szólt: Miért kiáltottál hozzám olyan gondterhelt és síró hangon? Az úr parancsa beteljesedik azokon, akik a földön laknak, hogy mindennek, ami itt van, egyszerre véget vessen. Mert megismerték az angyalok titkait, a gonoszok minden erőszakát, ismerik a rejtett titkokat, a varázslatokat, azt, hogy miképpen kell szellemeket idézni, miképpen kell a föld köveiből ércet olvasztani, hogyan kell a föld porából ezüstöt olvasztani és hogy az öntött érc a földből miképpen keletkezik. Mert az ólom és az ón nem a földben van, mint más, forrásból ömlik és az angyal áll mellette őrt és az angyal elpártolt. 

Ekkor pedig nagyapám, Henóch kézen fogott, a földről fölemelt és azt mondta nekem: Eredj, mert én megkérdeztem a Szellem Urát a föld megrázkódtatása felől. És azt mondta nekem más szavakkal, mint a földi szavak: Igazságtalanságaik miatt ez az ítélet be fog rajtuk teljesedni és ne legyen előttem semmi, még hosszú hónapok elmúltával sem, ami a titkos tudásra emlékeztet és senki sem tudja, mikor következik el az az idő, amikor a földnek és lakóinak el kell pusztulniok. Azokról beszélek, akik nem fogják ismerni többé az örökkévalóságba való visszatérést, mert angyalok voltak és a titkokat feltárták, ezek mind átkozottak legyenek. Ami reád vonatkozik, fiam, a Szellemek Ura tudja, hogy szíved tiszta és nem vettél részt a titkos mesterkedésekben. A te nevedet pedig megerősítette a szentek között és téged minden élő között meg fog óvni. Az ő határozata szerint a te nemzedéked az igazság királya lesz és a te magod lesz az igazak és szentek forrása, akik majd megszületnek és számtalanok lesznek a földön. 

Szavainak elhangzása után megmutatta nekem az angyalokat, akik már készen álltak, hogy a víz erejét megoldják. Megoldják pedig annak a víznek erejét, amely a föld alatt van, hogy a szárazföldön lakó népek ítélete és romlása legyen. A Szellemek Ura pedig angyalainak parancsot adott, ne hogy kezüket fölemeljék, hanem jól vigyázzanak, mert ezek az angyalok voltak a víz urai. 

Én pedig eltávoztam Henóch színe elől. 

 

Az Úr hangja Noéhoz. 

Abban az időben az Úr szava megszólalt és azt mondta nekem: Noé, látom a te életedet és látom, hogy folttalan az és a szeretet és az igazság lakik benned. Az angyalok már munkálják a fát és ha parancsomat teljesítették, kezemet föléje helyezem és meg fogom őrizni. Az élet magja fakadjon belőle és az új korszakban szabadon virágozzék, hogy a föld ne maradjon üres. A te magodat örök időkre meg fogom erősíteni, el fogom terjeszteni a föld színén és meg fogom áldani és meg fogom sokasítani a Szellemek Urának nevében.

Az Úr pedig az angyalokat, akik az igazságtalanságot elterjesztették, abba a lángoló völgybe fogja vezetni, amelyet Henóch nagyapám látott, nyugaton, az arany hegyénél, az ezüst, a vas, az ón és az ólom hegyénél. 

Akkor pedig láttam azt a völgyet és a tűzhullámok hatalmas hullámokat vetettek. 

Amikor pedig ez történt, a megolvadt érc és a roppantul hullámzó víz keveredéséből a kén szaga kezdett terjengeni és a szag beleszívódott a vízbe. A lázadó angyaloknak völgye pedig meggyulladt és azóta folytonosan lángol a föld alatt. A völgyből pedig tűzfolyamok erednek. Az ítélet napjaiban ezek a vizek lesznek azok, amelyek a királyoknak, a hatalmasoknak és a föld urainak megfegyelmezésére lesznek. Ez fogja meggyógyítani és megtisztítani a húst és ki fogja égetni a szellemet. Mert az ő szellemük tele van alacsony gyönyörrel és az ő testük büntetés alá kerül, mert a Szellemek Urának nevét megtagadták. Napról napra látják büntetésüket, de mégsem hisznek Benne. Testük pedig minél nagyobb kínok között ég, annál jobban érezni fogják szellemük megváltozását. Ez a változás örök időkre érvényes és visszavonhatatlan. Mert senki sem mondhat a Szellemek Urának színe előtt hiábavaló beszédeket. Az ítélet elfogja érni őket, mert az anyag gyönyöreiben hisznek, a Szellemek Urának nevét pedig megtagadják. 

A kiömlő vizek pedig meg fognak változni, mert, amikor az angyalok elmerülnek bennük, a forrásnak heve megváltozik, ha pedig az angyalok kiszállnak belőlük, a víz le fog hűlni. 

Akkor pedig hallottam, amint Michael hangját fölemelte és így szólt: Ez az ítélet, amely az angyalokat éri, ujjmutatás a királyok, a hatalmasok és a föld urai számára. Mert ez az ítélet vize s ez megtisztítja a testet és kiégeti az anyag gyönyöreit. Ők azonban nem látják és nem hiszik, hogy a víz tisztít és a víz ereje olyan, mint az örök tűzé. 

 

Az arkangyalok beszélgetése. 

Ezután nagyapám, Henóch könyvet adott nekem, ebben a könyvben voltak mindazok a titkok és beszédek, amelyeket ő az égtől kapott. A könyvet pedig külön az én számomra írta le.

Abban az időben Michael azt mondta Rafaelnek és így szólt: A szellem ereje elragad engem és szívem ég az ítélet súlyának és tűzének hallatán. Ki tudja ezt az ítéletet elviselni és kicsoda az, aki nem omlik le előtte? 

Michael pedig ismét így szólt Rafaelhez: Kicsoda az a lény, aki szívében nem érzi magát vétkesnek és akinek belseje nem reszket az ítélet szavának hallatán? Milyen borzasztó ez az ítélet, ami így kimondatott és amit végre kell hajtani! 

Amikor a Szellemek Urának színe előtt állt Michael, így szólt Rafaelhez: az Úr szeme előtt egyetlen szót sem fogok szólni az ő érdekükben, mert az Úr haragja érte őket azért, mert ők azt hitték, istenek. Ezért fog rájuk zuhanni az, amit a világ magában rejtett örök időkre. Sem angyal, sem ember nem fog benne részesülni, ők lesznek az egyetlenek, akiket örök ítélet ér. 

Az ítélet után pedig rettegni fognak és félni fognak, amiért az ég titkait a föld lakóinak elárulták. 

 

Az angyalon bűnei 

Az elsőnek neve Jequon, ő volt az, aki az angyalok gyermekeit elcsábította, ő vetette le őket a földre és aki elcsábította őket az emberek leányaival.

A másodiknak neve Asbiel, ő volt az, aki az angyalok gyermekeinek rossz tanácsot adott és arra csábította őket, hogy az emberek leányaival elkeveredjenek. 

A harmadiknak neve Gadriel, aki az embereket a halálos ütésekre megtanította. Ő csábította el Évát is és megtanította az embereket a gyilkos szerszámok készítésére: a vértre, a páncélra, a kardra. Ezek a szerszámok az ő kezéből kerültek a földre az emberek közé örök időkre. 

A negyedik neve Penemue, aki az embereket az édes és a keserű megkülönböztetésére megtanította. Ő volt az, aki a bölcsesség titkait elárulta. Ő volt az, aki tintával és tollal való írást tanította és ezáltal vétkeznek az emberek öröktől örökig, a mai napig. Mert az ember nem arra született, hogy hűségét tintával és tollal megerősítse. Az ember éppen úgy, mint az angyal, arra született, hogy igaz és tiszta maradjon és akkor a halál, amely mindent elemészt, nem érintette volna őket. Ez a tudás pedig a halálba vezeti őket és ez az ő elemésztetésüknek oka. 

Az ötödik neve Kasdeya, aki az embereket a szellemek és démonok gonosz alkalmazasara megtanította, ő tanította meg az embereket arra, hogy a magzatot az anyaméhből idő előtt kihajtsa, megtanította a ráolvasást, a mérgeket és a betegségeket. 

 

Az eskü misztériuma. 

Ezután következik Kasbiel, aki mikor fent az égben lakott, a szenteknek az esküt megmutatta. Neve szerint Bequa. Ő mondotta Michaelnek: a rejtett Nevet meg fogja neki mutatni, hogy amikor esküt mond, ki tudja mondani és ettől a névtől és az eskütől mindazok, akik az embereknek a titkokat megmutatták, meg fognak remegni. Ez ennek az eskünek hatalmas ereje, mert az eskü hatalmas és erős. Ő pedig ezt az esküt Michael kezébe letette. Ez az eskü titka: mert az egekben, még mielőtt a világot teremtették, helyét meghatározták örök időkre.

A földet a vizek fölött teremtették és a hegyek rejtekéből csodálatos vizek fakadnak a világ kezdetétől annak végeztéig. Az eskü teremtette a tengert, amiből a föld keletkezett s ezért helyezte haragját a tenger mélyébe s ezért van az, hogy a tengernek átléphetetlen határt szabott. Az eskü az, ami a mélységek titkát őrzi és egy helyen állanak és nem mozdulnak el a világ végeztéig. Az eskü irányítja a Nap és a Hold pályáját és ezért nem hagyják el azok soha útjukat. Amikor Ő megszólal és nevén szólítja őket, a csillagok válaszolnak és felelnek, amíg csak a világ tart. Ugyanúgy válaszolnak neki a vizek szellemei, a szelek szellemei, amelyek a szélrózsa minden irányában fújnak. Itt őrzik a villám fényét és a mennydörgés hangját, itt van a jégeső raktárháza, a fagy, a köd, az eső, a harmat raktárháza. Mindnyájan a Szellem Urát szolgálják és az ő parancsait őrzik. Az ő táplálékuk a hála és a Szellemek Urának nevét dicsőítik. 

Valamennyiök fölött az eskü uralkodik, az eskü vigyáz reájuk és vigyáz az ő tevékenységükre és az ő útjukat semmi sem zavarhatja meg. 

Nagy öröm uralkodik közöttük és dicsőítették a Szellemek Urának nevét, amiért az Ember Fiának neve számukra megnyilatkozott. Ő pedig elfoglalta az uralom székét és a mindenek fölött való ítélet összesége az Ember Fiának átadatott. Ő pedig a föld arculatáról a vétkeket le fogja törölni és eltörli azokat; akik a világot megrontották. Azok pedig meg fognak kötöztetni és az ő pusztulásuk gyüjtőhelyén el fognak záratni és az ő művük a föld színéről el fog tűnni. Attól a naptól kezdve pedig nem lesz több romlás, mert az Ember Fia megjelent és az uralom székét elfoglalta és az ő színe elől minden gonosz eltűnik és megsemmisül. Az Ember Fiának szava azonban örökké megmarad a Szellemek Ura előtt. 

Ez Henóch harmadik beszéde. 

 

Henóch égbemenetele. 

Történt pedig ezekután, hogy még élete folyamán az ő neve a Szellemek Urához emelkedett és kilépett azok közül, akik élnek. A szellemek szekerén emelkedett fel és neve az emberek közül eltűnt. Ettől a naptól kezdve nem számították többé az emberek közé.

Helyemet a világ két sarka között elfoglaltam, nyugat és észak között, ahol az angyalok a zsinórmértéket kapták, hogy számomra az igazak és kiválasztottak között a helyet kimérjék. Itt pedig megláttam az Ősatyákat és az Igazakat, akik az idők kezdete óta itt laknak. 

Itt történt, hogy szellemem elragadtatott és az égbe emelkedett. Láttam a szent angyalok fiait, amint azok az élő lángokon járnak, ruhájuk és arcuk olyan fehér volt, mint a hó. Két tűzfolyamot láttam és a tűz fénye olyan volt, mint a virágzó jácintvirág. 

Én pedig arccal leborultam a Szellemek Ura előtt: Michael pedig az arkangyalok egyike, jobbkézen fogott, fölemelt és kivezetett a titkokhoz, hogy azokat nekem megmutassa és a könyörület és az igazság rejtélyeit előttem feltárta, megmutatta az ég küszöbének titkait, a csillagok és a fények kamráit, amint ezek a. szentek közül kilépve pályájukra futnak. Ezután pedig szellememet a legmagasabb égbe ragadta és ott a fények ragyogásának közepette olyasvalamit láttam, ami, úgy látszott, mintha jégből építették volna, de a jégből készült kövek résein lángok csaptak ki. A házat tüzes kör vette körül. A ház négy sarkából négy lángfolyó eredt és ezek a házat körülfolyták. Köröskörül pedig a szeráfok, kerubok és ofánok jártak, akik nem alusznak soha, az éberek és ezek őrzik az ő fenséges házát. 

Ezerszer ezer és tízezerszer tízezer angyalt láttam a ház körül és láttam Michaelt, Rafaelt, Gabrielt és Fanuelt, a szent angyalokat, akik az égben a ház kapuján ki és bejártak. A ház kapuján pedig az angyalok léptek ki és velük együtt jött ki az öreg őszfejű. Feje fehér volt, mint a gyapjú és ruhája leírhatatlanul szép és fenséges. 

 

Az öreg őszfejű áldása. 

Én pedig arccal leborultam, testem elolvadt, lelkemben pedig teljesen elváltoztam. Hangos szóval felkiáltottam és a szellem erejével dícsértem őt. Ez a dicsőítés, amely számat elhagyta, kedves volt az öreg őszfejű előtt. Az öreg pedig az arkangyalok és az angyalok kíséretében hozzám lépett, üdvözölt és azt mondta nekem:

Te vagy az ember gyermeke, aki az igazságra született. Az igazság lakik fölötted és az öreg őszfejű igazsága nem fog elhagyni téged. 

Ezután pedig azt mondta nekem: Az eljövendő világ nevében üdvözöl téged, mert onnan származik a teremtett világ boldogsága és tökéletessége és ebben fogsz részesülni te is örökre és minden időkre. És az egész föld a te utadra fog lépni, mert az igazság téged sohasem fog elhagyni. Nálad lesz az ő lakása, nálad lesz sorsa és sohasem fog elválni tőled. 

Így lesz az Ember Fiánál az igazaknak, a Szellemek Urának nevében hosszú élete és békéje, az egyenes úton, minden időkre és örökké. 

 

ÁLOMLÁTÁSOK. 

- Henóch tanítása fiához. - 

 

Most pedig fiam Mathuzsálem, el fogom neked mondani minden látomásomat, amit valaha is láttam és elbeszélem neked. Két látomást láttam, még mielőtt asszonyt vettem és egyik sem hasonlított a másikhoz. Először amikor az írást megtanultam, másodszor mielőtt anyádat elvettem szörnyű látomásom volt és akkor az Úrhoz menekültem előlük.

 

A föld pusztulása. 

Malaleel nagyapám házában aludni tértem, s akkor látomásomban láttam, hogy a földet mély szakadék elnyeli, a hegyek egymás fölött lógnak, a dombok eltűnnek, magas fák derékban kettétörnek, leomlanak és a mélységben elsüllyednek. 

Mikor ezt láttam, számba szavak estek, kiáltozni kezdtem és azt mondtam: A föld elpusztult! 

Nagyapám Malaleel pedig felébresztett, mert mellettem feküdt és azt mondta nekem: Miért kiáltozol fiam és miért jajgatsz ennyire? 

A látomást elmondtam neki, amit láttam s akkor ő így szólt: Borzasztó dolgokat láttál fiam, és a te látomásodnak nagy jelentése van. A föld bűneinek titkára vonatkozik és a földnek el kell süllyednie és rettentő elmerüléssel alá kell merülnie. Kelj fel fiam, és imádkozz a Seregek Urához, mert kiválasztott vagy, hogy maradjon a földön valaki és ne az egész föld pusztuljon el. Az ég fogja földre küldeni ezt a csapást és a földön borzasztó pusztulás lesz úrrá. 

Fölkeltem, imádkoztam, kértem az Urat és imáimat leírtam a föld nemzedékei számára. Mindent meg fogok neked mutatni Mathuzsálem fiam. Elmondom, hogyan léptem ki a földről, hogyan láttam az eget, hogyan láttam a Napot keleten fölkelni s a Holdat nyugaton lenyugodni és láttam a csillagokat és az egész földet és mindazt, amit az úr kezdetben teremtett. Akkor pedig hálát adtam az ítélet Urának, és hódoltam neki, hogy a napnak a felkelést megengedte és az ég színén megjelent, pályáját, amelyet számára rendelt, megkezdte és fölfelé haladt. 

Az igazság nevében kezemet fölemeltem, dícsértem a Szent és Nagy Urat és szám lehelletével és húsból való nyelvemmel, amelyet az Úr az ember számára, hogy beszélhessen, teremtett, beszéltem, mert megadta nekem a lélegzetet, a nyelvet és a szájat. Dicsőség legyen Neked Uram, Világ Királya, nagy, hatalmas, fenséges, az egész teremtés Ura, Királyok Királya, az egész világ Istene! A Te istenséged, királyságod, méltóságod megmarad mindörökre, minden időkre és uralmad minden nemzedékre kiterjed, minden ég a Te uralkodói széked és az egész föld a te lábod zsámolya az idők végtelenségéig. Te vagy az, aki mindent teremtettél, Te vagy az, aki a világot kormányzod és semmi sem nehéz neked. A Te bölcsességedet semmi sem kerüli el és az nem tér el soha a Te szellemedtől, a Te uralkodói székedtől és a Te arcodtól. Mindent tudsz, mindent látsz és mindent hallasz és semmi sincs, amit el lehetne előled rejteni. A Te égi birodalmad angyalai pedig vétkeznek és az ember húsát pedig a nagy ítélet napján a Te haragod fogja érni. Most Uram Istenem, Királyom, kérlek Téged és könyörgök Hozzád, hallgasd, meg szavamat és engedd meg: maradjon mag ezen a földön, amely utódokat nevel és ne pusztísd el az emberi húst teljesen, hogy a föld néptelen maradjon és úrrá lehessen a megsemmisülés. Pusztísd ell a húst, amely Téged haragra gerjesztett, az igazság húsa azonban maradjon meg maghordozónak örökké és ne rejtsd el arcodat a Téged kérő szolgáid elől Uram. 

 

A második álomlátás. 

Ezután pedig másik álmot láttam és el fogom beszélni neked az egyészet, fiam.

Henóch pedig hangját fölemelte és így szólt fiához, Mathuzsálemhez: 

Hozzád szólok fiam. Hallgass meg és füleddel hajolj apád álomlátásához. Mielőtt anyádat Ednát elvettem, ágyamban látomásom volt és íme a földből fiatal tehén lépett ki, vele pedig két fiatal tinó s az egyik közülük fekete volt, a másik vörös. A fekete tinó pedig öklelni kezdte a vöröset és üldözni kezdte. Attól kezdve pedig a vörös tinót nem láttam többé. 

A fekete tinó megnőtt s akkor eljött hozzá egy üsző és láttam, hogy számtalan szarvasmarha származott tőle és mind hasonlított hozzá és mind követte őt. A legelső tehén pedig eltávozott a bika színe elől, hogy a vörös tinót keresse, de sehol sem találta. Akkor pedig nagy jajgatással panaszkodni kezdett és csak kereste, kereste. Én pedig néztem és láttam, hogy a bika hozzá lép és megnyugtatja és attól kezdve nem jajgatott többé. 

Akkor pedig egy másik fehér bikát hozott a világra, s ezután még sok fehér és fekete bikát és tehenet szült. Álmomban pedig láttam a fehér bikát, amint megnőtt és hatalmas állat lett és számtalan fehér szarvasmarha származott tőle, amelyek mind reá hasonlítottak. Ezek pedig mind hozzájuk hasonló szarvasmarhákat nemztettek. 

 

Csillaghullás. 

Alvásközben szememmel más dolgokat is láttam. Láttam fent az eget és íme az egyik csillag lehullott, a földön felállt és, elkezdett legelni a többi állattal. Ezután nagy és fekete bikákat láttam és ezek karámjaikat állandóan váltogatták és legelőiket és üszőiket is váltogatták és kiáltoztak.

Látomásomban újra az égre néztem és láttam, hogy az első után sok csillag hullott le és az üszők között, bikákká változtak és azokkal együtt legeltek. És akkor a bikák egyesültek az üszőkkel, ezek pedig teherbe estek és elefántokat, tevéket és szamarakat szültek. A bikák pedig ezektől a lényektől megijedtek és elkezdték azokat fogaikkal mardosni és szarvukkal öklelték és szétmarcangolták őket. Azok viszont felfalták a bikákat és elemésztették őket, a föld gyermekei pedig reszkettek és remegtek és elmenekültek előlük. 

Látomásomban láttam, hogy a bikák és szülötteik hogyan viaskodtak és miképpen pusztították egymást, amíg a föld kiáltásra fakadt. Szememet az égre emeltem és láttam, hogy onnan négy alak lép ki, olyan, mint négy fehérbe öltözött ember és három másik. Ez a három, aki később lépett ki, kezemet megfogta, fölemelt, a föld nemzedékei közül kivett és magas hegyre vitt fel. Ott pedig tornyot mutatott, amely messze-messze a föld fölé emelkedett, hogy mellette minden emelkedés csak alacsony kis dombnak látszott. Azok pedig azt mondták nekem: Maradj itt, amíg meglátod, mi történik ezekkel az elefántokkal, tevékkel, szamarakkal és mi történik a csillagokkal és a bikákkal, vagyis mindazzal, ami a földön csak van. 

 

A csillagok büntetése. 

Akkor pedig láttam, hogy a négy fehér alak közül az egyik azt a csillagot, amelyik az égből elsőnek hullott le, megragadja, kezén-lábán megkötözi és a mélységbe hajítja. A mélység pedig szűk volt, fenekére látni se lehetett, félelmes volt és sötét. Az egyik pedig közülük kardot vont elő és az elefántoknak, tevéknek és szamaraknak adta s ezek akkor tüstént elkezdtek viaskodni és harcolni, hogy a föld csak úgy rengett bele. S amikor odanéztem, láttam, hogy a négy fehér alak közül az egyik a nagy csillagokat összegyüjtötte. A csillagok pedig olyanok voltak, mint a csődörök. A fehér alak pedig megkötözte őket kezükön és lábukon és a föld szakadékába hajította őket. 

 

Az áradat. 

A leszállott négy fehér alak közül az egyik odament a fehér bikához és olyan titkot súgott neki, hogy az beleremegett. Bikának született s íme most egyszerre csak emberré lett, hatalmas nagy bárkát épített és odament lakni és három bika vele lakott és a bárkát lefedték.

Szememet ekkor ismét az égre emeltem és magas tetőt láttam, a tetőn pedig négy ereszt, az ereszekből roppant sugárban ömlött a víz. A földön pedig a forrásokból víz kezdett buzogni és a földet kezdte elárasztani. A víz, a sötétség és a köd pedig egyre növekedett s amikor azt néztem, hogy a víz milyen magasra emelkedett, láttam, hogy már a kerítést is meghaladta és a kerítésen átzuhogott és a földön megállt. 

A szarvasmarhák pedig a kerítésen belül összezsúfolódtak és láttam, hogy az egyre emelkedő vízben lassan elmerültek és megfulladtak. A bárka pedig a vízen úszott, a szarvasmarhák, elefántok és szamarak pedig elpusztultak úgy, hogy nem láttam őket többé és nem tudtak elmenekülni, hanem a mélységben elsüllyedtek. 

 

A nap kisüt. 

Látomásomban láttam, hogy a bő patakok az ereszről egyre ömlöttek és a föld mélye felfakadt és a víz az egész földet teljesen eláraszotta, úgyhogy olyan volt, mint a tenger.

Azután a föld mélységeibe a víz elkezdett lefolyni és a szárazföld egyszerre csak láthatóvá lett, a bárka pedig zátonyra került. A homály eloszlott és a nap kisütött. 

A fehér bika pedig, amely emberré változott, a bárkából kilépett és vele együtt a másik három fehér bika is. Az egyik fehér volt, mint a legeslegelső, a másik piros, mint a vér, a harmadik fekete. A fehér bika pedig eltávozott tőlük. Azok pedig egyesültek a rét és az erdő állataival és madaraival és így keletkeztek a sokféle állatok: oroszlánok, párducok, kutyák, farkasok, hiénák, vaddisznók, rókák, nyulak, disznók, sólymok, keselyük, héják, sasok és varjak. 

Fehér bika is született közöttük. Azok pedig egymást öklelni kezdték. A fehér bika azonban vadszamarat nemzett, azon kívül másik fehér bikát. A vadszamár tovább szaporodott. A fehér bikának, amelyet az előbbi fehér bika nemzett, fekete vadkan és fehér bárány fia lett. A báránynak pedig tizenkét fehér bárány fia született. 

 

A fehér bárányok. 

Amikor a tizenkét fehér bárány felnőtt, egyet átadtak a szamarak nyájának, a szamarak pedig egyet átadtak a farkasoknak és a bárány a farkasok között növekedett fel.

Az Úr pedig tizenegy bárányt hozott, hogy azok vele lakjanak és a farkasok között éljenek, ezek pedig megsokasodtak és nagyszámú nyájjá lettek. A farkasok pedig elkezdték őket szorongatni és annyira szorongatták, hogy azok újszülötteiket a félelemtől megölték és a bővízű folyóba vetették. A bárányok akkor kiáltozni kezdtek és utódaik sorsa fölött panaszkodtak és kiáltásaikkal az Úrhoz fordultak. 

 

A farkasok és a bárányok. 

Az egyik bárány, amelyik a farkascsorda elöl megmenekült, a vadszamarak közé került. Láttam a bárányokat, amint azok panaszkodtak és rimánkodtak és az úrhoz kiáltottak és minden erejükkel hívták az Urat, amíg a Királyok Ura magas székéből leszállt, hozzájuk lépett és maga legeltette őket.

Ezután azt a bárányt hívta elő, amelyik a farkasok elől elmenekült és beszélt vele a farkasokról. Arról beszétek, hogy a bárány vegye rá a farkasokat, ne bántsák többé a bárányokat. 

A bárány akkor az Úr felszólítására a farkasok közé ment. Útközben másik báránnyal találkozott és az is vele tartott és együtt mentek a farkasok gyűlésébe. A gyűlésbe lépve beszélni kezdtek hozzájuk és buzdították őket, hogy a mai naptól kezdve a bárányokat ne bántsák többé. 

Most pedig láttam, hogy a farkasok attól kezdve a bárányokat csak még annál jobban üldözték és ellenük egész sereg erőszakos tettet követtek el. A bárányok erre kiáltozni kezdtek. Az Úr pedig eljött a bárányokhoz és a farkasokat megfenyítette. Erre a farkasok üvöltésben törtek ki, a bárányok pedig hallgattak és nem kiáltoztak többé. 

 

A bárányok kivonulása. 

Akkor pedig láttam, hogy a bárányok a farkasoktól eltávoztak, mert a farkasok szeme elvakult. Ekkor a farkasok is kivonultak és a juhokat teljes erővel üldözni kezdték. A bárányok Ura velük ment és ő volt a vezetőjük és a juhok követték őt. Arca ragyogó és tündöklő volt, fenséges és félelmetes, úgyhogy nem lehetett reá nézni.

A farkasok a juhokét üldözni kezdték, egész addig, amíg nagy vízhez érkeztek. A víz pedig kettévált és kétoldalt megállott. A juhok ura pedig, aki a nyájat vezette, a nyáj közé és a farkasok közé állt. A farkasok pedig, akik a bárányokat még nem látták, a kettévált víz közé léptek és a bárányokat tovább üldözték. Amikor a juhok urát megpillantották, megfordultak és az ő arca elől el akartak menekülni. Akkor azonban a kettévált víz hirtelen összecsapott, a víz egyesült és a farkasokat eltemette. Én pedig láttam, hogy a farkasok, akik a juhokat üldözték, mind az utolsó szálig a vízben elmerültek és elpusztultak. 

 

A sivatagban. 

A juhok a vízből megmenekültek és a sivatagba vonultak, ahol nem volt sem víz, sem fű. Láttam őket, amint felocsudtak és magukhoz tértek és azt is, hogy a juhok ura legeltette őket és a fehér bárány is ott volt és vizet és füvet adott nekik.

A fehér bárány pedig a magas szikla csúcsán állott, a bárányok ura azonban ismét a nyájhoz küldte őt. Arca fenséges volt és tündöklő és félelmetes. A bárányok az ő színe előtt állottak és mindnyájan féltek. Rémület és rettegés fogta el őket és elkezdtek kiáltani a fehér bárányhoz, aki közöttük volt: Nem állhatunk meg a mi Urunk színe előtt és nem tudunk az ő arcába nézni! 

A bárányok vezetője pedig a szikla csúcsára lépett. Ugyanakkor a juhok, mintha szemük világát elvesztették volna, eltévelyedtek és nem látták meg azt az utat, amit vezetőjük nekik megmutatott. 

A nyájak Ura akkor haragra lobbant. A juhok vezetője a haragról tudomást szerzett és a sziklacsúcsról leszállva a bárányok közé ment. Azok pedig olyanok voltak, mint az eszeveszettek és bolondok és eltévelyedettek, mert az utat nem tudták. 

Amikor pedig meglátták őt, félni kezdtek és reszkettek az ő színe előtt és a nyájba visszakívánkoztak. 

Ez a bárány akkor másokat vett magához és elment azokhoz, akik eltévelyedtele és sorra öldöste őket. A nyáj pedig a vezető haragos arcától megrettent. Akik pedig élve maradtak, azok a vezetővel együtt a nagy nyájba visszatértek. 

 

A ház építése. 

Látomásomban láttam, hogy a vezető bárány egyszerre csak emberré változott és a nyáj számára házat épített és az egész nyájat ott elhelyezte. Láttam, hogy a vezető a fehér báránnyal együtt elszenderült. A nagy bárányok sorra mind kihaltak és helyükhe kicsiny juhok léptele, ezek pedig legelőre érkeztek és a nagy folyó mellett legelésztek. A vezető pedig elvált tőlük és elszunnyadt. A bárányok akkor keresni kezdték és hangos panaszra fakadtak. Hallottam, amint panaszuk lassan elcsendesült. Nemsokára azután a folyamot átlépték és akkor az elszunnyadt vezető helyébe más lépett és a nyájat az vezette.

Láttam. amint a juhnyáj csodálatos és meghitt földre érkezett. Ezen a földön pedig valamennyien jóllaktak. A ház pedig ott állott a szépséges hely kellős közepén. Szemük hol nyitva volt, hol aludt, amíg más bárány született közöttük, amely valamennyiüket egy helyre vezette és szemüket kinyitotta. 

 

A vadállatok támadásai. 

Akkor pedig kutyák, rókák, vaddisznók kezdték a bárányokat emészteni, egész addig, amíg a juhok egy nagy kost szültek és attól az időtől kezdve ez a kos vezette őket. A kos öklelni kezdte a kutyákat, a rókákat és a vaddisznókat, egész addig, amíg valamennyit elpusztította. Most aztán a bárány szeme kinyílt és látta a bárányok között levő kost, aki méltóságáról megfeledkezve a bárányokat öklelni kezdte és megtaposta és rakoncátlankodott. A bárányok Ura akkor a bárányt elküldötte és a kos helyett ő lett a vezető és méltóságát is elfoglalta. 

 

A kos harca. 

Akkor pedig elment hozzá és beszélt vele és a kos rangjára emelte és a bárányok hercegévé tette. Ez alatt az idő alatt azonban a kutyák a juhok nyáját egyre szorongatták. Az előbbi kos most üldözni kezdte a másodikat, mire ez elmenekült. Én meg láttam, hogy a kutyák a kost megrohanták és letaposták. A második kos azonban erőre kapott és a juhok derék vezetője lett. Amíg elszenderült, igen sok bárányt nemzett. A méltóságban őt igen kicsiny bárány követte és ez lett az uralkodó. A bárányok pedig felnőttek és egyre sokasodtak. A kutyák, a rókák és a vaddisznók erre félni kezdtek és elbujtak. A fiatal kos pedig öklelte őket és a vadállatokat sorra öldöste, amíg ezek a bárányokkal szemben már tehetetlenekké lettek és tőlük semmit sem tudtak rabolni.

A ház pedig, amit a bárányok urának építettek, nagy volt, széles és tágas, magas tornya is volt. A ház maga alacsony volt, de a torony magasra emelkedett és a bárányok Ura a toronyban állott és terített asztalt tettek eléje. 

 

A bárányok eltévelyedése. 

Ugyanakkor ismét láttam, hogy a bárányok egy része eltévelyedett és mindegyik a saját útján járt és a nagy házat elhagyták. Ekkor a bárányok Ura néhányat közülük összehívott. Ezeket a többiekhez küldte és ezek a többieket elkezdték pusztítani. Csak egyetlenegy menekült meg közülük, ez hangosan kiáltozott és panaszkodott, hogy a bárányokat megölik. Ezt az egyet a bárányok Ura a gyilkosok kezétől megmentette, felhozta hozzám és mellém ültette.

Ahhoz a bizonyos egyhez akkor sok bárányt küldött, hogy panaszt és bizonyságot tegyenek. Ezután pedig láttam, hogy miután az Úr házát elhagyták, teljesen eltévelyedtek és elvakultak. Az Úr pedig felidézte közöttük a vérontás szellemét. A vérontás okai azonban a bárányok voltak. 

Az Úr pedig átengedte őket az oroszlánok, a párducok, a farkasok és hiénák karmainak és a rókák és a többi duvad karmainak. Az erdők és a mezők vadjai pedig a juhokat megtámadták és akit elfogtak, azt szétmarcangolták. 

Akkor pedig láttam, hogy a nagy házból és a toronyból kilépett és amazokat az oroszlánok karmaira vetette, hogy az oroszlánok azokat széttépték és felfalják, ahogy ez a vadállatok szokása. S akkor minden erőmmel elkezdtem kiáltozni, a bárányok Urát hívtam és a juhok sorsát feltártam neki és elpanaszoltam, hogy a vadállatok szétmarcangolják őket. Ő azonban mozdulatlan és közömbös maradt és örült neki, mikor látta, hogy a juhokat széttépik és felfalják és átengedte őket táplálékul a vadaknak. 

 

A pásztorok megjelenése. 

Akkor pedig hetven pásztort hívott elő, az előbbieket elűzte és meghagyta, hogy a nyájat most ezek legeltessék. A pásztorokhoz és társaikhoz pedig így szólt: A mai naptól fogva mindegyiktek kötelessége a bárányok legeltetése legyen és azt kell tennetek, amit én mondok nektek. Én pedig szám szerint át fogom nektek őket adni és meg fogom mondani, melyiket lehet leölni és melyiket nem szabad elpusztítani.

Akkor pedig előhívta a másikat és így szólt hozzá: Vigyázz jól és ügyelj arra, hogy a pásztorok hogyan bánnak a juhokkal, mert ezek többet fognak megölni, mint amennyit nekik megengedtem. Minden túlkapást és jogtalanságot, amit a pásztorok részéről tapasztalsz, írj fel, hányat ölnek meg az én engedélyemmel és hányat önkényesen, engedelem nélkül és minden pásztorról külön írjad fel, hogy mennyit pusztított el. Számszerint olvasd meg nekem, hogy hányat semmisítettek meg és hány volt nekik megsemmisítésre kiszolgáltatva, hogy ez bizonyítékom legyen és a pásztorok minden tettét ismerjem, hogy számításukat ellenőrizzem, lássam, mit tesznek, megtartják-e a parancsot, amit tőlem kaptak, vagy sem. Ők azonban erről mit se tudjanak. Írásodat ne mutasd meg nekik. Ne utasítsd őket rendre, csak írj fel mindent, mit pusztítottak el, minden pásztorról külön vezess könyvet és minden napjáról számolj be és aztán hozd fel hozzám és add nekem. 

 

A pásztorok jogtalansága. 

Akkor pedig láttam, hogy a pásztorok elkezdték a juhokat öldösni és többet pusztítottak el, mint amennyit szabad lett volna és a bárányokat átengedték az oroszlánoknak. Az oroszlánok és a párducok a juhok nagy részét elemésztették, a tornyot ledöntötték és a házat aláásták.

Én pedig a torony miatt és a ház miatt nagyon elszomorodtam és attól a perctől kezdve már nem láttam, hogy a bárányok a házba járnak. 

A pásztorok és társaik a juhokat átengedték a mezők vadjainak és bizonyos időközökben minden pásztor kapott egy-egy bárányt. Ezeknek számát pedig egymás könyvébe írták, mert ebben a könyvben tartották számon, ki mennyit ölt meg. És a megszabottnál sokkal-sokkal többet pusztítottak el. 

 

A jegyző beszámol. 

Látomásomban láttam a jegyzőt, aki mindent felírt, hogy a pásztorok napról-napra hány juhot pusztítottak el és a könyvet a bárányok Urának felvitte, odaadta és pontosan elszámolt és megmutatta, kicsoda hányat ölt meg. A könyvet pedig a juhok Urának felolvasta. Az Úr pedig elvette tőle, elolvasta, lepecsételte és eltette.

Ezután pedig láttam, hogy a pásztorok a nyájat tizenkét óráig legeltették és akkor egyszerre három bárány visszatért és a romlásnak indult ház javításába fogott. A vaddisznók azonban munkájukban megakadályozták őket és miattuk a munka nem haladhatott. Mint azelőtt, újra építeni kezdtek és amit építettek, azt az épületet Magas Toronynak hívták. Ismét asztalt tettek a torony elé, kenyeret tettek reá, a kenyér azonban nem volt tiszta, hanem szennyes. 

A juhok szeme azonban elvakult és nem láttak. A pásztorok szintén nem láttak semmit. Most a bárányoknak egyre nagyobb száma került a pásztorok hatalmába, a pásztorok pedig sanyargatták és széttépték őket. A juhok Ura pedig nyugodt és háborítatlan maradt, amíg a bárányok teljesen szétszóródtak. A pásztorok pedig nem védték meg őket a vadállatok támadása ellen. 

Aki pedig a könyvet írta, felvitte, megmutatta a juhok Urának, felolvasta és a bárányok nevében kérlelte őt, a pásztorok tetteit feltárta és a pásztorok ellen tanuságot tett. Aztán a könyvet az Úr mellé tette és eltávozott. 

 

Az ég madarainak pusztítása. 

Látomásomban láttam, hogy ilyen módon harminckét nemzedék vette át az uralmat a bárányok fölött, dolgát mindegyik elvégezte, mindegyik idejében legeltette a nyájat és mindegyik a maga idejében pásztorkodott.

Akkor pedig látomásomban láttam, hogy az ég madarai leszálltak, a sasok, a keselyük, a héják, a varjak és a madarakat a sasok vezették. Ezek pedig a juhokat megtámadták és szemeiket csőrükkel kivágták és húsukat megették. A bárányok akkor kiáltozva panaszkodni kezdtek, mert a madarak sorra öldösték őket. 

Amit pedig láttam, azon álmomban sírni kezdtem, főként a pásztorok miatt, akik a nyájat legeltették. Látnom kellett, hogy a kutyák és a sasok a juhokat marcangolják és a juhok csontjain még csak egy csepp húst sem hagynak. Még csontjaik is széthullottak a földön és a juhok egyre kevesebben és kevesebben lettek. 

Egy ideig néztem, amíg huszonhárom pásztor a nyájat átvette és ezek ötvennyolc időszakaszon át a nyájon uralkodtak. 

 

Az ébredés kezdete. 

És íme akkor a fehér báránynak utódai születtek és ezeknek szeme lassan megnyílt és ezek elkezdék a bárányokat felriasztani. A bárányok azonban mintha nem ismerték volna fel őket és hangjukat mintha nem is hallották volna. Olyanok voltak, mint a süketek és szemük semmit sem volt képes meglátni. Álmomban pedig láttam, hogy a varjak a bárányok közül egyet szétvagdaltak és felfaltak. Láttam, hogy a juhok közül néhánynak szarva nőtt, de a varjak a szarvakat csőrükkel levájták. Egynek pedig igen hatalmas szarva nőtt és akkor a bárányok szeme kinyílt.

Mikor pedig szemük kinyílt, keresni kezdték a bárányt, és kiáltoztak utána. A pásztorok ezt hallva, mind odafutottak. Ennek ellenére azonban a sasok, a keselyük, a varjak és héják még mindig le-lecsaptak a juhok közé és elragadták és felfalták őket. A bárányok tűrték, de a kosok kiáltottak. A varjak akkor megtámadták a kost és megkísérelték, hogy szarvát letörjék, de nem bírtak vele. Hallottam, amikor előjöttek a pásztorok, a sasok, a keselyük, a héják és buzdították a varjakat, hogy a kos szarvait törjék le, azok küzdöttek is vele és harcoltak vele, a kos pedig állta a küzdelmet és segítségért kiáltott. 

 

A kos küzdelme. 

Akkor pedig láttam, hogy eljött az az ember, aki a pásztorok neveit felírta és az írást a juhok Urához felvitte. Az ember a harcba beavatkozott és a kost megmentette. Feltárta, hogy ő kicsoda és a kosok segítségére sietett.

Láttam, hogy a juhok Ura haragra gerjedt és akik csak meglátták, menekültek előle és a félelemtől az ő színe előtt mind olyanok voltak, mintha eszüket vesztették volna. 

A sasok, a keselyük, a varjak és a héják pedig összegyűltek és maguk előtt terelték a mezők valamennyi bárányát és együttesen mind segítettek egymásnak, hogy a kos szarvát letörjék. Az az ember pedig, aki az Úr parancsára azt a bizonyos könyvet megírta, a Pusztulás könyvét kinyitotta. Ezt a pusztulást a legutóbbi tizenkét pásztor idézte fel, akik a megengedettnél több juhot öltek meg, többet, mint elődeik. 

Láttam, amint a juhok Ura hozzájuk lépett, a harag vesszejét kezébe vette és azzal a földre sujtott úgy, hogy a föld megnyílt, a vadállatok, a madarak pedig mind, ahányan csak voltak, ebbe a gödörbe mind belezuhantak. A föld pedig, amikor minden állat belezuhant, a mély gödröt önmaga be temette. 

 

A kard és a trónus. 

Láttam, hogy a bárányok nagy kardot kaptak és attól kezdve a mezők vadjaival szemben ezt használni tudták, hogy azokat megöljék. A vadállatok és a madarak attól a naptól kezdve már nem menekültek előlük.

Láttam, amint a kedves és szépséges földön uralkodói trónus emelkedett és a juhok Ura elfoglalta azt. A másik pedig elővette a lepecsételt könyveket és a juhok Ura előtt azokat kinyitotta. 

Az úr pedig előhívta a fehér bikák első hét nemzedékét és megparancsolta, hogy ezek mindent tárjanak fel és mondjanak el arról az első csillagról, amely a földre legelsőnek hullott le. Azok pedig mindent feltártak. Az úr pedig ahhoz, aki a könyvet írta s aki a hét nemzedék nemzettje között az egyik volt, így szólt: Ragadd meg a hetven pásztort, akiknek én a juhokat átadtam s akik, bár meghagytam nekik, mennyi bárányt szabad megölniök, önkényesen többet öltek meg. 

 

Ítélet a pásztorok fölött. 

S íme akkor láttam, hogy valamennyiöket megkötözték és ott állottak az Úr előtt. Mindenekelőtt a csillagok fölött ítélkeztek. Bűnösnek mondták ki őket és elítélték őket és a kárhozat helyére kerültek. Sötét, mély helyre vetették őket, amelyből hatalmas tűzoszlopok csaptak ki. A hetven pásztort pedig bűnösnek mondták ki és valamennyiüket a tüzes szakadékba dobták.

Abban az órában pedig láttam, hogy a föld közepén az előbbihez hasonló szakadék támad színültig tele tűzzel. És elhozták az elvakult bárányokat és bűnösnek mondták ki őket, ítéltek fölöttük és valamennyien a szakadékba kerültek és a tűzben meggyulladva égtek. Ez a szakadék a ház jobboldalán nyílott. Láttam, amint a juhok égtek és csontjaik is lángragyúltak. 

 

A házat újra felépítik. 

Fölkeltem, hogy lássak és akkor észrevettem, hogy a régi házat összeszedik, oszlopait egybehordják és a ház minden részét egybecsomagolják, kivitték az ország déli részébe és ott helyezték el.

És láttam, hogy a juhok Ura új házat hozott. Ez a ház az előbbinél magasabb volt és az előbbinek a helyén emelkedett. Minden oszlopa új volt, minden sarka új, sokkal nagyobb, mint a régi, amit összeszedtek. Ebben a házban valamennyi bárány elfért. 

Láttam a többi juhot és láttam a föld állatalt és az ég madarait, amint leroskadtak és a nagy bárány előtt leborultak és hódoltak neki és minden szavának engedelmeskedtek. 

 

A házba minden állat visszatér. 

Ezután pedig a három fehérbe öltözött alak, akik kézen fogtak és akik az előbb engem a magasba ültettek, most levettek és a kos keze is megérintett és a három fehér alak a juhok közepébe letett, még mielőtt az ítéletet megtartották.

A juhok akkor mind hófehérek voltak és a gyapjújuk sűrű és erős és tiszta volt. 

A házban pedig minden bárány összegyűlt, minden bárány, akit elüldöztek és megöltek és egybegyűlt a föld minden vadja és az ég minden madara, az úr pedig örült neki, mert mindnyájan jók voltak és a házba mindnyájan visszatértek. 

 

A kardot leteszik. 

Láttam, hogy a kardot, amit a juhoknak adtak, letették és a házba visszavitték és az Úr színe előtt lepecsételték.

Ezután valamennyi juhot egybehívták a házba és annyian voltak, hogy nem is fértek el. 

 

A szemek kinyílnak. 

Akkor pedig mindnyájuknak a szeme kinyílt és mindnyájan láttak és egyetlenegy sem volt közöttük, aki ne látott volna.

Láttam, hogy a ház igen nagy volt és tele volt. És láttam, hogy fehér bika született hatalmas szarvakkal és a rét és az erdő minden vadja, az ég minden madara félt tőle és tisztelte őt. 

Láttam, hogy valamennyiük fajtája megváltozik és lassan valamennyien fehér bikákká lettek. A legelső volt közöttük a hatalmas fehér bika a fekete szarvakkal. 

A juhok Ura pedig örült neki és valamennyi bikának. Én pedig közöttük a középen lefeküdtem aludni és felébredtem és mindezt elejétől végig láttam. És ez volt éppen az a látomás, amit láttam, mialatt aludtam. 

 

Az álomlátás vége. 

Amikor felébredtem, dícsértem az Igazság Urát és hálát adtam neki. Aztán pedig sírásra fakadtam és könnyeim nem álltak meg, csak amikor már nem bírtam tovább. Valahányszor odanéztem, mindig újra könnyezni kezdtem afölött, amit láttam, mert minden úgy fog történni, ahogy azt én láttam és az emberek tettei sorra elvonultak előttem. Azon az éjszakán pedig első álmomra gondoltam és sírtam miatta és szívem megrendült, amiért ezt a látomást láttam.

 

 

VÍZÖNTŐ KÖNYVEK 

Hasonmás Kiadás

© dr. Kemény Katalin, 1945

Hungarian translation

 

Holnap Kiadó, Budapest, 1989

Felelős vezető: Sík Csaba igazgató

Készült a Dabasi Nyomdában, 1989-ben

89-0868 

Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató

Felelős szerkesztő: Háy János

Műszaki szerkesztő: Kempfner Zsófia

HO 12

ISBN 9633450039 ISSN 0239-1708 

 

-------------------------------------------------------------------

 

Vissza az előző (1/2.) részhez/laphoz/... 

 

vagy:

Vissza a "TÚLVILÁG és más fontos dolgok" c. lapra

 

vagy:

Vissza a főoldalra

portraitufonauta.jpg