Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Láss végre tisztán!!   (Vagy legalább egy kicsit tisztábban... )

 

Részlet Bogár László egyik írásából:

 " ...Lassan két éve annak, hogy a globális válságörvénylések látványos
 nyitánya lezajlott. És lassan a kép is összeáll arról, hogy mi is
 történik valójában. Analógiaként: az olyféle merényletekről, mint a
 Reichstag felgyújtása, a Kennedy-gyilkosság vagy 2001. szeptember 11.,
 két dolgot tudhatunk biztosan. Azt, hogy úgy nem történhettek meg,
 ahogy a hivatalos magyarázat állítja, s azt is: bár sosem tudjuk meg a
 hogyant, de a következmények azért csak kirajzolják a valóság
 sziluettjét.

 A globális pénzhatalmi rendszer a jelek szerint professzionális módon
 kitervelt és kivitelezett csapdába csalta a világot.
 E csapda lényege
 az volt, hogy a mesterségesen szított vagy inkább "megtörténni
 engedett" látványos bankcsődökkel 2008 őszén drámai folyamatokat
 indítottak el.

 A globális média heteken át szította is a hisztériát, ami a
 társadalomlélektani örvényléseken keresztül soha nem látott méretű
 pánikot váltott ki. Ekkor megzsarolták a világ nemzetállamait, hogy ha
 nem tesznek "valamit", akkor az egész világ romba dől, a társadalmi
 anarchia és káosz pedig kezelhetetlen, planetáris
 polgárháború-sorozatot indíthat el. Ez a "valami", mint kiderült, némi
 pénzügyi segítség volt. Az a "jelentéktelen" összeg, amelyet így
 kizsaroltak a nemzetállamok költségvetéséből, kb. 12 ezermilliárd
 dollárt tesz ki.
 Ez Magyarországnak az elmúlt évszázad során
 megtermelt teljes nemzeti jövedelmével egyenlő. Homályos elmélkedések
 voltak arról, hogy akkor ez most hitel vagy állami tulajdonszerzés,
 vagy egyszerűen csak nagyvonalú "ajándék" -- de a jelek szerint
 egyértelműen az utóbbiról van szó.

 A hivatalos magyarázat az volt: ebből a pénzből fognak majd hitelezni,
 hogy így csökkenjen a kockázat, és rendeződjön a helyzet.

 De mi történt valójában?
 Először is, biztos, ami biztos, gigantikus prémiumokkal jutalmazták
 meg önmagukat azért, hogy ilyen ügyesen félrevezették és kifosztották
 a világot.
 Amikor ez kiszivárgott, nem annyira tetszett a világnak,
 még az amerikai elnök is megmorogta őket, de ettől nagy bajuk nem
 esett. Az ingyen pénz megmaradt részét betették a jegybankokba, hogy
 azért kamatozzon is, mármint nekik. Az eredeti cél -- hogy ebből
 esetleg hitelezniük kellene, hogy ne menjen tönkre a világnak az a
 része is, amely még talpon maradt -- teljesen elmosódott, így tovább
 szították a most már valóban elmélyülő válságot. Ezt követően kis
 taktikai csend következett, majd lassan elindult a globális média
 második manipulatív kampánya
 arról, hogy itten számos állam mennyire
 el van adósodva, és hogy ez mennyire aggasztja a világ pénzhatalmi
 rendszerét. Azt persze már nem tették hozzá, hogy a világ állami
 költségvetései éppen azért adósodtak el, mert valamiből elő kellett
 teremteniük a pénzhatalmi rendszernek folyósított 12 ezermilliárd
 dollárnyi ajándékot. És itt "kerül a képbe" Görögország, illetve a
 "PIGS" államok. Kétségtelen, Görögországban krónikusan magas volt a
 költségvetési hiány és az ebből származó államadósság, ám ez semmilyen
 komolyabb gondot nem okozott volna. Az ügyesen szított hisztéria
 azonban -- amelyben a planetáris véleményhatalom, a világot fegyelmező
 globális média döntő szerepet játszott -- rövid idő alatt képes volt
 Görögországot a világ "legkockázatosabb" országává manipulálni. Ennek
 ugyan kezdetben semmi alapja nem volt, de aztán, mintegy önbeteljesítő
 jóslatként, lett! Ami főként arra volt jó, hogy a várható, és valóban
 bekövetkező, mentőcsomag csillagászati összegű 110 milliárd eurója
 (több mint az egész évi magyar nemzeti jövedelem) a kezeiket dörzsölő
 spekulánsokhoz vándoroljon
. És mindez arra is jó volt, hogy, mintegy
 további "haszonként", a görög ingatlanárak és általában a görög
 nemzeti vagyon földcsuszamlásszerűen leértékelődjön, újabb hatalmas
 nyereségekhez juttatva az ugrásra kész globális befektetőket.

 Ezzel a csapda bezárult. Most elkezdik "levágni" a disznóként (PIGS)
 titulált legsebezhetőbb országokat 
(Portugália, Írország, Görögország
 és Spanyolország), amelyeket így most már a harmadik kifosztási
 fordulóban megszabadítanak minden vagyonuktól
. Aligha kétséges, ha
 ezzel a munkával végeztek a globalo-böllérek, akkor a közép- és
 kelet-európai országok kerülnek sorra. Az a talány, hogy a globális
 pénzhatalom miért is örül a Fidesz kétharmados győzelmének, itt nyeri
 el végső értelmét. Azt várják ugyanis, hogy a hatalmas többség
 birtokában az ország vezetői "önként" alávetik népüket a jelek szerint
 fokozódó globális kifosztásnak, ami az ő szótárukban "szerkezeti
 reform" címszó alatt szerepel. Úgy, hogy hajrá Magyarország, hajrá
 magyarok!
                                   Bogár László 

"

(Csak hogy tudd, ezeket a disznókat   -  IMF és a szintén ittt lebzselő J.P. Morgan bankház -  embereit   -  küldte a fenébe mostanában /2010. 07. 19./ Viktor.  Hogy mi mindent tettek és tesznek az IMF, a J.P. Morgan  és pl. a Rothschildok,  hány millió ember halála, földönfutóvá tétele írható a számlájukra, az   ITT megnézhető és meghallgatható.   (Nagyon ajánlott , rendkívül sok információt tartalmaz... ) Rádöbbenhet mindenki, hogy ahhoz képest amit a Rothschildok, Morganok, és a hasonszőrű világuralmi tényezők műveltek és művelnek folyamatosan  a világban, pl. a II világháború (a sokat emlegetett fasizmusával) egy könnyed délutáni gyerekzsúrnak látszik. Iszonyatos az az aljasság amit ezek velünk művelnek most is.

 

Egy fontos riport!!!!

 

Húsz esztendő mérlege: a méreg 

 

Ma két tucat nagyvállalat érdekei döntik el, hogy mi történik Magyarországon. Ehhez kollaboráns állam kell, amely az ő érdekeiknek megfelelően cselekszik. A globális elitek pont az itt megtelepedett külföldi tőke és a magyar állam kiszipolyozása miatt nem hagyták, hogy államcsőd legyen, ugyanakkor folyamatos a következő kormány mozgásterének tudatos szűkítése - jelentette ki lapunknak Bogár László közgazdász, egyetemi tanár. Minden szinten rosszabb a helyzet, mint volt 1989-1990-ben.

 

- Megfejtette már, hogy a magyar gazdaság miért zuhant akkorát tavaly? A csaknem hétszázalékos visszaesés a térségben párját ritkítja, s az idén is recesszióban leszünk.

- A magyarázat roppant egyszerű: a gazdaság alapvetően a kivitelre épül, az exportcikkeket pedig döntően az itt megtelepedett külföldi tőke képviselői állítják elő. Miután az euroatlanti gazdasági zóna válságba jutott, a multik hazai leányvállalatainak is beszűkült a piac. Nem lett volna ekkora a visszaesés, ha - mint Ausztriában, Csehországban vagy éppen Lengyelországban - erős belső gazdasággal rendelkeznénk. Ennek azonban se híre, se hamva.

- S ha másként fütyül a szél, s pörögnek az exportpiacok?

- Ma két tucat nagyvállalat érdekei döntik el, mi történik Magyarországon. Ehhez kollaboráns állam kell, amely az ő érdekeiknek megfele­lően cselekszik. Nincs összhangban a multiknak nyújtott, hozzávetőleg tízezermilliárd forint állami támogatás a valós teljesítménnyel. Ezt mutatja az elmúlt húsz-huszonegy év tapasztalata.

- Vagyis?

- 1989-ben alapvetően három igényt fogalmaztunk meg a külföldi tőkével szemben: gyorsítsa a gazdaság növekedését a multik jelenléte, növeljék a foglalkoztatást, s magasabb bért fizessek a munkáért.

- Mit mutat a mérleg?

- Ha összevetjük az 1968-tól 1989-ig terjedő időszakot az 1989-től 2010-ig tartóval, döbbenetes képet kapunk. Szemben a korábbi időszakkal, amikor átlag négyszázalékos volt a gazdaság növekedése, az utóbbi húsz évben csak egy. Ráadásul megszűnt egymillió munkahely, a jelenlegi átlagos százhúszezer forintos havi fizetés annyit ér "folyó áron", mint az 1978-as 3600 forint.

- Nem túlzóak az igényeink - Bibó István fogalomkörével élve - itt, Kompországban?

- Egyáltalán nem, hiszen a hazai munkaerő a nyugati teljesítmény-nek már eléri a kétharmadát, jövedelmi szintje 25-30 százalékon mozog. Fillérekért dolgoztatják a magyarokat a nagyvállalatok. Hiába mutatják a jövedelmi statisztikákat, az eredmények annak tulajdoníthatók, hogy a külföldi cégek itteni menedzsereit "halálra fizetik", így az ő béreik felfelé húzzák a kimutatásokat.

- A pénzügyi összeomlást azonban elkerültük, azért csak van abban pozitívum, hogy a külföld is érdekelt a magyarországi helyzet alakulásában. Nem így látja?

- A globális elitek pont az itt megtelepedett külföldi tőke és az állam kiszipolyozása miatt nem hagyták, hogy államcsőd legyen. Nagyon is racionális okai vannak annak, hogy a Lajtától keletre "lejt" az életszínvonal, üzemel a tőkeszivattyú. A helyzet tovább nem tartható fenn!

- Ám a multikat azért nem zsuppolhatjuk ki az országból!

- Új alkut kell kötnünk a globális tőkével. A külföldi cég azért jön ide, hogy profitot termeljen, s ez rendben is van. Közben azonban használja az értéktereinket, a munkaerőnket, infrastruktúránkat, amiért használati díj fizetésére kell kötelezni. Ezt úgy kell szabályozni, hogy ne kerülhesse ki az adózást, amit az államnak fizet, s a bért, amitől a családüzem működik. A továbbiakban nem lehet megengedni, hogy a globális hatalom hazai helytartói azzal védjék például a multiknak adott adókedvezményt, hogy muszáj nekik adni, különben továbbállnak.

- Pontosabban?

- Ha a kormány újratárgyalná a hazánkban működő multinacionális cégekkel az állami támogatásokat, abból 350-400 milliárd forintnyi költségvetési mozgástér születhetne. Évente különböző dotációk formájában átlag ezermil­liárd forintos kedvezményt nyújt a magyar költségvetés a világcégeknek. Azoknak, amelyek a tévhittel szemben alig tíz százalékát alkalmazzák az aktív magyar munkaerőnek, s alig adóznak. Ráadásul az itt keletkező összes vállalati nyereség kilencven százaléka az övék. Eközben óriási gond van a kereskedelmi bankokkal is.

- Velük mi a baj?

- A külföldi tulajdonban lévő bankok roppant keveset és nagyon előnytelenül hiteleznek a hazai vállalkozásoknak. A külföldi cégek sokkal előnyösebben és korlát nélkül jutnak forráshoz, de rajtuk keresztül - a béren és a közterhen kívül - csekély mennyiségű pénz kerül be a körforgásba. A hazai cégeket sújtó forrásszűkítés miatt szintén igen kevés pénz cirkulál a vállalatok, a háztartások és az állam háromszögében. Állandósul a feszültség, határtalan viták folynak az adó és költségvetés körül, ráadásul nő a szakadék a hazai és külföldi cégek között, eladósodik az állam és a lakosság.

- Előbb kollaboráns államot említett, de igazából nem az elittel van a probléma?

- Kétségtelen, hogy a mi elitünk volt a legfelelőtlenebb a térség elitjei közül. Pontosabban:a legkorruptabb és a legcinikusabb, a leginkább kollaboráns. Az egész rendszerváltás diktátum volt, amelyet a globális elitek lenyomtak a torkunkon.

- Ha győz a Fidesz, milyen mozgástere lesz a második Orbán-kormánynak?

- A mozgástér tudatos szűkítése folyamatosan zajlik. A globális pénzhatalmi rendszer és belső kiszolgálóik éppen azt tekintik feladatuknak, hogy a jövendő kormány kizárólag a "strukturális reformok" alapján, vagyis a magyar társadalom többségének minden eddiginél brutálisabb kifosztásával folytathassa tevékenységét. Tetszik, nem tetszik: hazánk kormányát jelenleg Nemzetközi Valutaalapnak hívják.

- Esélye sincs a leendő, jobboldali kor­mánynak?!

- Az egyetlen esélyt az a bátor tett jelentené, ha üzleti ajánlatot tenne a globális hatalomnak. Ha egy évtizedre csökkentik az erőforrások kiszívását, és ezzel esélyt kínálnak a társadalmi-gazdasági konszolidációra, akkor valójában jobban járnak, mert ellenkező esetben az összeomlás minden bevételüktől megfoszthatja őket.

 ------------------------------------------------------------------------------------------

Hogy mi folyik ebben az országban, az már kész skandallum.

 

MSZP-SZDSZ -es "biznisz":

Selejtet hozott az Alstom (metrokocsi ügyek)

A Nemzeti Közlekedési Hatóság döntése 

 

Jó kis linkek:

MSZP-s és SZDSZ-es jóelvtársak dőzsölése.

Emlékszünk még?  Ők voltak a legmegbízhatóbb élcsapat tagjai (mint pl. Gyurcsány is) akik a legantikapitalistábbak voltak, elvhű kommunisták. Hol van az elvhűség elv(úr)társak?? Vagy akkor is már csak a haszomlesés és az ingyenélés számított??

A világnak már régen vége van:

http://www.youtube.com/watch?v=Ohzv27XR2MQ&feature=related

 

Miért Magyarország van a legrosszabb helyzetben?

http://www.youtube.com/watch?v=5d-c1QLGv5o&feature=quicklist

 

Mit lehet tenni?

http://www.youtube.com/watch?v=XwBtVYojLL4&feature=quicklist

 

Bekattanásom története:

http://www.youtube.com/watch?v=sbQeoM75omM&feature=quicklist

 

Milliárdokat keresnek a bankok a devizahiteles árfolyamtrükkön      (katt)

http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20100705-a-kozeparfolyam-alkalmazasa-csokkenthetne-a-devizahitel-torleszto-reszletet.html

 

------------------------------------------------------------------------    

 Gázos ügyek: EMFESZ.

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

             

 

        

 

            

 

 

Miért beteg Magyarország? : tanulmányozásra.  
Mercer felmérése szerint.
 

 

 

Ország

Adózónál
marad

Elvonás

1

Egyesült Arab Emirátusok

95,0

5,0

2

Hongkong

91,1

8,9

3

Oroszország

87,0

13,0

4

Tajvan

85,0

15,0

5

Dél-Korea

84,4

15,6

6

Szingapúr

84,4

15,6

7

Argentína

80,9

15,6

8

Írország

80,4

19,6

9

Japán

79,9

20,1

10

Kína

79,6

20,4

11

USA

79,1

20,9

12

Mexikó

78,6

21,4

13

Szlovákia

78,6

21,4

14

Franciaország

77,7

22,3

15

Brazília

77,5

22,5

16

Malajzia

77,4

22,6

17

Svájc

76,5

23,5

18

Egyesült Királyság

73,8

26,2

19

Ausztrália

72,9

27,1

20

Kanada

71,3

28,7

21

Spanyolország

71,0

29,0

22

India

70,9

29,1

23

Németország

69,5

30,5

24

Svédország

69,3

30,7

25

Csehország

67,0

33,0

26

Törökország

65,2

34,8

27

Hollandia

62,8

37,2

28

Lengyelország

62,7

37,4

29

Olaszország

61,4

38,6

30

Dánia

60,1

39,9

31

Belgium

59,6

40,4

32

Magyarország

51,5

48,5


 

 

A bajok gyökerei (egy nagyon fontos videó):

A világválságok, háborúk és a szegénység tudatos generálói, a világ kifosztói !!

A bajok okozói.

 

 

 

 

 

 

  (katt a képre... )

 

 

 

 

 

 

 

 

 Akik miatt a 3. világháború ki fog törni...

 

 

 

Egy jó cikk:

Demján: Elvesztettük pénzügyi függetlenségünket

2010. március 4., csütörtök 11:10

 

Demján Sándor szerint a pénzügyi függőség rosszabb, mintha tankok vonulnának be Magyarországra. Megítélése szerint a függetlenséget csak munkával, termeléssel, összefogással és protekcionizmussal lehet visszanyerni, derül ki a Figyelőnek adott interjújából. A nagyvállalkozó elmondta, hogy nem a Valutaalapot kell szidni, magunknak köszönhetjük függetlenségünk elvesztését. A TriGranit-csoport elnöke több fontos, az új kormány előtt álló feladatról is beszélt a hetilapnak nyilatkozva.

Nem az IMF-et kell szidni, önmagunknak köszönhetjük, hogy Magyarország mára de facto elvesztette a pénzügyi függetlenségét - fejtette ki a Figyelőnek adott interjújában Demján Sándor. A TriGranit-csoport elnöke úgy véli, hogy a Fidesz 2002-ben rendben adta át a gazdaságot.

 

Az EU és a régió jövője

Demján Sándor a hetilapnak adott interjújában kifejtette: az Európai Unió bizonyos szempontból rosszabb, mint a Római Birodalom, mivel önző államokból áll és a nagyobb országok keresztülviszik érdekeiket a kicsik ellenében. Európában ma valóban a demokráciát kell félteni, mert a jólét visszaesése mindig a szélsőségeseket hozza előtérbe - húzta alá a nagyvállalkozó, aki szerint az unió akár a demokráciáját is elveszítheti.

Demján Sándor megismételte korábbi kijelentését, miszerint a kelet-európai régió 25-30 év múlva behozza lemaradását. Ezzel kapcsolatban a vállalkozó úgy fogalmazott, hogy hihetetlen előrelépés bontakozik ki a szomszédos országokban. Bár nagy probléma: a magyar megszokta, hogy az államban bízik, ez a Kádár-rendszer egyik öröksége.

 

Elveszítettük a függetlenségünket

Demján Sándor az interjúban bírálta a koalíciós kormányzást, és elmondta: "nem lehet 10-15-szörösére növelni a nettó államadósságot, nem lehet hitelből jóléti rendszerváltást csinálni". Mára Magyarország de facto elvesztette a függetlenségét. Nem tankkal hódították meg, hanem pénzzel, de ezt önmagunknak köszönhetjük. Nem szidni kell a Nemzetközi Valutaalapot, mert az IMF segített - mi lavíroztunk ebbe a helyzetbe magunkat - állapítja meg a VOSZ ügyvezető elnöke, aki hangsúlyozta: hazai tőke nélkül nincs gazdasági stabilitás.

A Trigránit-csoport elnöke ezúttal is elmondta, hogy a válság nélkül már rég csődbe ment volna Magyarország. Hirtelen megrémült a világ, és jogi vagy pénzügytechnikai oldalon bravúrosan megszervezték nekünk ezt a hitelt - jelentette ki Demján Sándor a 2008 októberében létrejött, Magyarországnak nyújtott IMF-hitelcsomaggal kapcsolatban.

 

Mit kellene tenni?

A VOSZ elnöke beszélt a március 8-án megrendezésre kerülő gazdasági fórumról, ahol megfogalmazzák az új kormány felé elvárásaikat. Ha homlokegyenest mást csinál majd, akkor nagyon kemény kritikusai leszünk, úgy, ahogyan a mostaninak vagyunk, nyilatkozta Demján, aki hozzáfűzte: ha a gazdaság nincs táplálva, akkor Magyarországnak vége van.

Demján Sándor javaslatai szerint az államnak kisebbnek kell lennie, a termelésben foglalkoztatottak számát 1,3-1,5 millióra kell növelni, a vállalkozásoknak társulniuk kell, a képzési arányokon változtatni kell. Fontos kérdés a nagyvállalkozó szerint, hogy miből lesz majd növekedés.

Engem képletesen elküldtek Magyarországról. Emlékezetes mondattal: "El lehet menni Szlovákiába" - mondta el a hetilapnak a nagyvállalkozó, idézve Gyurcsány Ferenc korábbi szavait. Demján Sándor emlékeztetett arra, hogy az Arcadom majdhogynem "tiltott vállalat" volt Magyarországon. Az egyik legismertebb magyar vállalkozó kiemelte: a magyar gazdasági környezet nem munka- és nem üzletbarát.

 

Az euróbevezetésről

Gyenge árfolyammal kell felzárkózni - akkor még mindig marad mozgástér. A gazdaságnak levegő kell. Az euró elszívja - jelentette ki Demján Sándor az euróbevezetéssel kapcsolatban. A gyors euróbevezetéssel Magyarországra cselédsors várna.

 

 

HOGY MIÉRT MAGAS AZ ÁRAM ÁRA MAGYARORSZÁGON??

Ez a mentalitás az oka.  Az MSZP-SZDSZ-es mentalitás az oka.

Lopni, csalni, hazudni gátlástalanul. Ezért tart itt ez az ország....

Cikk az Index.hu -ról:

MVM: bor 8 millióért, svájci óra 3 millióért

2010. április 28., szerda 08:07 | Frissítve: 1 órája

Egy közelmúltban végzett adóvizsgálat szerint a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) Kocsis István vezetése alatt 38 millió forintot költött reprezentációra. A cég 8 millióért vett bort, 3,4 millióért márkás svájci karórákat, 842 ezer forintért pedig szivarszakértőt foglalkoztatott, írja a Blikk.

Az állami kézben lévő Magyar Villamos Művek Zrt. 2007-ben 8,4 millió forintból vásárolt bort, és a palackokhoz 1,7 millióért készült díszcsomagolás, olvasható a Blikkben [1]. Kocsis István vezetése idején szivarra is futotta az állami cégnek: csaknem egymillió forintért vásárolt az MVM a dohányfajtából, és ehhez szivarszakértő szolgáltatását vették igénybe 842 ezer forintért.

Teniszütőt egy karitatív árverésen 288 ezer forintért szerzett be az MVM, különféle ajándékokra, tollakra, pezsgőre pedig 8,3 millió forintot költöttek.

Étteremben 1,5 millió forintot hagyott az MVM 2007-ben, virágra pedig 433 ezer forint jutott. A titkárnőnek és a sofőrnek 720 ezer forintos ruhapénzt fizettek. Kocsis István vezérigazgató saját ruházatára is adott, ez 601 ezer forintjába került az MVM-nek.

Az MVM sajtóosztálya nem cáfolta a Blikk értesüléseit. Megerősítették, hogy ezek a kiadások szerepelnek 2007-es nyilvántartásukban. Ugyanakkor sem a milliós órák, sem a teniszütő, illetve a bor és a többi eszköz nincs az MVM raktárában, így valószínűleg elajándékozták azokat.

A Blikk kereste a jelenleg a BKV-t vezető Kocsis Istvánt. Kocsis Pásztor Erzsébet szóvivőn keresztül azt üzente, hogy mindig betartotta a költségvetésben meghatározott kommunikációs költségeket.

 Forrás: http://index.hu/belfold/2010/04/28/mvm_bor_8_millioert_svajci_ora_3_millioert/

 

-------------------------------------------------------------------------------------

 Munkanélküliség:  Jelenleg (2010. március) már:  11,4 %  !!    

Gratulálunk MSZP-SZDSZ !! 

Kép  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        2010. július 30. :

Kép

 EZ SZÉGYEN:

Kép

Mi következne a fentiekből egy normálisan működő országban?

LOPÁS LOPÁS HÁTÁN. MSZP-SZDSZ MAFFIA

 

A   GG.blog.hu -ról:

Mit kaptunk az MSZP-től?

2010.04.27. 11:02 gg

Nem volt kudarc – így összegezte vasárnap éjjel Lendvai Ildikó nyolc év kormányzását. Maroknyira zsugorodott támogatói körük hasonlóan értékel: voltak ugyan hibák, de volt számos eredmény is, úgyhogy a szaldó nagyjából közepes. Kívülről úgy tűnhet, hogy a levágott kezű-lábú torzó a lefújás utáni pillanatokban így akar döntetlent ajánlani a Történelem Ítélőszékének; viszont az autópályák, az új épületek, az autógumigyár tényleg mind ott állnak a helyükön, és nehezen illeszthetők a földig rombolt országról szóló elképzelésekhez.

Hogy hogyan gazdálkodtak tehát a szocialisták és a szabad demokraták az ország pénzügyeivel, azt gyorsan meg kellene ítélni.

Az első és legszembetűnőbb adat, hogy az úgynevezett visegrádi országcsoport, amelyhez tartozónak tartottuk magunkat gazdasági fejlettségben is, politikai szempontból is, sokkal-sokkal nagyobb mértékben gazdagodott ebben az időszakban, mint mi. A különbség annyira szégyenletes, hogy a konkrét számokat le sem érdemes írni – ez a régió a mostani válság előtt hosszú évekig a világgazdaság egyik legjobban fejlődő területe volt. Nemritkán évi 7-10 százalékos évi növekedéseket látunk az egyes országok GDP-iben (ezt a mértéket elérni a nyolcvanas években felnőtt féltudású közgazdászelit szerint errefelé nem is lehetséges), nekünk viszont nagyjából nyolc év alatt sikerült összesen ugyanennyi gazdagodást elérnünk.

A szaldó tehát pozitív, jobban élünk, mint nyolc éve, előrementünk, de lássuk azért meg, hogy hol tarthatnánk, ha legalább az itteni átlagot hozzuk.

A hivatalos baloldali magyarázat, amely a válságot teszi felelőssé ezért a rossz teljesítményért, természetesen helytelen: kapaszkodjunk meg, a globális válság szomszédainkat sem kerülte el. (A válság elején komoly baloldali remények fűzödtek ahhoz, hogy ez a nagy balhé majd elmossa a különbséget Szlovákia és Magyarország között – dögöljön meg a szomszéd tehene is, ugye. Hát ez nem jött be, Szlovákia kis visszaesés után már vagy fél éve újra növekszik.)

Nem kellett viszont válság ahhoz, hogy reménytelen távolságba kerüljön tőlünk az euró bevezetése. A volt szocialista országok pénzügyi teljesítményének egyik legfontosabb mérőszáma, hogy mikor válnak alkalmassá a közös fizetőeszköz bevezetésére. A dolog a baloldali ciklus elején nem tűnt túl bonyolultnak: négy alapkritériumot kell teljesíteni mindössze, melyekből egy-kettő már meg is volt, és a többi is rohamtempóban javult. A trendek azonban valamiért megfordultak, és biztosak lehetünk abban, hogy nem külső okok miatt - hiszen a világgazdaság száguldott. Akkor viszont marad az, hogy valakik valamit itt csúnyán elrontottak.

Különösen fájó pont az államadósság kérdése: az euró bevezetésének feltétele ennek leszorítása az egyévi teljes nemzeti jövedelem hatvan százaléka alá. Világos képlet, és 2002-ben ennél már lényegesen jobban álltunk, közelebb az ötvenhez. A következő évek azonban gyors eladósodást hoztak - a világgazdaság tele volt fölösleges, befektethető pénzzel, Magyarországon pedig reaktiválták a médiában Fekete Jánost, a hetvenes-nyolcvanas évek legendás adósságcsinálóját, aki elmondta, hogy eladósodni nem kell félnetek, baromi jó lesz.

Nagyjából a 2006-os kampány idején léptük át a bűvös hatvanszázalékos határt, amelyre megszólalt néhány erőtlen ellenzéki vészcsengő. Visszhangja ezeknek az akcióknak nem volt, a profi szocialista politikusok a tévé élő adásában simán letagadták a tényt, egyúttal pedig megemlítették, hogy a probléma már csak azért sem létezik, mert az EU olyan nagy tekintélyű államaiban, mint például Olaszország, az adósság aránya eléri a száz százalékot.

Ez is tarthatatlan érvelés, hiszen adósság és adósság között bizony elég lényeges különbségek adódhatnak. Vegyünk példát a mindennapi életből: ha valaki felvesz egy tízmilliós kölcsönt, és abból vesz egy olyan gépet, amely havonta egymillió forintnyi eladható árut termel a számára, akkor ebből elég könnyen ki tudja majd fizetni a havi néhány százezres törlesztőrészleteket is. Ha viszont a felvett pénzből lakást vásárol, akkor máshonnan kell folyamatos jövedelmet szereznie ahhoz, hogy ezt a törlesztést teljesítse – ha a lakás értéke pedig időközben megnő, akkor később majd egyszer ebből a növekményből is extra pénzhez juthat. Ha pedig mind a tízmilliót elveri a kaszinóban, akkor valószínűleg menthetetlenül csődbe megy.

Márpedig Magyarország eladósodása a második és a harmadik eset keverékeként írható le: országunkat egy olyan, képzettség nélküli munkanélkülihez lehet hasonlítani, aki hitelből felépít egy óriási családi házat, ellátja azt minden általa elképzelhető luxussal, másodosztályú olasz csempével, a legdrágább IKEA-bútorokkal, majd kétszer háromsávos autópályát épít a kutyaólhoz, és metrót a nappali és a fürdőszoba közé. Eközben bőkezűen osztogatja a mások pénzét jótékony célokra, majd miután mindezzel megvan, csak néz, hogy most akkor miből lehetne adósságot törleszteni.

Gyurcsány Ferenc közlése alapján tudjuk ugyanis azt, hogy a 2002-2006 között beáramló extra hitelmennyiséget a kormány nagyobbrészt plusz nyugdíjak kifizetésére és autópályaépítésre fordította – két olyan terület, ami nem kimondottan a versenyképességet és a növekedést szolgálja, az ide fordított pénzek nem fialnak többletjövedelmet.

Pedig legalábbis az utóbbi nagyon alá volt támasztva színes térképekkel: ahol az autópálya, odamegy a befektetés, mutatták rajta. Pedig ellenpélda is volt bőven: a nagy sikersztorik – Írország, Szlovákia, és talán Romániát is ide lehet sorolni – szinte nulla autópályahálózattal jöttek létre. Elviselhetetlen a közlekedés ezeken a helyeken? Igen. Mégis száguldottak, mint a rakéta? Igen. Most viszont van rengeteg autópályánk, és van (volt) egy csomó hazamenekülő multicégünk. Persze néhány autópályaszakasz szerepe vitathatatlan: a budapesti körgyűrű például ilyen, azonnali drámai változást hozott a hiányzó keleti szakasz átadása a belvárosi forgalomban. De kérdés, hogy a szinte mindig üres, Horvátországba vezető M7-es vajon tényleg pótolhatatlan volt?

A nyugdíj ügye ma már nem kérdés, hiszen remélhető, hogy nem lesz többet olyan kormány, amely rendszeresen százmilliárdokkal több pénzt oszt ki politikai okokból, mint amennyi a kasszában erre a célra van.

Azt persze le lehet és le is kell szögezni – és ebben igaza van az érzékeny baloldali érvelésnek -, hogy a mai nyugdíjasok a maximálist is meghaladó tiszteletet érdemelnek azért is, mert övék a világtörténelem egyik legpechesebb generációja: életük nagyobb részét egy olyan, furcsán gusztustalan és természetellenes diktatúrában kellett leélniük, amelyhez sem térben, sem időben nem találunk hasonlót. És ezt a tiszteletet feléjük a mindennapi élet lehető legtöbb mozzanatában gyakorolnunk kell feléjük.

Anyagi kérdésekben azonban sajnos elő kell venni a régi vicc poénjának logikáját, a „járni jár, de nem jut” igazságát. A szocialista párt kormányzása belénk véste, hogy soha nem lehet, és nem szabad több nyugdíjat kifizetnünk, mint amennyi pénzünk van. A választás eredményeiből úgy tűnik, hogy az érintettek is értik: munkanélküli gyerekeik, unokáik nem fogják tudni őket eltartani.

Ez volt tehát 2002-2006, és a baloldali legendárium is egyetért ma már abban, hogy erre a szakaszra nem lehet büszkének tekinteni – a legendés „elkúrtuk” elhangzása nem hagy vitát efelől. Beindult azonban egyfajta mítoszgyártás arra vonatkozóan, hogy viszont a 2006 utáni szakasz már felelős gazdálkodást hozott, hiszen megteremtette a költségvetés egyensúlyát. Ez a szó, az egyensúly vált tehát új buzzworddé a baloldali közgazdasági beszédben – viszont legalább annyira hamis ez a megközelítés, mint az adósságé.

Ugyanis egyensúly és egyensúly között is jelentős különbség van, önmagában ez a fogalom szinte semmit nem jelent. Ha megnézzük egy koldus gazdálkodását, az is egyensúlyban van: az apróból összeszedett napi 500-1000 forint nem sokra elég, de ennél többet nem tud költeni (hiszen nem hitelképes). Ha az egyensúlyt figyeljük csak, abból még nem derül ki, hogy koldusok vagyunk-e vagy királyok.

A 2006-tól megteremtett egyensúly egy kizsákmányoló egyensúly volt: aki dolgozott, annak akkortól még több adót kellett fizetnie, az állami pénzek kezelői viszont nem voltak hajlandók takarékoskodni, a költségvetés főösszege évről évre összességében tovább növekedett. Ez a folyamat szinte kivégezte a gazdasági növekedést; a válság tulajdonképpen még jól is jött a kormánypártoknak, hiszen elfedte azt a tényt, hogy a 2008-ra beígért gazdasági növekedésnek az év első három negyedévében se híre, se hamva nem volt.

Gyurcsány méltatlanul elfelejtett, 2008 augusztusi dolgozatában, a válság előestéjén kifejtette ennek elméleti hátterét: szerinte a magyar társadalom ezekre az elosztási arányokra állt rá, a költségvetés márpedig akkora, amekkora, a szociális rendszer is épp a szükséges méretű, megtakarításra nincs lehetőség, mert sérül a szolidaritás, és összedől az ország.

Történelmileg is izgalmas, hogy egy ennyire éles tézisgyűjteményt ilyen gyorsan megcáfoljon az élet: Bajnai kormányának már kényszerből kellett meglépnie azokat a takarékossági lépéseket, amelyekre Gyurcsány nem volt hajlandó, és az ország mégis túlélte azokat. Sőt, Bajnai tevékenysége implicit módon még Orbán ellenzékben hangoztatott érveit is igazolta, hiszen úgy spórolt az állam költségein ezermilliárdot meghaladó mértékben, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj megvonásán kívül talán nem is volt igazán népnyúzónak tekinthető intézkedése.

Ezzel el is értünk egy újabb konstans baloldali mítoszhoz, az adócsökkentés lehetőségéhez. 2002 és 2008 között számtalanszor felvetődött, hogy Magyarországnak, versenyképessége fenntartása érdekében be kell szállnia a térségben kibontakozó adóversenybe. A szlovák és a román példából már esettanulmányaink is lehettek arra nézve, hogy rövid távon ugyan csökkennek a bevételek, de már egy-másfél év leforgása után túlnőhetnek az eredeti számokon, erőteljes plusz gazdasági növekedés kiváltása mellett.

A mainstream baloldali közgazdászok és a szocialista kormány viszont mindvégig azzal érvelt az adócsökkentés ellen, hogy nincs forrás az azonnali ezermilliárdos kiesés fedezésére. Ez nem volt igaz, ma már látjuk, többszörösen sem, hiszen egyrészt a Bajnai-példából látszik, hogy a költségvetésen belül is óriási összegek voltak megtakaríthatók, másrészt a 2002 és 2006 között beáramló hitelmennyiség (sokezermilliárdról van szó ugye) egy részét is erre fordíthattuk volna nyugdíjak meg autópályák helyett – és akkor most a gazdasági növekedésből beeső pluszpénzeinken építhetnénk osztályon felüli autópályákat, akár márványburkolattal.

Ehelyett azonban a tényhelyzet az, hogy IMF-hitel mentett meg bennünket az összeomlástól, és távoli országokban különféle hivatalnokai gondolkoztak afelől, hogy milyen adónemet lehetne még Magyarországon bevezetni. Ez semmiképp sem akkora pusztítás, mint egy vesztes háború, de békeidőben nehéz ennél megalázóbb helyzetbe kerülni.

http://gg.blog.hu/2010/04/27/mit_kaptunk_az_mszp_tol

 

Könyvismertető és aktualitások. A munka becsülete  /Ha valakit ilyesmi még érdekel..../ :

http://www.jovokep.hu/index.php?Video=12

 

 A MÉDIÁK HATALMA

„A képre kerülésért meghamisítják a valóságot, és ha a helyzet úgy kívánja, akkor ölnek is érte. Az ember által konstruált képek magát az embert veszélyeztetik. Az ember az információk 82-84%-át a látás segítségével sajátítja el. A természetes képek helyére azonban a mesterséges képek, a statikus képek helyére a dinamikus mozgóképek kerülnek. A film segítségével a múlt vagy akár a hipotetikus jövő is jelen idejűvé varázsolható, a jelenlegi állapot tetszés szerint variálható. A filmfajták jelentős része a manipuláció martaléka lett, másik része passzív képfogyasztókká degradálja a nézőket. A mozgókép hozzáfogott a történelem bekebelezéséhez. A lefényképezhetőség vált a történelem célkitűzésévé. Manapság háborúkat robbantanak ki csak azért, hogy a filmszalag rögzítse. Az éhségsújtotta övezetek megsegítése addig késleltethető, ameddig a CNN vagy más hírtelevízió nem jelzi, hogy adásra kész. A mozgókép tehát történelemcsinálóvá lépett elő. A nézők közvetített képek alapján értelmezik az eseményeket. A jelenlegi képrögzítő technikák mesterkéltté tesznek mindent, ami természetes. Az ember mindenevő, a média pedig mindent fogyaszthatóvá tesz számára.”  

(Török Gábor: A mozgóképek inváziója. In.: Életünk 1997/7)

---------------------------------------------------------------------------------------- 

 

Makovecz Imre az eladott árterekről, a sós puskáról és a földből kiásott román templomról



Az idén hetvenöt esztendős, súlyos betegen is dolgozó Makovecz Imre cigány falut épít azoknak a romáknak, akiknek a házát romba döntötte az árvíz. Vallja: a sporttól az egészségügyig mindent átszövő pénzuralomtól csak hozzáállásunk gyökeres megváltoztatásával lehet szabadulni. A világszerte elismert Makovecz Imre cége az elmúlt években tönkrement.

- Jól van?

- Nem vagyok jól.

- Jön-megy, lendületesen dolgozik...

- Hozzászoktam.

- Mikor beléptem ide, úgy éreztem, befogad az épület. Körülöttünk gombamód szaporodnak lakóparkok, irodaházak, áruházak, de azokban idegennek érzi magát az ember.

- Mert a diktatúra elidegenít.

- Diktatúrában élünk?

- A pénz ural mindent, ezt mindannyian tudjuk, miközben eljátsszuk a demokráciát. A közbeszerzési rendszer korrupt. Az kapja meg a munkát, aki a legtöbbet adja vissza a megrendelőnek. Aki megnyeri a pályázatot, olyan alvállalkozókat alkalmaz, akik a legtöbb pénzt adják neki vissza. Ez egyre rosszabb minőséget hoz. Az én szakmámban is érvényesül a pénzdiktatúra parancsa: vedd meg az újat, dobd el a régit! Ezért mind silányabb tárgyakat és eszközöket hoznak létre.

Például sorra építik be a műanyag ablakokat, amelyek teljes zártságot eredményeznek, így az épületek belül penészesek lesznek... öt év múlva a műanyag összevissza reped, s azt a funkciót sem képes betölteni, amit egy öreg faablak. A penészedés megakadályozására masinákat helyeznek el a homlokzaton, s mindez valakinek nagy haszonnal jár. A pénzuralom velejárója a számítógépes tervezés is, amely nagyon megváltoztatta az építészetet. Mert hogyan is néz ki eredetileg ez a dolog? Adottak a funkciók, a helyszín s az emberek, akiknek az épület készül. A létesítményről az építésznek átfogó víziót kell teremtenie, majd ezt lebontani részletekre. A számítógéppel való tervezés azonban ennek éppen fordítottja: a részletekből rakják össze az egészet, amely végül olyan lesz, ahogy a számítógépes program előírja. Az épületek a pénzpiac forgatókönyvei szerint készülnek, s a végeredmény majdhogynem közömbössé válik. Az a lényeg, hogy ki mennyi pénzt tud hazavinni.

- De miért nevezi ezt diktatúrának?

- Mert átsző mindent. Megjelenik a könyvkiadásban is. A kiadó csak annak a könyvét teszi ki a kirakatba vagy az újdonságok közé, aki ezért külön fizet. Azért nem látni a könyveimet a kirakatokban, mert én nem fizetek. A Londonban vagy Berlinben megjelent Makovecz-albumokat sem lehet látni a magyar könyváruházakban. Mostanában van dolgom az egészségügyi rendszerrel is. A kórházak kiszolgáltatottak a gyógyszergyáraknak, akik osztalékot fizetnek nekik bizonyos gyógyszerek alkalmazása esetén. Jelen van ez a szemlélet a sportban is. Az, hogy a bíró a világbajnokságon a felső kapufáról a gólvonalnál ötven centivel beljebb becsapódó labdára azt mondja: kapufa, ebben a világban szerintem nem azt jelenti, hogy a bíró hülye. Azt jelenti, hogy pénzért az egyik fél javára akarja eldönteni a meccset. Mert ez a világ így működik. S ha így működik, mit mondunk egy gyereknek, ha arra kíváncsi, miért kell élni, miért jött erre a világra. Pedig tőlünk várja a választ. A pénz korlátlan uralma mindent felszámol, ami az életet életté teszi. Még a Miskolc fölötti árvízkár is összefügg ezzel.

- Hogyan?

- Végigömlött a víz a völgyeken, és mindent elmosott, mert nem volt hová mennie. Ugyanis a Felsőzsolca melletti árteret, amelyet korábban lápos legelőként használtak, elzárták a víztől, és eladták a multiknak, akik teleépítették. Kíváncsi lennék, hogy aki eladta az árteret, milyen büntetést fog kapni ezért. Remélem, lesz ennek következménye itt, a földön is. A pénz hatalmi pozícióját meg kell változtatni. Ha ez nem sikerül, Magyarország teljesen leépül erkölcsileg, szellemileg és anyagilag. Az én cégem is emiatt ment tönkre.

- Tönkrement a cége?

- Hát persze. Gondolja el, befejezünk egy munkát, amelyen húsz-huszonöt alvállalkozó dolgozott, s mikor benyújtom a számlát, a végösszeg huszonöt százalékát ki kell fizetnem az államnak. És a megrendelő nem fizet. S mikor a második-harmadik ilyen történik, a vállalkozás tönkremegy. Tehetséges, fiatal építészeket el kellett küldenem emiatt.

- Mit lehet tenni?

- Hadd mondjak saját példát! Csíkszeredába katolikus templomot kellett terveznem. Mikorra odamentem, a plébános úr kirakott egy papundeklit, a tetejét felvágta, hogy abba lehessen pénzt bedobni a templomra. Láttam egy öregasszonyt, aki odament, a zsebkendőjét elővette, széthajtotta, és a lejecskéjét bedugta a dobozba. Rögtön tudtam, nem kérhetek pénzt. Mármost ha az ember ingyen dolgozik, pénzt ad. Az embereket ugyanis ki kell fizetni. Már épült a templom, mikor elterjedt a városban, hogy a Makovecz csak eljátssza Róbert bácsit, ugyanis az Orbán Viktortól zsebbe kapott harmincmilliót. Ezt elmeséltem Kairóban az akkori magyar nagykövetnek, aki korábban a titkosszolgálat egyik vezetője volt. Elnevette magát, azt mondta, ez a suttogó rágalmazás is titkosszolgálati munka. A világ ilyen. De akkor is a jó utat kell járni. Mert ez az út a világosság felé vezet. A másik meg a sötétség felé.

- Nincs középút?

- A legundorítóbb a világosság és a sötétség keveredése, a szürkeség. Annál az egyértelmű sötétség is jobb. A sötétség az ármányé. A világosság a megváltó Krisztusé. A kettőt összekutyulni nem szabad. Választani kell. Egy életünk van, nem lehet szórakozni. Én már a hetvenötödikben járok, nem vagyok egészséges, és a világosság útján akarok menni.

- Most min dolgozik?

- Erdélyben egymás után tervezem a templomokat. Egy kis kápolnát építek Mártélyra. A Felvidéken városok revitalizációjával foglalkozom, kemény politikai ellenszélben; de nem baj, ilyenkor eszembe jut, hogy megépült a kolozsvári református templom is. Tíz évig épült, s nem kaptunk engedélyt, míg az előtte húzódó úton el nem készült egy ortodox templom, de végül sikerült, Funar ide vagy oda. Most azonban elsősorban az árvízkárosultak érdekelnek. Jelentős részük cigány. Felsőzsolca fölött egész telepük volt, és vállaltam, hogy tervezek oda egy új cigány falut.

- Miért ezt a részt vállalta?

- Mert ez a legnehezebb. Ezt a szerencsétlen népet is a pénzuralom tette tönkre, nemcsak anyagilag, morálisan is. Gyerekoromban öreganyám azt mondta: csak az oláhcigány lop, de az is csak almát. A csősznek sós puskája volt: sódarabok voltak benne sörét helyett, és ha valakit seggbe lőtt, abba belement a só, ordított kegyetlenül, de nem lett nagy baja, Viszont megdagadt a seb, és nem bírt ráülni, úgyhogy meg lehetett találni később a tolvajt. Akkoriban még létezett cigány kovács, teknővájó, rézműves. Egy csomó foglalkozásuk volt, és vajdák vezették őket, vagyis működött a belső közigazgatási rendszerük. Mindezt azóta felszámolták, a kultúrájuktól is megfosztották őket, azzal a hazugsággal, hogy a cigány ugyanolyan, mint a többiek. Miért lenne ugyanolyan? Más a tradíciója, a gondolkodása, a temperamentuma. Mára szörnyű mélyre süllyedt a cigányság. Felsőzsolca táján elhordták a töltésekről a homokzsákokat, szigetet raktak belőle maguknak, generátorral áramot fejlesztettek, úgy nézték a nagy képernyős tévéjüket. Olyan gyors motorcsónakon közlekedtek, amelyet a rendőr nem bírt utolérni, és mikor eljött az este, az összedűlt házakat kifosztották. Persze ilyen esetekért nem kell vidékre menni. A napokban megállít a ház előtt egy ember, hogy fel tudnék-e váltani egy százast. Nyúlok a zsebembe, és mondom, hogy nincs. Erre azt kérdi: egy ezrest két ötszázasra? Találtam egy ötszázast, elővettem, mire kitépte a kezemből, beugrott a kocsijába, és elhajtott. Ott álltam megkövülten. Miféle ember ez? Miféle értékrendje van? Milyen úton jár? Hová tart? Hová süllyedt? Mit gondol a másik emberről? Akkor érzi magát embernek, ha sikerül becsapnia a másikat, nem pedig akkor, ha segít neki?

- Az új telep tükröz majd valamit az eredeti kultúrájukból?

- Még nem jutottunk odáig, hogy erről tárgyalhassunk. Mindenesetre a bodegáik helyett negyvennégy négyzetméteres házakat kapnak, amelyekben lesz szoba, konyha, fürdő, kamra, központi fűtés, gáz, víz, áram. De úgy fogjuk intézni, hogy a házak eladhatatlanok legyenek. Korábban ugyanis a Beregben rendszeresen megtörtént, hogy az új házat eladták, és megint csináltak maguknak egy bodegát.

- Mi a reménysége önmagával kapcsolatban?

- Hogy még egy darabig dolgozhatom.

- És aztán?

- Aztán meg kell halni.

- És aztán?

- Arról nincsenek konkrét információim. Csak arról, ami mögöttem van.

- Mi villan eszébe, ha visszagondol?

- Karácsony kilencéves koromban: az ostrom, amikor az oroszok körülvették Budapestet, és az Istenhegyi út huszonnyolc kerítésébe kapaszkodva, a ház lakóival együtt néztem, hogyan ég a királyi vár, égig érő lángokkal. Túléltem a Rákosi-rendszert, túléltem Biszku elvtárs vérengzését, álltam kivégzőosztag előtt. Amikor Konrád és Szelényi kidolgozta, hogy háromezer-háromszáz magyar faluból ezerháromszázat hogyan kell szerep nélkülivé tenni és megszüntetni, elindultunk a ma már halott barátaimmal, Beke Pállal, Varga Tamással és másokkal, gyáva tanácselnököket vittünk bátor tanácselnökökhöz, és faluházakat építettünk a pusztulásra ítélt településeken. Aztán Sevillában megépíthettem a magyarok pavilonját, és a japánok meg mindenféle népség ordítva rohant oda, amikor meghúztuk a harangokat, hogy megjöttek a magyarok. Mit akarhatnék még? Semmit. Én már másként látok, mint maga, aki élete teljében van. Élni persze jó, nagyon jó. Csak fájdalom ne legyen!

- A következő generációk mennyire képesek átvenni az értékközpontú szemléletet?

- Megint mondok egy példát az építészet területéről. A Kós Károly Egyesülés fenntart egy posztgraduális képzést, az úgynevezett vándoriskolát. Végzett építészeket veszünk fel, és aki bekerül, három és fél évig vándorol cégeknél, s ez idő alatt elsajátítja az értékközpontú szemléletet. A végén fel kell mutatniuk egy mestermunkát. Ma körülbelül ötvenen vannak Magyarországon, akik ezen keresztülmentek. Nem sok, de ha mindenki megteszi a magáét, akkor jutunk valamire.

- Hol kell kezdeni?

- Kezdje mindenki a saját gyerekénél! Ne hülyeségekkel etesse, hanem beszéljen neki arról, ha tud, hogy mit jelent a megváltás!

- Mit jelent?

- Nemcsak keresztény hittételt, hanem az ember belső életének a megújítását. Erre mindig, újra szükség van, és egészen egyszerű dolgokban nyilvánul meg. A Hargitától nyugatra, Csíkszeredától Barót felé található Vargyasról felhívott a nagytiszteletű úr, hogy van egy düledező fatemplomuk, tervezzek helyette valamit. Mondtam, ha ledöntik, szóljanak. Ledöntötték, és alatta XII. századi kora román templom alapjait találták. Mélyen leástunk: faragott kövek kerültek elő, rózsaablak, és még sok minden. Ezekből és sok új gondolatból meg az innen-onnan kapott adományokból megépítettük a református templomocskát. Amikor elkészült, és körülállták a szomszéd falvak népei is, s a templomkert tele volt emberekkel, és fölzengett az ének, hogy Tebenned bíztunk eleitől fogva, az olyan pillanat volt, amikor az ember csöndesen azt mondja magában: rendben van.

-------------------------------------------------------------------------------------

 

Figyelem!!

A most következő nyilatkozat a nyugalom megzavarására alkalmas a baloldali(nak tartott)  politikusok körében!  (Nem is meglepő a reakció, hisz minden tisztességes, becsületes korrekt dologtól irtóznak. Úgy gondolják, a hazudozás, az ország szétrablása nekik alapvető joguk /pl. BKV, sukorói telekspekulációk, csepeli szennyvíztisztító telep, tanácsadói szerző-dések, "tanulmányok" az adóforintjainkból,  stb., stb.  / és aljas üzelmeiket büntetlenül tehetik .) 

 

"Legyen béke, szabadság és egyetértés"

A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.

A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.

A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.

Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit.

Magyar Országgyűlés 2010.

 

 Van új jövőkép - a munka becsülete

 

 2010. Tusnádfürdő, Orbán Viktor beszéde.  Súlyos mondatok...

  Péntek8  - Orbán Viktor stúdióbeszélgetés: 

 

 

 

Most pedig Fábry Sándor  fantasztikus négysorosa  "Ferenc tesvér" születésnapjára: 

 

MICSODA KORMÁNYZÁS 

NINCS EGY ROSSZ ÉV KÖZTE

ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK 

A LEGNAGYOBB ÖSZÖDI BÖSZME 

 

 

Részlet egy orvos internetes leveléből:

"... De az igazságot  tudnunk kell. Vajon miért nem kéri ki Molnár Lajost, Horváth Ágnest és korábbi főnöküket, Kóka Jánost vagy Gyurcsány Ferencet a hágai Nemzetközi Bíróság, ahogy Milosevicset korábban és most az elfogott  Karadzsicsot kikérte a srebrenicai mészárlás miatt - mondja sok elkeseredett magyar ember. Nem lehet kikérni őket, ők egyszerűen csak felelőtlenül, gőgösen viselkedő politikusok, akik nem hallgattak a szakmai szervezetekre, és akik nagyon-nagyon sok magyar embernek okoztak szörnyű kárt, halált.  ... "

 

!!

           Egyébként ha mélyebben meg akarja ismerni a jelenleg a világban tapasztalható problémák okait, eredetét és azok kitervelőit,  generálóit,  haszonélvezőit,  akkor feltétlenül (!!!!) olvassa el a   " CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEI " -t !!!!  Szinte mindenre választ, magyarázatot kap !!   Meg fog döbbenni!!

 !!

 

2012. 03. 13-án megnyírbálták a magyar kohéziós alapokat, így büntetve Magyarországot.
A szavazás:
 
"Az MTI kormányzati forrásból úgy értesült, hogy a keddi, uniós pénzügyminiszteri ülésen "Magyarország mellett állt ki" Románia, Bulgária, Svédország, Nagy-Britannia, Lettország, Litvánia, Csehország, Ausztria és Spanyolország, "Magyarország ellen foglalt állást": Németország, Franciaország, Szlovákia, Finnország és Dánia.
 
 (MNO.hu) "
 
 

 A bankok továbbra is átvernek minket...

 

 Teljes nyereségét kivitte a NOKIA !!

 

 

 Vissza az előző lapra: MAFFIÓZÁS

 vagy

Vissza a főoldaéra

 

Website counter