Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KIS MAGYAR "VÁLLALKOZÓI" VALÓSÁGSHOW...

 

Hogy mennek a dolgok nálunk, miként működik egy "vállalkozás" törvényes keretek közt

 a 21. században Európa közepén.   Hogyan működik ez az ország és milyenek lehetnek

akkor a vezetői??  A törvényhozói? Az ellenőrző és végrehajtó hatalmat gyakorlók?  

Az "Utolsó Lovag" írása

Tanulságos:

 

1.

"Én nem hinném el.


Persze mindez velem/velünk történt.
Európában, 2008-ban.
És történik a mai napíg a többiekkel.


Családi vállalkozás, gyártósor, növekvő termelés.


Először csoportvezető voltam, de egy idő után látva, hogy mi történik lemondtam erről a
megtisztelő címről.


Előljáróban a munkahelyi szleng: a dolgozókat szállító buszt "a transzport"-nak neveztük.
-a csoportvezető neve: "Himmi" ( a Himmler névből).
-a pihenőidő: "beszélő".


A vezetők nagy része saját kitermelés volt, azaz legtöbbjük első munkahelye volt, így
azt hitték ez a normális viselkedés.


Szóval:


A munkaidő 9,5 óra volt. Több helyen kiplakátolták, hogy ebből lejön a 3x30 perc szünet.
Ez nem igaz, mert csak egyszer 20 és egyszer 10 perc volt a szünet.


A túlórát a munkaidő vége előtt 5 perccel jelentették be.
A részvétel kötelező volt.
A kifizetés 50%. ( Nem plusz 50 %, hanem az órabér 50 %-a) Indoklás: munkidőben
is megcsinálhattuk volna.


Az ebédlő, pihenő, öltöző zárva volt munkaidőben. A meghatározott időpontokban
a biztonsági őrök ( szleng: SS ), nyitották ki.
Persze néha rajtaütésszerűen kinyitottak 4-5 öltözőszekrényt, de ilyenkor a dolgozó
nem lehetett jelen.


Kifelé motozás volt, amit a hölgyek esetében is férfi őrök végeztek.


A "főnök" hetente bejelentette, hogy milyen a gazdasági helyzet,és nehéz munkát találni.


A legtöbben tartoztak valamelyik banknak, így ki voltak szolgáltatva.
A kölcsönfelvételnél ugyanis "segített" a cég ( átmeneti kölcsön+hűségnyilatkozat).

 

Mindenhol kamerák voltak. Volt látható, és rejtett.
Ezekkel nemcsak megfigyeltek bennünket, de felvétel is készült, sőt a tulaj, ha
akarta otthonról tudta nézni mi folyik az üzemben.

 

A bér egy részét zsebből kaptuk.
Ilyenkor volt egy rövid értékelés.
Például: "ebben a hónapban sokat járt a pofád, ezért vonunk tőled 5000 forintot".


Két évet dolgoztam ott.


Amit leírtam igaz.


És bármilyen meglepő ez csak a "publikus" része.


Ez egy budapesti elismert középvállalkozás.

Igaz belülről.

 

2.

Nos akkor a második, és még ez sem minden.

 

Munkaügyi felügyelet?
Évente jöttek.
Ez általában jóízű kvaterkázás volt a tárgylóban, majd közös ebéd.
Milyen ellenőrzés lehet az, ahol a termelést meg sem nézik?

 

 

Volt egy 24 éves kolléganőm, aki egyedül nevelte a gyermekét.
Megszóllítása az üzemvezető részéről: "RomaAndi".
Egyszer láttam, hogy Andi sír.
Kiderült: a főnök felajánlotta neki, hogy töltse vele a hétvégét.
Nemet mondott így szóltak a munkaerő-kölcsönzőnek, hogy lopott, ezért nem
kell többet jönnie.

 

Sokszor dolgoztunk szombaton ( 6-18 óráíg).
Ezeket "stoppos" napoknak hívtuk, mert a "transzport" járat nem járt.

 

Volt olyan szombat, hogy a főnök szóllt: "ne hozzatok kaját, pizza lesz, én fizetem."
Dél körül már kopogott a szemünk az éhségtől, ezért rákérdeztünk.
A válasz: " Ja igen. A szaros pizzátok. Csak az eszik aki dolgozik. Ti nem"

 

Volt egy ablak a csarnok falán.

 

Ez a irodai dolgozók tárgyalója volt.
Naponta órákat töltöttek azzal, hogy kávéscsészével a kezükben, vigyorogva
bámultak bennünket.

 

A csportvezetőink kedvesen beszéltek egymással is.
Mindennapos volt: a "köcsög, k...rva anyádat, bu..i ci..ány, fa...ó g..i." megszóllítás.
2 év alatt 4-szer verekedtek össze.

 

A termelés úgy volt kidolgozva, hogy a vezetők fejpénzt ( szleng: "judáspénz" ) kaptak
utánnunk, ami azt jelentette, hogy ha többet termelt egy ember akkor nőtt a pénzük,
amit zsebből kaptak.

 

Aki ( sokszor én) felemelte a hangját, az mehetett a "kemencéhez".
Ez a hulladékaprító volt a telep végén.
Itt cca.: 4 méteres magasságból kézzel kellett a nyitott 80x100 cm-es garatba dobálni
a hulladékot.
Eső, fagy, hó 50 fok semmi nem számított.

 

A csarnokban sajátos volt a megvilágítás.
A lámpák egy részét rendszeresen lekapcsolták "nem te fizeted az áramot" címmel.
Mi visszakapcsoltuk így kikötötték a kapcsolókat.

 

Télen a fűtést, nyáron a szellőzést nem lehetett bekapcsolni.
Volt olyan, hogy 45 fok meleg volt, és lehetett látni az igen "vegyes" összetételű
port.

 

Bár írok még (durvább is volt), válaszolok arra a kérdésre: miért nem jöttem el.

 

Amikor eljöttem, merthogy ez a szakmám, amiben egyébként már bizonyítottam,
a tulaj minden ismerősét felhívta: ne vegyenek fel, mert tartozásom van.
Nem volt tartozásom. Soha!!.


De hogyan bizonyítsak egy magánbszélgetést?

 

3.

Munkáltatónk évente százmilliókat vett fel állami támogatás formájában.

 

Az egyik módszer a munkahelyek számának növelése, új munkavállalók alkalmazására
kiírt tender volt.
Először rácsodálkoztam a jelenléti ívre, de aztán eltünt.
Az új kollégák neve nem véletlenül volt ismerős: a vezetők rokonai, ismerősei voltak, akik
után jelentős adókedvezmény is járt.

 

A másik módszer a "technikai, technológiai" fejlesztések témaköre volt.

 

A módszer: a "tűzhöz közelálló" pályázatíró cég, és a velük kapcsolatban álló beruházó.
A meg nem valósult projektek szintén jelentős összeget hoztak.
Az osztozkodás meg kitudja milyen arányban történt.

 

Az irodai dolgozók megrendszabályozása az üzemi munka volt.
Egyszer az egyiköjük sírni, majd nevetni kezdett és nem hagyta abba.
Idegösszeroppanás!
Szólltam az üzemvezetőnek, aki annyit mondott: "Vidd ki a telepről, de ne lássanak!
Majd észreveszi valaki!".

 

Én elvittem orvoshoz.
Azt a napot: igazolatlan távollétként írták be a jelenléti ívbe.

 

Volt egy elzárt rész.
Itt dolgoztak a "csókosok".
A munkájuk az átcimkézés volt, azaz a EU-n keresztül Kínából érkezett számítógép tartozékokat hamis cimkékkel látták el.

 

Innen történt a "lámpaernyőzés" is.
Ez a vezetők általi lopás szlengneve volt.
Lényegében valamit leselejteztek, majd szállítólevéllel kivitték a telepről, mint
elektronikai hulladékot.
Azután jött szállító pecsételve, mert a hulladékátvevőnek nem kellett vizsgálnia
mit vesz át, csak, hogy veszélyes-e, és kilóra megvan-e.

 

Volt egy kereskedő hölgy.
"Éva Braun" élet és halál ura volt.
Igaz szakmunkásként kezdte, de plázacica kinézete volt.
Így egyszerre dugta aki számított a cégnél.
És mind tudtak a másikról!

 

Én azzal vágtam el magam, hogy egy alkalommal a "gettó szépének" neveztem.

 

Másnap kiderült ( 10 perc nyilvános megalázás után), hogy előző nap sok hibám
volt ezért le is vettek a fizetésemből 10 000 Ft-ot.

 

Néha jöttek vendégek is.

 

Egyszer megszóllítottak angolul, és én angolul válaszoltam.
Ez azért sokkolt mindenkit, mert a cca.: 40 fős irodai létszámból ( "sindlerék"), csak
két ember beszélt angolul.

 

Ettől kezdve, ha valaki jött hozzánk "Berlinből" egész egyszerűen ránkzárták az ajtókat.
A baj csak az volt, hogy sem a mosdót, sem a vizet nem tudtuk megközelíteni.
( Az esetleges tűzről nem beszélve, mivel telefon egyedül az üzemvezető irodájában volt.)

 

Egy pénteki napon a tulaj lejött szétnézni.
Amikor lógó nyelvvel kisérték kifelé elkiáltotta magát: "Ellopták a telefonom!".

 

Azonnal leálltunk.

 

Sorba kellett állni az asztalok mellett és mindent átkutattak az "SS" legények.
Mikor javasoltam, hogy csörgessék meg "Már biztos kikapcsolta a Kutyája" volt a válasz.

 

Végül a WC-ben volt a telefon.
Nem ismerte el, hogy Ő hagyta ott, úgyhogy aznapra csak 80 % bért kaptunk.

 

Új telefont kellett vennie: "Ügyvezető vagyok. Nem fogok egy szaros telefonnal járkálni.!".

 

" Az utolsó lovag"

  "

 

 Forrás: Internet http://munkahelyiterror.blog.hu/2009/12/02/mindenki_dugta_aki_szamitott

 

 Vissza az előző lapra: MAFFIÓZÁS

 

 Vissza a főoldalra...

 

 

Website counter