Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Próféciák a végidőkre

 

V. századból: Az ANTIKRISZTUS eljövetele (Adventje). Szent Nilus jövendölése
(forrás: fatimacrusader.com. 1996. Crusader 53 p 60.
az angol eredeti linkje: fatimacrusader.com/cr53/cr53pg60.asp])

 

Tudva, hogy Szent Nilus (az idősebbik) alig ismert az Egyházban, elsőnek röviden összefoglalom az életét Katolikus Enciklopédia 1911-es kiadása alapján: 
     Szent Nilus Aranyszájú Szent János számos tanítványának és buzgó védelmezőjének egyike volt. A konstantinápolyi udvar egyik tisztje volt, nős, két gyerekkel. Mikor Aranyszájú Szent János volt a pátriárka – még száműzetése előtt (398-403) – elküldte Nilust az Írások tanulmányozására és az áhítatosság gyakorlására. Szent Nilus elhagyta a feleségét és az egyik gyermekét, és a másikkal, Theodulos-szal elment a Sinai hegyre, ahol mindketten szerzetesek lettek. Eleusa püspök mind Szent Nilust, mind a fiát pappá szentelte. Az anya és a másik fiú szintén a vallásos életet választotta Egyiptomban. 
     A Sinai kolostorban élő Szent Nilus a keleti egyházban jól ismert személy lett; írásai és levelezései által fontos szerepet játszott korának történelmében. Úgy ismerték őt, mint teológust, Biblia-tudóst és aszketikus írót, így mindenféle ember, a császártól lefelé, megkereste írásban a tanácsaiért. Az ő számtalan művében, beleértve a tetemes mennyiségű levelezését is, leleplezte az eretnekségeket, a pogányságot, a visszaéléseket a tanításban és a bűntettekben, az aszketizmus szabályaiban és alapelveiben, különösen a vallásos élet alapelveiben. Figyelmeztette és megfenyegette minden félelem nélkül a magas állású embereket, az apátokat és a püspököket, a kormányzókat és a hercegeket, még a császárt is. Levelezésben volt Gaina-val, a gótok vezetőjével, törekedve arra, hogy az térjen meg az arianizmusból. Erőteljesen leleplezte a császár és udvaroncai általi üldöztetését. 
     Szent Nilus az ötödik századi aszkétikus irodalom egyik vezető személyisége volt. Ünnepe november 12-én van a keleti naptár szerint; megemlékeznek róla a Római Mártírológiumban is, ugyanazon a napon. Szent Nilus valószínűleg 430 táján halt meg, mivel nincs bizonyíték arra, hogy azután is élt.

Íme Szent Nilus próféciája:

1900 után, a XX. század közepe táján, az ebben az időben élő emberek felismerhetetlenné válnak. Amikor közeledik az Antikrisztus eljövetele, zavaros lesz az emberek értelme az érzéki szenvedélyektől, és a becstelenség és a törvénytelenség egyre erősebb lesz. Akkor a világ felismerhetetlenné válik. Az emberek megjelenése megváltozik, és lehetetlen lesz megkülönböztetni a férfiakat a nőktől a ruházkodásban és a hajviseletben a szemérmetlenségük miatt. Ezek az emberek kegyetlenekké válnak, és olyanok lesznek az Antikrisztus kísértései miatt, mint a vadállatok. Nem lesz bennük tisztelet a szülők és az öregek iránt, a szeretet el fog tűnni, és a keresztény lelkipásztorok, püspökök és papok hiú emberek lesznek, teljesen elvesztve a jobb kéz és a bal kéz megkülönböztetését. Abban az időben a keresztények és az Egyház erkölcsei és hagyományai megváltoznak. Az emberek felhagynak a szerénységgel, és a kicsapongás fog uralkodni. A hazugság és a kapzsiság nagy méreteket fog ölteni, és így nagy szomorúság éri majd azokat, akik vagyonokat halmoznak fel. Bujaság, házasságtörés, homoszexualitás, titkos cselekedetek és gyilkosság fog uralkodni a társadalomban.

Abban az időben a nagy bűnöknek és a kicsapongásoknak köszönhetően a népek meg lesznek fosztva a Szentlélek kegyelmeitől, melyeket a keresztségben kaptak, és a bűntudattól is. 
Isten egyházai meg lesznek fosztva az istenfélelemtől és a jámbor lelkipásztoroktól, és a világon a keresztények szomorúsága állandósul abban az időben; sokan elvesztik teljesen a hitüket, mivel senkitől sem lesz lehetőségük meglátni a tudás fényét. 
Akkor elhagyják a világot, és szent menedékekben keresik a lelki szenvedéseiknek a megvilágítását, de mindenhol akadályokba és kényszerhelyzetekbe fognak ütközni.

És mindez abból a tényből fakad, hogy az Antikrisztus akar lenni az úr mindenekfelett, az egész világ uralkodója akar lenni, csodákat és fantasztikus jelenségeket fog produkálni. Romlott bölcsességet fog adni egy boldogtalan embernek úgy, hogy az fel fog fedezni egy olyan utat, amelyen beszélgetést tud majd folytatni egy másik emberrel a föld egyik végéből a másikig. Abban az időben az emberek úgy tudnak majd repülni a levegőben, mint a madarak, és leereszkednek a tenger fenekére, mint a halak. És amikor mindezt elérték, ezek a boldogtalan emberek kényelemben fognak élni anélkül, hogy tudnák ezek a szegény lelkek, hogy ez az Antikrisztus csalása. És az istentelenek! – A tudásuk tele lesz hiúsággal, fel fognak hagyni a jó úttal, és az embereket arra vezetik, hogy elveszítsék az Isten létében és a Szentháromságban való hitüket. 
     Akkor a végtelenül jó Isten látja az emberi faj bukását, és megrövidíti azokat a napokat azon kevesek kedvéért, akik még megmenekültek, mivel az ellenség még a kiválasztottakat is kísértésbe akarja vinni, ha az lehetséges. Akkor a büntetés kardja hirtelen megjelenik, és megöli a hitehagyottat és az ő követőit.

XIV. századból (1303-1373): Svéd Szent Brigitta
(forrás: fatimacrusader.com. Crusader 77. p 22. – Részlet)

A 2000. év előtt 40 évvel a Sátán szabadjára lesz engedve, hogy megkísértse az embereket. Amikor úgy látszik, hogy minden elveszett, Isten hirtelen megálljt parancsol a gonosz lelkeknek. Annak a jele, hogy ez mikor fog bekövetkezni, az lesz, amikor a papok felhagynak a szent kötelességeiknek a teljesítésével, és civil ruhába fognak öltözni, és az asszonyok úgy öltöznek, mint a férfiak, és férfiak pedig úgy, mint a nők.

XVI. századból: A Maria Laach-i monostorban
(forrás: crystalinks.com/bible.html – Részlet)

A XX. század halált és rombolást, az Egyháztól való aposztáziát, viszályt a családokban, a városokban és a közigazgatásban fog hozni; ebben a században három nagy háború lesz néhány évtizedes közbeeső időkkel. Egyre pusztítóbb és véresebbek lesznek, és nemcsak Németország lesz romhalmazzá, hanem végül is Kelet és Nyugat minden állama.«

Németország rettenetes vereségét követni fogja a következő nagy háború. Nem lesz elég ennivaló a népek számára, és nem lesz takarmány az állatoknak. Emberi kezek okozta mérgező felhők fognak alászállni és elpusztítanak mindent. Az emberi elméket őrület fogja megtámadni és elfoglalni.

XVII. századból: Mariana de Jesus Torres nővér
(forrás: crystalinks.com/bible.html – Részlet)

Mariana de Jesus Torres anya (1563-1635) koncepcionista nővér volt, aki Spanyolországból az Új Világba utazott 13 éves korában azért, hogy segítsen megalapítani Quitóban a ferences rendhez tartozó Szeplőtelen Fogantatás Királyi Zárdáját. Az Ég sok különleges keggyel tüntette ki őt, ugyanis ennek a kiválasztott léleknek megadatott megismerni sok jövőbeli eseményt, különösen az Egyháznak a mi korunkbeli helyzetét. Néhány prófécia, melyet az Égtől kapott, s melyek a mi időnkre vonatkoznak, s melyek tökéletesen egybe csengenek azokkal a próféciákkal, melyeket Miasszonyunk Fatimában, 1917-ben közölt a látnok gyermekekkel.

Az Our Lady of Good Success (a Jószerencse Asszonya) egyházilag jóváhagyott jelenésében, mely 1634. február 2-án történt, az Istenanya a következőket mondta Mariana de Jesus Torres anyának: (A képen a Quitó-i Our Lady of Good Success-szobor)

A XIX. és a XX. század az eretnekség és az erkölcsi zűrzavar kora lesz. Maroknyi hithű ember marad csak, hogy harcoljon „a tisztátalanság lelkével, amely szennyes áradatként fogja elárasztani az utcákat, a tereket és a nyilvános helyeket”. Papi hivatások vesznek el, apácák hagyják ott közösségüket és a hívők kimondhatatlan szenvedéseket fognak kiállni. Sötétség ereszkedik az Egyházra, és a Sátán hatalmat nyer a hitetlenek, különösen a gazdagok felett, akik olyan önzővé válnak, hogy megtagadják a növekvő gonosz elleni harc anyagi támogatását.

»A Legszentebb Szentháromság megerősítette az én Királynőm [a Szent Szűz] óhaját, megerősítvén, hogy Isten megáldja mindazokat, akik támaszával és segítségével hozzájárulnak a Szent Szobor elkészítéséhez, és mindazokat, akik segítenek az „Our Lady of Good Success” tiszteletét elterjeszteni évszázadokon át, ismertté téve az eredetét és ezeket a jelenéseket, melyek a XX. századra vonatkoznak. Ez lesz az ideje a szokások nagy romlásának. A Szent Szabályok megszentelt szentségét nevetségessé teszik, elnyomják és megvetik, s mialatt ezt teszik, az emberek megvetik és bemocskolják Isten Egyházát, sőt Istent magát is, akit az Ő papjai képviselnek. A démon megpróbálja üldözni az Úr szolgáit minden lehetséges módon.«

»A Sátán átveszi a hatalmat a Földön a hitetlen ember tévedése által, aki fekete felhőként fogja elsötétíteni a Szent Fiam Legszentebb Szívének szentelt világ egét. Ennek a világnak, mivel utat engedett mindenféle gonoszságnak, sokfajta büntetésen kell keresztülmennie: katasztrófákon, éhínségeken, háborúkon, hitehagyáson és számtalan lélek elvesztésén. Rettenetes háború jön, amelyben papok és istenfélők vére fog folyni, s ez fogja szétkergetni az Egyház szabadságának ragyogó hajnalát beárnyékoló fekete felhőket.
     Az az éjszaka olyan szörnyű lesz, hogy úgy tűnik, a gonoszság győzedelmeskedik. Akkor jön el az én időm: Meghökkentő módon fogom eltiporni a Sátán büszkeségét. Talpam alá vetem őt, és a pokol mélységébe láncolom, s így végre megszabadul kegyetlen zsarnokságától az Egyház és a világ.«

»A 19. század végén és a 20. század nagy részében különféle eretnekségek fogják virágkorukat élni a világon. A hit értékes fénye kihuny a lelkekben a csaknem teljes erkölcsi romlás miatt; azokban az időkben nagy fizikai és erkölcsi csapások lesznek úgy az egyéni, mint a nyilvános életben. 
     Azok a lelkek, akik kis számban, de megtartják a hitet és gyakorolják az erényeket, kegyetlen és elmondhatatlan szenvedéseken mennek keresztül; a hosszú, elnyújtott vértanúságuk által sokan közülük eljutnak a halálukig a szenvedésük nagysága miatt, és ezzel mártírokká lesznek, mivel életüket adják az Egyházért és a hazáért. 
     Megmenekülni ezen eretnekségek szolgaságából nagy akaraterőre lesz szükség, állhatatosságra, bátorságra és az Istenben való nagy bizalomra. Ezek mindegyike az Isten Fiának kegyelemteljes ajándéka lesz azok számára, akiket Ő kiválaszt a helyreállítás munkájára. Eljön az az idő, amikor minden elveszve és megbénítva látszik, és éppen akkor jön a teljes újjáépítés boldog kezdete.«

»Az összes társadalmi osztály feletti ellenőrzés elérése által a szekták igyekeznek behatolni – nagy ügyességgel – a családok szívébe, hogy elpusztítsák még a gyerekeket is. A gyermekkor ártatlansága csaknem eltűnik. Így a papi hivatások is eltűnnek; ez egy igazi csapás lesz. A papok elhagyják a szent kötelességeiket, és letérnek arról az útról, melyet az Úr jelölt ki számukra. Ekkor az Egyház sötét éjszakán megy keresztül a Főpap és atya hiánya miatt, hogy vigyázzon rá szeretettel, gyengédséggel, erővel és okossággal, és nagyszámú pap fogja elveszíteni Isten lelkét. Így nagy veszélynek teszik ki a lelküket.«

»És szétoszlatni ezeket a fekete felhőket, meggátolni az Egyház szabadságának ragyogó hajnalát, egy szörnyű háború fog kitörni, melyben a papok és a hívők vére fog folyni. Ez az éjszaka olyan szörnyű lesz, hogy a gonoszság fog győztesnek látszani. Akkor jön el az én időm: meghökkentő módon elpusztítom a Sátán büszkeségét, lábam alá vetem, leláncolom a pokol mélységébe, megszabadítom végül is az Egyházat és az országot az ő kegyetlen zsarnokságától.«

»Szívem szomorú a küszöbönálló pusztulásra ítélt világban bekövetkező sok szenvedés miatt. Isten haragja közel van. A világ hamarosan meg lesz büntetve nagy csapásokkal, véres forradalmakkal, szörnyű hurrikánokkal, valamint a folyók és a tengerek kiáradásával. A világban nagy felfordulás lesz egy új és sokkal szörnyűbb háborúban. A leghalálosabb fegyverek el fogják pusztítani a népeket és a nemzeteket. A föld diktátorai, ördögi szakemberek, lerombolják a templomokat és megszentségtelenítik az Oltáriszentséget, és elpusztítják a számunkra legértékesebb dolgokat. Ebben az istentelen háborúban sok olyan fog elpusztulni, melyeket az emberi kéz megalkotott. 
     Felhők tűzvillámokkal az égen, és tűzviharok fogják sújtani a világot. A szörnyű istencsapás, melyet sohasem tapasztalt az emberiség a történelme folyamán, hetven órán át fog tartani. Az istentelen emberek el lesznek pusztítva, és le lesznek törölve a föld színéről. Sokan el fognak veszni, mert megátalkodnak a makacs bűnösségükben. És ezután látható lesz a világosság hatalma a sötétség felett. Egyes nemzetek megtisztulnak, míg mások teljesen el fognak tűnni.«

1824-ből: Emmerich Katalin
(forrás: Látnok. (Emmerich-1) 215-216.)

Hallottam, hogy Lucifer (ha nem tévedek) ötven vagy hatvan évvel a Kr. u. 2000. év előtt egy időre ismét szabadon lesz bocsátva. Sok más számadatot elfelejtettem. Több más elkárhozottat még előbb szabadon fognak engedni az emberek büntetésére és kísértésére. Napjainkban, úgy vélem, megtörtént néhányuknak szabadon bocsátása, másoké a mi időnk után fog bekövetkezni.

1884. október 13-án: XIII. Leó pápa látomása

Ralph Martin beszámolója
(forrás: Mit mond a Lélek. 30.)

Ezek közé tartoznak azok a beszámolók, melyek XIII. Leó pápa látomásáról szólnak, melyben épp e (XX.) század kezdete előtt nem sokkal részesült. A történetet a pápa több bizalmas embere, elsősorban a hozzá közelálló bíborosok hagyták ránk. Míg a beszámolók egyes részletei eltérnek, a lényeg egyértelmű és minden beszámolóban azonos. Egyszer, amikor a Vatikánban éppen valamely liturgikus esemény befejezésénél tartott a XIX. század végén, XIII. Leó pápa hirtelen egy pontra szögezve tekintetét, megmerevedett. Később közeli munkatársainak elmesélte élményét. Az Úr megengedte neki, hogy fültanúja legyen a Sátán és az Úr között zajló beszélgetésnek. A párbeszéd Jób könyvének arra a részletére emlékeztetett, amelyben a Sátán és az Úr Jób megkísértéséről tárgyal. A Sátán kijelentette, hogy ha elegendő hatalma lenne, és elegendő idő állna rendelkezésére, képes lenne elpusztítani az Egyházat. Isten megengedte a Sátánnak, hogy a huszadik század nagyobbik részével rendelkezzen, vagyis ezt az időszakot kapta a Sátán arra, hogy különleges próbatételnek és kísértésnek vesse alá az Egyházat. Azt követően viszont hatalma ismét korlátozva lesz. Ennek a látomásnak köszönhető aztán, hogy XIII. Leó pápa elrendelte egy Szent Mihály arkangyalhoz intézett különleges könyörgés elmondását minden egyes csendes szentmise végén, az egész világon. Ez a gyakorlat a II. Vatikáni Zsinatig fennállt, és a liturgikus reform törölte el.

Dr. Török József így számolt be erről az eseményről
Hatalmas munkásságának egyik ösztönzője lehetett az a magánkinyilatkoztatás, amiről ő maga igyekezett hallgatni, és élete során környezete sem beszélt. Az egyházi tanítás szerint a magánkinyilatkoztatás, még ha egy pápa kapja, akkor sem ad hozzá semmi újat a hitletéteményhez; következésképpen el is lehet utasítani. A tisztelet, és az elmúlt évszázad, s különösen a két világháború sok-sok keserű tapasztalata mégis azt sugallja, hogy érdemes megismerni XIII. Leó rendkívüli élményét.

A Vatikán egyik kápolnájában 1884. október 13-án a pápa szentmisét mondott, majd a mise végén már éppen távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsője előtt. Nagyjából tíz percig úgy állt ott, mintha önkívületbe esett volna, arca hamuszürkévé változott. Miután fölocsúdott a sajátos állapotából, a jelenlévőkhöz nem szólt semmit, hanem rögtön dolgozószobájába sietett. Ott íróasztalhoz ülve megfogalmazta azt a híres, Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádságot, amelyet a liturgikus reformig [II. Vatikáni Zsinat] minden csendes mise végén, minden pap térden állva elimádkozott.

A három Üdvözlégy és a Salve Regina (Mennyországnak királynéja) elimádkozását a következő két könyörgés követi: 
     – Könyörögjünk! Úristen, erőnk és oltalmunk, hozzád kiáltó népedre kegyesen tekints le, és a dicsőséges és Szeplőtelen Szűzanya, Mária, az ő jegyese Szent József, Szent Péter és Pál apostolok és minden szentek közbenjárására könyörgéseinket, melyeket a bűnösök megtéréséért, az Anyaszentegyház szabadságáért és fölmagasztalásáért hozzád intézünk, kegyesen és irgalmasan hallgasd meg. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. 
     – Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket harcainkban; a Sátán gonoszsága és incselkedése ellen légy oltalmunk. Parancsoljon neki az Isten, esedezve kérjük, és te, égi seregek Fejedelme, a Sátánt és más gonosz szellemeket, kik a lelkek veszedelmére törnek e világon, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozatra. Ámen. 
     És végül: Jézus Szíve! Irgalmazz nekünk! (háromszor)

Amikor a pápát bizalmasai a történtekről kérdezték, csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy két hang – egyik jóságos, másik gonoszsággal telített – között szóváltást hallott, amelyet a sátánian gonosz hang így kezdett: „Képes vagyok Egyházadat elpusztítani!”

Ismeretlen szerző beszámolója
(forrás: crystalinks.com/bible.html)

1884. október 13-án éppen befejezte egy szentmise bemutatását a Vatikán egyik magán-kápolnájában, s amint ott állt az oltár lábánál, hirtelen hamuszürkévé vált az arca, és a padozatra esett. Néhány perc elteltével, mialatt mintha kómába esett volna, újra éledt és a körülötte levőknek ezt mondta: „Oh, micsoda szörnyű látványban volt részem!”

Don Gabriele Amorth beszámolója
(forrás: Egy ördögűző tapasztalatai. 38-41.)

Az Ephemerides Liturgicae c. folyóirat 1955. évi számának 58-59. lapjáról idézem: 
     P. Domenico Pechenino így ír erről: „Nem emlékszem pontosan, melyik évben történt. Egy reggel Őszentsége XIII. Leó pápa szentmisét mondott, és utána egy másikon is részt vett hálaadásképpen, szokásához híven. Egyszercsak azt látták a jelenlevők, hogy hirtelen felemeli a fejét, és merően néz valamit a misét mondó pap feje fölött. Úgy nézte, hogy szempillája sem rebbent, pillantásában ijedtség és csodálkozás látszott, arcszíne és arckifejezése elváltozott. Valami furcsa esemény ment benne végbe. 
     Végül, mintegy magához térvén, gyengéd, de energikus kézmozdulatot tett, majd felkelt. Látták, hogy elindul dolgozószobája felé. Kísérete aggódva, feszülten ment utána, hogy érdeklődjön tőle: Szentatya, talán nincsen jól? Szüksége van valamire? De ő azt felelte: Semmi, semmi. Egy félóra múltán hívatta a Szertartások Kongregációjának titkárát, és egy lapot nyújtott át neki, meghagyva, hogy nyomtassák ki, ami rajta áll, és juttassák el a világ valamennyi megyéspüspökének. Hogy mit tartalmazott az a lap? Azt az imádságot, amelyet a csendes szentmise végeztével, a hívekkel együtt, Máriához mondunk, valamint azt a lángoló könyörgést a mennyei seregek fejedelméhez, amelyben kérjük az Urat, hogy űzze vissza a Sátánt a pokolba. 
     Ebben az iratban az is benne állt, hogy ezt az imádságot térden állva kell elimádkozni. A fentiek, amint azt a La settimana del clero (Papi hetilap) c. folyóirat is közölte az 1947. március 30-ai számában, nem hivatkoznak semmilyen forrásra, ahonnan a történetet merítették. Ellenőrizhető viszont az a szokatlan mód, ahogyan 1886-ban a megyéspüspökökön keresztül elrendelték az imádság elmondását. P. Pechenino beszámolóját megerősíti Nasalli Rocca bíboros hitelt érdemlő tanúságtétele is, aki 1946-ban, Bolognában közreadott nagyböjti pásztorlevelében így vall erről: 
     „XIII. Leó maga írta ezt az imát. Annak a kifejezésnek, miszerint (az ördögök) a lelkek vesztére körüljárnak a világban, történelmi magyarázata van, amelyet többször is elbeszélt nekünk a Szentatya személyi titkára, Monsignore Rinaldo Angeli. XIII. Leó valóban látta, hogy a pokol szellemei az örök város (Róma) felett gyülekeznek. E tapasztalatból származott ez a könyörgés, amelyet az egész Egyházzal el akart imádkoztatni. Ezt az imát hatalmas, zengő hangon mondta ő maga mindig: többször is hallhattuk a vatikáni bazilikában. És ez még nem minden, hiszen sajátkezűleg írt egy exorcizmust (ördögűző imát) is, amelyet a Római Szertartáskönyv tartalmaz (az 1954-es kiadás XII. kötete III. fejezetében, a 863. és az ezt követő oldalakon). Azt ajánlotta a püspököknek és papoknak, hogy mondják el gyakran ezt az imát egyházmegyéjükben, illetve plébániájukon. Ő maga igen gyakran elmondta a nap folyamán.”

Érdekes észrevennünk egy másik tényt is, amely tovább növelheti a misék után egykor elmondott imádság értékét. XI. Pius pápa kívánsága az volt, hogy ezekben az imádságokban különösképpen Oroszországért könyörögjenek (1930. június 30-ai allokúció). Ebben a beszédében, miután felhívta a hívek figyelmét az Oroszországért végzendő imádságra Szent József pátriárka ünnepe alkalmából (1930. március 19.) és beszélt az oroszországi vallásüldözésről, a következőkkel zárta mondandóját: 
     „Azért, hogy mindenki különösebb fáradság és kényelmetlenség nélkül bekapcsolódhasson e szent keresztes háborúba, elrendeljük, hogy azt az imádságot, amelyet boldogemlékezetű elődünk, XIII. Leó pápa rendelt elmondani a papoknak és híveknek a csendes szentmise után, e különös intencióra, vagyis Oroszországért végezzék. Erről a püspökök, a világi és szerzetes papság tájékoztassák a népet és mindazokat, akik jelen vannak a szent áldozaton, és ne mulasszák el a fentieket gyakran emlékezetükbe idézni.” (Civilta Cattolica, 1930. III. kötet.)

Mint láthatjuk, a Sátán borzasztó jelenlétére világosan figyelmeztettek a pápák, XI. Pius intenciója pedig szívén találta azokat a hamis tanokat, amelyek a mi századunkban terjedtek el, és amelyek a mai napig mérgezik nemcsak a nép, hanem egyes teológusok szívét is. Ha azután XI. Pius rendelkezéseit nem tartották be, ez azoknak a vétke, akikre a végrehajtást rábízták. E rendelkezések mindenesetre tökéletesen kiegészítették azokat a karizmatikus eseményeket, amelyeket az Úr Fatimában az emberiségnek ajándékozott, bár ezektől teljesen független volt. Akkor Fatima ismeretlen volt még a világ előtt.

XIX. századból: John Henry Newman (1801-1890)
(forrás: Newman-breviárium. PPKE – 219.)

Támadásra indul-e az Istentől való egészen feltűnő eltávolodás következtében Krisztusnak és Egyházának ellensége? És nincs-e okunk félni, hogy éppen napjainkban van fokozatosan készülőben, terjedőben és előretörőben valami ilyen aposztázia? Nem törekednek-e csaknem mindenhol a világon, különösen éppen napjainkban, szinte szakadatlanul itt és ott, ezen vagy azon a helyen jobban vagy kevésbé feltűnően vagy feltűnés nélkül, a legszembeötlőbben és ijesztőbben azonban éppen a legcivilizáltabb és leghatalmasabb országokban, – nem törekednek-e a vallás nélkülözhetővé tételére? Nem hirdetik-e egyre jobban, hogy a nemzetnek, mint olyannak, semmi köze sincs a valláshoz, hogy az mindenkinek pusztán saját lelkiismereti ügye? Ez pedig azt jelenti, hogy hagyjuk kiveszni az igazságot a világból anélkül, hogy törekednénk megőrizni a mi időnkben és továbbadni az utánunk következőnek. 
     Nem törekednek-e erőteljesen és egyformán az összes országokban arra, hogy megfosszák hatalmától és kiforgassák helyzetéből Krisztus Egyházát? Nem igyekeznek-e lázasan és állandó tevékenységgel a közügyekben a vallás szükségességének eltüntetésére? Így az eskü kiszorításának megkísérlése által azzal az ürüggyel, hogy nagyon szent a mindennapi élet ügyeihez, ahelyett, hogy nagyobb tisztelettel és nagyobb illendőséggel való alkalmazásáról gondoskodnának? 
     Nem kísérlik-e meg a vallás nélküli nevelést, vagy ami vele egyértelmű, az összes vallási előírások fokozatos megszüntetését? Nem kísérlik-e meg a mértékletességnek és a belőle származó erényeknek vallás nélküli, pusztán a hasznosság elveire épülő egyesületek útján való elérését? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami rendszabályok és törvények rendelkezéseinek céljává és irányítójává? 
     Nem kísérlik-e meg, hogy megfosszák a Szentírást más magyarázatokat kizáró egyedüli értelemjelentésétől, s nem népszerűsítik-e azt a gondolatot, hogy százféleképpen egyformán jól értelmezhető, vagyis más szavakkal, hogy egyáltalában nem értelmes dolog, holt betű és mellőzhető? Nem kísérlik-e meg teljesen kiküszöbölni a vallást, amennyiben külső vagy tárgyi, amennyiben előírásokban jelentkezik vagy írott szavakkal kifejezhető? Nem akarják-e belső érzelmeinkre korlátozni és így figyelembe véve, hogy érzelmeink mennyire változékonyak, tünékenyek, nem kísérlik-e meg ténylegesen a vallás kiirtását?

Bizonyos, hogy napjainkban a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén rendezi csapatait, szervezkedik, intézkedik, Krisztus Egyházát mintegy hálóba zárja és előkészíti az utat az általános elszakadásra tőle. Megszüli-e vajon ez a nagy aposztázia az Antikrisztust, vagy pedig halasztódik-e ez még, amint késedelmeskedik már oly régen, nem tudjuk; azonban mindenesetre a Sátántól ered és a halált leheli ez az aposztázia összes jeleivel és eszközeivel. 
     Távol legyen mindannyiunktól, hogy azokhoz a balgákhoz tartozzunk, akik a minket körülfogó hálóban fennakadnak! Távol legyen tőlünk, hogy megtévesszenek a szép ígéretek, melyekbe a Sátán elrejti kétségtelenül mérgét! Azt gondoljátok, oly ügyetlen a mesterségében, hogy nyíltan és világosan kér titeket a csatlakozásra az Igazság elleni hadjáratában? Nem; csalétekkel kínál, hogy megkísértsen. Ígér polgári szabadságot, ígér egyenlőséget, ígér jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését, ígér reformot. Ezeken az utakon titkolja el előttetek műve természetét, melybe be akar titeket fogni, megkísérel titeket világi és egyházi elöljáróitok ellen megnyerni. Vagy ígért felvilágosultságot – kínál ismeretet, tudományt, bölcseletet, kínálja a látókör kitágulását. 
     Gúnyolódik az elmúlt időkön, gúnyolódik minden intézményen, mely tiszteli a múltat. Sugallja, hogy mit mondjatok, és azután hallgat rátok, dicsér és bátorít. Azt mondja, hogy emelkedjetek fel a magasba. Megmutatja, hogyan válhattok mintegy istenekké. Aztán kacag, tréfálódzik és bizalmas lesz veletek; kezeteknél fog, ujjait a tiéitekbe kulcsolja, megragadja és azután az övéi vagytok.

A régi római birodalom nem a múlté. A Sátán, ha meg van kötve, csak egy időre van leláncolva; a jó és gonosz harca nem fejeződött be.

XX. század eleje: Szent X. Pius pápa
(forrás: crystalinks.com/bible.html)

A Ferencrendi Nagykáptalan pápai audienciáján, 1909-ben, Szent X. Pius pápa láthatóan transzba esett. Az ott jelenlevők mozdulatlanok lettek és csendben maradtak. Néhány perc múlva Pius kinyitotta a szemét, felkelt a székéből, és felkiáltott: „Amit én most láttam, az szörnyű volt! Az egyedüli leszek, vagy lesz még utódom? Ami azonban bizonyos, az az, hogy a Pápa el fogja hagyni Rómát, és mialatt elhagyja a Vatikánt, át kell mennie a papjai holttestein keresztül!” És figyelmeztette a szemtanúkat: „Ne mondják el senkinek sem ezt, amíg én élek.” 
     Nem sokkal a halála előtt Piusnak volt egy másik látomása is. „Láttam az egyik utódomat, egy hasonló nevűt, aki a barátai testén keresztül menekült. Menedéket talált egy rejtekhelyen, de egy rövid pihenő után kegyetlen halállal fog meghalni. Az Isten tisztelete eltűnt az emberek szívéből. Ki akarják törölni Istent még az emlékezetükből is. Ez a romlottság nem lesz egyéb, mint a világ utolsó napjainak kezdete.”

XX. század közepe: XII. Pius pápa
(forrás: crystalinks.com/bible.html)

Néhányszor szóbeszéd keletkezett XII. Pius látomásairól és „angyali” jelenségeiről pápaságának egész ideje alatt (1939-58). Az egyik ilyen misztikus látomása után beszámolt róla az egyik munkatársának: „Az emberiségnek fel kell készülnie olyan szenvedésekre, melyeket még nem élt át azelőtt.” Kifejezte rémületét arra vonatkozóan, hogy mit látott: az emberiségnek szembe kell néznie nem is olyan távoli jövőben olyannal, ami „a legsötétebb lesz az Özönvíz óta.”

 

Our Lady of Good Success és Fatimai Miasszonyunk
Írta: Marian Therese Horvat, Ph. D.
(forrás: fatimacrusader.com. Crusader 62 p 8.)

A XVI. század végén Miasszonyunk megjelent egy koncepcionista nővérnek az akkoriban a Spanyol Koronához tartozó Quito-ban, Ecuadorban „Our Lady of Good Success” (a Jószerencse Asszonya) névvel, és azt parancsolta, hogy készítsenek egy szobrot. Azért kérte ezt, hogy jót tegyen nemcsak a konventnek és az ecuadori népnek, hanem az egész Nyugatnak, sőt az egész világnak. Azért kérte ezt, mert a konvent a gyarmat azon korai napjaiban még az Ő különleges védelme nélkül állt, de azért is, mert közbe akart járni arra az időre, amikor a XX. században az Egyház és a társadalom nagy krízise bekövetkezik. 
     Az Our Lady of Good Success szobor királynői megjelenésével, méltóságteljes fenségével és természetfeletti levegőjével nem szokásos szobor. A szobor csodálatos végső befejezése Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalok műve volt az 1611-es évben. Azok az olvasók, akik követték az eseményeket a Catholic Family News-ban, már ismerik a gyönyörű történetet, míg mások megtalálhatják azt a könyvemben, melynek címe: „Our Lady of Good Success, próféciák korunk számára”.

Ez a kis könyv elbeszéli Mariana de Jesus Torres anya (1563-1635) csodálatos történetét, aki felajánlotta a szenvedéseit és az életét az Egyházban a XX. században megjelenő krízisekért, melyeket előrelátni megadatott a számára. Mariana anya koncepcionista nővér volt, aki 13 éves korában Spanyolországból az Új Világba utazott azért, hogy segítsen megalapítani Quitóban a ferences rendhez tartozó Szeplőtelen Fogantatás Királyi Zárdát. Az Ég sok különleges keggyel tüntette ki őt, ugyanis ennek a kiválasztott léleknek megadatott megismerni sok jövőbeli eseményt, különösen az Egyháznak a mi korunkbeli helyzetét. 
     Ez nem az a hely, ahol elmesélhetem az ő különleges életét, a sok megpróbáltatást és szenvedést, melyen átment. Amit itt meg akarok tenni, az inkább az, hogy elmondjak néhány próféciát, melyet az Égtől kapott, s melyek a mi időnkre vonatkoznak, s melyek tökéletesen egybe csengenek azokkal a próféciákkal, melyeket Miasszonyunk Fatimában, 1917-ben közölt a látnok gyermekekkel.

Néhány prófécia, melyet az Égtől kapott

Miasszonyunk közölte Mariana anyával, hogy a mi siralmas időnkben eretnekségek fognak elszaporodni, az erkölcsök és szokások romlása csaknem teljes lesz, és a hit világossága majdnem eltűnik. Ezt a XVII. századi vallásos lelket arra kérte fel, hogy vezekeljen a sok istenkáromlásért és gyalázkodásért, hogy ezzel siettesse a diadalmas újjáépítés napjait a mi időnkben. Így, különleges módon, Mariana anya elhivatottsága összeköti őt a mai egyházi és a társadalmi krízissel, mely krízist nem lehet letagadni, és amelyet mi most magunk körül látunk.

Több mint tíz évvel ezelőtt elmentem egy zarándoklatra, hogy megnézzem az Our Lady of Good Success csodálatos szobrát, és ráakadtam Mariana anya 500 oldalas életrajzára, amelyet 100 évvel a halála után írt a ferences tartományfőnök, Manuel Souza Pereira atya, aki ugyancsak szentség hírében halt meg. A zárda archívumában található dokumentumok alapján írta meg a történetet, azon önéletrajz alapján, melyet maga Mariana anya írt le Quito 10. püspökének, főtisztelendő Pedro de Oviedo jóváhagyásával. Művéhez ugyancsak felhasználta a ferences tartományfőnök, Louis Catena atyának Mariana anyáról, az anya 1635-ben bekövetkezett halála után röviddel megírt életrajzát. 
     Lefordítottam Pereira atya munkáját angolra. Ahogy előrehaladtam a munkával, ámulatba ejtett, ahogy Miasszonyunk egy 300-éves, egyházilag jóváhagyott jelenésében a mi saját időnk problémáiról beszélt. Abszolút nem szokásos, hogy egy spanyol hívőnek az 1600-as években bármilyen elképzelése legyen arról, ami a mi évszázadunkban előfordulhat. Azonban itt ez történt: Miasszonyunk elmondta Mariana anyának, hogy a szentségekkel rosszul fognak bánni és félreteszik, a hivatások el fognak veszni a katolikus iskolákban, valamint a monostorokban történő szegényes jellemalakítás és nevelés miatt, s ez az erkölcstelenség el fogja árasztani az utcákat, mint egy szennyes óceán úgy, hogy „úgyszólván nem lesznek szűzi lelkek”.

Ezen túl azonban van még egy csodálatos dolog e próféciákban; és ez a fatimai üzenetekhez való alapvető kapcsolat. Miasszonyunk azt mondta Marina anyának, hogy az ő neve csak a XX. század vége felé lesz ismert. A fatimai Harmadik Titkot 1960-ban kellett volna nyilvánosságra hozni. Titokzatos okból ez nem történt meg. 1960-ban XXIII. János pápa ezt az érthetetlen kijelentést tette, direkt ellentmondásban az Istenanya parancsával: „Ez a dolog nem a mi időnkre vonatkozik”. A három pápa, akik utána következtek, inkább az ő példáját követték, mint az Égi Királynő parancsát.

A quitói Miasszonyunk üzenete ismételten figyelmeztet az Egyház és a világi és a szerzetes papság teljes krízisére. Ez lehet a fatimai 1917-es üzenet harmadik része is, melyet máig nem hoztak nyilvánosságra: Hittagadás a klérusban, a hit világának általános kiölése, összeesküvés az Egyház ellen, a Sátán uralma. Az én szememben Fatima és Quito, amint azt Atila Sinke Guimaraes könyvem előszavában írta, „Ugyanazon gótikus boltív két oldala; ezek a világ Királynőjének a katolikusok számára adott üzenetei, amelyek a mi mostani időnkben összetalálkoznak.”

A Fatimával való párhuzamosság három pontban foglalható össze:

1. A vezeklő áldozat szükségessége: a Kereszt szeretete

Lassan elérjük a XX. század végét, és a század embere megragadott minden élvezetet, és elfogadta a 60-as évek forradalmának életelvét. Világos, hogy Fatima és Quito arról az emberről beszél, aki híjával van a vezeklő áldozatnak és a Kereszt szeretetének.

Legelső megjelenésekor, 1917 májusában Fatimai Miasszonyunk megkérdezte a gyerekeket: „Fel akarjátok-e ajánlani magatokat az Istennek, elviseltek-e minden szenvedést, melyet kiválaszt és elküld, mint az olyan bűnökért való elégtételt, melyekkel megsértették Őt, és ami egyúttal könyörgés a bűnösök megtéréséért?” 
     A Szűz ezt azért kérte, hogy az emberek együttműködhessenek az isteni tervvel. A gyerekek ezt megígérték. „Igen, megtesszük.” – „Akkor sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz a ti vigasztalásotok” – mondta nekik. Hasonlóképpen történt Quitóban, ahol Miasszonyunk Mariana anya együttműködését kérte az Ő nagy küldetésében, mely összekapcsolódik a mi időnkkel.

1582-ben Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott, amikor megadatott neki, hogy lássa mindazt az eretnekséget, istenkáromlást és erkölcstelenséget, amely a XX. században büntetésként fogja elárasztani a világot. Miasszonyunk megkérdezte az anyát: „Leányom, felajánlod magadat a majd akkor élő emberekért?” Mariana anya azt válaszolta: „Igen.” A mi időnk szörnyűségeinek látása miatt Mariana anya sokkot kapott, és holtan esett össze. 
     Történelmileg dokumentált bizonyíték van arra, hogy ez a szentéletű hívő valóban meghalt 1582-ben, de két nappal később feltámadt. Az isteni ítélőszék előtt fel lett ajánlva neki, hogy vagy maradhat a mennyben, vagy visszatér szenvedni a földre. Követve Miasszonyunk példáját, aki a születő Egyház első nehéz éveiben lemondott az égi dicsőségről, hogy megvédje gyermekeit, Mariana anya a földi életbe való visszatérést választotta, mégpedig a mi időnk nagy bűneinek a levezeklésére.

Úgy látszik, az is egy különleges üzenet számunkra, ahogyan a fatimai gyerekek és Mariana anya elfogadták és átölelték a Keresztet. AzÉg nem követeli az embertől az együttműködést, hanem csak kéri a beleegyezését, hogy hajlandó-e szenvedni az isteni harag lecsendesítésére. A Kereszt misztériuma nagyon különleges kegyelem, amelyet az Örök Bölcsesség csak az Ő legjobb barátainak adományoz. Keresztes Szent János írja: „Nagyobb boldogság Szent Péter számára, hogy Jézus Krisztusért van a börtönben, mint a Tábor hegyen Vele lenni az Ő dicsőségében, és nagyobb dicsőség számára a bilincseket viselni, mit a kezeiben tartani a Paradicsom kulcsait.” 
     Az Örök Bölcsesség mondja nekünk, hogy a bolondok száma végtelen. „Ez azért van” mondja Monforti Szent Lajos, „Mivel azoknak a száma, akik nem ismerik a Kereszt értékét, végtelen, és mégis viselniük kell azt ennek dacára. Meg kellene borzonganod a boldogságtól – mondja – mivel a Kereszt, amelyet viselsz, egy olyan drága ajándék, amely felébresztené a szentek irigységét, ha azok tudnának irigykedni.” (Az Örök Bölcsesség szeretete, 97. oldal).

2. A pokol létezésének bizonyítéka

Az első fatimai titok összetöri azt a mítoszt, a XX. század azon hazugságát, mely azt állítja, hogy a pokol nem létezik. 1917. július 13-án Miasszonyunk azt mondta a három gyermeknek, akik 10, 8 és 7 évesek voltak akkor, hogy „imádkozzatok, imádkozzatok nagyon sokat, mivel nagyon sok lélek megy a pokolba”. Akkor kitárta kezeit, és mutatott a három gyermeknek egy üreget a földben. Ez az üreg, mondta Lúcia, „olyan volt, mint egy tűztenger, amelyben emberi alakú lelkeket láttunk, férfiakat és nőket égni, kiabálni és sírni kétségbeesésükben”. A Szűzanya azt mondta a gyermekeknek: „A poklot láttátok, ahová a bűnösök mennek, akik nem bánják meg bűneiket.” Római katolikus dogma: A pokol létezik [és nem azért, hogy üres legyen, ahogy Hans Urs von Balthasar állította].

Élete folyamán Mariana anya arra kérte a mi Urunkat, hogy a zárda egyik engedetlen nővérének mentse meg a lelkét. Az Úr egyetértett azzal, hogy az ellenszegülő nővért meg kell menteni, de a világ végezetéig a Tisztítótűzben kell maradnia. Ellentételként Mariana anyának öt évig kell elszenvednie a pokol kínjait a földön. Öt éven keresztül szenvedte el az érzékek minden kínját, melyek abban a rettenetes helyben érik a lelkeket, és a még e kínoknál is sokkal nagyobb szenvedést az Isten elvesztése miatt.

Nagyon világosan látszik, hogy Miasszonyunk azt kívánta a XX. század emberétől, a Hans Urs von Balthasar – aki igen nagy befolyással rendelkezett a zsinat-utáni pápákra – által hirdetett univerzális megváltás hamis „elméletével” szemben, hogy higgyék, a pokol igenis létezik és nem üres.

3. Az erkölcsök és a szokások csaknem teljes összeomlása

Mialatt Jácinta 1920-ban, Lisszabonban, a „Miasszonyunk Csodái” nevű árvaházban élt, Miasszonyunk azt mondta neki: „Azok a bűnök, melyek sok lelket visznek a pokolba, a test bűnei.” Más próféciákat is mondott a kisleánynak: „Divatok jönnek majd, melyek nagyon sérteni fogják a mi Urunkat. Azok a személyek, akik Istent szolgálják, nem szabad, hogy kövessék ezeket. Az Egyháznak nem lehetnek divatjai. A mi Uruk mindig ugyanaz”. 
     Miasszonyunk azt mondta, hogy a tisztátalanság bűnei olyan nagyok lesznek, hogy alig lesznek szűzi lelkek. Miasszonyunk azt mondta, hogy sok házasság nem jó, hogy a mi Urunknak ezek nem tetszenek, és nem az Istentől valóak. Végezetül, Jácinta folyamatosan ismételte Luciának és Godinho anyának, hogy „imádkozzunk sokat a papokért és a hívőkért. A papoknak tisztáknak kell lenniük, nagyon tisztáknak!”

Háromszáz évvel előtte, 1610. január 20-án Quitóban, Ecuadorban, Miasszonyunk megjelent Mariana anyának, jobb kezében pásztorbottal és balkezében az Ő Isteni Fiával úgy, hogy „mindenki tudni fogja, irgalmas és megértő vagyok. Hadd jöjjenek az emberek hozzám, mivel én Jézushoz vezetem őket”. Azt mondta Mariana anyának, hogy a XX. században „a szenvedélyek el fognak hatalmasodni, és az erkölcsök teljes romlása fog bekövetkezni, mivel a Sátán fog uralkodni majdnem teljesen a szabadkőműves szekták segítségével. Különös figyelmet fognak fordítani a gyerekekre, hogy az erkölcseik általános romlását idézzék elő. Jaj azoknak a gyerekeknek, akik majd akkor élnek”. Miasszonyunk nyíltan beszélt a szekuláris humanizmus forradalmáról, amelyről olyan sokan írták, hogy az teljesen megszállja a mi időnk világi és vallásos intézményeit.

Miasszonyunk azzal folytatta, hogy leírta azokat a visszaéléseket, melyek minden szentséget meg fognak támadni: „Jaj azon idők gyermekeinek, mivel nehezen fognak hozzájutni a keresztség és a bérmálás szentségéhez.” Figyelmeztetett, hogy az ördög kitartóan fogja megpróbálni elpusztítani a gyónás szentségét és az Oltáriszentséget is. Megsiratta a sok szentségtörést és a szentségek meggyalázását, melyek meg fognak történni. Az utolsó kenet szentségét kevéssé fogják megbecsülni, és sok ember fog meghalni anélkül, hogy megkapná. Így visszautasítják azt a segítséget, amely „az örökkévalóságba való nagy ugráshoz” szükséges. 
     A papszentelés szentségét nevetségessé teszik, elnyomják és megvetik. A démon szüntelenül azon dolgozik, hogy megrontsa a papságot, és hogy sokan kövessék őt közülük. És ezek „a megrontott papok, amelyek megbotránkoztatják a keresztény népet, ösztönözni fogják a rossz keresztények és a római katolikus Egyház ellenségeinek gyűlöletét, hogy megtámadjanak minden papot. A Sátán ezen látszólagos győzelme nagyon nagy fájdalmat fog okozni az Egyház jó pásztorainak”.

A házasság szentségével kapcsolatban, mely Krisztus és az Ő Egyháznak egységét szimbolizálja, ezt mondta: „A szabadkőművesség, amely hatalmon lesz akkor, gonosz törvényeket fog törvénybe iktatni azzal a céllal, hogy megszüntesse ezeket a szentségeket, és hogy könnyűvé tegye mindenki számára, hogy bűnben éljen… A keresztény szellem gyorsan fog hanyatlani, kioltva a hit értékes lángját, amíg eléri azt a pontot, amelynél az erkölcsök csaknem teljes és általános megromlása következik majd be.”
     „Azokban a boldogtalan időkben féktelen fényűzés terjed el, mely rabságba ejt számtalan könnyelmű lelket, melyek el fognak veszni. Az ártatlanságot többé már alig lehet megtalálni a gyerekekben, és szerénységet a nőknél. Az Egyház súlyos helyzetének ebben a legfontosabb pillanatában azok, akiknek beszélni kellene, hallgatni fognak.”

Ezek a figyelmeztetések hangosan visszhangzanak azoknak a fülében, akik figyelemmel kísérték a Fatimai Jelenéseket: „Az Egyház szükséghelyzetének ezen legfontosabb pillanataiban azok, akiknek beszélni kellene, hallgatnak.” Lehetetlen nem megkérdezni: Miért nem hozták nyilvánosságra 1960-ban a fatimai Harmadik Titkot az Ég Királynőjének megbízása szerint? Mért maradtak csendben a zsinati és a zsinat utáni pápák az Ég parancsával szemben? Továbbá, oly sok istenkáromlás és otromba gyalázás ellenére miért maradtak csendben azok, akik a hatalom birtokában voltak? Hol van az egészséges reakció a tradíció, a Magisterium, sőt még az alapvető józan ész ellen történő sértések miatt?

Krízis az Egyházban: kioltották a Tabernákulum Fényét

Az Our Lady of Good Success Mariana anyának való legfontosabb megjelenéseinek egyike 1634-ben történt, egy évvel az anya halála előtt. Amint Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott február 2-án (a Megtisztulás és Urunk bemutatása a templomban ünnepén), látta, hogy a szentély lámpája önmagától elaludt, teljesen sötétben hagyva az oltárt. 
     Miasszonyunk ekkor elmagyarázta a tabernákulum lámpájának öt jelentését, amelyet az anya szeme láttára Ő oltott ki.

A tabernákulum-lámpa kioltásának első jelentése:
„A XIX. század végén és a XX. század elején különböző eretnekségeket fognak terjeszteni ebben az országban. … Amint ezek az eretnekségek elterjednek és uralkodóvá válnak, a hit drága fényét kioltja a lelkekben az erkölcsök majdnem teljes megromlása. Ezen időszak alatt nagy fizikai és erkölcsi csapások lesznek a társadalomban és a magánéletben.” 
     Ámbár lesznek olyan lelkek, a Szűzanya ígérete szerint, akik hívők maradnak, és megőrzik a hit és az erények kincsesházát; de ezeknek el kell viselniük egy kegyetlen, elmondhatatlan és hosszantartó mártíromságot.

„Azért, hogy megszabaduljanak ezen eretnekek fogságából azok – akiket a Legszentebb Fiú arra választott ki, hogy végrehajtsák a helyreállítást – akaratának, állhatatosságának, hősiességének és Istenben való hitének nagyon erősnek kell lennie. Hogy az igazak hitét és magabiztosságát próbára tegyék, olyan helyzetek lesznek, melyekben úgy látszik, hogy minden elveszett és megbénult. Ez lesz akkor a teljes helyreállítás boldog kezdete.” 
     Ezek a kiválasztott lelkek, akik helyreállítják az Egyház igazhitűségét, nagyon hasonlóak lesznek az utolsó idők apostolaihoz, ahogy ezt előre megmondta Monforti Szent Grignon.

A tabernákulum-lámpa kioltásának második jelentése:
szimbolizálja úgy a világi, mint a szerzetes papság krízisét. Sok hivatás el fog veszni, igazságtalanság és egyenetlenség tör be a konventekbe és a monostorokba a »hamis emberszeretet és a haraggal töltött lelkek« megjelenésével.” – „A világi papság – mondta a Szűz – sok kívánnivalót hagy maga után, mivel a papok gondatlanok lesznek a kötelességük teljesítésében. Az isteni irányítás hiányában letévednek az útról, melyet az Isten jelölt ki a papi szolgálatra, és az egészséghez és a gazdagsághoz tapadnak, melyet helytelenül igyekeznek megszerezni.” 
     „Hogy fog szenvedni az Egyház ezen sötét éjszakák alatt! … Hogy Főpap és atya hiányában vezetni tudják-e a hívőket atyai szeretettel, kedvességgel, erővel, bölcsességgel és körültekintéssel, sok pap veszti el lelkierejét, kitéve a lelkét nagy veszélynek.”

A tabernákulum-lámpa kioltásának harmadik jelentése:
A tisztátalanság keresztülhatol az atmoszférán, és alig lesznek szűzi lelkek a világban. – Ez ugyanaz a figyelmeztetés, mint amelyet a Fatimai Miasszonyunk adott Jácintának.

A tabernákulum lámpájának negyedik jelentése:
„Szabadkőműves szekták, melyek minden társadalmi osztályba beszivárogtak, lassan bevezetik majd a tanításukat a házi környezetbe azért, hogy elrontsák a gyerekeket” – figyelmeztetett a Szent Szűz. Ez a szabadkőművesség szekuláris humanizmusának és a kommunizmus eltévelyedéseinek az inváziója lesz. Azonban Miasszonyunk megígérte, hogy lesznek „vallásos közösségek és személyek, akik bátran és önzetlen buzgósággal fognak dolgozni a lelkek megváltásáért. Ezek ellen az istentelenek kegyetlen háborúkat fognak viselni”.

A tabernákulum-lámpa kioltásának ötödik jelentése:
„Az ötödik ok, hogy a lámpát kioltottam, a hanyagságnak és azoknak a közömbösségének köszönhető, akik birtokában vannak a nagy jólétnek, akik érdektelenül állva figyelik az Egyházat, amint elnyomják, üldözik az erényt és nézik a démon győzelmét, anélkül, hogy istenfélően használnák a vagyonukat a gonosz legyőzésére és a hit helyreállítására.” 
     Az Ég Királynője azt is megjegyezte, hogy a tabernákulum lámpájának eloltása azon emberek közömbösségének is köszönhető, akik megengedik Isten nevének fokozatos kiirtását, és akik ragaszkodnak az ördögi szellemhez, szabadon kiszolgáltatva magukat a bűnöknek és a szenvedélyeknek.

A bizonyosság, hogy Miasszonyunk le fogja győzni az ellenségeit

Az Our Lady of Good Success és Mariana de Jesus Torres anya történetében most úgy tűnik itt az alkalmas pillanat, hogy az angol nyelvű közönség jobban megismerje és megértse e próféciákat. Ezért, amint Fatimában is tette, az áldott Szűz imádságot és önfeláldozást kért, hogy kárpótlást adjunk a mi boldogtalan évszázadunk sok-sok gaztettéért és visszaéléséért. És Quitóban is, csakúgy, mint Fatimában, az Ég Királynője biztosított minket az ő kedvező közbelépéséről és győzelméről. 
     Mert az Our Lady of Good Success üzenete, ahogy Miasszonyunk Fatimai Üzenete is, a nagy remény üzenete. Megígérte a bizalommal teli bátor lelkek csapatát, akik segítenek majd megvalósítani a boldog újjáépítést. Megígérte a közbeavatkozását a kellő pillanatban, amikor az ördög már teljes győztesnek látszik, és amikor a hatalom a legjobban visszaél az erejével. Ez fogja jelezni, amint Ő mondta, „az én órám eljövetelét, amikor csodálatos módon, trónjáról letaszítom a gőgös és átkozott Sátánt, lábaim alá taposom, és lebilincselem őt a pokol mélyében”. 
     Ezek a szavak tökéletesen összecsengenek a remény üzenetével, melyet Miasszonyunk közölt a három gyermekkel Fatimában, 1917-ben: „A végén az én Szeplőtelen Szívem győzni fog.”

A Success (a szerencse) titka

Ez a hithű katolikusok sikerének a titka: meg vagyunk győződve a győzelemről, melyet Miasszonyunk megígért. Nem elég az, hogy csupán fenntartsuk a szenvedés határozott szándékát. Szükséges az, hogy legyen valamink, mely sokkal súlyosabb, ugyanakkor barátságosabb. Ez annak a meggyőződésnek a fenntartása, hogy a végén a dolgok sikeresen végződnek.

Hogy méltók legyünk a sikerre, a győzelemre, amelyet Miasszonyunk megígért, szükségünk van természetfeletti meggyőződésre.Szükségünk van arra, hogy teljesen biztosak legyünk a győzelemben, melyet Miasszonyunk 1917-ben, Fatimában megígért: „A végén a Szeplőtelen Szívem győzni fog.” Szükséges, hogy teljesen meg legyünk győződve a boldog újjáépítésről. Miasszonyunk mondta Quitóban, 1634-ben: „Hogy próbára legyen téve az igaz emberek hite és megbízhatósága, lesznek olyan alkalmak, amikor minden elveszni és megbénulni látszik. Ez lesz akkor a jele a teljes újjáépítés boldog kezdetének.”

Egy utolsó megfontolás: Ha a fatimai Miasszonyunk arcára tekintünk, akkor a Büntetés Asszonyát is láthatjuk. Az Ő anyai tekintete nagy könyörülettel tekint le ránk, mélységes szomorúsággal a szenvedő emberiségre, egy haldokló emberiségre. Lucia elmondta, hogy a harmadik jelenéskor kezdte el kinyilvánítani a Szűz a lelkében levő szomorúságot. Lucia megjegyezte, hogy az utolsó jelenéskor az áldott Anya arckifejezése még szomorúbb lett, mikor ezt mondta: „Ne sértsék meg tovább a mi Urunkat, mert már eddig is túl sokszor megsértették.” Ebben az arcban látjuk már a büntetés prófétáját.

Miasszonyunk győzelme

Az Our Lady of Good Success nemcsak anyainak látszik, de győztesnek is. Ő egyben Anya és Királynő. Az Ő tekintete biztosít minket Jézus és Mária Szeplőtelen Szívének végső győzelméről és diadaláról, a „boldog újjáépítésről”, amikor mint Király és Királynő fognak uralkodni a lelki és világi szférában. Ő nyilvánvalóan Mária birodalmának a Királynője. Meggyőz minket a nagy győzelem megtörténéséről, a büntetésről, az Ő győzelméről. Lelkesít minket, hogy bár a mi utunk nehéz, de korrekt út. Bíztat minket, hogy imádkozzunk és harcoljunk azért a meggyőződésért, hogy a győzelem, a béke megjön még a mi időnkben. Hív minket, hogy teljesítsük a prófétai szerepünket, bármilyen kicsi is az a feladat, amelyet Ő szánt nekünk a győzelem elérésében.

Maga Miasszonyunk mondta, hogy ezek a több-évszázados próféciák és Mariana de Jesus Torres anya élete csak a XX. század végén lesznek ismertek. Az olvasó is érdekelt lesz abban, hogy megtudja, az Our Lady of Good Success megígérte „a vigasztalását és megőrzését azoknak a hívő lelkeknek”, akik elősegítik a XX. században az Ő tiszteletét. Az Ő és Isteni Fiának a kívánsága, hogy Ő ismert legyen ezen megnevezés alatt, mely tele van ígéretekkel: Our Lady of Good Success. Mindazok, akik menedéket találnak ez alatt a megnevezés alatt, hadd érezzék az Ő anyai jóságát, és legyen „jó szerencséjük” minden jó törekvésükben és szükségükben. Ennek a tiszteletnek az ismeretében siettessék a napot, amikor Ő ismert és tisztelt lesz mindenütt, mint az Ég és a Föld Királynője, amint azt Ő maga megjövendölte – Quitóban és Fatimában. 

(katolikus - honlap.hu)

 

Vissza az előző lapra... ("Ferenc pápa az ördöggel cimborál...")

 vagy

portraitufonauta.jpg

 Vissza a főoldalra...